Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 10., csütörtök 5 KOREAI NDK Fiatalok az élvonalban A négymillió tagot számláló Koreai Szocialista Ifjú Dolgozók Szövetsége nagy részt vállal a KNDK gazdasági feladatainak végrehajtásában. A Koreai Munkapárt mindenekelőtt mezőgazdasági feladatokra mozgósítja az ifjúságot. Célul tűzték ki például, hogy a következő három esztendőben 100 ezer hektár mocsa*as területet tegyenek művelésre alkalmassá. E nagyszabású program az Ifjúsági Szövetségnek is egyik központi teendője lesz. A koreai fiatalok szervezete vállalta egy 1100 Ri hosz- szúságú vasútvonal építését az ország északi részén (1 Ri körülbelül négy kilométer), továbbá több vonal villamosítását De idézhetünk más, sokrétű akciókat. A lakosság fehérjegazdag élelmiszerekkel való ellátása érdekében például vállalták 5 millió tonna hal, kagyló és tengeri moszat halászását. Különösen vonzzák a koreai fiatalokat a korszerű iparágak, a vegyipar és az elektronika. A társadalom minden lehetőséget megad számukra, hogy e területeken képezzék magukat, sokan tanulnak a Szovjetunióban is. Az ipar és a mező- gazdaság aktuális feladatai nemcsak magas munkaerkölcsöt de alapos tudást is igényelnek. A fiataloktól elvárják, hogy a legmodernebb tudományos ismereteket, a legújabb kutatási eredményeket gyorsan átültessék a gyakorlatba. Ennek érdekében tűzték ki a jelszót: „Munka közben tanulni és tanulás közben dolgozni!” (—i—n) Dolgozni és tanulni — a koreai fiatalok közös célja (Fotó — KS) BULGARIA Gyorsírógép Bolgár műszaki szakemberek egy olyan gépet szerkesztettek, amely forradalmasíthatja a gyorsírást. A gyorsfrógép blllenytűzetét a zongorához hasonlóan két kézzel működtetik. A billentyűkön a két kéz egyidejűleg egész akkordok leütésére képes. A szöveget a gép elektronikus berendezése szótagonként rögzíti. A gép jelenleg 16 nyelven használható, van két japán változata Is. Már készül a gyorslrógép újabb változata, amelyhez szövegfeldolgozó szerkezetet Is csatlakoztatnak. Ennek a szerkezetnek a segítségével képernyőn jelenik meg az elkészült és azonnyomban javítható szöveg. Az új típusnál az írás gyorsasága a háromszorosára növekszik mégpedig azáltal, hogy az egy-egy nyomtatott oldalhoz szükséges leütések száma 1800—2000-ről 500-ra csökken. SZOVJETUNIÓ Húsz perc története A történet, amelyről a Li- tyeraturnaja Gazeta számolt be, ha nem lenne annyira tragikus, úgy hangzana, mint egy mese, mert akkora szerepe van benne a véletlennek. Még a múlt évben történt, hogy a jereváni víztároló gátjáról egy utasokkal teli trolibusz a vízbe zuhant. A szerencsétlenségről a szemtanúk rögtön értesítették a rendőrséget, a mentőket. Ahhoz, hogy a mentőosztagok a helyszínre érkezzenek, húsz percnek kellett eltelnie — végtelenül hosszú idő ez ahhoz, hogy valakit életben találjanak a 8—9 méteres mélységben fekvő jármű utasai közül. A tragédiát végül húszán élték túl. Megmenekülésüket annak köszönhették, hogy véletlenül arra járt egy ember. Savars Karapetjánnak, a vízalatti gyorsúszás tízszeres örmény világcsúcstartójának nevét az egész Szovjetunióban és külföldön is jól ismerik e sportág kedvelői. Bár az aktív versenyzéssel felhagyott, s tudományos kutatóként dolgozik, a húszas éveinek végén járó férfi még ma is az egyik legnépszerűbb sportember a Szovjetunióban. Hogy kondícióját megtartsa, munka előtt naponta 20 kilométert fut Azon a napon már éppen teljesítette az előírt távot, s testvérével, más sportolókkal együtt hazafelé tartott a víztároló partján, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett. Látva a történteket, öccsével, Kamóval együtt néhány másodpercen belül már a hideg vízben volt. Lemerült, s azzal a különleges tájékozódási készséggel, amely hosszú évek versenytapasztalatai alapján alakult ki benne, a zavaros vízben megtalálta a trolibuszt. Lábával rúgta be a hátsó szélvédőt, beúszott a trolibusz belsejébe, s megragadta az első feléje úszó alakot. Felmerült, s átadta a megmentett nőt öccsének, aki a vizet taposva tartotta felszínen magát. Még tizenkilencszer merült le, tizenkilenc embert hozott ki a trolibuszból, adott át öccsének, hogy tőle aztán mentőcsónakok vigyék őket partra. A húsz kilométeres futástól, az ablak betörésekor szerzett vérző sebeitől, a hideg vízben végzett embertelenül kimerítő munkától elgyöngülve huszadik alkalommal már csak arra volt ereje, hogy a közben megérkezett darus kocsi mentőkötelét a trolibuszra erősítse, s még a felszínre küzdje magát. A szerencsétlenség bekövetkeztétől a trolibusz kiemeléséig csak húsz perc telt el. Savars Karapetjen húsz ember életét mentette meg. Ezután 45 napig feküdt esz- mélStlenül, tüdőgyulladástól, vérmérgezéstől betegen. Ma már ismét egészséges. KUBA Narancs és KGST Citrusosztályozás exportra Finar Del Rio tartományban A Havannából Cienfuegos- ba a tengerparton vezető új, nyolc nyomsávos autópályán haladva az utazó kétoldalt végtelen nádültetvényeket lát. A cukor tudvalévőén Kuba fő exportcikke, kivitele fedezi a karibi szigetország behozatalának túlnyomó részét. Egy órai utazás után változik a táj: narancsligetek tűnnek fel. Előbb kisebb, három évesnél fiatalabb fács- kák, amelyek még nem hoznak gyümölcsöt, később régebbi ültetvények, amelyek már vitamindús narancsokkal pompáznak. A kubai parasztok régebben is termesztettek narancsot, grape-fruitot és mandarint. Egyes kedvező klímájú és talajú vidékeken kisebb ültetvényeket is létesítettek. Az Egyesült Államok azonban nem volt érdekelt a kubai citrusfélék behozatalában, mert szükségletét a kaliforniai és floridai ültetvények bőven fedezték. A külföldi és hazai tőke ezért nem ruházott be ebbe a gazdasági ágba, ezért erősödött meg az egyoldalú, monokultúrás cukortermelés. A forradalom évében, 1959-ben Kuba egész citrus-termése mindössze 58 ezer tonna volt, s ebből 16 ezer tonnát exportáltak. A forradalom győzelme után a kormány határozatot hozott citrus-program végrehajtására. Az ültetvényeket főleg a bozótos területekre és részben a korábban legelőnek használt rétekre telepítették. Ehhez azonban kiterjedt öntözési rendszert is ki kellett építeni. Persze a vízen kívül sok egyébről is gondoskodni kellett: műtrágyáról, gépekről, hűtőházakról, osztályozó- és csomago- ló-berendezésekről. Mindezt Kuba a KGST segítsége nélkül nem tudta volna beszerezni. A KGST-országok és a szigetország 1981-ben több megállapodást kötöttek, amelyek alapján Kuba 1990-ig jelentősen növelheti termelését és exportját. A tervek szerint az 1981-es 193 ezer tonnával szemben 1990- ben már 1,5 millió tonna narancsot, mandarint és grape- fruitot szállítanak a szocialista országokba. A kubai citrus-termés egyre növekvő részét narancs-, grape-fruit-, és mandarinlévé, sűrítménnyé, olajjá és más termékekké is feldolgozzák. A jelenlegi kapacitás már nem elégséges, ezért Ciego de Avilaban most új feldolgozó-üzemet építenek, ugyancsak a KGST- országok segítségével. (g- i ) Miközben a nyugati sajtót elárasztják a cikkek a kínai —amerikai közreműködéssel létrehozott, senkit sem képviselő, úgynevezett kambodzsai koalíciós -> kormányról, Kambodzsa népe éli a maga normális életét. A normalizálódás ezernyi és ezernyi jele ellenére sem mérhető Kambodzsa földünk államainak általános mércéivel. Hiába telt el négy esztendő Pol Pót rendszerének összeomlása óta, az ország nem heverte ki teljesen a tömeggyilkosság okozta két és félmilliós emberveszteséget. A lassú, de biztos konszolidációs folyamat egyik ismérvének tekinthető, hogy a népszaporulat üteme pillanatnyilag a világon a legmagasabbak közé tartozik. Becslések szerint Kambodzsa lakossága megközelíti a hétmilliót, azaz a szihanuki békeidő, az Amerika-barát puccs előtti szintet. Ahogy az