Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-11 / 35. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. február 11., péntek Púja Frigyes megkezdte párizsi tárgyalásait Púja Frigyes külügyminisz­ter, aki Claude Cheysson francia külügyminiszter meg­hívására szerdán délután ér­kezett a francia fővárosba, csütörtökön délelőtt a kül­ügyminisztérium épületében megkezdte tárgyalásait fran­cia kollégájával. Déliben Claude Cheysson hivatalos munkaebéden látta vendégül a magyar külügy­minisztert. Az ebéden részt vettek: dr. Bényi József pá­rizsi magyar nagykövet, Jacques Lecompt budapesti francia nagykövet és a két delegáció tagjai. Púja Frigyes csütörtök délután folytatta tárgyalásait francia kollégájával. Ezen­kívül fogadta a magyar kül­ügyminisztert Michel Rocard államminiszter, tervezés­ügyi és területrendezési miniszter. Az MTI tudósítója úgy értesült, hogy a barátsá­gos légkörben lezajlott tár­gyalásokon a külügyminisz­terek megismerkedtek egy­más nézeteivel, és kifejtették véleményüket a két ország viszonyának alakulásáról, s a mindkét fél érdeklődésére számot tartó időszerű nem­zetközi kérdésekről. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere során megkülönböztetett figyelmet fordítottak a leszerelés, az európai biztonság és a ke­let—nyugati kapcsolatok kérdéseire. Az MTI értesülé­se szerint különösen hangsú­lyozták, hogy — az egyes kérdésekben fennálló nézet- különbségek ellenére — fontosnak tartják a kelet- nyugati kapcsolatok előmoz­dítását, az európai biztonság és együttműködés megszilár­dítását. Megállapították, hogy a kétoldalú kapcsolatok továb­bi fejlesztése mindkét nép érdekében áll, elmélyíti az államok közötti bizalmat, hozzájárul a kelet—nyugati párbeszéd folytonosságának fenntartásához. A magyar—francia külügy­miniszteri tárgyalások je­lentős mértékben hozzájárul­tak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, egymás állás­pontjának jobb megismeré­séhez az időszerű nemzetkö­zi kérdésekben. Púja Frigyes pénteken több francia közéleti szemé­lyiséggel találkozik, majd hazautazik Budapestre. Magyar felszólalás Genfben VARSÓ Lech Walesa, a megszün­tetett „Szolidaritás” volt ve­zetője csütörtökön hivatalos felszólításra megjelent Var­sóban a katonai főügyész­ségen. Walesát azért idézték be, hogy tanúként meghall­gassák a „KOR” nevű ál­lamellenes csoport volt ve­zetői: Jaeek Kuron és tár­sai ügyében. GENF Csütörtökön Genfben tel­jes ülést tartott az európai nukleáris fegyverek korlá­tozásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és ame­rikai küldöttség. TEHERÁN Bagdad szerint meghiúsult a hét elején indított iráni oiffenzíva, Teherán szerint az irániak megszilárdították pozícióikat. Az egymással hadban álló felek harctéri jelentései gyökeresen ellent­mondanak egymásnak. A háború eszkalációjára utal viszont az a bagdadi hiva­talos bejelentés, hogy az ira­ki légierő bombázta Ahvaz, Dizful és Abadan iráni vá­rosokat. TOKIÓ Távol-keleti kőrútjának utolsó állomásaként George Shultz, amerikai külügymi­niszter csütörtökön este megállt Tokióban, hogy ja­pán kollégáját, Ábe Sinta- rót tájékoztassa Pekingben és Szöulban folytatott tár­gyalásairól. PEKING Kína arra számít, hogy a kínai—szovjet államközi vi­szony normalizálása hosszú folyamat lesz, de őszintén kívánja a normalizálást — hangsúlyozta csütörtöki saj­tóértekezletén Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszter azzal kapcsolatban, hogy a jövő hónap elején Moszkvá­ban folytatódnak a kínai— szovjet külügyminiszter-he­lyettesi konzultációk. BELGRAD Jugoszlávia és Kuba azt várja az el nem kötelezett országok új-delhi csúcsér­tekezletétől, hogy hozzájá­ruljon a világban uralkodó feszültség enyhítéséhez — szögezték le azokon a meg­beszéléseken, amelyeket szerdán folytatott Belgrád- ban Mitja Ribicsics párt- és Petar Sztarmbolics államel­nökkel Carlos Rafael Rodri­guez, a