Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 5., szombat 3. MINDENKI IDŐBEN ISMERJEN MAGARA Merre billen a mérleg nyelve? Beszélgetés dr. Sütő Dezsővel, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának főigazgatójával Februárban nemigen találni olyan vállalati főkönyvelőt, akinek sok lenne a szabad ideje. A mérlegek készítésének időszaka ez és egyáltalán nem mindegy, mennyire alapos, pontos számvetés készül az elmúlt esztendő gazdálkodásáról, milyen következtetések születnek az immár minden részletre kiterjedő gazdasági elemzések után. Nem mindegy ez az országos irányító testületeknek, szervezeteknek sem, hiszen az e napokban összegződő információhalmazból alakul ki a kép népgazdaságunk állapotáról. A pénzügyi ellenőrzés feladata, hogy segítse e munkában a gazdálkodókat és természetesen kordában tartsa a szabálytalanságra hajlókat. Hogyan sikerült ez a tavalyi — sok tekintetben kritikus — esztendőben? Az előzetes adatok alapján merre billen a mostani mérleg nyelve? Erről kérdeztük dr. Sütő Dezsőt, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának főigazgatóját. Nem lettünk jobbak — A mérlegek összegzése, számítógépes feldolgozásra való feldolgozása most a feladatunk. Ennek alapján adunk ki ágazati és területi információkat — mondta dr. Sütő Dezső. — Az adókötelezettségek ösz- szegyűjtése, a támogatások kiutalása ezután történik. Ami az elmúlt év ellenőrzési tapasztalatait illeti: általánosságban mám szólhatunk a gazdálkodási fegyelem javulásáról. összesen 3200 vállalatot, szövetkezetét ellenőriztünk és a korábbinál több volt az eredményt növelő vagy csökkentő észrevételünk : összességében országosan eléri a tízmilli- árd forintot ennek az értéke. Heves megyében egyébként 81 millióval többet mutattunk ki az egyik oldalon és 61 millióval csökkentettük az eredményt a másikon. Egyáltalán nem örvendetesek ezek a nagy eltérések, rossz könyvelésre, a szabályok nem ismerésére vagy éppenséggel tudatos „tévedésekre” utalnak. Előfordul az is, hogy igyekeznek „eldugni” az eredményt, tartalékolják nehezebb időkre. — Egyformán jellemző ez minden ágazatban? — A mezőgazdaságiban nem romlott a helyzet, viszont változatlanul alacsony a számviteli munka színvonala. Rosszabb viszont az építőiparban és a közlekedés, hírközlés vállalatainál. Vizsgálataink 95 százaléka jegyzőkönyv felvételével zárult. Tudni kell, hogy jegyzőkönyv akkor készül, ha a gazdálkodó szabálytalan mérleget állít össze, elmulasztja kötelezettségei teljesítését, alapjait helytelenül határozza meg. Ide soroljuk a bizonylati fegyelem megsértését is. A feltárt hiányosságok jó része a belső szabályozás hibáira utal. Említenünk kell a belső ellenőrzés gyengéit az e területen dolgozók felkészületlenségét is. — Nem mintha védelmezni akarnánk a hanyagul gazdálkodókat, de ez a magatartás következménye lehet a túl gyakran változó és túl bonyolult szabályozásnak is... — Kérdés, hogy mihez képest bonyolult ez a szabályozós. Ha azt mondjuk, hogy a magyar vállalatok alkalmazkodó képességéhez, akkor valóban bonyolultnak tűnik. Csakhogy az alkalmazkodó képességnek is javulnia kell. — Való igaz, ám a szabályozásnak mégis az adott lehetőségekből kellene kiindulnia, Így ösztönözve a nagyobb rugalmasságra... — Kétségtelen, a gyakori és jelentős szabálymódosítások is lehetnek okai a hibáknak. Ez azonban nem kisebbíti a gazdálkodók fe- lelőseségét azokban a hiányosságokban, amelyeket feltártunk. A mai követelmények elvárják a gyors reagálást, a rugalmasságot, a pontos információkra támaszkodó megalapozott döntéseket. Megjegyezzük, hogy jó néhány vállalat, szövetkezet van, ahol hosszabb idő óta szabályszerű gazdálkodást állapít meg a revízió. Heves megyei példák közül is mondhatunk jókat: a Tar- namente Ipari Szövetkezet, az Egri Ruhaipari Szövetkezet, a markazi termelő- szövetkezet említést érdemel a korrekt, pontos számviteléért. Ugrásszerűen javult a számviteli munka a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál. Tudjuk azt is, a tavalyi igen nehéz év volt. A vállalati nyereség várhatóan kisebb lesz a tervezettnél, kivéve a mezőgazdaságot. Több lesz a veszteséges, a fejlesztési és részesedési alaphiánmyal küszködő vállalat, szövetkezet. Ahol sok a pénz — Van, ahol mégis sok a pénz, hiszen mind többet hallani az úgynevezett jövedelemtorzító tényezőkről. Vagyis olyan pénzekről, amelyekhez nem munka révén jutnak hozzá... — Ezek közül is sokat feltártak a vizsgálataink. A fiktív másodállásoktól kezdve a nagy pénzekért számolt bérletekig. Néhány példa: egyik termelőszövetkezetünk 15 ingatlant bérel Budapesten, melléktevékenység ókán. A bérletért kifizetett 3 millió forintból egymillió jogtalan volt. Előfordult olyan, hogy egy udvarért négyszögölenként 2700 forint bérleti díjat fizettek évente! Ide tartozóan szólnunk kell még arról, hogy a gazdálkodói erkölcsünkbe kezdenek belopakodni elveinktől idegen vonások. Tapasztaljuk, hogy a monopolhelyzetben levők, a gazdaságilag erősebbek milyen kíméletlenek a kisebbekkel, a gyengébbekkel szemben. Sokszor előfordul az, hogy az eredmények nem a jobb munka, a jobb/ alkalmazkodás következményei. Morálisan is kárt okoz, ha egy vállalatnál, ahol a veszteségek miatt nem lehetne bért fejleszteni, mégiscsak kicsikarnák „föntről” egy nagyobb béremelést. Bajba juthatunk, ha továbbra is teljesítmények nélkül nyújtunk biztonságot egy-egy közösségnek. — Még ha történetesen nem is az illető vállalat hibás az elmaradt eredményekért? — Lehet, hogy egy cég ugyanolyan jól dolgozik, mint a megelőző évben, viszont a körülmények romlottak, a versenytársak pedig jobbak lettek: ennek a következményeit viselni kell. Új munkaközösségek — Milyen fogadtatásban részesülnek az új munkaközösségek, a magánvállalkozások? — Felülmúlta várakozásunkat az a pezsgés. ami megindult. December 31-ig 2300 magán gazdasági munkaközösség és 300 vállalati munkaközösség alakult. Az elmúlt hónapokban ezek a számok már újra több százzal gyarapodtak. (Hevesben egyébként száz ilyen vállalkozás alakult, fele-fele arányban.) Az ellenőrzési igazgatóságok fontos célja segíteni, tanácsot adni a vállalkozóknak!, eligazítani a szabályozók sűrűjében. Az a tapasztalatunk egyébként, hogy gyorsan megtanulják, milyen lehetőségeik vannak, milyen korlátokkal találkozhatnak. Az idén már ellenőrzésük is megkezdődik, de természetesen tanácsadó szolgálatunk továbbra is dolgozik. Információkért nem kell Buda- pestre utazni, megkapják azokat a megyei igazgatóságoktól. Arra kell vigyáznunk, hogy a közösség rovására ne történjék nyerészkedés, korrupció, a nagyobb jövedelem arányban legyen, a teljesítménnyel. Figyelmeztetéseinkből időben ismerjen magára mindenki. Jók az első benyomások, legtöbbször valóban hiánypótlók ezek a vállalkozások a termelésben, szolgáltatásban egyaránt. — Köszönjük a beszélgetést ... Hekeli Sándor Marxemlékkiállítás a Munkás- mozgalmi Múzeumban Marx halálának századik évfordulója alkalmából emlékkiállításra készülnek a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A tárlat anyagának összeállításában közreműködik az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Kossuth Könyvkiadó és a Bélyegmúzeum. A március 14-én nyíló kiállításon Marx életével kapcsolatos könyveket, fényképeket, dokumentumokat, bélyegeket mutatnak be. Közönség elé kerül a Tőke első 1867-es német nyelvű kiadásának egyik példánya, amelynek belső oldalán Marx ajánló sorai olvashatók. A könyvet egy párizsi harcostársának dedikálta. Ez a ritkaság a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tulajdona, s a közönség eddig nem láthatta. Az emlékkiállítást hétfőn — múzeumi szünnapon — nyitják meg ezért déltől 17 óráig a közönség is látogathatja a múzeumot. Ezen a napon a helyszínen alkalmi bélyegzőt használ a posta. (MTI) A nemzet, a nemzetiség — napjaink tükrében Nehezen található bonyolultabb, összetettebb, régi és új ellentmondásokkal terheltebb kérdés, mint a nemzeti, nemzetiségi. A nemzeti, nemzetiségi témékat történelmi, politikai, gazdasági ideológiai társadalmi folyamatok egymásra hatva, egymást felerősítve alakítják, formálják, s a görcsös csomópontjait valóságos feszültségek és ellentmondások hozzák létre. Közép- és Kelet-Európábán a nemzeti, a nemzetiségi kérdés sajátos arculatot mutat, s fejlődésének speciális vonásai alakultak ki. Míg Nyugat-Európában a XIX. századig lezajlanak a polgári foradalmak, és az ezzel összefüggő nemzeti mozgalmak, s ennek eredményeként nemzeti államok alakultak ki, addig Közép- és Kelet-Európábán a kapitalizmus lassúbb fejlődése miatt, a polgári forradalmak megkéstek. így a nemzeti kérdés megoldása a szocialista foradalomban, a szocializmus építésének széles körű kibontakoztatása folyamatában valósul meg. Ebben a földrajzi térségben a történelem folyamán a népesség összekeveredett, rendkívül heterogén területek jöttek létre, s az etnikai határok nem estek egybe a politikai határokkal, sőt helyenként ellentmondásban voltak azzal. Évszázadokon át az asszimiláció erőszakos úton zajlott, s ez a kölcsönös gyűlölködés forrása lett. Mindezek továbbá az évszázados ipari, gazdasági és kulturális elmaradottság Európának ebben a régiójában, évszázadok alatt olyan objektív ellentmondások alapjait teremtette meg, amelyek az egymás mellett élő, más nyelveket beszélő néptömegeket sokszor nem az elnyomó, kizsákmányoló, reakciós erőkkel, hanem egymással fordították szembe. A szocializmus építésének időszakában ezek az országok történelmük folyamán először kerültek politikailag közös arcvonalba. Csak a szocializmus tudta megteremteni azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek birtokában, — a lenini nemzetiségi politika követelményeinek megfelelően —, elkezdhették azoknak a bonyolult ellentmondásoknak a feloldását, amelyeket a múltból örököltek. A lenini nemzetiségi politika gyakorlati megvalósítása, — az osztályharc általános nemzetközi és országonkénti sajátos feladataival összhangban —, a szocializmus építésébe ágyazódik be, annak menetétől elválaszthatatlan. Természetes tehát, hogy a nemzeti, a nemzetiségi kérdésben bennük és köröttük is egy sor új ellentmondás, megválaszolást igénylő témakör alakul ki. Éppen ezért természetes, hogy közvéleményünket napjainkban élénken foglalkoztatja a nemzeti és nemzetiségi kérdés, s ennek egy sor további természetes, objektiv oka van. Említsünk ezek közül néhányat: Határainkon túl nem kevés létszámú magyar etnikum él, amely anyanyelve, kultúrája, rokoni, baráti kapcsolatai révén ezer szállal kötődik a mai Magyar- országhoz. A szocialista országok nem egyformán valósítják meg a nemzetiségi kérdést. A lenini nemzetiségi politika elvei nem érvényesülnek automatikusan, sőt — régi nacionalista nézeteket is feltámasztva —, előfordulnak kísérletek a nemzeti kisebbségek jogainak csorbítására, erőltetett asszimilálásukra is. Növekedett az érdeklődés, — elsősorban a fiatalok körében —, a történelmi kérdések, különösen hazánk legújabbkori történelme, benne a határ, a nemzeti, a nemzetiségi kérdések iránt. A megnövekedett természetes igényt és érdeklődést közoktatásunk, közművelődésünk, a tömegkommunikáció sajnos nem tudta kielégíteni. Az ellenünk irányuló imperialista propaganda és agitációs tevékenység egyik központi témája a nemzeti, a nemzetiségi kérdés. E propaganda a nemzeti létnek és a nemzeti tudatnak a szocializmusban is meglevő valódi problémáit, továbbá gyengeségeinket és hibáinkat igyekszik felnagyítani, nacionalizmust szítani, elégedetlenséget kelteni. A nemzeti érzelem a lakosság túlnyomó többségének, a legkülönbözőbb társadalmi rétegeknek sajátja. A nemzeti érzelmeket nemcsak a tömegesség jellemzi, hanem nagyfokú és különleges érzékenység is. Az imperialista propaganda „a nemzeti értékeket fenyegető veszély” témájára spekulálva, a „nemzeti érdekek” hullámhosszára hangolva, felforgató kampányával képes a legtömegesebb és legfogékonyabb hallgatóság kialakítására, következésképpen ily módon jut a legnagyobb lehetőséghez a hallgatóság dezinfomrálására azzal, hogy a nemzeti érdeket felcseréli nacionalista érdekekkel. A nacionalista előítéleteket azért terjesztik, a nemzeti érzelmek felnagyított, vagy torz megnyilvánulásait azért ápolják, hogy elszigeteltségbe és befelé fordulásba kergessék a nemzetet. A nemzet „kivételességének” hirdetése azt célozza, hogy az adott nemzet előítélettel forduljon más nemzetek eredményei felé, fetisizálja mindazt, ami a sajátja, s ez önmagában véve is megfosztja az illető nemzetet fejlődésének egyik hatalmas ösztönzőjétől. Tapasztalataink bizonyítják, ha jó ütemben, kevés gond és feszültség mellett építjük a szocalizmust, ha jó az emberek közérzete, ha a testvérországok kapcsolatai minden oldalúan, dinamikusan fejlődnek, akkor a nemzeti kisebbségben élők helyzete is javul, s ilyenkor a nemzeti, a nemzetiségi kérdések megoldása is a normális mederben folyik. Ám amikor bonyolutabb, feszültebb és nehezebb kül- és belpolitikai körülmények között élünk, akkor érzékenyebben, türelmetlenebbül vetődik fei a nemzetiségi kérdés is. Éppen az ilyen helyzet indokolja a felelős politikai vezetők, testületek reagálásában a nagyfokú körültekintést, higgadtságot, s következetes ragaszkodást a marxizmus-leninizmus tanításaihoz. A magyarországi nemzetiségeket és a szomszédos országok magyar nemzetiségeit pártunk úgy tekinti, mint amelyek mindenekelőtt kulturálisan a híd szerepét tölthetik be egyes országok között. A lenini nemzetiségi politika elveit alkalmazva a magyarországi nemzetiségek minden oldalú tevékenységét támogatjuk, biztosítjuk számukra az állampolgári és a kollektív jogokat. Meggyőződésünk, hogy a jó példa, az elvek és a gyakorlat teljes összhangja teszi a legnagyobb szolgálatot a nemzetiségi kérdés szocialista megoldásában. Régi igazság, hogy a történelmi kérdéseket nem szabad összekeverni aktu- álpolitikai témákkal. Amikor arról beszélünk, hogy a Versailles-környéki béke- szerződések imperialista jellegűek voltak —, amelyek következtében Magyarország területe a korábbinak egy- harmadára csökkent —, ezzel csak történelmi tényt állapítunk meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a szocialista Magyarország bármiféle revíziós politikát akarna kialakítani és megvalósítani. A helsinki záróokmány szellemében hisz- szük és valljuk, hogy a határok sérthetetlenek. Ez azonban nem a nemzeti közömbösség, hanem a nemzet érdekeit szolgáló reális elvi-politikai és gyakorlati álláspont. Nem szemléljük azonban közömbösen, ha bárhol a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve, ha korlátozzák őket az anyanyelv használatában, ha nem tudják tartani a kapcsolatot más országbeli rokonaikkal és barátaikkal. A szocializmus egyetemes érdekei nevében kívánjuk, hogy bármely országban, bármely nemzetiség érvényesíteni tudja gazdasági, politikai és kulturális jogait. A más országok belügyei- be való be nem avatkozás elveit tiszteletben tartva, pártunk mindig vállalta és a jövőben is vállalja azt a felelősséget, amely a határainkon túl élő magyarokkal összefüggésben megilleti. Éppen a felelősség súlyát pontosan átérezve mindig a legmagasabb szinten tette meg a szükséges lépéseket. A véleménykülönbségeket, a nézeteltéréseket, az ellentmondásokat azonban nem engedi napi agitációs témákká fajulni, mert meggyőződése, hogy meg lehet találni az ésszerű megoldásokat, s az ellentmondások leküzdhetők. Pártunk a jövőben is folytatja az élet által igazolt nemzetiségi politikáját. Saját tapasztalatainkra is támaszkodva valljuk, hogy a nemzetiségek akkor szolgálják a leghatékonyabban önmaguk és annak az országnak az érdekeit, amelynek állampolgárai, ha megtalálják ott helyüket, ha hazájuknak érezhetik és érzik is azt. Vasas Joachim, a megyei pártbizottság osztályvezetője
