Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 6., vasárnap Mit ér a pályázati rendszer? Pedagógusok, orvosok — igazgatók Közhely, hogy Magyarországon teljes a foglalkoztatottság, sőt általában munkaerőhiány van. Amiből az következne, hogy a munkahelyek alig várják az Iskolákból kikerülő fiatalokat. Akkor is, ha az ifjúságnak csupán egy kisebb rétegére, a felsőfokú tanintézetekben végzett diplomásokra gondolunk. Ami azt illeti, a statisztikai számok imponálóan megnyugtatóak. Hosszú évek óta arról árulkodnak, hogy a felajánlott munkahelyek száma jóval nagyobb — estleg többszöröse —, mint amennyi a pályakezdő fiatal. Legutóbb például, a 14 ezer felsőfokú tanintézetben végzett hallgatóknak 24 ezer állást ajánlottak. Olcsó érvelés lenne Ám, ahogy ritka az olyan .átlag ember”, akinek jövedelme, családi körülményei, lakáshelyzete, életkora és egyéb körülményei megtestesítésének a pontos statisztikai átlagot, hasonlóképpen a pályakezdő fiatalok sem fémek bele valamennyien az „általános” képbe. A meghirdetett állásokról sok esetben munka közben derül ki, hogy nem felel meg a diplomás fiatalok tudásának, képzettségének, s főként jogos várakozásainak. Például a pécsi egyetem jogi karán meghirdetett állások kétharmada nem a Dunántúlra szól. Amíg tehát az országban — általában — jogász hiányról beszélhetünk, egy- egy Baranya megyei állásra átlagban hat jogvégzett is pályázik. Az elmúlt évben a középiskolai tanári végzettségűeknek csupán 72 százaléka helyezkedett el pedagógus munkakörben. A megyei városokból főiskolára, — így Egerből — egyetemre kerülő fiatalok többsége akkor sem vállal munkát az eldugott kis települések iskoláiban, ha szolgálati lakással, háztáji földdel várják. Olcsó érvelés lenne emiatt ítéletet mondani azok fölött a városi fiatalok fölött, akik nem hajlandók gyökeresen — s minőségileg bizony negatív értelemben — változtatni életformájukon. Különösen akkor, ha hozzá tesz- sziük: a fővárosban a kezdő tanárok bére átlagosan 3100, a községekben 2800 forint körüli. Nem beszélve ennek az összegnek a mértékéről, ha más értelmiségi rétegek kezdő fizetéseihez viszonyítunk. Az orvosok között is sokan vannak, akik nem találnak elképzelésüknek — olykor az egyetemen produkált kiváló eredményeiknek, jó bizonyítványuknak — megfelelő állást. Amíg a fővárosi, belgyógyász, sebész, szülész-nőgyógyász és gyermekgyógyász státuszokra — pályázati rendszer ide vagy oda — sokszor bizony csak a befolyásos orvos papa vagy egyéb tekintélyes közbenjáró jó összeköttetése révén lehet bejutni, akkora a túljelentkezés. eddig még a fővárosban is nehéz találni higiénikus labor- vagy röntgenorvos munkakörbe elegendő diplomástJobb helyre várva Föltehetjük a kérdést, hogy ilyen körülmények között mit ér a pályázati rend szer? A sommás válasz: sokat, de nem mindent. Vizsgáljuk kicsit részletesebben. A végzős orvosok például kezdetben, az úgynevezett egyetemi rangsorolás alapján helyezkedhettek el. Vagyis tanulmányi előmenetelük, szociális helyzetük, emberi magatartásuk alapján rangsorolta őket a tanintézet, s a pályázók e minősítését legalábbis illett, figyelembe venni az egészségügyi intézményeknek. A medikusok azonban azt a tapasztalatot szűrték le, hogy egy megfelelően időzített protekció többet ér a legrangosabb helyezésnél. így fordulhatott elő nem egyszer, hogy mire a pályázatokat kiírták, a legszemfülesebbek már tudták, hol lesz a munkahelyük. Azóta megváltozott a pályázati rendszer. Lefaragták a bürokratikus