Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
4. k | • iE " 1 jjjlplii! S3 M NÉPÚJSÁG, 1983. március 31., csütörtök Csányi pillanatok Avagy: milyen szellemi táplálék jut a falubelieknek? 1 Két esztendeje személyi gondokkal -küzd Csányban a kulturális élet, holott a tárgyi feltételek nagyjából adottak a tartalmas munkához. Csaknem nyolcezer kötetes könyvtár várja az olvasás szerelmeseit, a művelődési ház külön helyiségében 130 hanglemez között válogathatnak az érdeklődők,.egy kis klubszobában pedig harmadik esztendeje tanítanak zongora, hegedű, gitár és fúvós játékot a hatvani állami zeneiskola kijáró tanárai. Van is érdeklődés oktatásuk iránt. A harmincnál több növendék — köztük Geczki Hilda, Csiszár Beatrix, Józsa Máté, Deák Tamás — nemigen maradozik el a foglalkozásokról, mint ahogyan a Kodály-szeminárium iránt is megvolt Csányban az érdeklődés. Ott áll továbbá a százötven személyt befogadó nagyterem, színjátszásra alkalmas dobogóval, bár több érdeklődésre számító művészeti eseményt kellene ide szervezni. Civil a pályán? Milyen személyi problémára céloztunk az előbb? Min múlik a tárgyi lehetőségek jobb kihasználása? A klubkönyvtár kategóriába sorolt művelődési hajléknak van ugyan függetlenített, szakképzett igazgatója Gercsényi Andrásné személyében, de ő gyermekgondozási szabadságát töliti, és azóta nem sikerült ezt az űrt megnyugtatóan betölteni. Rövid ideig egy tanárnő vitte a kultúra ügyeit,- majd pár hónapos nagy csönd következett, 1983 januárjától pedig Kovács Jó- zsefné látja el a különböző jellegű teendőket. Civil a pályán? Ahogy mondják, nincs ugyan képesítése e munkakörhöz, de ügyszeretete, igyekvése sok-sok akadályon átlendítette már az eltelt negyedév alatt. Azután arról se feledkezzünk meg, hogy a tanácsi vezetés, valamint a szakmai felügyeletet ellátó járási szervek sok se- •gítséget nyújtanak a fiatal- asszonynak. A gyöngyösi könyvtárból Halasi Tamásné, a művelődésügyi osztályról pedig Baranyi Imréné nyitja rá gyakorta az ajtót, hogy a legkülönbözőbb szakmai kérdésekben eligazítsa, vagy pedig ötletekkel, tanácsokkal szolgáljon neki. Akik félrehúzódnak És hogy hajlamos is a jó fogások elsajátítására, jelzik a lassan mind mozgalmasabbá váló csányi hétvégék. Amikor országjáró gyermekelőadások, színdarabok részesei lehetnek az óvoda és az Iskola növendékei, a „KISZ-es korosztály a havi rendszerességgel ismétlődő diszkóműsorokon szórakoz- hatja ki magát, és sikerült már egy olyan nótaestet is lekötni a művelődési otthonba, amelyen idősebb korosztálybeliekkel teltek meg a széksorok. Az iskolával, óvodával épülgető kapcsolat eredménye továbbá, hogy a szülői munkaközösség vezetők klubja itt kapott helyet, az óvodára való előkészítés jegyében pedig haszonnal működik a totyogóklub. Az állami gazdaság. vagy a Búzakalász Termelőszövetkezet? Már nehezebb dió. És nem is az a legfőbb, probléma, hogy' vajmi kevés anyagi erővel támogatják a település kultúrálódását. Egyszerűen félrehúzódnak az útból, a nyújtott teljesítmény iránt sem érdeklődnek. Jellemzésül egyetlen példa: a közös gazdaság nyolcvan szocialista brigádjából egyetlen sem olvasója a gazdagon ellátott könyvtárnak! Cető József magvetése Van aztán a közművelődésnek egy olyan bázisa iá Csányban, amely az énekkultúra terjesztésében tölt be igen fontos szerepet. Ez pedig az általános iskolai énekkar, amelynek vezetője, Cető József negyedszázada szolgálja e nemes ügyet, hinti a zenei szép magvát. Repertoárjuk széles. Mozgalmi daltól a klasszikusokig számtalan szerző kórusművét tanulták be az egymást váltó diáknemzedékek, és a községi, az iskolai ünnepségeknek az énekkar szereplése mindenkor rangot adott. Hogy mostanság kik viszik a „prímet” az együttesben? Csak néhány nevet említünk. Somogyi Dóra, Boros Jolán, Ódor Béla vagy Kiss Andrea jelenléte igencsak meghatározó a nyújtott produkció színvonala, vagy az előkészületi munka szempontjából. De nemcsak á legjobb hangú tanulókra van gondja Cető tanár bácsinak'. Hangulatos énekóráin arra törekszik, hogy az alapok elsajátíttatásával mind több gyermekbe beoltsa a muzsika iránti érdeklődést. Megoldatlan feladatok Nem szóltunk eleddig az ismeretterjesztő munkáról. Éspedig azért, mert talán e tekintetben kellene legtöbbet cselekedni az elkövetkező időkben. Igaz, hasznos például, ha Murcsányi Lász(Fotó: Szántó György) ló járási osztályvezető ellátogat Csányba, hogy a szülőkbe pedagógiai, pszichológiai ismereteket plántáljon, avagy néhány mezőgazdasági témájú előadásnak nyújtson födelet a művelődési ház. De egy közel háromezer lelkes település lakossága — különösen télen, amikor még a dinnyések itthon vannak! — bizonyára érdeklődéssel fogadna jogi, egészségügyi, művészeti, természettúdomá- nyos jellegű rendezvényeket, amelyekhez ráadásul van helyi szellemi erő is. Gondolunk dr. Kocsári István körzeti orvosra, dr. Varga Mihály tsz-jogtanácsosra, a tantestület szaktanáraira; vagy éppen a tanácsi tisztségviselőkre. Könyvtári munka tekintetében szintén előbbre kellene lépni, hiszen az igazgatóválság időszakában egyharmadára csökkent a kölcsönzők száma,. ami igen nagy veszteség. Reményt kelthet azonban, hogy e gondok megszüntetését előirányozza a klubkönyvtár „szentesített” idei terve, csak további erő, lelemény, összefogás kell a célok eléréséhez ... Moldvay Győző Fesztiváldíj — népművészetért A budapesti tavaszi fesztivál népművészeti bemutatóján több mint 250 népművész alkotásait tekinthette meg az érdeklődő közönség. Számos alkotás keltette fel a látogatók és a szakmabeliek figyelmét: tizenkét népművész kapott ennek alapján fesztiváldíjat. Megyénkből két népművész, az egri Bóta Katalin és Erdész. Judit vehette át az elismerő oklevelet. A a rr I • / || f j r | •• •• r Amatőr kiállítok urugyen... Lehetetlen nem észrevenniük a kicsit is nyitott szemmel járó egrieknek, hogy a megyeszékhelyen mindinkább szaporodnak a különböző vállalatoknál megrendezett tárlatok. Így például immár két hete látható a Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat földszinti tárgyalójában két amatőr kiállítása, Galuska Lászlóé és Orosz Dezsőé. Szintén a közelmúltból lehet említeni, hogy a megyei bíróság, a kórház, a Volán vállalat s néhány iskola egy-egy helyiségében is sor került hasonló rendezvényre. Örömteli és szomorú is egyben ez a jelenség, örömteli, hisz egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hatvanezres város lakóiban igenis él az igény, hogy képzőművészeti alkotásokat láthassanak. Ám roppant elkeserítő, hggy tisztességes galéria híján milyen méltatlan helyre szorulnak vissza a képek, avagy a kisplasztikák. Méltatlanra, mert székeket, asztalokat, s minden egyéb irodabútort kerülgetve kellene olykor húszcentis távolságból kihámozni, hogy a művészeknek, alkotóknak mi is lenne a mondanivalójuk. S e szempontból mindegy, hogy országos hírű grafikusról, festőről, avagy kedvtelésből pingálgató, rajzolgató képzőművészetbarátokról van szó. Nos igaz, a napokban átadandó Ifjúsági Házhoz tartozik majd egy kisebb kiállítóhelyiség is. Ám nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez minden bizonnyal csak a töredékét lesz képes kielégíteni a megyeszékhelyhez méltó igényeknek. (németi) (HI/2.) — De igen — kiáltotta Ro- boz —, igen, igen... ! A színész, amíg él, bizonyítani akar, így volt ezzel ő is. Sokat beszélgettem vele, nekem bevallotta... — Elhiszem... — mondta Csákvári —, de mit akarsz most ezzel... ? — Kész, vége. Sipi túl van már az utolsó szerepen, a bemutató, sajnos, lezajlott... — Az le... — mondta Ro- boz —, a szakma teljes kizárásával. .. Egyébként ezt az utolsó gesztusát, ha teljesen nem is fogadom el, de megértem Sipinek. Nem akart egy „kipipálás” szintű hivatalos lejövetelt ide, az isten háta mögé... Csak abban tévedett, hogy jó páran nem penzumszerűen jöttek volna el... Na, mindegy. Jobb már ez így. Ez mindenesetre azok koszorúja, pkik velünk együtt becsülték. .. — Hideg van — mondta Csákvári. — Gyere, most már induljunk... Visszaültek az autóba, Ro- boz ismét kortyolt a konyakból. — Megiszod mind. . . — mondta Csákvári. — Marad még... ne félj... annyi marad... Nyárkeresztúrhoz közeledve először a temetőt pillantották meg. Mint külön kis települést a falu végén. — Jól sejtettem — mondta Roboz —, egy ilyen kis községben mindig a falu végén v,an a temető... Vagy az elején. .. Attól függ, honnan közelítjük meg. — Miért...? Egy nagyobb faluban nem így van...? — Ott is, de csak addig, amíg körbe nem építik... Aztán továbbhurcolkodnak... De ezek a kis falvak már nem terjeszkednek, inkább fogynak, fonnyadnak... — Nem kéne mégis bemennünk a rokonaihoz...? — Minek...? A sírját megtaláljuk... Két hete temették, még rajta lesznek a koszorúk is... Lassíts, úgy látom, megérkeztünk... Csákvári a temető kapujánál állította meg a kocsit. A hátsó lésről leemelték a koszorút, Roboz magához vette a konyakosüveget. Elindultak. — Szép a díszlet — mutatott körbe Roboz —, barátságos... Valóságos kis erdő a fákból... Irigylem Sipit... — Ne beszélj marhaságot...! — Ez nem marhaság, komolyan gondoltam... Ha eljátszottam a halált, én is ilyen helyen szeretnék pihenni... Legalább jó levegőt szívnék.... — Sokat ittál, Roboz... Nézd inkább a sírokat...' — Igenis ... — mondta Roboz. — De ha nem veszed rossznéven, én már látom is ... Ott van, az lesz az... Roboz nem tévedett. A száradó koszorúktól takart halom csakugyan a keresett volt. A fakeresztre szögeit ovális pléhlemezen rajta a név és a két évszám. — Ö mindenkinek csak Sipi volt — mondta Csákvári —, idegen így a neve... Talán neki magának is ... Emlékszem, egyszer a plakátra is úgy akarta rányomtatni ... — Nem írták ki, hogy színész ... — mutatott a lemezre Roboz. — Mit számít az... — legyintett Csákvári —, mi így is tudjuk, hogy az volt... De nyilván azok is tudták, akik ennyi koszorút összehord- tak... — Nem hiszem, hogy azért... — mondta Roboz —, Sipi az ő fiuk volt... Szerették. Ráhelyezték a koszorút a sírra* majd Roboz körbelo- csolta konyakkal. — Isten éltessen, Sipi- kém... — mondta. — Azaz... hogy... bocsáss meg, de rájárt a szám... És egyébként is... te mit mondanál, ha fordítva lenne...? Mit lehet ilyenkor mondani...? — Valamit azért lehet... — mondta Csákvári —, valamit kellene... — Kellene...? Ne haragudj Csákvári, de ez hülyeség... Tartsak emlékbeszédet... ? Kezdjem talán azzal, hogy vidéki színész volt, és vidéki halott lett...? Nem, Csákvári, ez így nem megy. Tudom, hogy Sipi sem ezt akarja. — Akkor.' szerinted mit akar...? — Játszani, barátom, játszani... — örült vagy...?! — Lehet... És most velem együtt légy őrült te is...! — Mit akarsz...? — Szerepet osztok... Itt... most... Sipikém, bizonyíthatsz! Az egész drámairodalom a rendelkezésedre áll... Válassz! (Folytatjuk) Hiányt pótló történeti munka Nagy József: A Heves megyei munkás- mozgalom kialakulása 1890-1914. A jeles szerző már régen foglalkozik e rendkívül érdekes és nem kevésbé fontos témával; s jelent meg már róla tanulmánya. A jelen kötet anyaga azonban a források maximális felhasználásával állt össze. Gazdag levéltári, hírlapi és szakirodalmi forrásainak a sorából nem hiányzik egy sem, ahol bármily aprócska adat is remélhető lenne. Mi sem tanúsítja jobban a gazdag forrás- feltárást, minthogy jegyzetgarnitúrája 466 tételt tartalmaz. A kötet logikus szerkezeti felépítése tükrözi a címben megfogalmazott mondanivalót. Jól átgondolt körképet rajzol a szerző a nyitófejezetben Heves megye XIX. század végi gazdasági helyzetéről, a mezőgazdaságról csakúgy, mint az iparról. Megismerheti az érdeklődő olvasó a tőkés ipar, s a szolgálatában állott ipari munkásság kialakulását. Kiderül, hogy a vizsgált időszakban a 20 munkásnál többet foglalkoztató ipari üzemek száma 1-ről 31-re gyarapodott. Az 1900. évi népszámlálás arról vall, hogy amíg az ipari munkásság száma 10 év alatt 33 százalékkal emelkedett, addig a nagyüzemi munkásság létszáma csaknem 100 százalékkal nőtt, s ez kivált a bányászatban figyelhető meg. A munkásmozgalom kezdeti időszakának mintegy kulcsszemélyisége voll az egri Szabó Sándor. Az ipari munkásság mozgalmának egyik jelentékeny lépése az 1890-es május 1. megünneplése Egerben. A XIX. század utolján nemcsak az ipari jnunkásság kezdett szervezkedni, de a szegényparasztok is létrehozták első agrárszocialista szervezeteiket. Részletesen foglalkozik Nagy a Heves megyében jelentékeny méreteket öltött kivándorlással is. A kivándorlás nyomán egyes helységek lakosságának létszáma lecsökkent. A szervezett munkásmozgalom a századfordulón bontakozott ki. A szakmai szervezetek megalakulását harcaik követték. Az ipari és földmunkások politikai harcairól reálisan éles képet rajzol a szerző a XX. század elején; s téma kapcsán nem kerüli meg a munkás- mozgalmon belüli különböző irányzatok fellépését, s a keresztényszocialista szervezkedés ismertetését sem. önálló, nagy terjedelmű fejezet keretében kapott helyet a kötetben az 1905— 1906-os belpolitikai válság idején a Heves megyei munkásság politikai és . gazdasági harca. A hevesi zendülés 1906 tavaszán még a beavatottak körében is alig- alig volt ismeretes. A kötet zárófejezetében a szerző a világháború előtti esztendők munkásszervezeteinek életéről és harcáról nyújt elemző tájékoztatást. * A munka egyik erényének tudható be olvasmányos volta, s hogy messzire elkerüli a szakmai zsargon napjaiban pedig oly széles körben eluralkodott buktatóit. A hasznos kötet a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsa gondozásában, kiadásában kerül az olvasók elé. Szeretném hinni, hogy mindenüvé eljut ez a munka, ahol érdeklődés mutatkozik a helyi munkásmozgalom múltja, története iránt, s a kötetek nem raktárak mélyén porosodnak. Sugár István
