Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1983. március 26., szombat Izraeli járőr Bejrút utcáin (Fotó: Newsweek — KS) Dél-libanoni helyzetkép Amerikai tengerészgyalogosok képzik ki a libanoni katonákat (Fotó: U. S. News and World Report — KS) A megszállás mindennapjai Útkeresés Suomiban A reggeli és a délutáni csúcsforgalomban több száz gépkocsi torlódik össze Bej­rut déli kijáratánál: várják, hogy egyenként átvergődje­nek a földtorlaszba vágott szűk kapun, a gépfegyveres izraeli őrszemek szigorú szűrőjén. Szerencsések, ha egy-két óra várakozással megússzák, de előfordul, hogy egész napra is lezárják a Dél-Libanonba vezető ten­gerparti út hosszabb-rövi- debb szakaszát — például, amikor támadás ér egy izraeli katonai konvojt vagy járőrt. Ilyenkor pokollá válik az országúton rekedt autósok élete. A merénylet térségét körülzárják, igazoltatnak, tü­zetesen átkutatják a gépko­csikat. Ha gazdátlanul par­koló autót találnak, minden teketória nélkül felrobbant­ják: biztos, ami biztos, hát­ha időzített pokolgép ketyeg benne. A megszállók szemmel lát­hatóan idegesek. Lassan egy éve, hogy a fővárosig hatol­va elfoglalták az ország dé­li felét és még mindig nem Százegy ország gondjai Politikai szótárunkban régóta polgárjogot nyert a „harmadik világ” fogalma. Üj-Delhiben, az el nem kö­telezettek nemrég befejező­dött konferenciáján mégis sokan nyíltan kifejezték ide­genkedésüket e szóhasználat ellen. Az ellenérzést könnyű megérteni: a találkozón ugyan csaknem kivétel nél­kül a fejlődő országokhoz tartozó államok vettek részt, de köztük számos kérdésben oly nagy a különbség, hogy politikailag külön „világot” aligha alkothatnak. Az in­diai fővárosban rendezett csúcsértekezlet legfőbb ta­nulságai épp e kérdéshez, a sokszínű mozgalom egységé­hez kapcsolódnak. Az el nem kötelezettek csoportja az újonnan felvett négy taggal 101-re nőtt. Az imponáló számú tagállam között viszont sokszor szin­te lehetetlennek látszik bár­milyen közmegegyezést lét­rehozni alapvető politikai kérdésekben. Űj-Delhiben mégis sikerült megalkotni a konferencia átfogó politikai dokumentumát; sikerült egyetértésre jutni abban, hogy az ENSZ keretében gazdasági világkonferenciát kellene összehívni. Meg­egyeztek egy békefelhívás­ban is, amely síkraszáll amellett, hogy az Indiai-óce­án békeövezet legyen, a Kö­sikerült leszámolniuk a „ter­roristákkal11: a libanoni nemzeti ellenállási front har­cosai hol Bejrút, hol Szi- don, hol Tyr környékén nyitnak tüzet az izraeli kon­vojokra, aknásítják el előt­tük az utakat, fogadják őket távirányítással robbanó bom­bákkal. De bármily veszélyes is a tengerparti út, a Bejrút­ban vagy vidékén dolgozó, ügyes-bajos dolgaikat inté­ző emberek kénytelenek vál­lalni a kockázatot. Az út­menti boltok, vendéglők is nyitva tartanak, a vevőt le­ső zöldség- és gyümölcsáru- sok sem mondanak le a re­mélt bevételről. Ahogy mon­dani szokták, az élet megy tovább. A városokban, fal­vakban, sőt a földig bombá­zott palesztin menekülttábo­rokban is folyik a háborús romok eltakarítása, az elvi­selhető életfeltételek megte­remtése. A gazdaság talpra- állását megnehezíti, hogy Izrael az egyoldalúan meg­nyitott határon keresztül el­árasztja olcsó ipari és me­zei- és Közép-Kelet, Latin- Amerika és más válságzó­nák problémáit ne fegyve­rekkel, hanem