Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 8., kedd A Egy hét... KÉPERNYŐ ELŐTT A A televízió az utóbbi hetekben műsorra tűzte a mai svájci filmművészet kiemelkedő alkotásait. Felvételünk a Hogyan csináljunk svájcit? című produkció egyik jelenetét ábrázolja Tévéjáték, kezdő fokon Zimre Péter azt már bi­zonyította, hogy érdeklik a jogi témák, a bírósági ügyek. Erre tanúskodott több doku­mentum, illetve tévéjátéka. Azt azonban egyszer sem, igazolta, hogy a választott, a felfedezett nyersanyagból épkézláb, maradandó értékű művet képes alkotni. A legutóbbi produkció — a Kezdők — forgatókönyve még inkább hevenyészett, elnagyolt, mint a korábbiak voltak. A történet gondolati magva meglehetősen sovány, ezt nem vette észire, azaz vélt értékekre alapozott, épített kártyavárat. Ebből a hibás elképzelésből eleve következett a kudarc, a for­mai bakik vészes sorozata. A figurák sablonosra for­málódtak, esetleges egyéni vonásaik elsatnyultak, s va­lamennyien azt az erőszakolt célt szolgálták, hogy egy szellemiekben nem éppen bővelkedő fiatalember lát­ványosnak ígérkező öngyil­kossági kísérletét indokolják méghozzá gyenge érvelések bántó egymásutánjával. Az egysíkú, a szürke, a jellegtelen cselekményvezetés — a munkáiban visszatérő bírósági keretjáték — von- tatottságot, unalmat szült, s ezt „fűszerezték” az alapta­lan megállapítások, s az azok nyomán fakadó bosz- szúságok. A főhőst bizonyá­ra érték sérelmek, amelyek tetteit motiválták, mindenért azonban számára sem jár „felmentés”, hiszen cseleke­deteinkért valamennyiünk­nek vállalni kell a felelőssé­get. Aligha helyes a „minden­ki bűnös1, csak én vagyok ár­tatlan” elvének és gyakorla­tának meghirdetése, zászló­ra tűzése. Az ilyesmi ellen­érzést vált ki, s megtépázza — éppen hamis volta miatt — még a legalacsonyabb szintű, művészi erényeket is. Nem csoda, a valóság vé­tózik ilyenkor, s a hétköz­napok tapasztalatai cáfolják a naiv szerzői feltételezése­ket. Az eredmény: egy tévé­játék kezdő fokon. Bizonyta­lankodó, szinte tehetetlen dramaturggal, megkötött ke­zű rendezővel, s tébláboló színészekkel... (pécsi) Családi ügy — tanulságokkal Rendkívül sok tanulságot sikerült levonnom a szombat esti angol film, a Családi ügy megtekintése után. Nem is könnyű rangsorolni, me­lyik fontosabb. Az-e, hogy a szigetországban éppoly ne­héz állami lakáshoz jutni, mint nálunk, vagy egy sza­badságra szinte soha nem menő munkásnak kereseté­ből még egy fürdőszoba be­rendezésére sem telik? Eset­leg az érdekesebb-e, hogy ott milyen a viszony a mun­kavállalók és a munkaadók közt, netán az, milyen viszo­nyok alakulnak ki, vagy se házastársak közt a mézes­hetek idején... Ez utóbbi problémáról egyébként izgalmas volt vé­gighallgatni azt a buszon ki­alakuló hétfői vitát, mely­ben az egyik hölgy résztve­vő bőszen állította, hogy egy egészsége» férfi minden kö­rülmények közt „tud”, míg a boldogtalan többiek meg­értették a film főszereplő­jének átmeneti impotenciá­ját. .. Miből is azonnal ki­következtethettem, nálunk is vannak még nehézségek. A végső tanulság azonban nem ez. Sokkal inkább úgy fogalmazható; nem ártana, ha a televízió műsorszer­kesztői következetesebben tartanák magukat ahhoz a gyakorlathoz, hogy míg az egyik csatornán egy „össz­népi szórakoztató” progra­mot sugároznak, addig a másikon, valami igényeseb­beknek is nézhető filmet. (németi) A jelölt Tudatos műsorszerkesz­tésre vall, hogy vasárnap estére került A jelölt című amerikai film. Ezen a na­pon zajlott három