Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZÉ T NÉPÚJSÁG, 1983. március 19., szombat KUN BÉLA: Forradalom és ellenforradalom Beszéd az Engels-laktanyában, 1919. július 6. Tavaszi hittel Lelkesen, hittel „rohant az ország a forradalom ba”. 1919. március Zl-én közakarattal vette kézbe a hatalmat és egyesült a Kommunisták Magyar- országi Pártja és a Szociáldemokrata Párt. Mindenki érezte: itt csak a munkásosztály, a társadalom legerősebb része mentheti meg Magyar- országot az imperialista trianoni béke következményeitől; teremthet Jobb, emberhez mélté körülményeket, rendet. Rendkívül nehéz körülmények között kezdett a Forradalmi Kormányzótanács megbízatásának teljesítéséhez, vállvetve Szovjetoroszország proletariátusával, a nemzetközi ellenforradalom gyűrűjében. Bízva a közelgő világforradalomban Indultak hazát foglalni a nincstelenek, de a történelem menete más lett. Mint a korai tavaszi hajtás, amelyet a fagy megöl, úgy bukott el a kísérlet. Am nem tanulságok nélkül. Ennek a 133 napnak az emléke éltette a munkásság legjobbjait, okultak hibáiból, erőt merítettek lendületéből. Most Kun Bélának, a forradalom vezetőjének beszédét idézzük, s mellette egy élő szemtanú visszaemlékezéseit, Vas Zoltán írását. Vas Zoltán: 1919 kora nyarától tovább sűrűsödtek a Tanácsköztársaság bajai, gondjai. Lehetetlen volt már nem látni: a forradalom ügye bajba jutott. A dolgozók jelentős része mégis bízott Tanács- Magyarország fennmaradásában. Az antant viszont már tudni sem akart az önkéntes visszavonulás esetére Clemenceau által ígért békéről. Azért tette ígéretét, hogy a vereséget szenvedett szövetségeseit: a román és cseh ellenforradalmi hadsereget juttassa lélegzetvételhez, ne a magyart. Utána újból nagy erőkkel megtámadják a magyar Vörös Hadsereget. Pétain tábornok, később Hitler idején Franciaország áruló ura, 1919. július 6-án Nagyszebenben értekezleten találkozott több francia, csehszlovák és román tábornokkal, valamint Horthy- val. Elhatározta az összpontosított támadást Tanács-Magyarország megbuktatására. Jelentette Párizsba: — Minden kész az előrenyomulásra. A tartalékok beérkeztek, az első vor naira küldettek. A kezdés jelére várnák. A támadás az egész vonal hosszában megindulhat... Horthyt a tanácskozáson annyira semmibe vették, hogy egyelőre nem bíztak rá fegyvert. Akkorra ígérték, ha Párizs jóváhagyja a támadást. Ehhez rendelkezésre állt a csehszlovák hadsereg százezer, a szerbek húszezer, a románok hetvenötezer, a magyarországi francia hadsereg huszonöt- ezer embere, összesen ^ét" százhúszezer fő. Ebből harcos állomány százhatvanezer — a Vörös Hadsereg mintegy százötvenezer fős létszámával szemben. A magyar ellenforradalmár csapatokat, amelyeket Horthy ismételten roham- és rendcsináló egységként ajánlott fel a Tanács-Ma- gyarország elleni hadjáratban, a támadásnál kilencezer fővel vették számításba. Felszerelésüket huszonnégy órával a támadás megkezdése előtt javasolták ki* Tisztelt elvtársaim! A Kormányzótanács nevében üdvözlöm önöket, vörös forradalmi katonákat. Amikor a Forradalmi Kormányzótanács üdvözletét tolmácsolom önöknek, azt kérem, hogy mindnyájan, a forradalom minden katonája legyen gondolkozó ember. A régi militarista rendnek, melynek az ötesztendős háborút köszönhettük — azt a háborút, amely nem a dolgozók, ha- nerp a hadimilliomosok érdekében folyt —, ennek a militarista rendnek az volt a fő elve, hogy a katonatiszt és a közlegény ne legyen gondolkodó ember. A „Maul halten und weiter dienen" elv volt érvényben, az öntudat nélküli fegyelem, amely nem nevelt embert a katonából, hanem gépet csinált belőle, amely arra volt jó, hogy az elnyomás rendjét szolgálja saját társaival szemben. Arra volt jó, hogy fenntartsa a kizsákmányoló rendet, amelyet tőkés társadalmi rendnek neveztünk, hogy elnyomója legyen a sajátosztályából valónak. Ez a rendszer megváltozott, ha sokan vissza is akarják állítani. Ez a rendszer, amely a régi kapitalista rendszer helyébe lépett, azt jelenti, hogy ezen átmeneti állapoton keresztül haladunk az osztálymentes társadalom felé. Ma még