tárgyalóaszta­lok mellett oldják meg. Mi az alapja bármiféle konszenzusnak ebben a szer­teágazó mozgalomban? Min­denekelőtt a jogos viszoly­gás a neokolonializmussal és minden olyan imperialista törekvéssel szemben, amely visszaél ezen országok gaz­dasági sebezhetőségével. Hisz a tagállamok gondjai — részben a gyarmati világból öröklött problémák, részben a modern tőkés monopóliu­mok szerepe következtében — szoros rokonságban áll­nak egymással. Ezért is tart­ja őket össze mindenekelőtt egy új gazdasági világrend* létrehozásának igénye, amelyben kiszolgáltatottsá­guk fokozatosan csökkenhet­ne. Az el nem kötelezettek nem tudnak eltekinteni at­zőgazdasági termékekkel Dél-Libanont, csődbe juttat­va a háború következtében versenyképtelen helyi üze­meket. Az izraeli kormány észa­ki határa biztonságára hi­vatkozva az esetleges csapat- kivonás után is ragaszkodik a dél-libanoni katonai je­lenlét fenntartásához, de ad­dig is „gondoskodik” a köz­vetett ellenőrzés sokrétű megszervezéséről. Az izraeli zsoltba szegődött Haddad őr­nagy Szidon környékéig ter­jesztette ki szakadár „álla­mának” határát. Az izraeli megszállók újabban libanoni, sőt palesztin „nemzeti gár­dákat” szerveznek a meg­vásárolható, együttműködés­re kész csoportokból és a jö­vőre nézve részletes felmé­rést készítettek a „megbíz­ható”, illetve a gyanús, el­lenséges elemekről. A tavalyi invázió óta el­fogott palesztin gerillákat, baloldali harcosokat az an- szári internálótáborban őr­zik. E sorok írója találko­zott Anszárból szabadult pa­tól, hogy a fegyverkezési hajszát erőszakoló Nyugat évi 650 milliárd dollárt po­csékol katonai célokra, vagyis olyan összeget, ami­ből meg lehetne oldani a fejlődő országok súlyos adós- ságterheit. Bár a mozgalom mind több tagja válik ön­ellátóvá élelmiszer-ellátás­ban, a mezőgazdaság fejlő­désének üteme sokszor alig haladja meg a lakosság nö­vekedését. Fidel ' lro utalt is rá, hogy hetvv fej­letlen országban az egy fő­re jutó élelmiszer-termelés egyenesen visszaesést mutat, helyzetük így valósággal ka­tasztrofális. A fejlődő orszá­gok közti különbségek ugyanakkor arra indítják a jobb módú tagállamokat, hogy Észak—Dél párbeszéd mellett kezdeményezzék a Dél—Dél kapcsolatot is, ami egyszerűbben annyit jelent, hogy az ipari tőkés orszá­gok protekcionizmusával lesztin fiatalokkal, akik el­mondták, hogy kegyetlen, embertelen bánásmódban volt részük. A hat-hétezer fogolyból legalább ezer be­teg, mert huzatos sátrakban,* fűtés, meleg ruha, elegendő takaró nélkül vészelték át a hideg, csapadékos telet. A rossz élelmezés, a sokféle fertőzés veszélye csak sú­lyosbította körülményeiket. A libanoni helyzeten ed­dig a diplomáciai lépések sem javítottak. Jó pár hó­napja folynak — amerikai részvétellel — az izraeli—li­banoni tárgyalások a meg­szálló csapatok kivonásáról — mindeddig eredmény nél­kül. Közben Izraelben is mind nagyobb tömegek kö­vetelik, hogy hívják haza Libanonból a napról-napra súlyos veszteségeket szenve­dő hadsereget. Menahem Be­gin kormánya azonban hajt­hatatlannak tűnik: Tel-Aviv mindenáron le akarja szüre­telni a katonai agresszió po­szemben próbálják meg az egymás közti gazdasági köte­lékeket erősíteni. A lényeg az — és ebben rejlik a legnagyobb össze­tartó erő —, hogy mind a 101 ország úgy érzi: egy esetleges háborús katasztró­fa elsősorban a leggyengéb­beket sújtaná, tehát fejlő­désükhöz mindenekelőtt a világbéke megőrzésére van szükség. A sok párhuzamos politikai elgondolás és érint­kezési pont között talán ez a legfontosabb, amely ezt a másfél milliárd embert ösz- szefogó mozgalmat a legdön­tőbb kérdésekben a szocia­lista világ közelében tartja. Az ENSZ-ben és más vi­lágfórumokon ezért — Del­hi utón még inkább remél­hető — a közös fellépések mind gyakoribbak és haté­konyabbak lesznek. Szabó L. István Amikor az év elején meg­lepetésszerűen kimaradt a kormányból a Finn Népi Demokratikus Unió, minden­ki tudta, hogy ezzel a lé­péssel az idén esedékes par­lamenti választás korteshad­járata vette kezdetét. Külö­nös dilemmát fogalmazott meg akkoriban a világsajtó, latolgatva a várható ered­ményt. Azt a kérdést tette fel, hogy vajon a márciusi választáson az emberek az urna előtt a mai gazdaság- vezetést eredménynek vagy hibának minősítik-e? Vagy­is a szociáldemokrata (SZDP) többségű kormány javára vagy kárára írják? Az áremelkedés és a mun­kanélküliség jogossá tette a kérdést, a választól pedig a kabinet jövője függött. Jó osztályzat Nos, a válasz most meg­érkezett, mégpedig meglepő körítéssel. A szociáldemok­rata választók jó osztályzat­ra méltatták pártjukat. Hoz­zásegítették, hogy az eddi­gi 52 helyett — előrelátha­tólag — 58 képviselőt küld- hessen a 200 tagú parla­mentbe. önmagában ez nem meglepő, csupán az SZDP programjának realitásáról és a választók realitásérzékéről beszél. A többi párt ered­ménye azonban elgondolkoz­tató, még akkor is, ha a parlamenti számarányok­ban különös eltolódás nem történt. A hírekből tudjuk, hogy az SZDP mellett csak a jobboldal erősödött, bár nem a sokak által jósolt és várt mértékben. A jobboldali, konzervatív Nemzeti össze­fogás Párt ugyan hiú re­ményeket táplált, nagy mé­retű megerősödésre, amely révén kormányképessé válik, de a szélsőségesen jobbol­dali, demagógiával operáló Finn Vidéki Párt az eddi­gi hét helyett tizenhét kép­viselővel ágálhat az Edus- kuntában. Igaz, ez a szapo­rulat önmagában nem vál­toztat a belpolitikai szín­skálán, hiszen a két, jelleg­zetesen jobboldali párt, mintegy 64 képviselőjével szemben a két baloldali pártnak együtt — a Finn Népi Demokratikus Unió visszaesése utón is — 85 Az amerikai elnök leg­újabb űrfegyver-bejelentése látványosan megoldotta a Fehér Háznak azt a prob­lémáját, hogy nincs monda­nivalója „eurohadászati” té­makörben, s hogy nincs ész­szerű kompromisszumos ja­vaslata a kudarcba fulladt „nullaváltozathoz” képest. Ronald Reagan napjaink égető aktualitása helyett az évszázad végének hadászati kérdéseihez nyúlt, gondol­ván, hogy amit most beje­lentett, az most hat, s hogy mi lesz másfél évtized múl­va rohamosan változó vilá­gunkban, lényegtelen, akkor már senki sem fog emlékez­ni a szavakra. Valójában semmi kivetni­való nincs abban; hogy va­laki gondoskodik a védel­méről. Nem elképzelhetetlen már mai ismereteink sze­rint sem olyan technika, amely a kozmikus térségen áthaladó rakétákat hatásta­parlamenti mandátuma van, ami csak eggyel kevesebb a korábbinál. A mérleg nyelve? A baloldal jövendő egy­sége egyelőre azonban két­séges. Úgy hát a különben nem túl súlyos középpórtok súlya aránytalanul megnő­het. Megeshet, hogy ők lesz­nek a mérleg nyelve, s hogy ennek megkérik az árát. Gyakorlatilag termé­szetesen csak Finnország belpolitikájában állhatnak elő követelésekkel, de kér­dés, hogy kívánságaik mennyire illeszthetők be a szociáldemokraták straté­giájába? További probléma: e várható polgári követelé­sek mennyiben érintik a két baloldali erő esetleges is­mételt összefogásának lehe­tőségét? A fő kérdés, amely körül a hosszúnak ígérkező kor­mányalakítási tárgyalás fo­roghat, Suomi gazdasági éle­te. Nincs kilátástalan hely­zetben a finn gazdaság, de bizonyos bajokat haladékta­lanul orvosolni kell, hogy tovább léphessen, s ez nem lesz könnyű. Kulcskérdés, hogy kinek a terhére lehet áldozatot kérni a viszonylag szűk esztendőkben? S ez mór nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdés. Kényszerű teendők Semmi kétség, a Szociál­demokrata Pártnak volt és van elképzelése a kényszerű te­endőkről. Politikájuk gya­korlatias és rendelkeznek az „elnöki párt” előnyével, ami az új parlament négyéves ciklusának küszöbén egyér­telmű előny. A kompromisz- szum mértékének megtalá­lása, vagyis az első lépés, amely nem csupán a párton múlik, nem lesz könnyű. Egyedül a szociáldemokra­ták — kisebbségi kormány­ként — aligha vállalkozhat­nak a kormányzásra. Egy jövendő koalíciónak viszont nemcsak taktikailag, hanem stratégiailag is szilárdnak, egységesnek kell lennie, mégpedig hosszú időre. S ez a koncepció e pillanatban még nem rajzolódott ki. lanítja, esetleg megsemmisí­ti. Az a körülmény azonban, hogy az Egyesült Államok lázasan folytatja a hadá­szati támadó fegyverrend­szerek mindhárom csoport­jának, a szárazföldi (MX), a tengeri (Trident) és a légi (B—lb) fegyverrendszerek­nek a fejlesztését, gyártá­sát és ezek rendre megjelen­nek az USA fegyvertárában, más megvilágításba helyezi a bejelentést. Nem a táma­dó „elrettentési” koncepció­nak valamiféle „tiszta védel­mi” koncepcióval való fel­váltásáról van szó, hanem az amerikai hadászati tá­madó eszköztár bevetése „büntetlenségének” biztosí­tásáról. összeállította: Huppán Béla litikai gyümölcsét! Böcz Sándor Indira Gandhi és Fidel Castro (középen) az új-delhi találkozó elnöki emelvényén (Fotó: UPI—MTI—KS) Firon András Űrmanőver A laikusok félrevezetése Az Egyesült Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE ÄTADJA a következő üzleteit. 7. sz. Élelmiszerbolt, Lőrinci, Árpád út 105. 9. sz. Élelmiszerbolt, Lőrinci, Bem u. 34. 17. sz. Húsbolt, Lőrinci, Árpád út 171. 7. sz. Italbolt, Lőrinci, Árpád u. 105. 8. sz. Élelmiszerbolt, Selyp, Vörösmajor 21. sz. Zöldségbolt, Petőfibánya, piactér 22. sz. Zöldségbolt, Mátravidéki Erőmű 14. sz. Élelmiszerbolt, Apc, Rákóczi u. 48. 16. sz. Húsbolt, Apc, Fő út 15. 26. sz. Zöldségbolt, Apc, Petőfi u. 9. sz. Italbolt. Apc, Fő út 1. 10. sz. Italbolt. Apc, Rákóczi u. 48. 28. sz. Zöldségbolt, Rózsaszentmárton, Apci u. 13. 29. sz. Zöldségbolt, Rózsaszentmárton, Kilián u. 2. 16. sz. Italbolt. Rózsaszentmárton, Munkásőr u. 10. 5. sz. Presszó, Zagyvaszántó, Szabadság tér 14. 11. sz. Italbolt, Zagyvaszántó, Szabadság tér 14. A pályázatokat 1983. április 15-ig kérjük benyújtani a központba. LŐRINCI, Árpád u. 88. A versenytárgyalást ugyanitt tartjuk. 1983. április 29-én. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a közgazdasági osztály ad. EGYESÜLT KÖRZETI ÁFÉSZ 3021 LŐRINCI, Árpád u. 88.

Next

/
Thumbnails
Contents