vonásokat, s megszűnt az említett „rangsorolás”. A végzettek az egészségügyi intézményekbe közvetlenül jelentkezhetnek, egyidőben több helyen is pályázhatnak. Az idén február közepén tették közzé az Orvostudományi Egyetemeken a pályakezdőknek szánt munkahelyek jegyzékét. Csaknem 900 általános orvosi állást hirdetnek, amely 20 százalékkal több a végzett hallgatók számánál. (Mintegy 150 társadalmi ösztöndíjast nem számítottunk közéjük, mert ők már megkötötték munkaszerződésüket, tehát nem vesznek részt a pályázaton.) A megyék többségében 20 és 40 közötti az ajánlott állások száma. annyi mint tavaly, a fővárosban viszont a tavalyinál kevesebb. Főként a kórházakba várják a végzős orvosokat. Eddig — a számok alapján — kedvezőnek tűnik az összkép. Tegyük azonban hozzá, hogy a tavaly végzettek közül is maradt 40 orvos, aki most akar elhelyezkedni, mert 1982-ben nem talált megfelelő állást. Az ifjú fogorvosoknak csupán 77 százaléka állt munkába a múlt évben, 25-en nem kezdték meg pályájukat. Biztató, hogy a várakozókkal és az idén végzőkkel együtt 128 fiatalnak 150 fogorvosi állást ajánlanak, csakhogy főként vidéken, a fővárostól sőt Pest megyétől távolabbi helyeken. Az egyéb orvosi szakmában tavaly 300 állás maradt betöltetlen, köztük 65 budapesti. Mondanunk sem kell, hogy egy sem volt közöttük sebészi vagy szülészorvos. Ugyanakkor voltak olyan státuszok, amelyekre 80-an is jelentkeztek. A pályázati rendszer a pályakezdő pedagógusok elhelyezkedésében is egyre inkább betölti tájékoztató és segítő szerepét. Itt is azonban differenciált a helyzet. Azoknak a fiataloknak, akik kisebb településeken, távolabbi országrészeken levő szűkebb pátriájukba kívánnak visszatérni, hogy ott tanítsanak, sima az elhelyezkedési lehetőségük, a fővárosiban viszont — különösen némely szakokon például magyar-történelem tanár — több a jelentkező, mint a munkahely. Hiány van viszont intézeti nevelőtanárokból. A megyei tanácsok minden erőfeszítése ellenére az újonnan alkalmazott képesítés nélküli oktatók száma tavaly 3400-ról 4500-ra gyarapodott, a betöltetlen állások száma pedig a mostani tanévben 1700-ról 2100-ra nőtt. Ot évre szóló kinevezés Ismeretes, hogy az idén január 1-től — kormányrendelet alapján — az állami vállalatok igazgatói és igazgatóhelyettesei munkakörét szintén pályázattal lehet betölteni. (Nem kell, csupán lehetséges, amire egyébként korábban i3 volt mód, ezzel azonban — az oktatási és egészségügyi intézmények kivételével — nemigen éltek.) Az, hogy a pályázati rendszer bővül a tehetségek felszínre hozására, a személyzeti munka javítására. az állások betöltésénél a szubjektív szempontok háttérbe kerülésére ad reményt. Vagyis arra, hogy egyre inkább és egyre több esetben a megfelelő ember kerül a megfelelő helyre. Ezzel kapcsolatos az a várható gyakorlat (ami ugyan eddig sem volt tilos, csak éppen nem alkalmazták), hogy meghatározott időszakra, például öt évre szól egy-egy kinevezés a gazdasági vezetőknél is. Ez nyilvánvalóan legjobb képességeinek kifejtésére ösztönzi majd a vezetőket s módot nyújt a presztízsvesztés mentes visszavonulásra, más beosztás keresésére, ha két szerződő fél közül valamelyik — akár a vállalat, akár az igazgató — nem találta azt meg amire számított- Egy esztendő múlva talán már elég adatunk lesz, hogy feltételezések helyett értékelni is tudjuk a pályázati rendszer továbbfejlesztésének eredményeit. (V. J.) MINDENNAPI NYELVÜNK „Se resztli, se maradék...?!“ A címbeli nyelvi formát az eladó és a vevő között kialakult beszédhelyzetben elhangzó alábbi szövegrészletből emeltük ki: „Az engedményes áron eladható termékeink között se resztli, se maradék áruféleségek nincsenek)). Bennem, a vevőben két gondolat is meg- fogalmazódott. Először: miért került párba a resztli és a maradék szóalak, hiszen valójában ugyanaz a használati értékük. Másodszor: az eladó ráérzett volna az idegen szó és magyar megfelelője értelmi érzelmi és hangulati sajátos kifejező értékének árnyalatos különbségére? Hogy ez valóban így van, a sajtó hasábjairól idézett példáink is tanúsíthatják: „A (televízió) a resztlit adta a kedves nézőknek” (Magyar Nemzet, 1983. jan. 5.) Ugyanebben a közleményben olvashattuk a „házi mdradé- kot” jelzős szerkezetet is. „Van tehát Anglia, és van, ami Anglia mellett még megmarad a világból. A jelentéktelen resztli”. — „Fel vagyunk háborodva, ha ez a „resztli legyőzi a mieinket”. — „Nálunk fő a futball, a többi sportág pedig a m-ara; dék. A lényegtelen resztli” (Magyar Nemzet, 1983. febr. A németből nyelvünkbe került resztli, alakját tekintve ebbe a szóalaksorba illeszthető bele: cetli, nudli, cucli, stangli, stanicli, sercli, bejgli, stopli, stikli, strimfli, pakli, mantli, lakli stb„ stb. Nem éppen a legdallamosabb hangzású sorok ezek, de a humoros íz, a tréfálkozó érzelmi velejáró sajátos kifejező lehetőségeit magukban hordozzák. Csak egy példát bizonyításul: „Felesége lakli, vörös hajú nő volt”. (Isz- lai Zoltán: Ad Libidinem). A hirtelen megnyúlt, a hó- rihorgas női termet gúnyo- roskodó minősítését éppen a lakli szó különleges hangulati töltésével erősítette fel az író, s ezzel sajátos jelentést is nyert a szöveg. Ezt a nyelvi szerepet vállalja mai nyelvhasználatunkban a resztli szóalak is. Jelentéstartalmát értelmezhetjük ezekkel a ma- ' gyár megfelelőkkel is: maradék, töredék, fennmaradó rész, maradvány, fölösleg, hulladék, törmelék, megmaradt kisebb rész. A magyar megfelelők mellett a resztli ma elsősorban a rosszalló minősítés, az elítélő vélemény és megnyilatkozás kifejezője, s inkább csak a bizalmas beszédhelyzetekben kaphat olyan nyelvi szerepet, ami megengedhetővé teszi használatát De a hozzátapadt rosszalló stílusbeli értékét még az sem kisebbíti, ha azt is tudjuk, hogy nem is olyan régen a kereskedelmi élet nyelvhasználatában gyakrabban jutott szerephez. Dr. Bakos József Csak azt nem értem, kisfiam, hogy mit nem lehet ezen érteni. Persze neked a világ legegyszerűbb fogalmairól sincs fogalmad, mert az iskolában nem figyelsz, itthon méginkább, s itt az eredménye. Ezért most nem érted, hogy egy kerékpáros, ha óránként huszonkét kilométeres sebességgel halad és reggel ötkor indult el X városból, akkor mikor fog találkozni azzal a favágóval, aki hét huszonötkor indult, óránkénti négy kilométeres sebességgel és ötperces pihenővel. .. — Ne vágj közbe állandóan, mert akkor nem haladunk semmire. Amikor hiába magyarázom el, hogy holnap kisfiam mit írjál bele a dolgozatba, illetve pontosabban, hogy mit írjunk bele, még pontosabban, én mit írjak bele. Hogy az a múltkor volt, és a biciklis nem találkozott a favágóval? No hát arról ki tehet, kisfiam. Mit gondolsz, mi vagyok én, kerékpárversenyző, vagy netán favágó, hogy az ilyen dilis példákat ki tudjam találni. És, ha nem találkoztak, akkor mi van. Caesar se találkozott Napóleonnal, és attól még a világ világ. Ja, hogy a tanár bácsi? Hát nem ártana kisfiam, ha a tanár bácsi is az élethez közelállóbb példákat tudna