kubai állam- és mi- minisztertanács elnökhe­lyettese, aki kedd óta tar­tózkodik a jugoszláv fővá­rosban. A genfi leszerelési bizott­ság csütörtöki ülésén felszó­lalt dr. Kőmíves Imre nagy­követ, a magyar küldöttség vezetője, A nemzetközi hely­zetet értékelve rámutatott: a szélsőséges imperialista kö­rök támadó politikája, az egyensúly megbontására és a katonai erőfölény megszer­zésére irányuló szüntelen próbálkozásai következtében a leszerelési tárgyalások évek óta eredménytelenségre vannak kárhoztatva. — Az imperialista körök újabban már olyan akciókba kezdtek, amelyekkel alá akarják ásni, semmivé akar­ják tenni az e téren koráb­ban elért eredményeket is — mondotta továbbá Kőmíves Imre. A Varsói Szerződés tagállamainak januári poli­tikai nyilatkozatára utalva hangsúlyozta: a szocialista országok még ebben a hely­zetben is látnak reális lehe­tőséget arra, hogy ez a ve­szélyes tendencia megváltoz­zék. Ennek érdekében azon­ban haladéktalanul cseleked­ni kell: mindenekelőtt a nukleáris háború veszélyét kell elhárítani a fegyverke­zési verseny megfékezésére, a leszerelésre vezető konkrét és hatékony intézkedésekkel. Fel kell hagyni a teljes egy­oldalú, elfogadhatatlan ja­vaslatokkal, amelyek alap­jaiban veszélyeztetik a szo­cialista közösség biztonsá­gát. A nyilvánvalóan propa­gandacélokat szolgáló prog­ramok helyett érdemi javas­latokra, őszinte tárgyalási és megegyezési készségre van szükség. Kőmíves Imre a figyelemre méltó javaslatok jó példája­ként említette azt a svéd kezdeményezést, hogy kö- zép-európában, a Varsói Szerződés és a NATO or­szágainak határvonala men­tén hozzanak létre a had- színtéri nukleáris fegyverek­től mentes övezetet. „A magyar kormány — mond­ta a magyar küldöttség ve­zetője— február 3-i ülésén egyetértését fejezte ki a kez­deményezéssel, és kész közre­működni annak érdekében, hogy a tárgyalások ered­ményre vezessenek.” Bush befejezte európai körútját Hét nyugat-európai or­szágot érintő körútja befe­jeztével George Bush ame­rikai alelnök csütörtökön reggel Londonban sajtóér­tekezleten jelentette ki, hogy a NATO eltökélte a köze­pes hatótávolságú európai rakétafegyverzetek terén ta­pasztalható „egyensúlyhiány kiigazítását.” Ennek megfelelően 1983. végétől Nyugat-Európában rendszerbe állítják az új amerikai rakétákat, hacsak a genfi tárgyalások nem végződnek sikerrel — mond­ta. Azonnal hozzátette, hogy amerikai felfogás szerint a siker egy olyan megállapo­dás volna, amely az egész közepes hatótávolságú raké­tafegyverzet megsemmisíté­sét írná elő — azaz a „nul­lamegoldás.” A NATO-szövetségesekkel folytatott tárgyalásokról az alelnök semmit sem mon­dott. Arra tért csak ki, hogy ezek „konzultációk” voltak, ahöl az európai szövetsé­gesek előadták saját elkép­zeléseiket, ő pedig meghall­gatta azokat. Amerikai rész­ről nem volt új javaslat — szögezte le. A sajtóértekezlet után George Bush hazarepült. Incidensek Indiában Üjabb súlyos incidensek történtek az északkelet-indiai Asszam szövetségi állam­ban csütörtökön, amikor az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) párt választási kampá­nyának keretében odaérke­zett Indira Gandhi minisz­terelnök. A látogatása ellen tüntető tömeg és a kormány rendfenntartó erői közötti ösz- szecsapásnak hivatalos forrá­sok szerint 12 halálos áldo­zata és számos sebesültje van. Asszám államban február 14. és 21. között tartanak helyhatósági választásokat. Február eleje óta a helyi diákszövetség és több helyi párt kampányt folytat a vá­lasztások bojkottálása, illet­ve megakadályozása érdeké­ben, tiltakozva a bangladesi bevándorlók, az „idegenek” választójoga ellen. Eddig számos — a választások megtartásáért »íkraszálló — személy, illetve több közin­tézmény ellen intéztek bru­tális támadást. —( Külpolitikai kommentárunk )— Rakéták és kétségek LEHET-E HALÁLOSAN KOMOLYAN VENNI valamit, ami teljességgel komolytalan? Az amerikai alelnök most véget ért nyugat-európai körútja bizo­nyítja, hogy ez valóban lehetséges. George Bush ugyanis azzal a kizárólagos céllal ke­reste föl az Egyesült Államok hat NATO-szövetsége- sét, hogy meggyőzze őket: az „eurorakéták” ügyében képviselt amerikai „nullaváltozat” a létező megoldá­sok legjobbika, ennélfogva módosítása szóba sem jö­het, mivel a „nullamegoldásról” köztudomású, hogy a Szovjetunió szempontjából elfogadhatatlan, ugyanis a jelenlegi európai katonai egyensúly egyoldalú meg­bontását jelentené, az amerikai alelnök küldetésének tényleges tartalma teljesen egyértelmű. Abban sum­mázható, hogy Nyugat-Európának meg kell értenie: tetszik, nem tetszik, az idei év végén megkezdik az új amerikai közép^hatótávolságú nukleáris rakéták telepítését kontinensünkön. A feladat egyáltalán nem volt könnyű, hiszen az európai NATO-országok 1979-ben azzal a feltétellel fogadták el a rakétatelepítési határozatot, hogy az új fegyverek megjelenéséig rendelkezésre álló négy esz­tendőben az Egyesült Államok megpróbál Genfben megegyezésre jutni a Szovjetunióval. Az idő múlik, megállapodásnak azonban egyelőre még az előjelei sem látszanak, s immár Nyugat-Európa számára is egyre világosabb, hogy nem a szovjet vezetés kompro­misszumkészségének a hiánya miatt. WASHINGTONBAN arra számítottak, hogy Bush missziójával talán sikerül ellensúlyozni azt a hatást, amelyet Jurij Andropov december 21-én előterjesztett fegyverkorlátozási javaslatai, illetve a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó testületének januári béke­kezdeményezései keltettek. Ezért olvasta föl Nyugat- Berlinben az amerikai alelnök Reagannek „Európa népéhez szóló nyílt levelét”, amelyben csúcstalálkozót javasolt az SZKP KB főtitkárának. Minthogy azonban a csúcs Reagan felfogása szerinte mindössze az ame­rikai „nullaváltozat” megállapodásban való szentesíté­sét jelentené, világos volt, hogy Moszkva elutasítja az efféle árukapcsolást. Mivel Andropov főtitkár rend­kívül gyorsan és határozottan válaszolt, az amerikai indítvány végül is bumerángnak bizonyult. TAKTIKÁT váltott hát Bush, s Génitől kezdve az út valamennyi további állomásán — Rómában, Pá­rizsban és Londonban — azt hangoztatta, hogy a „nullamegoldás” nem azonos „a mindent vagy sem­mit” álláspontjával, hanem csupán erkölcsi alapállást jelent. Kétértelmű nyilatkozataiból azonban kitűnt, hogy Washington ezúttal sem készül új javaslatra, hanem ismét Moszkvától vár engedményeket. Ha vi­szont ebben ki is merül az amerikai „rugalmasság”, akkor a genfi tárgyalások alighanem kudarcra van­nak kárhoztatva, mert az Egyesült Államok minden­áron rakétatelepítést, s ezzel katonai fölényt akar. Washingtonban tehát máris úgy tekintenek Euró­pára, mint egy rakétákkal szükségszerűen telezsúfolt földrészre. A kontinens lakóinak többsége azonban úgy véli: a létező világ dk legjobbika az, amelyikből teljesen hiányoznak az atomfegyverek. Ez lenne a Szovjetunió javaslata, valódi nullamegoldás. K. G. Salvador Tárgyalások vagy irtóhadjárat? Bevetés előtt... A kormánycsapatok tüzérsége a geril­lák által elfoglalt Mercedes Umana városka visszafoglalásá­ra készül (Foto: AP—MTI—KS) Negyedik évébe lépett a nyílt polgárháború Salvador­ban, s az új esztendővel a je­lek szerint új szakasz kezdő­dött a harci cselekmények­ben is. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) harcosai ismét of- fenzívába kezdtek, s harci sikereik mind nagyobb erők bevetésére késztetik a kor­mánycsapatokat. Egy katonai lázadás ugyanakkor rávilá­gított a hadsereg egységén keletkezett repedésekre, le­leplezve a jobboldali kor­mányzaton belüli ellentéte­ket. Összehangolt akciók A felszabadító erők jóideje ellenőrzésük alatt tartanak néhány megyét a ritkán la­kott északi vidéken. Becslé­sek szerint Salvador területé­nek mintegy 6 százaléka van a kezükben, akcióik azonban az egész ország területére ki­terjednek. A felszabadítási frontba tömörült gerillaszer­vezetek már 1980 óta egysé­gesen léptek fel. az utóbbi hónapokban azonban érezhe­tően nagyobb az összhang, javult a koordináció. A kor­mánycsapatok erejének meg­osztására törekednek, azo­nos időben egymástól távoli helyeken kezdenek hadmű­veleteket, szerveznek szabo­tázsakciókat, kerülve a fron­tális összeütközést az össze­hasonlíthatatlanul jobban felszerelt hadsereggel. Az FMLN rég nem beszél már „végső offenzíváról”, hi­szen az évek óta tartó patt­helyzet világossá tette, hogy Az FMLN egyik harcosa — zsákmányolt fegyverrel katonai eszközökkel nem le­het döntést kicsikarni. A ge­rillacsapatok nem elég erő­sek ahhoz, hogy megsemmisí­tő vereséget mérjenek a had­seregre, amelyet az Egyesült Államokból korlátlan meny- nyiségben érkező katonai se­gély mentőöve változatlanul a felszínen tart. Sokkal erő­sebbek azonban annál, hogy ne kelljen velük számolni. A polgári ellenzéki erőket tö­mörítő Forradalmi Demokra­tikus Front (FDR) és a kato­nai szervezet, az FMLN újra és újra ajánlatokat tesz a po­litikai rendezésre. Mérsékeltek és ultrák Tárgyalások vagy irtóhad­járat — e végletes alternatí­vák között húzódik a salva_ dóri jobboldal színskálája. A szélsőjobboldal egyre erőtel­jesebben bírálja a kormány­zatot, és a hadsereg vezeté­sét, mert nem csapnak le elég keményen a gerillákra, sőt a párbeszéd megkezdését fontolgatják. A kormányt és az ideiglenes elnököt viszont sakkban tartja az a tudat, hogy csak akkor kaphatják meg a rezsim fennmaradásá­hoz nélkülözhetetlen ameri­kai segélyeket, ha a helyzet némi javulását sikerül de­monstrálniuk. A tavaly márciusi válasz­tások nem várt eredménye amúgy is megnehezítette az amerikai elnök dolgát. Rea­gannek ugyanis félévenként meg kellene nyugtatnia a fokozódó amerikai beavatko­zás és a konfliktus elmérge­sedése miatt aggodalmaskodó washingtoni honatyákat, akik feneketlen hordóhoz hason­lítják Salvadort. A voksolás utón végül is az amerikai nagykövet közbenjárása aka­dályozta meg, hogy nem a gyilkosságairól hírhedt d’Aubuisson őrnagy lett Sal­vador új ideiglenes államfő­je, hanem egy nemzetközileg is elfogadható, szalonképes pénzember, Alvaro Magana bankár. A mérsékeltek és az ultrák harca azóta is tart. Január elején Ochoa Pérez ezredes furcsa lázadása jelezte: a szélsőjobboldal támadásba lendült, s a kormány bizony­talankodik. Ochoa Pérez, aki megtagadta a hadügyminisz­ter parancsának teljesítését, sőt főnökének lemondását követelte, még csak megro­vásban sem részesült „enge­detlenségéért”. A renitens ezredest, aki d’Aubuisson köreihez tartozik, s a gerilla­ellenes akciókban szerzett kétes hírnevet, jellemző mó­don a jövőre nyugállomány­ba készülő hadügyminiszter utódai között emlegetik. „Ördögi kör” A lázadást követően kirob­bant kormányválságban vi­szont a mérsékeltek kereked­tek felül. Az elnök a szélső­ségesek tiltakozása ellenére átalakította a kormányt, majd az alkotmányozó nem­zetgyűlésben is megnyirbál­ta a szélsőjobboldal pozícióit. Az árnyalatnyi változások pedig jól egybevágnak az amerikai érdekekkel. Wa­shingtonban ugyanis tovább folyik a ködösítés. Thomas Enders latin-amerikai ügyekben illetékes külügyi államtitkár jelentése szerint az emberi jogok „számotte­vően javultak” Salvadorban, hiszen míg 1981-ben havonta 800, tavaly már „csupán” 200 ember esett áldozatul a po­litikai erőszaknak. (A sal- vadori polgári jogi szerveze­tek számításai szerint ugyan­akkor 1981-ben több mint ti­zenkétezer, 1982-ben több mint ötezer áldozatot köve­telt a polgárháború.) A Rea- gan-kormányzat azonban képtelen kikecmeregni az ör­dögi körből: csupán a kato­nai segélyek növelésével ké­pes felszínen tartani a sal- vadori kormányzatot, a be­özönlő pénz és fegyver azon­ban nem csillapítja, hanem gerjeszti az erőszakot. Elekes Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents