Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 27., vasárnap Az ügyvéd mindig az embert védi NAPONTA MÁSFÉL ÓRÁBAN Itt a Magyar Rádió Harminc éve Lillafüredről — Adás Borsod, Nóg- rád, Heves négymillió hallgatójának - Huszonhárom napig csak zene — Szlovákul tíz megye nemzetiségi lakóinak — A jövő: reggel is, este is műsor A vágóasztalnál az egri stúdió vezetője, Zakar János (Fotó: Perl Márton) Aki ingatlant akar venni, eladni vagy bonyolult lakáscserébe vág bele, örökséghez jut vagy éppen — sajnos, ez igazán nem ritka napjainkban — válni akar, ügyvédhez tordui, hogy el tudjon igazodni a rendelkezések útvesztőiben. Hiszen — szokták mondani — a paragrafus jele azért olyan kacskaringós, hogy nehezebb legyen eligazodni benne. Ez utóbbi állításban ugyan kevés az igazság, annyi azonban biztos, hogy bonyolult világunkban egyre több munkájuk akad az ügyvédeknek. Nekik ki kell ismerniük magukat a rengeteg — és sokszor egymással alig egyeztethető — rendelkezés, irányelv és utasítás között, s mindent el kell követniük, hogy megfeleljenek megbízóik várakozásainak. Természetesen úgy, hogy a törvény betűje és szelleme se károsodjék. Sokfélék a hagyományok, amelyek még ma is élnek a köztudatban. A mai nemzedékek jórészt már csak hallomásból ismerik az egykori ügyeskedő ügyvédeket, akik jól megszedték magukat mialatt ügyfeleik minden vagyona ráment a pereskedésre, s éppúgy a távol ködébe tűntek a „szegények ügyvédei”, akik az előzőekkel ellentétben sokszor a maguk pénzén és vállalták munkások, zsellérek, napszámosok védelmét. Megváltozott a világ, megváltoztak az ügyvédi feladatok is. Ma —pólgári ügyekben — azt tekintik jó ügyvédnek, aki el tudja érni, hogy az ügyből ne legyen per. Például: addig közvetít a válófélben levők között, amíg sikerül megegyezniük a vagyohelosztásban, s nem kell bíróság elé vinni vitájukat. De ha mégis oda kerül — tudása legjavát nyújtja, hogy megbízójának jogos érdekeit megvédje. Védenie kell azt is, aki büntetőbíróság elé kerül. Sohasem az elkövetett bűnt — az ügyvéd mindig az embert védi. Manapság többnyire kirendelés alapján, ami lehet megtisztelő, de jövedelmezőnek semmiképp sem mondható. Talán hihetetlen, de igaz: büntető ügyben a kirendelt védő négy órán belül 80, azon túl 160 forintot kap a munkájáért. Természetesen most is kaphat az ügyvéd megbízást a vád alá helyezettől vagy annak családjától, s akkor — ugyancsak rendelet által megszabott kereteken belül szabad megállapodással dönthetik el, hogy mennyit kap a védelemért. Polgári peres ügyekben viszont attól függ az ügyvédi díj, hogy mekkora érték sorsáról folyik a per. Akkor sem az ügyvéd zsebébe vándorol a kikötött összeg, hanem az ügyvédi munkaközösség számlájára fizetik be. Viszonylag új, néhány évtizede létrejött forma ez, ami mellett — elvben — még sokáig fennmaradt a magán-ügyvédi gyakorlat lehetősége. Az A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében a családi házak építéséhez szükséges ablakkeretek, belső ajtók és tetőgerendák gyártását kezdte meg a közelmúltban. A kereslethez igazodva máris úgy döntöttek, hogy a tervezett kétezerötszáz köbméternyi tetőgerendával szemben több mint háromezer köbméternyit gyártanak, -s e mennyiség egyhatodát új termék, a élet azonban a munkaközösségeket igazolta, s ma már nincs is ügyvéd Magyarországon, aki ne lenne tagja valamelyik „ümk-nak. Ma is — s ez aligha változik a jövőben — önfenntartó szervezet a munkaközösség, amelynek fizetnie kell az irodahelyiség bérleti díját, a különböző rezsiköltségeket, s erre megy el az ügyvédek keresetének nagyobb része. Egyetlen új ügyvédi hely kialakítása egy munkaközösségben (mai árakon) mintegy 350 ezer forintba kerül. Mégis bővíteni kell a munkaközösségeket, talán még újak is alakulnak majd, mert — kevés az ügyvéd. Némelyiküknek (hiszen a jó ügyvéd híre gyorsan terjed akkor is, ha ma nincsenek országosan ismert nagy ügyvéd-egyéniségek) minden perce be van osztva hétfő reggeltől péntek estig, sőt sokszor még a hétvégére is. Kevés az ügyvéd, elsősorban azért, mert az utóbbi években új gazdasági formációk jöttek létre, mind több kérdés nyer jogi szabályozást — talán túl sok is. Szerződések, okiratok készítésénél ugyancsak szükség van ügyvédekre és — mi tagadás — a büntető ügyek száma sem csökkent. Egyetemisták és fiatal, diplomás jogászok közül egyre többen érdeklődnek az ügyvédi pálya iránt. Jelenleg országszerte összesen 1800 ügyvéd és ügyvédjelölt dolgozik, s , az Igazságügyi Minisztérium most tíz százalékkal felemelte a létszámot azzal, hogy a 180 új ügyvédnek három év alatt kell munkába állnia. Bizonyára betöltenek addigra minden helyet, hiszen például a Budapesti Ügyvédi Kamara 15 helyet írt ki most végző joghallgatók számára — és csak az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem jogi karáról 56-an pályáztak. S ami szinte egyedülálló az igazságügyben, sőt általában a szellemi pályákon — az új jelentkezők között kisebbségben vannak a „gyengébb nem” képviselői. Újabban az ügyvédeknek több sérelmét orvosolták, fgy például felemelték nyugdíjalapjuk felső határát, tagjai lettek a Közalkalmazottak Szakszervezetének és az ügyvédi kamarákban önálló szakszervezeti csoportjaik alakultak. Elnyeri — hivatalos részről — a neki járó megbecsülést az ügyvédi hivatás. Ehhez tartozik az is, hogy a tárgyalóteremben csakúgy, mint az eljárások során egyenlő partnernek tekintik az ügyvédet, aki képviseli ügyfelét, büntető ügyekben védi az embert, megőrzi a rábízott titkot. Egyszóval: teljesíti kötelességét, amire esküt tett. Működése nemcsak fontos, de — szinte mindenütt, ahol az állampolgárnak hivatalos ügyben meg kell jelennie a hatóságnál — nélkülözhetetlen és elengedhetetlen. Szervesen tartozik a demokráciához. (V. E.) faragott fenyőgerenda teszi ki, Hatvanötezer ablakkeretet, tizenkétezer belső ajtót készít majd évente, aminek jelentős részét a TÜZÉP-en keresztül értékesíti. Mivel a fenyő korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a tervezésfejlesztési és típustervező intézet által kifejlesztett TIP-RN elnevezésű akácfa alapanyagú tető- szerkezeti rendszer gyártását is megkezdték. Régi fényképek között túr- kálunk, egy leendő kiállítás anyagában. A sok-sok felvételben az a közös, hogy valamennyi az utóbbi harminc esztendő miskolci rádióskrónikáját örökítette meg. A fotók főszereplői az emberek, akikről a három évtized alatt szalagtárnyi életképet készített a mikrofon. S a háttérben mindig ott látható a harmincadik születésnapjára készülő stúdió valamelyik riportere. — Látod, Jóska! A kezdet kezdetén még nem voltál ilyen jó erőben... — céloz egy hőskorbeli felvétellel a kezében Imreh József megváltozott alakjára Borsodi Gyula. Ök, ketten a miskolci stúdió legrégebbi munkatársai, vagy ahogyan hivatalosan nevezik: a Magyar Rádió Miskolc Körzeti és Nemzetiségi Stúdiójának. ★ — ötvenhármat írtunk, s április 30. volt, amikor pontosan délelőtt tíz órakor felhangzott a szignál és ezzel megkezdte az első adását a miskolci stúdió — mesélik. — Érdekessége a dolognak, hogy nem Miskolcról, hanem Lillafüredről, egy átalakított családi villából... Hogy azóta hányszor jelentkeztünk, talán ki lehetne számolni, de biztos: százezrekre rúgna a műsorpercek száma. Borsodi Gyula — ma stúdióvezető-helyettes — 1955től rádiózik. Külsősként szólalt meg először a napi félórás műsorban. — Sohasem felejtem el: az első riportomat az acélműben készítettem a kohóbővítés és a középhengersor-épí- tés munkálatairól. Azóta gpndenfélét csináltam a rádiónál, egy dolog azonban változatlan maradt: mindig is a gazdaságpolitika érdekelt. Ma is elsősorban az iparral, a mezőgazdasággal foglalkozom, amikor mikrofont veszek a kezemig. Volt idő, amikor szívküldiműsort szerkesztettem, ekkor történt meg, hogy keményen megbírált az egyik hallgató; mikor lesznek már jó magyarnóták — hívott fel telefonon —, mert én ezeket a mai „Mozart-átiratokat” nem szeretem ... Imreh Józsefnek is van jó néhány sztorija annyi év után. — Az első riportom úgy hangzott el a tokaji szüretről, hogy nem is tudtam róla — emlékezik —, mert a tanácsi hangos híradónak készítettem felvételt, de a rádió technikusai olyan jónak találták, hogy leadták ott is ... Azóta nem szakadtam el a magnetofontól és a mikrofontól. Egy alkalommal karneváli hangulatképet adtam, s egy vidáman táncoló, jelmezes párt szólaltattam meg. Az adás elhangzott, s ezután a nyilatkozó fiatalember egy szakítólevelet kapott a távol lévő menyasz- szonyától. A fiú tőlem kért segítséget, nekem akkor kétszáz forintos telefonszámlámba került, mire meggyőztem a féltékeny _ kislányt, hogy csak a mikrofon előtt volt együtt a másik nővel a vőlegénye. A válasz: rendben, de igazán csak akkor hisz nekem is, ha a fiú három napon belül elveszi feleségül. így boronáltam ösz- sze őket ... ★ A harminc évvel ezelőtti stúdiónak — térünk vissza a komoly dolgokra a beszélgetéskor — mindössze négy munkatársa volt. Ma 24 belső és több mint hatvan külsős riporter hozza a magnótekercseket a szerkesztőknek. Kell is az anyag, mert a napi félórából hétköznaponként másfél, szombaton és vasárnap kétórás lett az adásidő. S az egykori, kizárólag „borsodi rádióból” körzeti stúdió: Borsod, Nóg- rád és Heves megye közös adójává vált. Szűkebb hazánkban hat éve, Nógrád- ban fél évvel ezelőtt lett „hazai” a miskolci stúdió műsora, ez alatt az idő alatt hozták létre az országban elsőként o vidék legmodernebb, mindenttudó bejátszó stúdióját, vagy ahogyan emlegetik: az egri szerkesztőséget. Ennek a vezetője Zakar János. — Naponta friss hírekkel, tudósításokkal, riportokkal jelentkezünk Hevesből. A hallgatók szívesen veszik, ha a lakóhelyük, vagy üzemük, szövetkezetük életéről is gyakorta beszélünk a rádióban. Számos olyan műsorunk volt már Egerből, amelynek a témáját, ötletét a hallgatóinktól kaptuk. % — Mire készülnek ezekben a hetekben az egri stúdióban? — A napi krónikaműsorok mellett két érdekes anyagunkra szeretném felhívni a figyelmet. Riport hangzik majd el dr. Pápa Lajosról, a hatvani kórház főorvosáról, aki bemutatja a hallgatóknak a rákdiagnosztikai találmányát, egy ügyes és gyógyászatilag rendkívül értékes műszert. A másik műsorunk: április 12-én hangzik el Amatőrök profi szinten című zenés riportunk az egri szimfonikusokról... ★ A zenés műsorok egyik gondozója a miskolci stúdióban Beély Katalin, aki a vágóasztal mellől felállva, pillanatok alatt kiemeli a kért számot a 12 ezer felvételt tartalmazó tekercsek közül. — Ha egyfolytában csak zenét sugároznánk, akkor 23 napra elegendő műsort Ablak, ajtó, tetőgerenda Csurgóról miskolci stúdiója J A zenei szerkesztő: Beély Katalin tudnánk itt összeállítani — jellemzi a zenei gyűjtemény nagyságát. — A szerkesztők szinte minden zenei műsorigényét ki tudjuk elégíteni, kérjenek akár tánc-, köny- ny.ű-, komoly- vagy népzenét. Büszkeségünk a részlegnek az a része, amely a saját gyűjtésünk, s a körzet együtteseit, dalköreit, zenekarait mutatja be. Itt állítjuk össze a Fiatalok zenés találkozója, a Zenedoboz, a Hangversenykrónika című műsorunkat, s más zenés blokkjainkat. Csak azt sa- náljuk, hogy Hevesből kevés hallgatónk kéri a kedvenc muzsikáját az összeállításainkban, még Csehszlovákiából is többen írnak ... ★ Való igaz, északi szomszédjainkhoz is eljut a miskolciak hangja, muzsikája. Méghozzá szlovákul, mert itt készülnek a nemzetiségi adások: Macs Ildikó és az Egerből átjáró külsős, Hubai Miklós éppen a soros műsort olvassa magnószalagra. A stúdió ajtaja fölött piros lámpa ég: felvétel van, tilos a bemenet... Ez az adás eljut majd a budapesti 3. műsorban az országban élő szlovákajkúakhoz, majd külön az észak-, illetve délkelet-magyarországi települések lakóihoz is. A riporterek tíz megyében járják a szlovákok lakta városokat, falvakat, hogy beszámolhassanak az életükről, az anyanyelvi kultúra ápolásáról. A nemzetiségi adás kapcsán alakult ki a testvérkapcsolat a miskolci, valamint a kassai és a besztercebányai stúdió között. Az eredmény: számos közös műsor, anyagcsere, baráti találkozó. És egy főszerkesztői díj, amelyet a körzeti rádiók budapesti vezetője adott a szlovák nemzeti felkelés évfordulójára készült közös műsor elismeréseként... ★ A három • évtizedes tapasztalat alapján napjainkra kialakult a stúdió műsorstruktúrája. Erről Paulovits Ágoston, a stúdió vezetője beszél: — Minden napnak megvan a visszatérő műsora, amely becslésünk szerint egy négymilliós hallgatótábomak készül. A rendszeres hallgatóink száma hozzávetőlegesen másfél millió, ők naponta bekapcsolják a készülékeiket. Hétfőn hangzik el a A szlovák nyelvű műsor felvétele. A mikrofonnál Mács Ildikó és Hubai Miklós Hétről hétre hétfőn este című aktuális műsorunk, havonta egyszer pedig egy-egy témáról a Fórum, legutóbb a lakáshelyzetről volt szó ... Kedden a Fiatalok zenés találkozóját sugározzuk, szerdán adjuk á Hangversenykrónikát, valamint a gazdaságpolitikai műsorunkat, az Index-et. A csütörtöki összeállítás címe: A Tiszától a Dunáig, és érdekes emberekről, foglalkozásokról, esetekről szól. A következő na- pong hangzik el a Péntek este Észak-Magyarországdn című szolgáltatóműsor, szom. baton a közélet kérdéseivel foglalkozó Mikrolánc. Igazi magazinműsor, a Riporternapló, valamint a délutáni félórás Sportkrónika zárja vasárnap a hetet. — Ha a többi körzeti stúdióhoz hasonlítjuk, milyen technikai feltételek biztosítják, hogy ezek az adások valóban el is jussanak a hallgatókhoz? — Technikailag a legrosz- szabb helyzetről a legjobban ellátottak közé kerültünk. Volt idő, amikor Hevesben egyáltalán nem lehetett fogni a műsorunkat, az adásaink így pusztába kiáltott szavak voltak. A miskolci középhullám nem biztosította a „beszórt” terület növelését, a gondunk akkor szűnt meg, amikor először Miskolcon, majd Tokajban és Kékesen megkaptuk az URH- adás lehetőségét. Azóta kiépült a kettős stúdiórendszerünk, korszerűsíthettük a technikánkat, klímaberendezést kaptak a stúdióhelyiségeink. A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy minél jobb, közéletibb, színvonalasabb műsorokat készíthessen a gárdánk, amelynek rendkívül sok segítséget nyújtanak a Heves megyei vezetők, s az egyre gyakrabban véleményt alkotó, dicsérő és bíráló hallgatók egyaránt. Erre a visszajelzésre — mivel a munkánkban valamennyiünknek szüksége van rá — a jövőben is rendkívül számítunk ... — Mit tartogat a jövő a most harmincéves stúdiónak? — Számtalan elképzelésünk van az elkövetkezendő évekre. Az egyik mindjárt az, hogy ha mód nyílik rá, megszervezzük az úgynevezett osztott adást. Először a hét elején és végén sugároznánk műsort reggel is este is, így egy-egy közérdekű témára még aznap visszatérhetnénk ... A másik tervünk: még jobban kihasználni a jelenlegi másfél órás adásidőnket, ezt véleményem szerint úgy tudjuk majd megvalósítani, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatainkat a három megyével. Mindezzel az a célunk, hogy mind többen arra a hullámhosszra állítsák be a készülékeiket, amelyen az életükről, gondjaikról és eredményeikről esik szó, mi. után elhangzik a szignál, s az első két mondat: „Itt a Magyar Rádió Miskolci Körzeti és Nemzetiségi Stúdiója. Köszönt jük hallgatóinkat...! Szilvás István