ismert párizsi lap, a Le Monde Diplomatique tudósítója egy helyi vezetőre hivatkozva írta: „Ha az emberek házasodnak, gyermekeik vannak, ez annak a jele, hogy elfogadható életkörülményeket nyújtanak nekik, ez a jövőbe vetett hitük bizonyítéka”. A szocializmus útján haladó rendszerrel egyébként nem rokonszenvező polgári laptudósító így összegezte véleményét: mindenhol és mindenkor megnyilvánul a lakosság élni akarása. Hátat fordítanak ugyan a közelmúltnak, mégis a városlakókkal, vagy a rizsföldek különböző, Indokínában hagyományosnak tekinthető együttműködő csoportok formájában. S végül a magángazdaság, amely éppúgy fellelhető a földművelésben, mint a kiskereskedelemben és nélkülözhetetlen javítószolgáltató ágazatokban, a kisiparban. Ebben a hármas rendszerben voltaképpen az állami szektor tekinthető újnak, gyökerek nélkülinek. Érthető, hogy a gazdaságvezetés ennek megerősítésére fordítja a fő figyelmet. A szövetkezeti szféra már napjainkban is az agrárjellegű ország lakosságának nagy többségét fogja át. A gazdasági és politikai feladatok közé tartozik a lerombolt városok helyreállítása, életük normalizálása. A legnagyobb figyelmet persze Phnom Penh, a főváros kelti hazai és külföldi megfigyelőkben egyaránt. A város ismét az ország gazdasági és kulturális életének központja, úton afelé, hogy hagyományaihoz híven „Délkelet-Ázsia gyöngyszemévé” váljon. Lakosságának száma nagyon messze van a háború előtti, egyébiránt abnormálisnak tartott csúcstól: a két és fél milliótól. Phnom Penh-ben manapság félmillióan laknak — ipari munkások, tisztviselők, diákok, kézművesek, kereskedők. Úgy tűnik, az újjászületés nehéz, gyötrelmes útján Kambodzsa túljutott a fordulóponton. Győri Sándor Közlekedés — kambodzsai módon (Fotó: Novoja Vrenya — KS — V. Skvorcsov felv.) munkásaival - folytatott minden beszélgetés elkerülhetetlenül felidézi a Pol Pót alatti gyötrelmes éveket. A gazdasági konszolidáció folyamatának különösen fontos állomása volt 1980 tavasza, amikor a hatóságok ismét megteremtették a Pol Pót alatt megszüntetett pénzrendszert. A pénzt fokozatosan vezették be az ország területén, kezdték a városban . élők, az üzemi dolgozók körében, de ma már kiterjed Kambodzsa egész területére. Az itteni sajátosságoknak megfelelően a pénz, a riel értéke a mindenkori rizsterméstől függ. Meg kell azonban jegyezni; hogy az árfolyam 1980. márciusa óta változatlan: egy riel = 1 kg rizs hivatalos árával. A gazdaság három szektor párhuzamos fejlesztésén nyugszik. Az első az állami szektor, amely az ipari- üzemeket, a formálódó infrastruktúrát, a pénzügyeket és a nagykereskedelmet foglalja magába. A második a szövetkezeti szféra, amely elsősorban a mezőgazdaságra kezd jellemzővé válni VIETNAM A hanoi Gumiipari Technológiai Intézet A kaucsukfa termesztésének évszázados hagyományai vannak Vietnamban. Az ültetvények felvirágoztatására, a gumiipar fejlesztésére és az intenzív tudományos kutatásra azonban csak a legutóbbi években kerülhetett sor. A gumiipari kutatások céljaira — francia kezdeményezésre -— a negyvenes években tudományos intézetet alapítottak Hanoiban. A háború folyamán az intézmény azonban csaknem teljes egészében megsemmisült. Az újjáépítés során a régi helyén új technológiai intézetet létesítették, amely modem felszerelésével elláthatja a megnövekedett kutatási feladatokat. A hanoi Gumiipari Technológiai Intézet a Nemzetközi Gumiipari Kutatási és Fejlesztési Tanács tagja, s egyike annak a 13 regionális intézménynek, amelyek a Nemzetközi Gumiipari Egyesülés elismert tagintézetei. A kutatóintézet munkatársai jelenleg a gyorsan növő, dús termést adó kaucsukfák kinemesítésével, fejlett technológiák kialakításával és a növényvédő szerek, a műtrágyák helyes és ésszerű adagolásának kikísérletezésével foglalkoznak. KAMBODZSA Hétköznapok - mindennapok összeállította: Gyurkó Géza