kitalálni, nem ilyen elvontakat. Például azt, hogy mennyi szennyvízbírságot fizet az a vállalat... — .. .Hogy nem fizetnek? Ugye már megint beleszólsz. Ha nem fizetnek, nem fizetnek. Attól még az iskolában lehetne rendesebb példákat feladni. Na, de akkor térjünk a tárgyra... Még, hogy nem fizetnek... Na. ez már több a soknál... Egyszóval, Csokonai szerelmi lírájánál alapvetően abból kell kiindulni, hogy Csokonai az Csokonai, a líra az líra, ami ugye lehet szerelmi is, meg nem is, de a szerelmi líra az teljesen más... Mit mondasz? Hogy már ezt is megbeszéltük. Akkor meg minek zaklatsz kisfiam? Mondd meg, hogy miért kell apádat állandóan idegesíteni, amikor úgy is annyi gond, baj... Hogy már ezt is elmondtam? Az isten szerelmére, ezek a mai gyerekek, hogy mit képzelnek magukról. Ugyanakkor egy nyavalyás dolgozatot képtelen megírni, mert nincs meg bennük a legkisebb logikai érzés sem, a tudásról, a szorgalomról, meg nem is beszélve. No, de hagyjuk ezt. Légy szives, kedves kisfiam, végre elárul, ni, hogy miről is legyen szó, illetve, miről írod, akarom mondani, írjuk, vagy pontosan, írom a dolgozatot. Ja? Hát, miért nem mondtad ezt rögtön? Szóval arról az izé... Hogy nem izé, hanem szí* nuszgörbék? Hát ki mondta, hogy nem azok? Ha görbék, akkor legyenek görbék... Mit kell ezen vitatkozni? Miért, állítottam, hogy egyenesek? Ha nem, akkor meg minek a sok beszéd. Hogy ne vitatkozzak, hanem mondjam A pályakezdő diplomásoknak mindig nagy fejtörést okoz, hogy falun^ vagy városban helyezkedjenek-e el. A város előnye, hogy „helyben van” a mozi, a színház hangverseny, az üzletekben pedig nagyobb a választék A községekben viszont köny- nyebben juthatnak lakáshoz. A választásnál mindezek mellett még az is gondot okoz a fiatal szakembereknek, hogy az egyetemen tanultakat hogyan tudják majd alkalmazni, hiszen a tárgyi feltételek sem mindenütt biztosítottak. Görbe László mezőgazdasági gépészmérnök a Gödöllőn eltöltött egyetemi évek után a vámosgyörki Egyesült Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben állapodott meg immáron harmadik esztendeje. — Számomra nem volt újdonság a falusi élet, hiszen Árokszálláson születtem, s jelenleg is ott lakom — mondja a fiatal mérnök. Így tisztában voltam az itteni lehetőségekkel. A diákélet persze, csodálatos volt, gyakran jártam hangversenyre, strandra, moziba, most viszont mindene nincs módom. Itt legfeljebb a „haknizó” színészek fordulnak meg. Értük egyetlen lépést sem teszek. Saját autóm nincs, s innen enélkül elég nehéz kimozdulni. Egyetlen színházi produkciót se láttam az eltelt három év alatt. — Szolgálati lakást nem kértek Vámosgyörkön? — Kevés ilyen lehetőség van a faluban is, de nem is igényeltük. Ha több pénzünk lenne, hozzáfognánk egy családi ház építéséhez, viszont a jelenlegi anyagi helyzetünk ezt nem teszi lehetővé, annak ellenére, hogy a gazdaság is adna 40 ezer forint kölcsönt. A 4800 forintos havi keresetem a megélhetéshez kell. — Jelenleg a növénytermesztési főágazat gépüzemeltetési ágazat vezetője. Feladata, hogy biztosítsa a munkagépek, eszzközök zavartalan üzemeltetését. Az irányító tevékenységhez vi- viszont szüksége lenne a szellemi felfrissülésre is... — A televíziót gyakran nézem. Egy-egy jó tévéjáték, vagy film is segíthet a regenerálódásban. De esténként olvasni is szoktam, ha nem vagyok fáradt. Főképp a szaikkönyveket forgatom, mert a munkámhoz az elengedhetetlen, hogy a legújabb technikával lépést tartsak. Társaságra kevés időm jut. — Bizonyára az egyetemen nem gondolt arra, hogy meg? Megáll az ész! Éppen most akarom neki megmagyarázni, és erre rögtön közbevág. Hogy én sem tudom, ez már rögtön kiderült? Honnan veszed ezt kisfiam? Hát hiába mondom én el neked a biciklist, meg a favágót, Csokonait, meg a szerelmi lírát, meg Caesart, és a töb- bieket, megőrjítesz ezekkel a görbékkel, és nem tudunk semmire sem haladni, mert rögtön közbeszólsz... Hogy a múltkor is egyest kaptál a dolgozatodra? Mert mindent összekeversz. Mert ugyanis nem Csokonai volt a biciklis kisfiam, és a szerelmi líra sincs összefüggésben a szinuszgörbékkel, de türelem ide-oda, mindjárt én leszek a favágó, s ezen a szekrényen mutatom be itt neked rögtön, hogy mit csinálok, ha mindig közbeszólsz, és elrontod a dolgozatomat. És csodálkozol, ha egyest kapsz rá. Kaposi Levente Egy pályakezdő diplomás Ha a kultúra hiányát érzem... később ennyire bezárkózik az „elefántcsonttoronyba?" — Az egyetemen a súlyemelő szakosztály vezetője voltam. Még középiskolás koromban kezdtem el ezt a nehéz sportot Mint versenyző az országos főiskolai bajnokságokon a második és az ötödik hely között végeztem évről évre. Most már erre sincs időm és a feltételek sem adottak ehhez. Pedig bizonyára hasznos lenne, ha néhány fiatalt bevezetnék a sportág rejtelmeibe. Mivel erre nincs lehetőségem, eléggé visszahúzódban élek. Kevés a faluban a hasonló végzetttségű, és érdeklődésű fiatal, ezért is kerülöm a társaságot. A munkám lefoglal: 27 ember tartozik hozzám, s nemcsak a szakmai gondjainkat, hanem a privát panaszaikat is elmondják nekem s igyekszem segíteni, ahol tudok. —• Az egyetemen tanultakat tudja-e teljes mértékben hasznosítani? — Sajnos nem! Nagyon sok fölösleges dolgot tanítottak velünk. Olyasféléket, melyekről már akkor tudtuk, hogy soha semmi hasznát nem fogjuk látni. Viszont könyvelési ismeretdere például nem tettünk szert, pedig erre nagy szüksége lenne mindazoknak, akik ezen a karcai végeztek. Persze, önműveléssel lehet pótolni, csakhogy a szabad időnk rovására. Volt iskola- tánsaiimmal nemrégiben találkoztam, s ők is hasonló gondakal küzdenek. — Sok nehézséggel kell tehát szembenéznie egy-egy kisebb településen az agrárértelmiségnek? — Igen, mert már belekóstoltak az egyetemi évek alatt egy „inger gazdag” életbe. Igaz, hogy általában az megy erre a pályára, aki falun nőtt fel, így a diploma megszerzése után köny- nyebben lemond a színházról, mint egy városi. Ez persze, nem biztos, hogy jó, de ha az ember hiányát érzi a kultúrának, utánamegy... — A felsőoktatási intézményekben olyan szakembereket szeretnének képezni, akik soha nem mondanak le a művelődésről, s életformájukká válik az önművelődés, az önképzés, éljenek akár falun, akár a városokban. — Alig várom már, hogy nagyobbacskák legyenek a gyerekek. — mondja befejezésül Görbe László —, mert akkor gyakrabban beugorha- tunk Gyöngyösre, netán Pestre egy-egy érdkesebb, igényesebb programra. Roma János Ötcsillagos szállodák, ötcsillagos szakmunkások A Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat március 8—9-én ismét megrendezi szakmunkástanuló-versenyét, ahol az elsőrangú szállodák majdani szakácsai, cukrászai és felszolgálói mérik össze szakmai tudásukat. A verseny színhelye a keszthelyi Juventus oktatási kabinet lesz; az elkészített ételkülönlegességeket a meghívott vendégek fogyasztják majd el. A Danubius Juventus Kupa nyertesei a vállalat legkitűnőbb szállodáiban dolgozhatnak majd, ha elvégezték az iskolát (MTI)