csak a kizsákmányolás gazdasági előfeltételeit szüntettük meg, és a felé az állapot felé haladunk, amikor az erőszak eszközeivel nem két egymással halálosan ellentétes érdekű csoportját tartják össze az embereknek. adni, minthogy fő feladatuk a Tanácsköztársaság bukása utáni pacifikálás, a megbékéltetés... Landler Jenő azzal jellemezte az északi hadjárat megszüntetésével kialakult helyzetet, hogy már a visz- szavonulási parancs kiadása előtt és ezt követően a jobboldali szociáldemokraták és mindenekelőtt Böhm Vilmos, a Vörös Hadsereg fő- parancsnoka, agitációjuk- kal tervszerűen bomlasztották a hadsereget. Ennek kedvezőtlen hatását még így is leküzdhették volna, ha a szociáldemokrata jobboldal az elkövetkező hetekben nem arra használja fel, hogy szívós támadást indítson a proletárdiktatúra ellen. Mind nyíltabban követelték a Tanácskormány felváltását szociáldemokrata kormánnyal. Ennek érdekében összeesküvéseket szőttek. Böhm, a hadsereg főparancsnoka július 5-én titkos tanácskozásra hívta meg a, párt és a kormány több szociáldemokrata vezetőjét. Felajánlotta: a hadseregre támaszkodva leszámol a kommunistákkal; véget vet a proletárdiktatúrának. Egyetértettek Böhm- mel. Terve mégsem valósult meg. Többségükben úgy vélték, ha a szociáldemokraták most mégis megszerzik a hatalmat, a kommunisták nélkül nem képesek megtartani. Budapest katonai parancsnoka, a régi szociáldemokrata Haubrich fegyveres puccs útján gondolta a diktatúra megdöntését. Végül ő sem merte elkezdeni s tartott a kommunisták elszántságától. Böhm és Haubrich egyaránt arra építették összeesküvésüket, hogy megnyerik a Vörös Hadsereg legfőbb vezérkarának főtisztekből álló vezetőit. Számosán készek voltak erre, azzal a mögöttes gondolattal, hogy a jobbol- „ dali szociáldemokratáknál messzebb menő ellenforradalmi célokat követnek. Ellenforradalmi terveiket elősegítette, hogy Stromfeld Aurél, mert helytelenítette az északi hadjárat eredméA felé az állapot felé haladunk, amelyben az emberek szabadon élnek és dolgoznak: egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért. Elvtársaim! A proletariátus diktatúrája azért volt szükséges, hogy lehetővé tegye a munkásosztály számára, hogy felépítse a maga társadalmi rendjét, a szocialista társadalmi rendet, mint a kommunizmus első fokát. A szocialista társadalmi rend azt jelenti, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék, és e munkának megfelelően kapjon a közösen termelt javakból. Dolog- talan embert nem akar látni ez a rendszer. Az az elv, hogy mindenki dolgozzék, és csak az egyék, aki dolgozik. De egy új társadalom felépítése nem könnyű, és nem megy minden ellenállás nélkül. Részben azoknak az ellenállásába ütközik, akik maguk voltak a kizsákmá- nyolók, és részben azoké, akik a kizsákmányolók eszközei voltak. Hiszen egy gyermeket sem szül meg az anya három hónap alatt, hogyan lehetne három hónap alatt egy ilyen hatalmas világrendet újjáteremteni. Egy gyermeket is fájdalommal szül meg az anya, hogy lehetne hát fájdalom nélkül egy új társadalmi rendet megteremteni. Ellenállással találkoztunk azoknál, akik azelőtt dologtalanul éltek. Ez a harc tovább kell hogy folytatódjék, éppúgy mint azelőtt a sztrájkmozgalom. A különbség csak az, hogy az erőszak összes eszközei most a vagyontalanok hatalfeladását, lemondott vezérkari főnökségéről. Távozása súlyos veszteséget jelentett a proletárdiktatúrának. Helyére Julier Ferenc volt alezredes került. Később, már Horthy idején megírta: Stromfeld utódaként azzal a kifejezett szándékkal fogadta el Böhm főparancsnok mellett 'a vezérkari főnöki beosztást, hogy azt a proletárdiktatúra megdöntésére használja fel. Julier megírta: posztját átvéve ő és összeesküvő vezérkari társai a belpolitikai helyzetet elemezve arra a következtetésre jutottak: a Tanácsköztársaságot nem lehet belső ellenforradalommal megdönteni. Elhatározták, hogy a Vörös Hadsereget belehajszolják egy olyan, eleve sikertelenségre ítélt nagyszabású hadműveletbe, amely a Vörös Hadsereg katonai tönkretételét és az antant újabb támadását vonja maga után. Áruló haditervük az, hogy támadást kezdenek a román hadseregnek a Tisza bal partján védelemre berendezkedett csapatai ellen. S tekintet nélkül a Vörös Hadsereg létszámára, állapotára, az ellenség erejére, a harc várható eredményére, a reájuk bízott sereget — már eleve kudarcra ítélten — nekiviszik a Tiszának, az el- lenségnek. Julierék hazugul biztos győzelmet ígérve terjesztették elő haditervüket Böhm főparancsnoknak, a kormányzó- tanácsnak. 1919. július 10-én, Böhm a gödöllői főhadiszállásra kérette Kun Bélát és Landler Jenőt. Tájékoztatta őket a Tiszán túli támadás tervéről. Kérte a kormányzó- tanács jóváhagyását. Kun Béla elutasította a tervet. Helytelenítette, hogy hadműveletet kezdjenek a román fronton, kivéve, ha Szovjet-Oroszország ellen fordulnának a francia és román csapatok. Akkor érdemes és lehetséges szovjet— magyar kétfrontos háborút kialakítani a románok ellen, és győzni. Most még élni kell a Clemenceau-jegyzék és az mában vannak. Azelőtt is voltak sorainkban sztrájktörők vagy kishitűek, akik akadályozták a proletárság osztályharcát, akkor is megvolt a burzsoáziának az a természetes szokása, hogy felhasználta a maga javára a proletariátus megtévelye- dett tagjait. Ma, elvtársaim, egy ilyen nagyszabású, nagyobb jelentőségű osztályharc előtt állunk, vannak, lesznek sztrájktörők, de ezeket kikergetjük sorainkból, úgy mint azelőtt. Vissza akarják szerezni hatalmukat a do- logtalanok, és ézért van szükségünk a Vörös Hadseregre, amelynek minden egyes osztaga fegyveres kézzel áll őrt mindennemű ellenforradalmi kísérlettel szemben. Be kell látni, mit jelentene, ha a kizsákmányolás visza- térne. Azok, akik önöket megtévesztették, amikor az ágyút a gyárakra irányították, a program és a szociáldemokrácia jelszavával tették ezt. Mi a munkásmozgalomban sohasem kérdjük, kinek mi a vallása vagy nemzetisége. Papok, mágnások és zsidó kapitalisták uszítanak programra a „zsidó kormány” ellen, pedig nincs az a Tisza István és nincs az az antiszemita, aki úgy elintézte volna a zsidó kapitalistákat, mint éppen ez a zsidónak nevezett kormány. A szociáldemokrácia nemzetiszinü jelszava pedig hazug, mert nem egyéb, mint leplezett, gyalázatos, fehér. Kétféle eshetőség közölt választhatunk: burzsoá vagy proletárdiktatúra között.-északi hadjárat utáni lélegzetvételnyi szünettel. Rendbe kell hozni az országot. Űjabb táviratot kell küldeni Cle- menceau-hoz, és követelni a tiszántúli terület azonnali kiürítését. Fenyegető jelleggel ebben célozni kell arra: ha Clemenceau nem teljesíti ígéretét, a Tanácskormány fegyveresen szerzi vissza a Tiszántúlt. Böhm, Kun és Landler nem hozott döntést Julierék haditervéről. Megállapodtak, hogy Böhm terjeszti a kormányzótanács elé. ö azonban máris hozzátette: végrehajtását nem vállalja. Rossz egészségügyi állapotára tekintettel, lemondott a had- sereg-főparancsnoki tisztről. A Forradalmi Kormányzó- tanácsban szenvedélyes vita alakult ki Julierék haditervéről, a Tiszántúl felszabadításáról. Itt is elhangzottak Kun Béla és az őt támogató Szamuely ellenérvei. A Kormányzótanács többsége mégis jóváhagyta a Julier által kidolgozott, Böhm által előterjesztett hadjárattervet a Tiszántúl felszabadítására. A román hadsereg elleni támadás haditervének elfogadása — függetlenül attól, hogy árulók készítették — súlyos hiba. Sikeres végrehajtásának sem a külpolitikai, sem a belső gazdasági feltételei nincsenek meg. Hiba azért is, mert Szovjet- Oroszország és Ukrajna katonai helyzete nagyon súlyos. Gyenyikin tábornok ellenforradalmi hadserege éppen e napokban eljutott Ca- ricinig. Parancsot adott a Moszkva elleni' támadásra. Lenin a kommunista párt- szervezetekhez intézett levelében azt írta: bekövetkezett a szocialista forradalom egyik legválságosabb pillanata. Mozgósítani kell minden erőt Moszkva és a szovjetrendszer megmentésére. A szociáldemokraták és Julierék együttes proletárdiktatúra-ellenes törekvéseit elősegítette, hogy Kun Béla ismételt távirataira — amelyekben a román csapatok megígért visszavonulását sürgette — július 15-én megérA nemzeti jelszó átkos emlékű a proletárnak, mert a „nemzet” régi nagy képviselői még a tanulás lehetőségétől is megfosztották a proletárt. Demokrácia ebben az országban nem lehet, mert az osztályharc oly éles, hogy itt csak burzsoá vagy proletárdiktatúra lehet, öntudatos katonákra van szükség. Francia katonákat azért nem küldenek, mert nem akarnak jönni, és mert Franciaországban forrong a munkásság. Az élelmezési viszonyok az antant által segített országokban némiképp jobbak a mieinknél, ám a munkás munkabére oly kicsiny, hogy nem elég a megélhetésre. Emlékezzenek vissza asszonyaink arra, hogy a négy és fél esztendős kapitalista háború napjaiban is ácsorog- tak kukoricás kenyérért. Három hónap alatt mi sem tudtunk megcsinálni mindent, de rajta vagyunk, hogy segítsünk a proletariátus sorsán. Megszerezzük az élelmiszert Budapest számára minden rendelkezésre álló erőnkkel. Önökre vár a feladat, elvtársaim, hogy itt benn az ellenforradalommal szemben megvédjék a Tanácsköztársaságot, Én azt hiszem, hogy önök, szervezett munkások, erősen fogják a fegyvert a kezükben mindaddig, míg az ellenforradalomnak még a lehetőségét is el nem tiporták. Elvtársaim! Fegyveres kézzel előre a proletárdiktatúráért! „Vörös Űjság", 1919. július kezett Clemenceau újabb jegyzéke: az antant nem tárgyal a Tanácskormánnyal. Kun Béla még aznap, 1919. július 15-én a párt Központi Bizottsága ülésén beszámolt a proletárdiktatúra helyzetéről. A proletárdiktatúra hatalmi, gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt válságot élt át. Ahhoz, hogy győzzön a proletárdiktatúra, fel kell számolni minden inga' dozást, fel kell lépni az ellenforradalmi burzsoáziával szemben. Ez csak úgy lehetséges, ha megerősítik a Tanácsköztársaság hatalmi szerveit, a Vörös Hadsereget, az ország gazdasági helyzetét. Kun Béla beszámolója nyomán szinte egyhangúan szavazták meg az előterjesztett intézkedéseket. Érvényesült azonban a szociáldemokraták taktikája, hogy a Központi Bizottságban csakúgy, mint a Kormányzótanácsban, elfogadták a proletárdiktatúra megerősítésére irányuló határozatokat, utána megakadályozzák ezek végrehajtását. Ostorozzák az ellenforradalmat, de védelembe veszik ennek vezetőit. Az egység szükségességét hangoztatják, ugyanakkor puccsokat terveznek a Tanácsköztársaság és a kommunisták ellen. Ez Böhmék és jobboldali szociáldemokrata társainak általános taktikája. Tanács-Magyarország új bécsi követeként a fővezér- ségről lemondott Böhm 1919. július 24-én foglalta el állását. Mégis már másnap a proletárdiktatúra megbuktatásának feltételeiről tárgyalt az antanttal. Társai ebben a Budapestről ugyancsak Bécs- be érkezett Peyer Károly, Peidl Gyula, Weltner Jakab jobboldali szociáldemokrata vezetők. Cunningham megbízott elfogadta Böhmék javaslatát a Forradalmi Kormányzótanács megbuktatásának tervéről. Szociáldemokrata kormányt alakítanak, amely áthidalás lenne Magyarország valamennyi osztálya képviseletében megalakult polgári demokratikus kormányhoz. : 1975 Iszlai Zoltán: Törmelékes munkálatok Az egyiptomi kultúra reprezentatív művészettörténeti figurája a fáraó és az írnok volt a régi — iskolai — nyomatokon. A görög főmodell az isten, az atléta, meg a filozófus. A rómaiak részint császárnak, részint gladiátornak, részint lako- mázónak álcázva ábrázoltat- ták magukat A keresztény birodalmakat a szentek, a lovak, a trubadúrok reprezentálták — nálunk Magyar- országon egyebek között a Hunyadiak. Aztán a hóhér, a kurtizán, % tengerész, a csillagász s az anatómus lettek elkövetkező korok repró-hősei. Az újkor úgy tükrözte önképét, hogy előtérbe állította a polgárt a tannyomatokon. Később esett már egy-egy művészi pillantás a parasztra is, meg persze a zsoldos 1 katonára. ki folyamatosan csak dúlt, ahol tudott. Legislegújabb kort még nem iktattak be a tantervekbe nyomatilag. De nálunk mégis kezdenek feltűnni a jövő tanulmányi ikonográfiájának megörökítése után valósággal kiáltó alakzatai. Nem a Távolság Tengerészére, az Űrhajósra gondolok. Ezzel csak a nyitott sztratoszférát döngetném. Akkori önmagunkról (Részlet) nyének biztosítékok nélküli 6.
