Népújság, 1983. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. március 2., szerda S. Cserkúti Attila a nemrég vásárolt stúdióberendezéssel (Fotó: Szabó Sándor) |_| etedik esztendejébe lé- ■* pett a hatvani ifjúsági tábor, amelyet annak idején jelentős társadalmi összefo­gással hoztak létre, és ez a támogató készség — ahogy Cserkúti Attila táborvezető most mondja — mindmáig megnyilvánul a város üze­mei, intézményei, szocialista brigádjai részéről. Vagyis akként lehet fogalmazni, hogy a telő-múló idővel mind te­rebélyesebbé, mind korsze­rűbbé válik a fiatalság neve­lése, képzése, szórakoztatása szempontjából oly fontos lé­tesítmény. Most, február vé­gének keményen hideg nap­jaiban sincs nyugvás a De­lelő úton. 'Mert miközben százezer forint értékben központi fűtést kapnak az épületek, ,„őrizzük hagyo­mányainkat" címmel egy­mást váltják a kisdobosok, úttörők farsangi rendezvé­nyei. És ebbe a maga mód­ján „besegít” a Volán válla­lat is, amely helyijáratú buszt bocsát az érdeklődő iskolák rendelkezésére. A közeli napokban például a Kossuth téri általános isko­la kisdobosai találkoznak a tábor nagytermében Szepes Péter bábossal, aki szinte családtag már hatvani ber­kekben. Hiszen nincs olyan gyermekközösség, amely ne tapsolta volna végig tanul­ságos műsorát, például a „Faikas a tilosban”, vagy a „Tapsika megmenekül” cí­mű bábjátékait. Sport és művelődés De komolyabbra fordítva a szót, beszéljünk arról: mit nyújtott 1982-ben a tábor a Farkas a tilosban Avagy: új évadra készül a hatvani ifjúsági tábor helybéli fiataloknak, és mit ígér a látszólagos téli szuny- nyadás közepette az idei esz­tendőben? Ahogy Cserkúti Attila összegzéséből megtud­tuk, tavaly 4500 ifjút foga­dott a tábor a legkülönbö­zőbb szervezeti formákban. Különös szerepet töltött be például az a szaktábor, ame­lyet az Ady Endre Könyvtár és a MÁV hatvani üzemfő­nöksége együttesen szerve­zett általános iskolásoknak, hogy fölkeltse bennük a vasutaspálya iránti érdeklő­dést. Megyei szintű találko­zóként tartja számon a tá­borvezető azt a közművelő­dési jellegű, tíznapos együtt- létet, amelynek a részesei hátrányos helyzetű, cigány­gyermekek voltak. Ám meg­különböztetett figyelmet ér­demel az úttörő-gárda szak­tábor is, amelynek a lebo­nyolításában — a társszer­vekkel közösen — ismerhet­ték meg a város legjobb, legfelkészültebb úttörői a tűzrendészettel, a közlekedés- biztonsággal, a környezet­védelemmel összefüggő tud­nivalókat. Itt randevúztak azután Heves megye szövet­kezeti fiataljai a helyi áfész rendezésében, itt zajlott le a városi KISZ-bizottság si­keres sportnapja, és gyakran nyújtott födelet, máskor ját­szóteret ez az intézmény a vállalatok gyermeknapi ren­dezvényeinek is! Megyei elsőként Persze, nem csupán tarta­lom dolgában hozott előrelé­pést az 1982-es esztendő az ifjúsági tábor életében, azzal együtt, hogy kihasználtság tekintetében megyei első­ként minősítették. Ahogy ki­tekintünk például a tábor­iroda ablakán, vagy élsétá­lunk az éppen csöndes fahá­zak felé, friss építkezés nyo­maira bukkanunk. Nyolcvan­ezer forint értékű anyagból, és a vasúti posta Kossuth brigádja, valamint a Vízmű vállalat és a polgári védelmi egység kezemunkája