ország­iján is a választás, NSZK- ból, Franciaországból s a tá­voli Ausztráliából vártuk a híreket. Ez a mű érdekesen mutat­ta be azt a mechanizmust, amely egy-egy „amatőrből” „profi” politikust csinál, s közben fölszámolódik a kez­dő önállósága, nyersessége, indulata. De az emberek, a választópolgárok mindig re­ménykednek abban, hogy valami megváltozik," hogy jobb lesz, mint ezelőtt. S a hangzatos jelszavak hatá­sosak; mert sok-sok kifejez- hetetlen és pártot, szerveze­tet nem találó elégedetlen­ség van a polgári államban. Tanulságos volt a törté­net, nem szájbarágósán, ha­nem a napi történéseken, a szinte észrevétlen változá­sokon át mutatta be, hogyan változtatják meg az eszkö­zök a jó szándékú embere­ket is, s hogyan válnak szol­gáivá egy megmerevedett po­litikai rendszernek. Külön ér­téke volt a filmnek Robert Redford alakítása, aki sallangmentesen mutatta föl a figiura vergődéseit. (gábor) A cél: az oktatásügy sokoldalú szolgálata A megyei TIT és az iskolarendszerű oktatás A TIT Heves megyei Szer­vezete — hosszú esztendők óta — arra törekszik, hogy lehetőségeihez mérten se­gítse a tanítók, a tanárok nevelési-oktatási elképzelé­seinek minél maradéktala­nabb valóraváltását. Ezt a feladatkört rendkívül fon­tosnak tartják, így aztán nem véletlen, hogy a megyei elnökség is megtárgyalta — február 24-i ülésén — ezt a témát. Az elért eredmé­nyekről, a megoldásra váró gondokról kértünk felvilágo­sítást Tóth Vilmosné szak­titkártól. Gyümölcsöző kapcsolatok Tények sorozata jelzi, hogy termékeny együttműködés formálódott szűkebb hazánk általános iskoláival. — Jól működnek a kis matematikus, kémikus, fizi­kus és programozó baráti körök. Jelenleg 64 ilyen te­vékenykedik az oktatási in­tézményekben. A vezetést vállaló pedagógusok a fia­talokban rejlő képességeket fejlesztik, a tehetségeket ka­rolják fel. Gondoltunk azok­ra is, akik nehezebben bol­dogulnak az anyag elsajátí­tásával. Részükre matemati­kából, fizikából és oroszból szerveztünk nyaranta 30 órás előkészítő tanfolyamo­kat. Ezek feladata a szintre- hozás volt. Bízunk abban, hogy a résztvevők könnyeb­ben veszik majd a gimná­ziumi, a szakközépiskolai akadályokat. Beváltak a kü­lönböző előadássorozatok. Elég csak a magyar nyelv, a csillagászati heti progra­mokat, a játékos könyvtári összejöveteleket említeni. A szülők felvilágosítását, peda­gógiai, pszichológiai ismere­teinek bővítését az új tan­tervek megismertetését szor­galmaztuk, ötleteket adva a pályaválasztáshoz is. Túl az órákon Számíthatnak rájuk a kö­zépiskolások, nekik is kínál­nak bőséges választékot. — Már hagyomány az, hogy egyetemi előkészítőket szervezünk matematikából és fizikából. Az idén egy új ötletet valósítottunk meg: segítséget nyújtunk — egy kurzus keretében — azok­nak, akik a Debreceni Or­vostudományi Egyetemre szeretnének bekerülni. Sza­badegyetemeink — a nem­zetközi ifjúsági, a kémiai, az irodalmi, a biológiai — mindig felkeltették az ér­deklődést Egerben és Hat­vanban. Lényegesnek tartjuk a leendő szakmunkások tá­jékozottságának szélesítését, az ilyen próbálkozások hoz­zájárulnak ahhoz, hogy ön­művelésre alkalmas, új is­meretekre fogékony embe­rekké váljanak. Magasabb szinten Az ismeretterjesztés szak­emberei nemcsak eddigi kez­deményezéseiket értékelték, hanem megszabták a közép­távra szóló terveket is. Íme egy csokorravaló ezekből. — A már meglevő össz­hangot akarjuk tovább erő­síteni, méghozzá új formák bevezetésével. Az eddiginél is nagyobb szerepet kap a szemléltetés, több lesz a gya­korlati, az ismeretrögzítő foglalkoztatás. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi előbbrelépést is óhajtunk. Véleményünk szerint bará­ti körök szervezhetők a hu­mán tárgyak iránt vonzódok táborából is. Olyan adósság ez, melyet feltétlenül érde­mes törleszteni. Gyarapítjuk a szabad idős, a szombatok­ra és a nyárra szóló aján­latok számát. Az eddiginél hatékonyabbá tesszük együtt­működésünket a megyei pe­dagógustovábbképző kabi­nettel. A részletekben már megállapodtunk, hiszünk ab­ban, hogy ezek kivitelezése zökkenőmentese bb, sikere­sebb helytállást szül majd az iskolákban. (pán) Ettől a héttől kezdve a gyön­gyösi Egyesített Munkásművelő­dési Program résztvevői Is fi­gyelemmel kísérik ajánlatainkat. Mint az elején Jeleztük: folya­matosan bekapcsolódnak a me­gye üzemeinek szocialista bri­gádjai ebbe a vetélkedősorozatba. A tévé műsorából először egy szerdai érdekességre hívjuk fel a figyelmüket: a Japán Tv estje kezdődik a 2-es csatornán 20.01-től. A távol-keleti ország műso­rai bizonyára sok érdekessé­get nyújtanak. Csütörtökön tévéjáték-sorozat kezdődik, Sárközi György Mint oldott kéve című regényét dolgozta televízióra Nemeskürty Ist­ván. A történet a 48-as sza­badságharc kevéssé ismert epizódjait eleveníti fel. A sorozat első része 20 órakor látható az 1-es csatornán. Ugyancsak csütörtökön a Panoráma szerkesztőség vi­lágpolitikai magazinja, 21.10-kor kezdődik. Vasárnap 16.05 órakor irodalmi össze­állítást láthatnak Három ta­vasz címmel, amely a ma­gyar történelem nagy sors­fordulóit idézi fel. A megye bemutató film­színházában, a Vörös Csil­lagban e héttől vetítik Kol- lányi Ágoston természet­filmjét, a Noé bárkáit. A könyvek közül olyanokat ajánlunk figyelmükbe, ame­lyek a jeles napokkal van­nak kapcsolatban. Egyre most hivatkoznánk: Sarkadi Imre Száz éve Segesvárnál című kötete 1848-as esemé­nyeket dolgoz fel. A Népúj­ság szombati számában ösz- szeállítással találkozhatnak nemzeti ünnepünk, március 15-e tiszteletére. Czilfra­hangverseny Cziffra György ad hangversenyt március 17- én, Zalaegerszegen. A Franciaországban élő vi­lághírű zongoraművész egyetlen vidéki koncert­je iránt nemcsak Zalában, hanem a környező me­gyékben is nagy az ér­deklődés, éppen ezért a városi sportcsarnokban tartják, ahol 2240 nézőt tudnak elhelyezni. A hangverseny jegyeit szombattól elővételben árusítják. Zalaegerszegen a városi művelődési köz­pontban és a megyei ide­genforgalmi hivatalban vásárolhatók meg a belé­pők. A többi zalai vá­rosban, valamint Győrött, Kaposváron, Pécsett, Sió­fokon, Szekszárdon, Szom­bathelyen és Veszprém­ben a helyi idegenforgal­mi irodákban árusítanak jegyet. II/l. A z autó egyenletes zúgá­sa elálmosította a fér. fit. „Meg kellene állni vala­hol, mielőtt tényleg lecsu­kódna a szemem” — gondol­ta, és lopva a feleségére pil­lantott. Az asszony — negy­ven körüli, vörösre festett, dúskeblű nő, abból a típus­ból, aki után még néhány év­vel ezelőtt is megfordultak a férfiak, a teherautósofőrök pedig obszcén szavakat kia­báltak felé a vezetőfülke ab­lakából —, fejét a tűzpiros műbőrborítású fejtámlán pi­hentette, és egykedvűen bá­multa az autópálya végtelen szürke aszfaltcsíkját. Hajnali ötkor indultak Ve­lencéből, és három órája nem szóltak egymáshoz egy szót sem. A férfi a leálló sávra ka­nyarodott, majd néhány má­sodperc múlva csikorogva fékezett. — Ha nem akarunk meg- dögleni, legalább egy órát pihennem kellene — mond­ta, és anélkül, hogy a felesé­gére nézett volna, harákolt néhányat, majd kiköpött az ablakon. Az asszony fölényes moz­dulattal emelte fel fejét a tűzpiros műbőrborítású fej­támláról; cigarettára gyúj­tott, és a füstöt a férfi ar­cába fújta: — Szóval álmos vagy? — kérdezte, hangjában félre­érthetetlen gúnnyal. — Hát ki a franc akart Nápolyig jönni? Ahelyett, hogy már Velencéből hazamentünk vol­na ... — Ezt már tegnap is el- mondtad. — Igen elmondtam. És ma is elmondom, és holnap is el fogom mondani... A férfi dobolni kezdett a műszerfalon, aztán hangját egy fokkal feljebb emelte: — Ha már megkaptuk ezt a rohadt útlevelet, legalább használjuk ki, hogy kint le­hetünk. Az asszony egészen a fér­fihoz hajolt, miközben arcát dühcsíkok kezdték elboríta­ni. — Na persze! Használjuk ki, hogy egy teljes hónapig Olaszországban lehetünk! Csakhogy nekem elegem van ebből a szánalmas turistás- kodásból! Elegem van a ko­szos kempingekből, a lan­gyosra melegített konzervek- ből, a koszból, mocsokból... — Három év múlva már szállodára is telni fog. — Három év múlva! Ebből a pénzből maradhattunk vol­na Velencében öt napig európai körülmények között... De nem! A mérnök úrnak egy teljes hónap kell Olasz­országból, hogy aztán odaha­za elmondhassa, mennyi mindent láttunk! De azt már nem fogja elmondani a mér­nök úr, hogy milyen körül­mények között éltünk az „ál­mok városában”. A pofon a nő bal arcán csattant. A férfi beindította a mo­tort. — Délután Rómában le­szünk — mondta, és vissza­kanyarodott az autópályára. Néhány perc múlva érezte, már nem ura a kocsinak. Lassított, ötszáz méterre egy bekötőutat vett észre. Hosz- szú idő óta most nézett elő­ször a feleségére. Az asszony, talán a pofontól, talán a fáradtságtól előredől­ve aludt. A férfi óvatosan rákanyarodott a bekötőútra. Egy ideig még aszfalton gu­rultak, aztán az autó rán- dult néhányat, ami az aszfalt végét jelezte. Nehéz, köves- útón haladtak tovább. Az egyik rázkódásnál az asszony fölébredt, és csodálkozva né­zett körül. — Hol vagyunk? — Látod. Hegynek fölfelé megyünk. Itt biztosan talá­lunk olyan helyet, ahol egy­két órát pihenhetünk. Ahogy elnézem, neked is jót tenne egy kis alvás. — Mit akarsz te itt? — Mondtam már. Aludni. — A férfi ismét a nőre pis- lantott. Látta, ahogy a fele­sége görcsösen kapaszkodik a kesztyűtartóba. Vagy azt hiszed, hogy még akarlak ölni? Tíz percbe telt, amíg föl­értek a hegy tetejére. Kopár, mintegy kétszáz méteres sík­ság vette őket körül. Az autópályából mindössze egy vékony, talán tizenöt méteres szelet látszódott. A férfi hát­ranyúlt, majd egy pokróccal a hóna alatt elhagyta az autót. — Két óra múlva föléb­reszthetsz — mondta, és a gépkocsi háta mögé terítette a pokrócot. A nap már erő­sen melegített. A férfi gatyá­ra vetkőzött, kicsit megitor- náztatta elernyedt izmait, aztán jóleső érzéssel végighe- veredett a pokrócon. A nő lassan a férfi elé sé­tált. — Ha hazaérünk, elválok tőled. A férfit láthatóan nem ér­te váratlanul a kijelentés. — Rendben van — mond­ta, és kedvetlen mozdulatok­kal ülőhelyzetbe görnyesz- tette magát. — Kedvesem, te tizenöt év alatt legalább ti­zenötször Ipl akartál válni tőlem, de egyszer sem váltál el. Azt is megmondom miért. Mert még egy ilyen barmot úgysem találsz. És ezt te nagyon jól tudod. Most pedig aludni szeretnék. — Te utolsó szemét — szi­szegte a nő. — Most aztán nagyon tévedsz ... Majd meglátod. — Majd meglátom — vá­laszolta a férfi, és rövidesen horkolni kezdett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents