Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. március 4., péntek nunuHn Az amatőr művészeti mozgalomról A Művelődési Minisztérium sajtótájékoztatója Illemtan Rossz csengésű a szó! Önkéntelenül is az úri világból származó, előkelőségek, vagy polgárok részére irt tankönyv jut az eszünkbe. A lim-lomok között akadt is efféle, amelyet 1907-ben adott ki Budapesten a „Bazár” Kiadóhivatala. A könyvecske cime: A nagyvilág küszöbén. Irta: Rad- nay Erna, a budapesti Bazár szerkesztője. Az akkor 2 koro­nát taksáló illemtan tartalomjegyzékébe csak bepillantani is elég ahhoz, hogy megértsük, miről is van szó: Zsúron, Esté­lyen, Szerelmi dolgok, Tánc közben, A kézszorítás jelentő­sége, A kacagás pszichológiája— Szó van a könyvecskében még a legyező, a napernyő használatáról, a női kalap viseléséről, a szemtávirdán ót a feleségek tízparancsolatáig, mindenről. Ügy is lehetne ne­vezni; öviiógi illemtan és szexkönyv. Lapozgatása közben jókat kacag az ember, aztán később elgondolkodik: Kezdjük csak a dolgot a legelejéről! — Mi az illem? — Az embernek olyan külső magatartása, amilyet a tár­sadalom az illető helyzetben, az illető egyénnek előír. Ez a meghatározás olvasható a PaMas nagy lexikonban, amelyet 1895-ben adtak ki. — Mi az illem? Kérdezzük napjaink lexikoníróit. — A társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége. Helyben vagyunk! Döbben rá az ember. A lényeg, a kö­vetelmény nem változott, csak a tartalom alakult a mi sa­játos társadalmi viszonyainknak megfelelően. A helyes tár­sadalmi érintkezést, a jó modort, az udvariasságot — ha len­nének — illemtankönyveink is feltétlen tartalmaznák. Félreértés ne essék! Semmi ósdit, rosszat, holmi kispol­gári csökevényhalmazt át ne vegyünk a múltból! De a für- dővizzel együtt azért a gyereket sem kell kiönteni. — Köszönni kell? —I Igen! — Köszönnek és helyesen köszönnek-e a mi gyermeke­ink? — Létezik a szocializmusban udvariasság? — De mennyire! — És udvariasak vagyunk? A mai fiatalok is járnak szórakozni, sétálni, udvarolni, barátságok, szerelmek szövődnek. Napi téma a fiatalok és idősebbek viszonya, az öregekkel való törődés, a házasság, a válás, a szex. — Kinek udvarolsz, Jancsi? — Senkinek — aztán jót nevet... — Miért nevetsz? — Mi az, hogy udvarlás? Járt* valakivel, és kész! — Vettél már virágot a kislánynak, akit szeretsz? — Nem! — Miért? — Mert nem szeretem! Meg aztán az olyan hülyeség... Egy tanárnő mondta egyszer, hogy nagyobbacska fiúk és lányok zömében nem tudnak illendően késsel, villával enni. És nem tudnak köszönni! Vagy nem akarnak? Sokan közü­lük nevetés helyett röhögnek, menés helyett vonszolják ma­gukat, öltözködés helyett magukra akasztanak valamit... Sutba dobtam a két koronás kacatot. De a fél óra, ame­lyet vele töltöttem, bizisten elgondolkodtatott Ki tudna itt okos tanácsokat adni? Maradjunk ezért a Magyar értelmező kéziszótár megha­tározásánál : — „Az illem a társadalmi érintkezés, a jó modor, az udvariasság szabályainak összessége.” Ezeket kellene ifjakkal és idősebbekkel egyaránt vala­miképpen elsajátíttatni... (Sz—y) Nők klubja P A Művelődési Minisztéri­um csütörtökön délelőtt saj­tótájékoztatót tartott az amatőr művészeti mozgalom helyzetéről, fejlesztésének feladatairól és demokratizá­lódásának lehetőségeiről. A meghívott újságírókat dr. Kormos Sándor főosztályve­zető köszöntötte, és beszá­molt azokról a törekvések­ről, amelyek ez évtől gazda­gítják a lehetőségeket, segí­tik azokat, akik munkaidőn túl ellenszolgáltatás nélkül szolgálják a szocialista kul­túrál ódás ügyét. Beszámolt azokról az ered­ményekről, amelyéket a mozgalom elért, először a hetvenes évek közepén élén­kült meg az érdeklődés e terület iránt. Olyan elvi megállapítások láttak nap­világot, amelyek máig meg­szabják a fejlődés irányát. Ezt követően tíz év múlva különböző szervek tárgyal­ták a szükséges lépéseket, végül ez évben a (Miniszter­tanács elé került az amatőr művészeti mozgalom helyze­te. Látnunk kell azt, hogy a társadalmi, a gazdasági vi­szonyok függvényében fej­lődik ez az ágazat, amely­ben nagyon különböző fog­lalkozású és érdeklődésű em­berek tevékenykednek a tárgyformálóktól kezdve az amatőr szín játszókon át a kó­rusokig. Számottevő hagyo­mányokkal rendelkeznek mind a munkásmozgalom­ban, mind a polgári demok­ratikus törekvésekben, mind Az egri vár az ország há­rom leglátogatottabb múze­umainak egyike, érthető, hogy széles körű érdeklő­dés kíséri az ott folyó hely­reállítási munkálatokat, ame­lyek az utóbbi években las­san haladnak. Bodó Sándor, a Dobó Ist­ván Vármúzeum igazgatója, az MTI munkatársának el­mondotta, hogy a vár terü­letét éveken át alapos vizs­gálatoknak vetették alá és a felmérések, valamint az el­készült tervek alapján az idén fokozott ütemben foly­tatják a középkori műemlék helyreállításét Jelentősen előrehalad a néhány évvel pedig a vallási mozgalmak­ban. Természetesen mai kö­rülményeinknek, a szocialis­ta elkötelezettségnek megfe­lelően kell ezeket fölhasz­nálni. Hazánk lakosságának négy­öt százaléka részt vett vala­milyen formában az amatőr művészeti mozgalmakban, de szép számmal vannak olya­nok is, akik csak saját kedv­telésükre végeznek kulturá­lis munkát, statisztikailag nem is kimutathatóak. Sok lemondással jár ez a tevé­kenység, sok próba, fellépés, vagy kétkezi munka húzódik meg az eredmények mögött Olyan aktív közösségi ténye­ző a művelődésben és az életfáimé kialakításában ez a forrna, amely a befogadó készség és a kulturális köz­vetítésen túl önálló értékek megteremtésére is képes. Ki­emelkedő fontosságú az is­kolában elfoglalt helye, pe­dagógiai jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Jelentős az élő művészet és a közönség találkozásának a szerepe, a művelődési há­zakban lévő rendezvények harminc százalékát ama­tőrök mutatták be, mint­egy hárommillió néző előtt szerepeltek tavaly. Ezenkívül számos külföl­di szereplésükön olyan ré­tegekkel találkoznak, ame­lyek egy hivatásos magyar produkciót különböző — el­sősorban anyagi — okokból nem tekinthetnek meg. Ter­mészetesen számos gond is ezelőtt leomlott Dobó-bástya helyreállítása. A vár három szintjének megfelelően, eb­ben az évben mintegy tíz méter magasra emelkedik fel az új várfal — amelynek magassága tizenöt méter lesz majd —, egyidejűleg a fal mögött megkezdik a belső munkálatokat Helyreállítják az idén a legendás hírű Gergely-bés- tya belső terét is. Ez a föld alatti rész téglaburkola­tot kap és helyére kerül is­mét a gyilokjáró, amelyen annak idején bejuthattak a várfolyosóra. felmerült az évek 6orán, a mennyiség és a minőség nem találkozott mindig, s az in­tézményrendszer nem támo­gatta megfelelően az önte­vékeny művészeket. Jellem­ző adat hogy a művelődési házak költségvetésében csu­pán öt százalék a rendelke­zésre álló összeg, ami a hát­teret jelenti számukra. Hangsúlyozta a főosztály­vezető, hogy csak illúziók nélkül, a mindennapok apró „csatáiban” lehet eredményt elérni, szabadabb lehetősé­geket adva a csoportok szá­mára, hiszen a szocialista demokrácia iskolái lehetnek az együttesek. A kérdésekre válaszolva a minisztérium képviselői el­mondták, hogy az erkölcsi és anyagi támogatás meg­sokszorozására központilag nincs mód, bár néhány he­lyen sikerült bázisokat ki­alakítaná. Csak helyi össze­fogással, a különböző szer­vezetek hathatósabb munká­jával lehet előrelépni, hiszen igaz, hogy állami feladat a közművelődés támogatása, de ez csak mindig meghatá­rozott helyen és időben, kü­lönböző szervezeteken ke­resztül történhet. A minisz­térium most tárgyal arról, hogy a Házi Jogtanácsadó következő számában helyet kapjanak azok a jogszabá­lyok, amelyek meghatároz­hatják a következő években az amatőr művészeti moz­galmak társadalmi helyzetét. Gáti László Folytatják a vár déli és keleti részén a vízelvezető folyosók építését is, ezek az építmény legnagyobb el­lenségét, a talajvizet gyűj­tik össze és vezetik el a kö­zeli Eger-patakbá. A vár földszintjén befeje­zik két föld alatti folyosó helyreállítását, és ezzel újabb látnivalók tárulnak az érdeklődők elé, a helyreál­lított váifolyosókon ugyan­is építészeti jellegű állandó kiállítást nyitnak régi kőernlé- kekből. Befejezik az idén a hatalmas kaszárnya-terem helyreállítását is. (MTI) Feldebrői kérdőjel Négyesztendei munkával felújították kultúrtörté­netünk egyik nagyon régi, maradandó emlékét, a fel­debrői templomot, ahová korábban az IBUSZ, az Ex- . press, a COOPTOURISJ számtalan turistacsoportot utaztatott. A helyi tanács, az utazási irodák érdeklődé­se nyomán, tájékoztató elő­adás szervezett a közel­múltban. Neves tudósok — dr. Kovalovszky Júlia. a Nemzeti Múzeum munkatár­sa, Erdei Ferenc, az OMF Ybl-díjas építészmérnöke, — vállalták, hogy a kíváncsi­aknak beszélnek az épület történetiségéről, felbecsül­hetetlen műemléki jelentő­ségéről. A szétküldött meg­hívókra össze is sereglettek szépen a helybéliek, no meg a környék lakói. Hanem akik az eseményt voltaképpen ki­provokálták — egri IBUSZ, Express, COOPTOURIST — bizony most távollétükkel tüntettek. Holott valóban nem árt, ha a szervezők tudják, mélyebben ismerik: mire és hová szervezik a minden iránt érzékeny ide­genforgalmat. Vajh, miért ez az érdektelenség...? (m. gy.) Felvételi a Zeneművészeti Főiskola előkészítő . tagozatán A Liszt Ferenc Zenemű­vészeti Főiskola előkészítő tagozata felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, zongo­ra-, hegedű- és gordonka- szakra, rendkívül tehetséges gyerekek részére, 8—13 éves korig. Jelentkezési lap igényelhető a Zeneművésze­ti Főiskola tanulmányi osz­tályán. (Bp., VI. Liszt Ferenc tér 8.). Határidő: április 30. Tíz éve működik a petó- fibányai művelődési házban a nők klubja. Eleinte csak a helybeli üzemekben dolgo­zó asszonyok találkozhatnak hétfőnként, majd a nyugdí­jasok is bekapcsolódtak a programokba. Ma már több mint ötven tagot számlál­nak. Rendszeres TIT-előadáso- kat tartanak az érdeklődők­nek, legutóbb isztambuli él­ménybeszámolót hallhattak. Az elmúlt hét végén tar­tották meg a hagyományos bátyus bált, amelyen csak­nem háromszázan vettek részt. Jelmezverseny is volt, a művelődési ház zenekara szolgáltatta a zenét. Márci­us 8-án kiállítást rendeznek az asszonyok kézimunkái­ból, virágkompozicióiból. KÖEMLÉKEK ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA Meggyorsult az egri vár helyreállítása n/2. Kevés idő múltán jött egy házaspár. Nézegették, körüljárták többször is a lovat, ám nem szóltak sem­mit. Nagyokat hallgattak, de a szemüket nem vették le a Sárgáról. Közben félre­fordultak és suttogtak. Hol a férfi, hol a nő mondott valamit. Egyszer az ember megsokallta a hallgatást és megkérdezte: — Mennyi idős? — Hatéves. — Vevők vagyunk rá, ha megegyezünk, — segített be az alkuba az asszony. — A maguk dolga — adta meg magát Erdős János és hátra fordult, nehogy azt higgyék, hogy túlkínálja a lovat. — Mi az ára? — Ennyi! Se nem több, se nem kevesebb. — Szóval, ez az utolfó ára? Az asszony ezerrel keve­sebbet mondott, a vevő a tenyerét tartotta. Erdős Já­nos tulajdonképpen elége­dett volt az eladási árral, de azért tekintetével a fiát kereste. — Tudja apám, hogy ré­szemről nem eladó! Erdős ötszázat engedett, és így nyújtott parolát. Most a házaspár nézett össze. Halkan beszéltek megint valamit, aztán a férfi az eladó tenyerébe csapott. — Huncut, aki bánja! — Körül se nézi a lovat? Ha akarja, megszalajtatja a fiam. A vevő elnevette magát. Néztük reggel óta! Figyeltük az előbb, ahogyan szalajtat- ták. — Vezessék a kocsihoz! — mondta ki a végső szót a vevő, és a Sárga ezzel tu­lajdonképpen gazdát cserélt. Amikor a kocsihoz értek, az asszony a jóvágású le­gény mozdulatait figyelte és észrevette a szomorúsá­got is az arcán. — Hol láttam ezt a fiút? — töprengett. — Aztán hová viszik a lovat? Legalább tudjuk, me­lyik vidékre szakadt. — Ide csak, a szomszéd faluba! Erre már Jancsi is felkap­ta a fejét, és jobban meg­nézte magának a kabátba, kendőbe csavart asszonyt. — Ne tartsanak tőle! Pi­roska, a feleségem jó gaz­daasszonya lesz a Sárgá­nak. A fiút elöntötte a forró­ság. — Piroska, Piroska... A szomszéd faluból! Kifizették a lovat, befog­ták a másikhoz rudasnak. — Mondanak-e hozzá va­lamit? — tudakozódott a vevó. Az asszony nagyot neve­tett. — Te is jókor érdeklődsz! Akkor, amikor a pénz már a zsebükben van. Az ember megrestellte magát, még bele is vörösö- dött. — Szépnek szép a ló, de hogy jó lesz-e? — Majd elválik — nyilat­koztatta ki nagy bölcsen Erdős János. — Tudja, úgy mondják, olyan a lóvásár, mint a házasság. Szépnek szép a menyasszony, de hogy majd lesz-e belőle jó feleség? Jancsi titokban az asz- szonyt figyelte. A szeme ál­lását, a kis tömzsi orrát, az ékes beszédét. A hasonlóság még nem bizonyosság — gondolta —, de éppen kapó­ra jött az előbbi szó. — Még az a szerencse, hogy maguknak nincs lá­nyuk! Apám nem resteilte a lovat az emberhez hason­lítani. — Méghogy nincs lá­nyunk? — Kacagott Piros­ka néni. Azt mondják, hoz­zá hasonlít. Délre járt, amikor elin­dultak a Sárgával. Jancsi keservesen nézett utána és érezte, hogy valami fájda­lomféle elszorftja a torkát. Hazafelé menet sem be­szélt, csak amikor az apja kezdte a szót, akkor vála­szolt. — Eladtuk a Sárgát, Jan­csi! — El! — Csökönyös volt, mint a szamár. Már a buszon ültek, ami­kor Jancsi az apjára nézett. — Eszik ő még zabot az én istállómban! — Beállítod majd a ga­rázsba a Zsiguli mellé, — nevetett nagyot gúnyosan Erdős. — A Zsiguliba pedig be­ültetem Piroskát... Erdős János nem értett semmit az egészből. Azt hitte, virtusból kötözködik vele a legény. Pedig ő már a holnapot forgatta fejében. A saját jövőjét... (VÉGE) Fotó és optikai régiségek Csütörtökön Budapesten, az OFOTÉRT Alpári Gyula utcai szaküzletében bemu­tatták az újságíróknak azt a több mint 200 fotó- és opti­kai régiséget. amelyeket március 7-én, a Kereskedel­mi Kamara épületében ár­verésen értékesítenek. A tapasztalatok szerint ko­rábban a régi, értékes fo­tók. fényképezőgépek, lát­csövek, barométerek több­nyire elkallódtak, nem ke­rültek sem a múzeumok, sem hozzáértő gyűjtők tu­lajdonába. Az OFOTÉRT Vállalat ezért rendez im­már harmadszor árverést, ahol a még használható, és a már működésképtelen, ám muzeális értékű régisé­geket a múzeumok, illetve a gyűjtők vásárolhatják meg. A kikiáltási áron 250 ezer forint értékű kollekció ezút­tal is számos különlegessé­get tartalmaz. Csont István ilusztrációja L. t?P7M&r 1

Next

/
Thumbnails
Contents