nyomán például felépült két raktár. Ezzel, valamint a már emlí­tett központi fűtés szerelésé­vel párhuzamosan kezdődött meg a szabadtéri csarnok körülfalazása, mosdókkal va­ló ellátása is, hogy elkészül­tével télen-nyáron használ­ható tornaterem fogadja a táborozókat. És ami talán ezeknél fontosabb: megindult a tábor befogadóképességét duplázó építkezés! E cél el­érése, amennyiben évről évre sikerül hozzá kellő anyagi fedezetet biztosítani, lehető­vé teszi egyszerre száz fiatal elhelyezését, táboroztatását a festői környezetben. Itt nem faházakról, hanem télen is használható téglaépületek­ről van szó. És hogy már kész alapozásról beszélhe­tünk, az a Lenin Termelő- szövetkezet támogatókészsé­gének, illetve a Bajza Gim­názium és a Vasútforgalmi Szakközépiskola diákjainak köszönhető. Szabad idejük, munkájuk fekszik az első új ház fundamentumában. Csereüdültetések Ami a remélhetően miha­mar kopogtató tavaszt, illet­ve a nagy nyári diákszabad­ságolást illeti, elmondotta Cserkúti Attila, hogy az idei esztendőben tovább bővül a tábor programja, szolgálta­tása. A hagyományos turnu­sok, szaktáborok mellett 1983-ban már bekapcsolód­nak a csereüdültetés vérke­ringésébe, és egyrészt Heves­ről, másfelől Szentendréről fogadunk úttörőcsoportokat. Ez elősegíti egyben, hogy a hatvani kisdiákok kijussa­nak a város falai közül, és más települések életével, fiataljaival ismerkedjenek meg. Hogy aztán a szent­endreieknek nem nyújtana különösebb élményt Hatvan és környéke? Ezt a feltétele­zést a táborvezető tagadta. Hiszen szerinte a Lenin Ter­melőszövetkezet lovasisko­lája, a mátrai kirándulóhe­lyek közelsége, vagy a ci­pőgyár, konzervgyár, netán a múzeum, a galéria sok olyan látnivalót kínál, ami­ből jószerint a hatvaniak is gyarapodhatnak. Táborkerí- tésen bélül pedig jól föl­szerelt magnósklub, sztereó­technikai bemutató és sekk egyéb szórakozási alkalom szolgálja ez idén is a fahá­zakba települő fiatalokat... Moldvay Győző FIATALOK A KISMAMAKÉRT Humánus intézmény — némi vitával Az anyuka otthon van a gyerekkel — ez a gyes. Bár az állítás csak részben fedi a valóságot, kétségkívül, a közvélemény ezt tartja róla. A gyermek- gondozási segélyt 1967- ben bevezető, majd többször Is továbbfej­lesztett rendelkezésről már sokan és sokat ír­tak. Az utód nevelésé­ben különösen az első időkben betöltött hasz­náról, a családi életben jelentkező előnyeiről — egyáltalán mélységesen humánus voltáról. Ke­vesebbet olvashattunk ama hatásairól, ame­lyekkel a három, vagy újabb gyerek esetén en­nél is több esztendőt otthon töltő dolgozó nőknek — mint kény­szerű rosszal — feltét­lenül számolniuk kell. Hosszú ideig ennél Is ritkábban szóltak az érintettek arról, mit is kellene tenni a kisma­mákért? A KISZ-szervezeteknek az eddigieknél mindenképpen többet! — jutottunk a vég­ső következtetésre Gazsó Lászlóval, a KISZ Heves megyei Bizottságának tit­kárával, közös elmélkedé­sünk során. Beszélgetésünk néhány gondolatának köz­lésével nem titkolt szán­dékunk, hogy további együttgondolkodásra, s cse­lekvésre buzdítsunk — vita formájában, részben lapunk hasábjain keresztül is. A gyereknek hasznos Senki sem vitathatja a gyes létjogosultságát! Hi­szen melyek is voltak azok a körülmények, amelyek a hatvanas évek végére meg­érlelték a bevezetéséről szóló döntést? Az akkori évtized első felében csak kis százalékkal nőtt hazánk lakossága. Ugyanakkor emelkedett a nyugdíjaskorúak aránya, fő­képp áz életkor meghosz- szabbodása miatt. Hogy az eltartottak száma ne növe­kedjék túlzott mértékben a dolgozókéhoz (eltartókéhoz) képest, megfelelő intézke­désekre volt szükség. Kö­zéjük tartozott az anyák, a sokgyermekes családok na­gyobb társadalmi megbecsü­lését célzó gyermekgondo­zási segély, illetve szabad­ság. Tény az is, hogy — első­sorban városainkban — a lakások többsége nem alkal­mas több nemzedék együtt­élésére. Bölcsődei férőhe­lyekben sem dúskálhattak (hatnak) az ifjú házasok. Akkor viszont ki vigyáz­zon a csemetére?! Ebben feltétlenül segít a három év, amely idő alatt az anyá­val való együttlét — tudo­mányos értékelések szerint is — csak hasznára válik a kicsinek. Nem beszélve ar­ról, hogy legalább erre az időszakra a ház körüli munka a nők nem keserves második, hanem jól beoszt­ható egyetlen műszakja le­het. Idáig szinte minden tet­szetősen hangzik. Mégis eléggé megoszlanak a véle­mények erről a jogintéz­ményről. Tartósan távol — otthon Ahány ház, annyi szokás. E közmondás igazáról fe­ledkeznek meg az örök vi- tázók. Mert mit is hoznak fel álláspontjuk igazolása­ként a gyest maximálisan ellenzők? Legelső érvük: összeszű­kül a világ a kismama előtt, mert be van zárva a négy fal közé, sőt, szellemi tét­lenségre kárhoztatja őt ez az életmód. Elveszíti kap­csolatát szakmájával, lema­rad annak fejlődésétől. Másodsorban arról beszél­nek, hogy a családon belü­li munkamegosztás arányta­lanul eltolódik: a nő cse­léd lesz! Még inkább így van ez, ha — és ez egyre gyakoribb — a férj mellék-, vagy másodállásban is dol­gozik, persze azért, hogy minél több kerüljön a ta­karékba. Harmadszor: a gyermekét otthon nevelő anya elszakad a munkatár­saitól. Továbbá, akár téma híján, akár, mert maguk is hasonló helyzetbe kerültek, a korábbi barátok is elma­radoznak lassan. Sok eset­ben a művelődés, a szóra­kozás már csak emlékezet­be ágyazott fogalmak az asszony számára. Egyálta­lán: le kell mondania egy sor olyan lehetőségről, vágyról, sikerről, kudarcról, örömről, bánatról, amely fiatalságának természetes velejárója lett. Nos, tagadhatatlanul sok igazság bújik meg a fenti mondatokban. Általánosítás­ra azonban ezek a kijelen­tések önmagukban semmi­képpen sem adhatnak okot. Hiszen miként a tulajdonsá­gok átörökítésében, illetve hordozásában, úgy a gon­dozási szabadságon levő anyukák magatartásában is nehéz dolog lenne akárcsak két egyformára lelni. A hát­rányok ismerete arra vi­szont jó, hogy elhárításuk módját megkeressük, meg­találjuk. .. A KISZ is többet tehet... Egy kismama ismerősöm panaszkodott: már majdnem egy év eltelt a kisfia szüle­tése óta, eddig azonban munkatársai még arra sem vették maguknak a fáradt­ságot, hogy telefonon ér­deklődjenek a hogylétéről. Sajnos, nincs egyedül bána­tával! De tudok olyan mun­kahelyekről, ahol a kollé­gák természetesnek tart­ják, hogy rendszeresen meg­látogassák a gyesen levő­ket, gondoskodnak arról is, hogy ne veszítsék el kötő­désüket az adott közösség­hez, sőt