Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-08 / 56. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 8., kedd A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT A A televízió az utóbbi hetekben műsorra tűzte a mai svájci filmművészet kiemelkedő alkotásait. Felvételünk a Hogyan csináljunk svájcit? című produkció egyik jelenetét ábrázolja Tévéjáték, kezdő fokon Zimre Péter azt már bizonyította, hogy érdeklik a jogi témák, a bírósági ügyek. Erre tanúskodott több dokumentum, illetve tévéjátéka. Azt azonban egyszer sem, igazolta, hogy a választott, a felfedezett nyersanyagból épkézláb, maradandó értékű művet képes alkotni. A legutóbbi produkció — a Kezdők — forgatókönyve még inkább hevenyészett, elnagyolt, mint a korábbiak voltak. A történet gondolati magva meglehetősen sovány, ezt nem vette észire, azaz vélt értékekre alapozott, épített kártyavárat. Ebből a hibás elképzelésből eleve következett a kudarc, a formai bakik vészes sorozata. A figurák sablonosra formálódtak, esetleges egyéni vonásaik elsatnyultak, s valamennyien azt az erőszakolt célt szolgálták, hogy egy szellemiekben nem éppen bővelkedő fiatalember látványosnak ígérkező öngyilkossági kísérletét indokolják méghozzá gyenge érvelések bántó egymásutánjával. Az egysíkú, a szürke, a jellegtelen cselekményvezetés — a munkáiban visszatérő bírósági keretjáték — von- tatottságot, unalmat szült, s ezt „fűszerezték” az alaptalan megállapítások, s az azok nyomán fakadó bosz- szúságok. A főhőst bizonyára érték sérelmek, amelyek tetteit motiválták, mindenért azonban számára sem jár „felmentés”, hiszen cselekedeteinkért valamennyiünknek vállalni kell a felelősséget. Aligha helyes a „mindenki bűnös1, csak én vagyok ártatlan” elvének és gyakorlatának meghirdetése, zászlóra tűzése. Az ilyesmi ellenérzést vált ki, s megtépázza — éppen hamis volta miatt — még a legalacsonyabb szintű, művészi erényeket is. Nem csoda, a valóság vétózik ilyenkor, s a hétköznapok tapasztalatai cáfolják a naiv szerzői feltételezéseket. Az eredmény: egy tévéjáték kezdő fokon. Bizonytalankodó, szinte tehetetlen dramaturggal, megkötött kezű rendezővel, s tébláboló színészekkel... (pécsi) Családi ügy — tanulságokkal Rendkívül sok tanulságot sikerült levonnom a szombat esti angol film, a Családi ügy megtekintése után. Nem is könnyű rangsorolni, melyik fontosabb. Az-e, hogy a szigetországban éppoly nehéz állami lakáshoz jutni, mint nálunk, vagy egy szabadságra szinte soha nem menő munkásnak keresetéből még egy fürdőszoba berendezésére sem telik? Esetleg az érdekesebb-e, hogy ott milyen a viszony a munkavállalók és a munkaadók közt, netán az, milyen viszonyok alakulnak ki, vagy se házastársak közt a mézeshetek idején... Ez utóbbi problémáról egyébként izgalmas volt végighallgatni azt a buszon kialakuló hétfői vitát, melyben az egyik hölgy résztvevő bőszen állította, hogy egy egészsége» férfi minden körülmények közt „tud”, míg a boldogtalan többiek megértették a film főszereplőjének átmeneti impotenciáját. .. Miből is azonnal kikövetkeztethettem, nálunk is vannak még nehézségek. A végső tanulság azonban nem ez. Sokkal inkább úgy fogalmazható; nem ártana, ha a televízió műsorszerkesztői következetesebben tartanák magukat ahhoz a gyakorlathoz, hogy míg az egyik csatornán egy „össznépi szórakoztató” programot sugároznak, addig a másikon, valami igényesebbeknek is nézhető filmet. (németi) A jelölt Tudatos műsorszerkesztésre vall, hogy vasárnap estére került A jelölt című amerikai film. Ezen a napon zajlott három országiján is a választás, NSZK- ból, Franciaországból s a távoli Ausztráliából vártuk a híreket. Ez a mű érdekesen mutatta be azt a mechanizmust, amely egy-egy „amatőrből” „profi” politikust csinál, s közben fölszámolódik a kezdő önállósága, nyersessége, indulata. De az emberek, a választópolgárok mindig reménykednek abban, hogy valami megváltozik," hogy jobb lesz, mint ezelőtt. S a hangzatos jelszavak hatásosak; mert sok-sok kifejez- hetetlen és pártot, szervezetet nem találó elégedetlenség van a polgári államban. Tanulságos volt a történet, nem szájbarágósán, hanem a napi történéseken, a szinte észrevétlen változásokon át mutatta be, hogyan változtatják meg az eszközök a jó szándékú embereket is, s hogyan válnak szolgáivá egy megmerevedett politikai rendszernek. Külön értéke volt a filmnek Robert Redford alakítása, aki sallangmentesen mutatta föl a figiura vergődéseit. (gábor) A cél: az oktatásügy sokoldalú szolgálata A megyei TIT és az iskolarendszerű oktatás A TIT Heves megyei Szervezete — hosszú esztendők óta — arra törekszik, hogy lehetőségeihez mérten segítse a tanítók, a tanárok nevelési-oktatási elképzeléseinek minél maradéktalanabb valóraváltását. Ezt a feladatkört rendkívül fontosnak tartják, így aztán nem véletlen, hogy a megyei elnökség is megtárgyalta — február 24-i ülésén — ezt a témát. Az elért eredményekről, a megoldásra váró gondokról kértünk felvilágosítást Tóth Vilmosné szaktitkártól. Gyümölcsöző kapcsolatok Tények sorozata jelzi, hogy termékeny együttműködés formálódott szűkebb hazánk általános iskoláival. — Jól működnek a kis matematikus, kémikus, fizikus és programozó baráti körök. Jelenleg 64 ilyen tevékenykedik az oktatási intézményekben. A vezetést vállaló pedagógusok a fiatalokban rejlő képességeket fejlesztik, a tehetségeket karolják fel. Gondoltunk azokra is, akik nehezebben boldogulnak az anyag elsajátításával. Részükre matematikából, fizikából és oroszból szerveztünk nyaranta 30 órás előkészítő tanfolyamokat. Ezek feladata a szintre- hozás volt. Bízunk abban, hogy a résztvevők könnyebben veszik majd a gimnáziumi, a szakközépiskolai akadályokat. Beváltak a különböző előadássorozatok. Elég csak a magyar nyelv, a csillagászati heti programokat, a játékos könyvtári összejöveteleket említeni. A szülők felvilágosítását, pedagógiai, pszichológiai ismereteinek bővítését az új tantervek megismertetését szorgalmaztuk, ötleteket adva a pályaválasztáshoz is. Túl az órákon Számíthatnak rájuk a középiskolások, nekik is kínálnak bőséges választékot. — Már hagyomány az, hogy egyetemi előkészítőket szervezünk matematikából és fizikából. Az idén egy új ötletet valósítottunk meg: segítséget nyújtunk — egy kurzus keretében — azoknak, akik a Debreceni Orvostudományi Egyetemre szeretnének bekerülni. Szabadegyetemeink — a nemzetközi ifjúsági, a kémiai, az irodalmi, a biológiai — mindig felkeltették az érdeklődést Egerben és Hatvanban. Lényegesnek tartjuk a leendő szakmunkások tájékozottságának szélesítését, az ilyen próbálkozások hozzájárulnak ahhoz, hogy önművelésre alkalmas, új ismeretekre fogékony emberekké váljanak. Magasabb szinten Az ismeretterjesztés szakemberei nemcsak eddigi kezdeményezéseiket értékelték, hanem megszabták a középtávra szóló terveket is. Íme egy csokorravaló ezekből. — A már meglevő összhangot akarjuk tovább erősíteni, méghozzá új formák bevezetésével. Az eddiginél is nagyobb szerepet kap a szemléltetés, több lesz a gyakorlati, az ismeretrögzítő foglalkoztatás. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi előbbrelépést is óhajtunk. Véleményünk szerint baráti körök szervezhetők a humán tárgyak iránt vonzódok táborából is. Olyan adósság ez, melyet feltétlenül érdemes törleszteni. Gyarapítjuk a szabad idős, a szombatokra és a nyárra szóló ajánlatok számát. Az eddiginél hatékonyabbá tesszük együttműködésünket a megyei pedagógustovábbképző kabinettel. A részletekben már megállapodtunk, hiszünk abban, hogy ezek kivitelezése zökkenőmentese bb, sikeresebb helytállást szül majd az iskolákban. (pán) Ettől a héttől kezdve a gyöngyösi Egyesített Munkásművelődési Program résztvevői Is figyelemmel kísérik ajánlatainkat. Mint az elején Jeleztük: folyamatosan bekapcsolódnak a megye üzemeinek szocialista brigádjai ebbe a vetélkedősorozatba. A tévé műsorából először egy szerdai érdekességre hívjuk fel a figyelmüket: a Japán Tv estje kezdődik a 2-es csatornán 20.01-től. A távol-keleti ország műsorai bizonyára sok érdekességet nyújtanak. Csütörtökön tévéjáték-sorozat kezdődik, Sárközi György Mint oldott kéve című regényét dolgozta televízióra Nemeskürty István. A történet a 48-as szabadságharc kevéssé ismert epizódjait eleveníti fel. A sorozat első része 20 órakor látható az 1-es csatornán. Ugyancsak csütörtökön a Panoráma szerkesztőség világpolitikai magazinja, 21.10-kor kezdődik. Vasárnap 16.05 órakor irodalmi összeállítást láthatnak Három tavasz címmel, amely a magyar történelem nagy sorsfordulóit idézi fel. A megye bemutató filmszínházában, a Vörös Csillagban e héttől vetítik Kol- lányi Ágoston természetfilmjét, a Noé bárkáit. A könyvek közül olyanokat ajánlunk figyelmükbe, amelyek a jeles napokkal vannak kapcsolatban. Egyre most hivatkoznánk: Sarkadi Imre Száz éve Segesvárnál című kötete 1848-as eseményeket dolgoz fel. A Népújság szombati számában ösz- szeállítással találkozhatnak nemzeti ünnepünk, március 15-e tiszteletére. Czilfrahangverseny Cziffra György ad hangversenyt március 17- én, Zalaegerszegen. A Franciaországban élő világhírű zongoraművész egyetlen vidéki koncertje iránt nemcsak Zalában, hanem a környező megyékben is nagy az érdeklődés, éppen ezért a városi sportcsarnokban tartják, ahol 2240 nézőt tudnak elhelyezni. A hangverseny jegyeit szombattól elővételben árusítják. Zalaegerszegen a városi művelődési központban és a megyei idegenforgalmi hivatalban vásárolhatók meg a belépők. A többi zalai városban, valamint Győrött, Kaposváron, Pécsett, Siófokon, Szekszárdon, Szombathelyen és Veszprémben a helyi idegenforgalmi irodákban árusítanak jegyet. II/l. A z autó egyenletes zúgása elálmosította a fér. fit. „Meg kellene állni valahol, mielőtt tényleg lecsukódna a szemem” — gondolta, és lopva a feleségére pillantott. Az asszony — negyven körüli, vörösre festett, dúskeblű nő, abból a típusból, aki után még néhány évvel ezelőtt is megfordultak a férfiak, a teherautósofőrök pedig obszcén szavakat kiabáltak felé a vezetőfülke ablakából —, fejét a tűzpiros műbőrborítású fejtámlán pihentette, és egykedvűen bámulta az autópálya végtelen szürke aszfaltcsíkját. Hajnali ötkor indultak Velencéből, és három órája nem szóltak egymáshoz egy szót sem. A férfi a leálló sávra kanyarodott, majd néhány másodperc múlva csikorogva fékezett. — Ha nem akarunk meg- dögleni, legalább egy órát pihennem kellene — mondta, és anélkül, hogy a feleségére nézett volna, harákolt néhányat, majd kiköpött az ablakon. Az asszony fölényes mozdulattal emelte fel fejét a tűzpiros műbőrborítású fejtámláról; cigarettára gyújtott, és a füstöt a férfi arcába fújta: — Szóval álmos vagy? — kérdezte, hangjában félreérthetetlen gúnnyal. — Hát ki a franc akart Nápolyig jönni? Ahelyett, hogy már Velencéből hazamentünk volna ... — Ezt már tegnap is el- mondtad. — Igen elmondtam. És ma is elmondom, és holnap is el fogom mondani... A férfi dobolni kezdett a műszerfalon, aztán hangját egy fokkal feljebb emelte: — Ha már megkaptuk ezt a rohadt útlevelet, legalább használjuk ki, hogy kint lehetünk. Az asszony egészen a férfihoz hajolt, miközben arcát dühcsíkok kezdték elborítani. — Na persze! Használjuk ki, hogy egy teljes hónapig Olaszországban lehetünk! Csakhogy nekem elegem van ebből a szánalmas turistás- kodásból! Elegem van a koszos kempingekből, a langyosra melegített konzervek- ből, a koszból, mocsokból... — Három év múlva már szállodára is telni fog. — Három év múlva! Ebből a pénzből maradhattunk volna Velencében öt napig európai körülmények között... De nem! A mérnök úrnak egy teljes hónap kell Olaszországból, hogy aztán odahaza elmondhassa, mennyi mindent láttunk! De azt már nem fogja elmondani a mérnök úr, hogy milyen körülmények között éltünk az „álmok városában”. A pofon a nő bal arcán csattant. A férfi beindította a motort. — Délután Rómában leszünk — mondta, és visszakanyarodott az autópályára. Néhány perc múlva érezte, már nem ura a kocsinak. Lassított, ötszáz méterre egy bekötőutat vett észre. Hosz- szú idő óta most nézett először a feleségére. Az asszony, talán a pofontól, talán a fáradtságtól előredőlve aludt. A férfi óvatosan rákanyarodott a bekötőútra. Egy ideig még aszfalton gurultak, aztán az autó rán- dult néhányat, ami az aszfalt végét jelezte. Nehéz, köves- útón haladtak tovább. Az egyik rázkódásnál az asszony fölébredt, és csodálkozva nézett körül. — Hol vagyunk? — Látod. Hegynek fölfelé megyünk. Itt biztosan találunk olyan helyet, ahol egykét órát pihenhetünk. Ahogy elnézem, neked is jót tenne egy kis alvás. — Mit akarsz te itt? — Mondtam már. Aludni. — A férfi ismét a nőre pis- lantott. Látta, ahogy a felesége görcsösen kapaszkodik a kesztyűtartóba. Vagy azt hiszed, hogy még akarlak ölni? Tíz percbe telt, amíg fölértek a hegy tetejére. Kopár, mintegy kétszáz méteres síkság vette őket körül. Az autópályából mindössze egy vékony, talán tizenöt méteres szelet látszódott. A férfi hátranyúlt, majd egy pokróccal a hóna alatt elhagyta az autót. — Két óra múlva fölébreszthetsz — mondta, és a gépkocsi háta mögé terítette a pokrócot. A nap már erősen melegített. A férfi gatyára vetkőzött, kicsit megitor- náztatta elernyedt izmait, aztán jóleső érzéssel végighe- veredett a pokrócon. A nő lassan a férfi elé sétált. — Ha hazaérünk, elválok tőled. A férfit láthatóan nem érte váratlanul a kijelentés. — Rendben van — mondta, és kedvetlen mozdulatokkal ülőhelyzetbe görnyesz- tette magát. — Kedvesem, te tizenöt év alatt legalább tizenötször Ipl akartál válni tőlem, de egyszer sem váltál el. Azt is megmondom miért. Mert még egy ilyen barmot úgysem találsz. És ezt te nagyon jól tudod. Most pedig aludni szeretnék. — Te utolsó szemét — sziszegte a nő. — Most aztán nagyon tévedsz ... Majd meglátod. — Majd meglátom — válaszolta a férfi, és rövidesen horkolni kezdett. (Folytatjuk)
