Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-23 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. március 23., szerda 5. Ifjúsági klub — kereszttűzben avagy: békejobbot kívánnak Tiszanánán A verőfényes februári napon szívességből vittük haza autónkon a húszon aluli lányt szomszéd községbeli munkahelyéről a falujába. Udvariaskodó, perceket űző társalgásunk alatt nem volt éppen bőbeszédű, de amikor a szabad időre terelődött a szó, elkapta a hév: — Hát nálunk nincs egy hely se, ahová elmehetnénk, ahol valóban kulturáltan szórakozhatnánk, azt csinálhatnánk, amit tényleg szeretünk ! Csak a presszó, meg a kocsma. Ez pedig nem kell! Ráadásul most még az idősebbekkel is összevesztünk. .. Indulatos szavai is késztettek bennünket arra, hogy kíváncsiskodjunk Tiszanánán. A szemnek is tetsző, modern, új épülettel csaknem szemben húzódik meg, mintegy árnyékban, kiszolgáltan a régi tanácsháza, ahová — bölcs elhatározással — a kultúrát kívánták beköltöztetni. A jól felszerelt könyvtár csakugyan megállja a helyét a maga nemében. Mellette az a lehangoló helyiség, amely időleges viták gócpontja lett a faluban. A községi KISZ-bizottság nemrégen erre a tisztségre megválasztott titkára, Gulyás Ferenc most már higgadtan foglalja össze a történteket: — A február eleji falugyűlésen felszólalt a nyugdíjasklub képviselője, s nem éppen a legjobb színben tüntette fel a fiatalokat. Azt állította többek nevében, hogy kártyacsomagokat vittünk el, péntekenkérati rendezvényeinken — bár ott sem voltak, nem is láthatták — nem a céljuknak megfelelően használtuk az egyes berendezéseket, játékokat, rendetlenséget hagytunk magunk után. Valójában: szó sem lehetett ilyesmiről! Tény, ami tény, abban a teremben meg kell férniük egymással gyerekeknek, fiataloknak, öregeknek. A helyi Petőfi Termelőszövetkezet ifjú termelési elnökihelyettese, Tóth József előtt sem ismeretlen a „szabad idős” gond, hiszen majdnem másfél évtizeden át töltött be vezető funkciókat az ifjúsági mozgalomban Tiszanánán. — A helyhiány korábban is kifogások alapja volt — emlékezik vissza. — Egy- időben a hevesi áfésszel kötött szocialista együttműködési megállapodás értelmében kaptunk helyiséget, s oda igyekeztünk jó programokat szervezni. Emellett autóbusszal szállítottuk a lányokat-fiúkat a járási KISZ-rendezvényekre. E lehetőségek azonban — bizonyos fokig érdektelenség miatt is — később megszűntek, s tavaly ismét kiéleződött a helyzet. A cipőipari szövetkezet vezetői próbáltak segíteni: helyet adtak egy ifjúsági klubnak, de az főleg az ott dolgozóké. A közelmúltban viszont ezt is bezáratták, mert a határozott tilalom ellenére alkohollal oltották néhányan a szórajukat az oda járók közül. .. — S éppen egyesek teszik tönkre a többség örömét, szórakozását, amik azután rosszindulatú általánosítások, pletykák forrásául szolgálnak — szögezi le Gulyás Ferenc. De mások is hasonlóképpen vélekednek: a közönség egy részének emberhez méltatlan viselkedése miatt élvezhetetlenek a filmvetítések a moziban. Sok hétvégén volt már véres csatatér színhelye a presszó. Jó néhányan megkönnyebbülten vették tudomásul, amikor összeroskadt a falu egyik kocsmája. Az ominózus helyiség jó kihasználása a régi tanácsházán — vélik az ambiciózusok — fordíthatna az imént festett állapoton. Két hónap munkaterve — önálló feldolgozásban vitasorozat a giccsről, a művészetekről, a házasságról, a szexualitásról, a háborúról, a vállalkozásokról ; zenebutik, álarcosbál — mindenesetre biztató, hiszen egy évek óta működő klubnak is becsületére válna. Az. sem véletlen, hogy a KISZ-titkár rövid idő eltelte után már a kezében lobogtathatja az ifjúsági klubról szóló engedélyt. Mutatja a pecsétes írást a községi tanács elnökének is. Pállai János egy pillanatra meglepődik, de aztán rendíthetetlen határozottsággal tudatja velünk véleményét: — Arra a helyiségre ezt az engedélyt ki sem lehetne adni! Az az MHSZ-nyugdí- jasok klubja is, nem kizárólag az ifjúságé. Amikor az épületet átalakítottuk, azt gondoltuk, hogy a megfelelő kulturális igényeket kielégíti. Persze, sejtettük, hogy nem maximálisan... Ami a vitát illeti, ugye, a nyugdíjasklub vezetőjétől és a körzeti megbízott rendőrtől kaptuk a jelzéseket a helytelen magatartásról... Egy biztos, semmi akadálya részemről az ifjúsági klubnak, de megfelelő programok kellenek ! A komplex nevelési intézmény ifjú közművelődési igazgatóhelyettesének, Vit- kóczi Rózsának nincs köny- nyű dolga, hiszen az egység helyett a létesítmények szétszórtsága is nehezíti munkáját. — Kétségkívül — állítja —, ha bebizonyítják a fiatalok, hogy rendesen dolgoznak, megoldódik a szabadidős probléma. Elsősorban azoké a tizen-huszonéveseké, akik a művelődés, az igényes szórakozás szándékával jönnek a klubba. Természetesen a folyamatos munkához az kell, hogy mindenki segítsen! Amire ugyanis szükségük van a fiataloknak, azt biztosítjuk a költségvetésből. A hallomások, híresztelések utáni általánosítások, rosszalló, esetenként elhamarkodott megnyilatkozások helyét valóban a közös gondolkodásnak, az együttes tenni akarásnak kell felváltania. Miként azt példázzák Sári Józsefnek, a termelő- szövetkezet szintén fiatal pánttitkárának szavai: — A korábbi években bizony eléggé toporgott a KISZ- élet. Most azonban valami elindult, megértették Gulyás Feriék: hogy élvezzék a bizalmat, ahhoz az új KISZ- vezetőségnek is mutatnia kell a tettrekészségiet. S ennek tapasztalhatók is az első jelei. Különálló helyiséggel sajnos, sem a téesz, sem a tanács nincs felvértezve. De megoldás lehet — ha megegyeztünk az áfésszel — a takarékszövetkezettel szembeni, 1976 óta kihasználatlan épület átalakítása, ahoi tényleg önállóak lehetnek a fiatalok. Szalay Zoltán Vetélkedő Gyöngyösön A Vasasszakszervezet szövetséggé válásának 80. évfordulója alkalmából még az elmúlt évben hirdették meg országosan az ehhez a területhez tartozó szakmunkástanulók bizalmiainak vetélkedősorozatát. Ezzel kívánták elérni, hogy a diákok tovább gyarapíthassák ismereteiket a mozgalom múltjáról, jelenéről, növekedjék politikai felkészültségük, általános műveltségük. A hét elején Gyöngyösön rendezték meg — a korábbi helyi versengések után — Heves és Nóg- rád megye területi versenyét, amelyen öt ipari szakmunkásképző intézet legjobbjai vettek részt. Az első helyet a 212. sz. egri Ipari Szakmunkásképző Intézet csapata szerezte meg, a gyöngyösiek és a salgótarjániak előtt. Heves megye székhelyének fiataljai jutottak be az országos döntőbe. Verseny két keréken (Fotó: Perl Márton) Az egri 9-es számú Általános Iskolában rendezték meg a Nemzetközi Iskola Kupa és Ifjúsági Közlekedési Kupa idei vetélkedősorozatának megyei döntőit. Huszár Mihály rendőr őrnagy, a megyei közlekedés- biztonsági tanács titkárának megnyitó szavai után 73 kis- és középiskolás bizonyította, hogy mennyire jártas a közlekedési ismeretekben, a kerékpározás és a segédmotorkerékpározás gyakorlati tudnivalóiban. A lányok kerékpáros versenyét a tarna- mérai Farkas Anita nyerte, Kovács Andrea hatvani és Paver Enikő egri pajtások előtt. A fiúknál Nagy Zsolt parádi, Magyar István egri, és Boros Károly hatvani pajtás volt a sorrend. A csapatok közötti verseny győztese a hatvani város „válogatottja” lett, második az MHSZ I-es számú csapata, harmadik a hevesi járás csapata volt. A segédmotorkerékpárosok egyéni versenyének rangsora a következőképpen alakult: 1. Gádor Zoltán, a hatvani Bajza József Gimnázium, 2. Fekete Erika, a Hevesi Gimnázium, 3. hámor Tamás Gárdonyi Géza Gimnázium tanulója lett. A segédmotorkerékpáros csapatverseny első helyezettje Hatvan, második a hevesi járás, harmadik az egri járás Il-es számú csapata. A járások közötti vetélkedőben immár harmadik alkalommal a hatvaniak győzedelmeskedtek és ezzel véglegesen elnyerték az e célra alapított vándorserleget. A legjobbaknak a megyei úttörőelnökség nevében Koch Erzsébet, az MKBT nevében Huszár Mihály, az MHSZ részéről Karácsony Zoltán és a megyei tanács művelődésügyi osztálya nevében Fehér Vilmos adott át díjakat. Az április 6—8-án Kecskeméten megrendezésre kerülő országos versenyen a következő két csapat képviseli Heves megyét. Kerékpárosok : Farkas Anita, Kovács Andrea, Nagy Zsolt és Magyar István. Segédmotorkerékpárosok: Gádor Zoltán, Fekete Erika, Lámor Tamás és Mák Zsolt. Felvételeinken: az izgalmas verseny egyegy epizódja. Diák — lakás — gond EGRI PILLANATOK Eger inkább az iskolák, mint a kollégiumok városa. A kollégiumi férőhelyek száma évről évre gyarapodik, mégis sok száz egri diák kénytelen végigjárni azt a rendszerint több napos lehangoló sétát, melynek végén bekövetkezik a megtalálás csodája, vagy létrejön egy kényszerű kompromisz- szum. Léteznek jó albérletek, de kevés a szerencsés ember. Milyen a kínálat? Milyenek a lehetőségek? Nézzük meg! Kísérjünk el e sétán egy diákot. Az út címek gyűjtésével kezdődik, a MAHIR hirdető- táblájánál, majd az iskolai KISZ-bizottságon, majd a menzán, ahol a bejáratot kiadó szobákat hirdető cetlik „tapétázzák”. A diák jókedvű: biztató ígéretek. Legalább húsz cím lapul a zsebében. Csak azért nem több, mert sok helyütt kifejezetten fiúkat, vagy lányokat keresnek, s ha uram bocsa’ a diák dohányzik, újabb két-három cetli veszíti el számára időszerűségét. De baj nincs, mert így is marad elég. Ekkor még megsajnálja, vagy megmosolyogja a „szobatársat keresek” feliratok gyártóit, hiszen azok csak gyámoltalan magányos farkasok lehetnek. A diák fölülre rakja a belvárosi címeket: Lenin út, Szálloda utca, Dobó tér stb. Közben gondolkodóba esik, hogy kukába hajítsa-e a Lajosváros- ba, Csebokszári-lakótelep- re invitáló hirdetéseket. Hiszi, ezekre úgysem lesz szüksége. Az első helyen idős néni fogadja. Hodály nagyságú szobába invitálja: koszos zoknik, üres sörösüvegek, áporodott izzadságszag. — A régi lakók még itt vannak? — kérdezi naivan. — Az lenne a maga ágya, ott a sarokban. A többi foglalt — hallja a feleletet. Rendes, becsületes, vidám férfiak lakják. Éppen munkában vannak. Csend. — Higgye el, fiatalember, innen három perc alatt mindenhová elér. A belváros pótolhatatlan. Mondja meg, hol a város közepe, ha nem itt! A nyolcszáz forint, amit kérek, a mai árak mellett semmiség. Maga is tudja ... No ne siessen. Hétszázért megkapja ... Jöjjön vissza, fiatalember! Második helyen. Tiszta, világos lakás. Kényelmes, modern bútorok. Mogorva tulajdonos. Köszön, és máris közli: — Kétezer forint. — Ez kétszemélyes — mondja a diák —, én csak egyedül vagyok. Nem lehetne valamivel... — Nem. Kéri vagy nem kéri? — Kétezerért?! Ekkor még azt hiszi, csupa kivételes balszerencsével találkozott eddig, de ahogy tovább jár, újra és újra hasonló helyszínek várják. Végre egy! Gázfűtés, fény, barátságos kis szoba, nyolc négyzetméter, ezerkétszáz forint. — Sajnos, elkelt — súgja áttetsző pongyolájában a kellemes illatú, harminc körüli „házi néni”. — Nyolckor tették ki a hirdetést, és kilencre már elkelt. (Lám, vannak még szerencsések.) Fokozatosan eltávolodik a városközponttól. A Hadnagy utcai lakótelepen jár fáradtan, éhesen. Elhatározza, hogy visszaszáll. Irány a Csebokszári! A lakótelepen valamivel jobbak a körülmények. Arak: nyolcszáz és ezernyolcszáz között. Kétszemélyes szobánál nincs engedmény. (Mi is a piacról élünk, kérem!) Reggel szülei úgy búcsúztatták: „Nyugodtan kössél le akár hét-nyolcszáz forintos szobát is, csak tiszta legyen, világos, csendes, fürdőszobával, gázfűtéssel, közel az iskolához ...” Naivak — felnőttek. Ezerforintos albérlet, idős házi néni, pedáns tisztaság. Mint a mesében, „fme, hát megleltem hazámat” — sóhajt József Attila a vadonatúj Agriadiomód alól. De nem. Mégsem József Attila. Csak hallucinál. Mögötte tíz kilométer vágta, tíz főbérlője- lölt, tíz lakás szaga. Fáradtan zuhan bele a fotelba. A néni két méterrel mellette ül, de a hangja oly távoli. Kezében gépelt papír, rajta felirat: „Kötelezem magam az alábbi pontok betartására." Alul három vonal aláírásoknak. Persze! A szülőknek is alá kell írniuk, ök a tanúk?! A néni olvassa a pontokat. — „Az albérlő köteles házicipőt használni. Köteles reggelente beágyazni. Köteles tíz órakor villanyt oltani. Köteles vendégeket nem fogadni. Köteles .. . Köteles ... Joga van egy héten kétszer tévézni, kétszer fürdeni. ..” Vele szemben már nem a barátságos néni ül: „— Jól ki fogunk mi jönni egymással. Itt még mindenki jól érezte magát. Csak hamar elmentek. Tudja, rosszak az idegeim, néha ingerlékeny vagyok, dehát nem lehetünk tökéletesek, hiszen emberek vagyunk." Nem. Azazhogy igen — válaszol zsibbadtan a diák. Megígéri, hogy szüleivel feltétlenül visszajön. Hazautazik. Néhány nap alatt erőt gyűjt. Visszatér optimizmusa, és az iskola- kezdés előtt két nappal még Lajosváros házaiban vadászik fedélre, „otthonra”. Talán sikerül. Talán. „Vannak jó albérletek, csak kevés a szerencsés ember.” Szabó Péter Népújság-stúdió