a legegyszerűbb módszerekkel segítik az anyukákat szakmai ismere­teik „karbantartásában”. A Kőbányai Gyógyszerárú- gyárban például oly mó­don tették lehetővé, hogy a kismamák tanulhassanak, illetve a továbbképzésükhöz szükséges előadásokra jár­hassanak, hogy arra az idő­re megszervezték maguk között az úgynevezett pót- mama-szolgálatot. Más vál­lalatoknál levelező rendsze­rű tanfolyamra hívták őket. Hasonló kezdeményezések a megye egyes ifjúsági szervezeteiben is születtek. Azt azonban a felelősök is elismerik, hogy az évente egyszeri-kétszeri kismama­találkozók, egy-egy rendez­vényre szóló meghívás nem jelenthetik a teljességet a gyesen levőkkel való fog­lalkozásban. Az első teendő alaposan végiggondolni, ér­tékelni a jelenlegi helyze­tet, átfogó igényfelmérés alapján az alapszervezetek akcióprogramjai is legyenek kellő tekintettel a kisma­mákra. Népszerűsíthető, hasznosításra ajánlható módszer az is, ha a közös­ség egy-egy tagja tart rendszeres kapcsolatot ve­lük. Eredményes lehet az olyan típusú klubok szer­vezése, ahol — és erre a megyében több példa is akad — a gyermekek szak­szerű felügyelete mellett az anyukák szakmai és általá­nos műveltségének gazdagí­tását tűzik ki célul. Nyil­vánvalóan annak is termé­szetesnek kell lennie, hogy az útkeresésbe, a közös gon­dolkodásba magukkal a gye­sen lévőkkel, mint szemé­lyekkel együtt tervezzünk és váltsuk valóra az elkép­zeléseket. Szalay Zoltán Előnyben az önálló keresettel nem rendelkezők Ifjúsági kedvezmények megyénkben Az ifjúsági bizottság nem Róbert bácsi, de szívesen segít. Pontosabban: a jelenlegi nehezebb körülmények között is Igyekszik biztosítani a fiatalokkal kapcsolatos pénz­ügyi feltételeit, továbbá szerény mértékű támogatással Is ösztönözni minden terüle­ten a meglevő lehetőségek kiaknázását, az új, hasznos kezdeményezések megvalósítá­sát, mindenekelőtt szorgalmazva a saját erő Igénybevételét. Ez persze azt Is jelenti, hogy ne várjanak mindent csak tóle... Ezt szögeztük le a megyei ifjúsági ked­vezmények és támogatási formák idei el­osztásáról szóló beszélgetésünk elején Haffner Lászlóval, szűkebb hazánk Ifjúsági titkárával. — A mai gazdasági hely­zetben — mondotta beveze­tőül — elsősorban arra tö­rekszünk, hogy differenciált legyen a kedvezmények el­osztása. Ennek pénzügyi fe­dezetét egyébként a megyei tanács ifjúságpolitikai alap­ja biztosítja, amelyből eb­ben az évben 1 millió 625 ezer forint jut e célra. — Milyen alapelvek sze­rint történik az elosztás? — A különböző gyermek - és ifjúsági korosztályok szá­mára kell a kulturális és turisztikai célú támogatást megadná, mégpedig úgy, hogy minden esetben előny­ben kívánjuk részesíteni az önálló keresettel nem ren­delkező fiatalokat. Változa­tos formák alkalmazásával növeljük az ifjúsági kollek­tíváknak nyújtott támogatá­sokat Alapozunk természe­tesen a tízen- és huszonéve­sek saját erejére, nemcsak anyagira gondolok, hanem szellemire Is: ötleteikre, hasznosítható javaslataikra. Fontos feladat a lakóterüle­tek, főleg a községek ifjúsá­gi klubmozgalmának fellen­dítése, már csak azért is, mert ez a KISZ tömegbefo­lyásának növelésére Is szol­gál. Arra is kérjük a megye fiataljait hogy igyekezze­nek a lehető legjobban ki­használni a meglevő létesít­ményeket. — Hogyan csoportosítja az ifjúsági bizottság a kedvez­ményeket, támogatásra szol­gáló összegeket? — Két nagy csoportról be­szélhetünk: a kulturális, il­letve a turisztikai és sport jellegű kedvezmények. Köz­ismert, hogy a középiskolá­sok számára nagy segítséget jelent a diákigazolvány. Az általános iskolásokat pró­báljuk nagyobb mértékben segíteni, eszerint az ország­járó tanulmányi kirándulá­son részt vevő, valamennyi megyénkben tanuló kisdiák­nak egységesen az összes költség 12 százalékát nyújt­juk támogatásként. Termé­szetesen csak akkor, ha az iskola az utat az Express If­júsági és Diák Utazási Iroda Heves megyei Kirendeltségé­vel bonyalíttaitja. Velük kötöt­tünk ugyanis megállapodást Ez a módszer egyébként eltér az országos gyakorlattól. Per­sze, megyén belül ugyanezt a lehetőséget igyekszünk bizto­sítani valamennyi ifjúsági réteg számára. Nagyon fon­tosnak tartjuk a megyén be­lüli turizmus fellendítését, hasonló módon ebben is se­gítjük a fiatalokat. — A nyári táborokra is jut kedvezmény? — Egy példát említek: a hátrányos helyzetű, illetve tehetséges gyermekek tábo­roztatásának költségeihez 65 ezer forinttal járulunk hoz­zá. De jut a pénzből az út­törőcsapatok pihenésére is. a megyei tanács felsőtárkányi úttörőtáborának felszerelés­pótlására, illetve korszerű- sítésére az idén százezer fo­rintot adunk. A tömegsport lehetőségeinek jobbítása ér­dekében ugyancsak anyagi­akkal ösztönözzük a sport­események bővítését a hétvé­geken és a szünidőkben is nyitva tartó iskolákban. — Szó volt a kulturális célú segitséről is... — A kiemelt országos, il­letve megyei szintű rendez­vények színvonalas lebonyo­lítására összesen 120 ezer fo­rintot fordítunk ebben az esztendőben. Lesz pénz ter­mészetesen a megyénkbeli szakmai versenyek, vetélke­dők és pályázatok megrende­zésének támogatására is. Az ifjúsági létesítményeket fő­leg akkor segítjük, ha újsze­rű kezdeményezésekkel pró­bálnak az ifjúság széles ré­tegeinek érdeklődését fel­keltő. nagyszámú fiatalt von­zó és aktivizáló szabad idós programokat szervezni. Az erre szolgáló összeg az idén ötvenezer forint. Mint már szóltam róla. a községi, a lakótelepi, valamint a kö­zépiskolai ifjúsági klubok patronólását is feladataink fontos részének tekintjük. Ez nem azt jelenti, hogy mi működtetjük őket, csupán arról van szó, hogy beren­dezéseik. felszereléseik pótlá­sára juttatunk pénzt Erre egyébként kétszázezer forin­tunk van. Ebbe a körbe tar­tozik, hogy az ifjúsági klu­bok területi találkozóinak, közös rendezvényeinek szer­vezését is szorgalmazzuk és támogatjuk. — Az igénylők milyen sza­bályok szerint fordulhatnak kéréseikkel a bizottsághoz? — Az általános szabály, hogy bármilyen rendezvény­re a támogatási az annak megrendezését megelőző har­minc naippal kell írásban a címemre eljuttatni. A kére­lemben fel kell tüntetni a programra vonatkozó főbb információkat, a kért össze­get a tervezett felhasz­nálási cél megjelölésével együtt. Fontos az is. hogy az igénylők előzőleg meg­szerezzék az illetékes KISZ- bizottság és tanácsi ifjúsá- S felelős egyetértését. Sz. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents