Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-09 / 33. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 9., szerda Hatvani Galéria: Berek Kati tükre Keressük Petőfit! Csaknem tíz esztendeje ilyen címen futott a televízióban az a riportsorozat, amely a mindinkább tűnő, homályba hulló Petőfi-ideált próbálta visszaállítani eredendő rangjára, visszavezetni, hazafiságot és nemzettudatot tápláló mivoltához. Egy fiatal, nagy tehetségű előadóművész, Berek Kati vállalta a vallató riporter szerepét, mindenekhez bekopogtatva, akiket felelősnek érzett a mulasztásért, vagy éppen akiktől az újabb feltündöklést remélte. Hogy megbukott-e az a sorozat? Inkább talán a széles publikum, amely akkoriban nem ismerte fel a vállalkozás lényegét. A botor kritikai visszhangok is ezt sugalmazták, mintsem az igazi magvat emelték volna a fénylő magasságba. Berek Katit, a már akkor címekkel, rangokkal is fémjelzett művészt azonban szíve közepén találta a vele perlő oktondiság, félrehal- lás, így aztán — a szakma „csalhatatlan” prófétáinak köszönhetően — darab ideig a mellőzöttség jutott néki osztályrészül. Már ott persze, ahol a rivaldafényért, a Ju- piter-lámpákért sorba kellett volna állnia. A nagy tehetségű, egy időben talán valaminő modorossággal küzdő művésznő azonban visszatalált az egyik legszebb hivatás, az aktorok, az újkori regősök gyalogújára, vállalva mindazt, amit nemzeti líránk, prózánk kincseinek megőrzése, közhasznúvá tétele végett vállalnia kellett. Ilyen rítus részese lehetett hatvani — galériabeli — igen hálás, szépszámú publikuma, amely — Arany balladáitól Fejes Endre Hazudósáig — ráérzett a téma fontosságára, és átszellemülten azonosult Berek Kati ma már sallangmentesen, tökély- lyel költőt, verset tolmácsoló törekvésének igaz tartalmával. De ráérzett arra a „berek katis” asszimilálóképességre is, amely az est másik zseniális művésze, közreműködője. a népi ihletettségű Sebő Ferenc lantmuzsikáját, reproduktív előadókészségét olvasztotta a műsor gerincének egészébe, húsába és vérébe. Mert akár Weöres Sándor „Pszyché”-bagatelljeire gondolunk vissza, akár a zenévé oldott Horatius-versek- re, vagy a Macskaszerenádra, mélyükön egy magasabb szintézisű alkotói módszer és ízlésvilág felfedezéséhez juthatunk el. Mit adott, mit bizonyított végül is a nagyszerű művészi produktum? Az elszántak, a küldetése- sek magukra találását és varázsszerű, inspiráló kapcsolatát az egyenrangúak, a befogadó százak körével. Továbbá e kapcsolatteremtés szükségét, egyre inkább ébredő igényét, kívánalmát. A hallgató, a befogadó oldaláról ítélvén meg elsősorban:, hogy itt és most ki legyen az aktori eszménykép? A bóvlira, a kozmopolitizmusra sandító, azt importáló ván- dorkomédiás-é, avagy Berek Kati, avagy Sebő Ferenc? És társaik, akik a nagy elődök nyomában nemzeti célokért szolgálnak hittel, meggyőződéssel. Nemzeti célokért, és óhatatlanul, következmény- szerűen e társadalom alapeszméinek vallásában. Mindezt le kellett írnom, 1983 februáriusában. amikortól — a készség és ínség közepette — egyre inkább csak az igazakért, csak a nemesnek tükröt tartó tisztákért érdemes áldozni a meglévő kevesebb anyagiakból, a fogyatkozó, olykor vissza-vissza rettenő szervezői agilitásból. Moldvay Győző Kongassunk vészharangot? Fellángolóban a kéjes kór A történelmi források úgy tartják, az egykori spanyol hódítók Amerikából hurcolták be a rettenetes betegséget. Magyarországon többek közt a „francnyavaja” nevet kapta, mert Napóleon katonáival egy időben jelent meg. A penicillin felfedezéséig gyakorlatilag nem volt ellenszere. Áldozatait tömegével szedte a felszabadulás előtt hazánkban is a kéjjel szerezhető kór. A hatvanas években azonban a szakemberek kijelentették, nincs többé szifilisz Magyarországon. 1982 decemberében Budapesten kétnapos konferenciát tartottak a nemibetegségek mind gyorsabb elhara- pódzásáról. S mi a helyzet ma szűkebb pátriánkban? E kényes témáról kérdeztük a Heves megyei Rendelőintézet bőr- és nemibeteg-gondozójá- nak megbízott vezetőjét, dr. Papp Erzsébetet. Nemcsak az idegenforgalom — Kényes, és emiatt a legszigorúbban titkos valóban ez a téma. Ám nem árt olykor beszélni róla. Annál is inkább, mert Heves megye — s ez elsősorban Egert jelenti — az elmúlt évben azok közé a megyék közé tartozott, Baranya, Győr-Soprom és Zala mellett, ahol a leglátványosabban emelkedett a friss esetek száma. — A magyarázat egyszerűnek tűnik. A föntebbi területek azok közé tartoznak, ahol a legtöbb idegen — nyugati megfordul. A külföldiek lennének minden baj okai? — Szó sincs róla. Hiszen a nyugati országokban is néhány esztendeje még vissza- szorítottnak hitték a legsúlyosabb nemi betegségeket. Föllángolásuk az egész világon a szakemberek véleménye szerint sokkal inkább írható a szexuális felszabadulás, a szabadosabb viselkedés rovására, sem mint a nemzetközi turizmus megélénkülésére. Bár természetesen ez utóbbi tény sem elhanyagolható ... — Lássuk a számokat. Hány páciense van ma az osztálynak? — A statisztikákkal mindig ajánlatos csínján bánni. Az adatok nem feltétlenül tükrözik a valós gondokat. Nos, én 1967-ben végeztem az egyetemen, akkoriban a hallgatóknak egyszerűen nem tudtak például friss szifili- szes beteget mutatni. (A go- norcheával. köznyelven tripperrel más a helyzet, azt soha nem lehetett teljesen kiirtani.) Ahhoz képest az évi egy-két eset már százszázalékos emelkedést jelentett, a három-négy eset megintcsak, a húsz pedig majdhogynem járványszámba ment. A kívülálló erre lehet, hogy csak legyint. Pedig belegondolva abba, hogy az ilyesfajta betegséggel rendelkezők ritkán maradnak meg pusztán feleségük, férjük, vagy állandó partnerük mellett, belátható, akár néhány nap alatt meg- százszorozódhat számuk. De ne fessük az ördögöt a falra! Ha csak a nadrág színére emlékszik — Fessük talán mégis! Milyen lehetőségek vannak a robbanás megakadályozására? — Évtizedek óta jól beváltak a módszereink. A legfontosabb, hogy bizalmat ébresszünk a páciensekben, s biztosítsuk arról, illetéktelen nem szerezhet tudomást titkukról. El kell ugyanis érnünk, hogy a felderítettek közöljék valamennyi partnerük címét. Csak így előzhetjük meg a terjedést. Órákon át szoktunk beszélgetni velük, fölvilágosítjuk őket betegségük mibenlétéről, lefolyásáról, s arról, mekkora veszély leselkedik az általuk fertőzöttekre is. — Mindig teljes a siker? — Nos, végső esetben hatósági segítséget is igényelhetünk, de erre az én praxisomban szinte nem is került még sor. Meggyőződésem, türelemmel többre lehet jutni. Persze néha igen sokat kell várni „a vallomásra”. A homoszexuálisok például — bár néhány esztendeje már csak mint egy magatartásforma képviselőit tartjuk őket számon — rendkívül „földalatti” módokon és utakon létesítenek egymással kapcsolatot. Ennek következtében előfordul, hogy a beteg, akit arról faggatunk, vajon kitől szerezhette a bajt. nem tud válaszolni, mert az illetőnek csak a nadrágja színére emlékezik ... — Az orvos ezen a speciális területen az emberek legféltettebb titkait kénytelen föltárni. Előfordulnak-e botrányok? — Nyugodtan állíthatom, erre Heves megyében soha nem volt példa. Az, hogy a házastársak értesüljenek a dologról persze gyakorlatilag elkerülhetetlen. Válókereset beadására azonban tudtommal csak egyszer került sor a feleség féltékenykedése miatt. Tessék figyelni! Vizsgálataink szerint alaptalanul. Egyébként ő is visszavonta. Jó tanácsok nemcsak fiataloknak — Általában, hogy kerül- nek ide a betegek? — Hát a föntebbi eset, hogy valaki féltékenységből, bosszúból jelenti be ismerősét, igen ritka. Előfordul azonban, hogy a körzeti orvosok, az urológusok, a nőgyógyászok. a gyermekvédelmisek irányítják hozzánk a feltehetően beteget, a pa- naszkodót. Sokakat mi derítünk ki, de szerencsére a leggyakoribb az, hogy önként keres föl bennünket (akár indokoltan, akár indokolatlanul) az érdekelt. Ezt rendkívül fontosnak tartom. Annál is inkább, mert két éve megszüntették az újonnan munkába állók kötelező Wasserman-vizsgá- latát — ez leleplezte a lappangó kórt is —, így gyakorlatilag megszűnt a lakosság általános szűrése. — Meg kell-e kongatnunk hát a vészharangot? — Nos, nemcsak az én véleményem az, hogy tekintettel a tragikus következményekre, (halálos a gyógyítat- lan szifilisz; sterilitáshoz, meddőséghez, nem zésképtelenséghez vezet a kezeletlen tripp>er) a helyzet nem éppen megnyugtató. A már említett tudományos tanácskozáson is elhangzott: keresni kell a felderítés, a megelőzés új útjait. Az orvos legfontosabb tanácsa mindenesetre az. mindenki alaposan ismerkedjen meg partnerével, mielőtt szexuális kapcsolatba lép vele. Lett légyen fiatalabb vagy érettebb korú! Sa leghalványabb gyanú esetén is forduljanak az illetékes orvosokhoz. Németi Zsázsa Utak, keresztutak XVI/10. A gép és a technika a művészetben Gépiét rajzolt már Leonardo da Vinci is, de a gép, a technika, az ip»ar egyrészt mint téma, másrészt mint művészi munkaeszköz új jelenség a művészetek történetében. Az új technikai eszközök (szórópisztoly, elektromos gitár) a maguk képjére át is formálták a művészeteket. A tárgyakat megtaláljuk minden idők művészetében, de hogy csak, s maga a tárgy legyen a téma, s a művészet a tárgyak tükrében keresse az embert (még az irodalomban is), ennek nincs előzménye. A tárgyias művészet nem emberi élményeket fejez ki, nem ábrázolja az embert, hanem önmagát a tárgyat tartja teljes értékű alkotásnak, anélkül azonban, hogy azokat használati eszközöknek vagy szerszámoknak tekintené. Sokan még megbot- ránkoznak azokon a tereinken és kiállításainkon egyre sűrűbben előforduló szobrokon, melyek fogaskerekekből, csővázakból állnak, esetleg mozognak is, sőt zenélnek, s ügyes megoldással, rejtett fényforrással színüket is változtatják. A kinetikus, a mozgó, a kibernetikus szobrászat világhírű mesterének, a Kalocsán született Schöffer Miklósnak már múzeuma van szülővárosában. Ezt a művészetet az alkotók világa már elfogadta, természetesen nem mint egyedüli, kizárólagos megformálási lehetőséget Hogy megértsük, függetleníteni kell magunkat a művészetek régi megközelítésétől. Dsuang Dszi kínai bölcs mesélte két és fél ezer éve, hogy Dzsi Sung találkozott egy öreg emberrel, aki szorgalmasan meregette vödrével kútjából a vizet. Azt tanácsolta neki Dzsi Sung, hogy szerkesszen magának egy gépjét, vagyis építsen gémeskutat. Az öreg feldühödött, s azt felelte, hogy aki a dolgait gépiesen végzi, annak gépj6zíve lesz, akinek gépjszíve van, az elveszti az ép eszét, akinek pjedig elhomályosodik az értelme, az cselekedetében bizonytalanná válik. Ezt a kis történetet sokan idézték már, ha a technika veszedelmére akartak figyelmeztetni vele. Nem meglepő-e, hogy a kvantummechanika egyik alapítója, Wemer Heisenberg is elmondja Korunk fizikájának világképje című könyvében (1955) Dsuang Dszi meséjét, azzal a következtetéssel, hogy a régi mese igen jelentős részében igaz, de az emberi faj felemelkedése együttjárt a szerszámok fejlődésével, így hát a technika önmagában nem lehet annak oka, hogy korunkban az ösz- szefüggés tudata sok helyütt elveszett. Talán közelebb jutunk az igazsághoz, ha a technika hirtelen és a régebbi változásokhoz képjest gyors terjeszkedését tesszük felelőssé a nehézségekért. A változás gyorsasága ugyanis — melyre viszont Marx György kitűnő tanulmánya, a Gyorsuló idő (1968) hívta fel a figyelmünket —, szemben a régebbi századok fejlődésével, egyszerűen nem hagyott az emberiségnek időt arra, hogy az újabb életfeltételekhez alkalmazkodjék. Közrejátszott ebben az elmúlt század szüntelenül önmagát elemző embere, a befelé forduló ember, aki hovatovább önmagán kívül nem talált egyebet, s elvesztette kapcsolatát a világgal, nem tudván kitörni személyisége börtönéből. A közelmúlt kultúr- filozófusainak pesszimizmusa kétségtelen ebben gyökerezik. Míg kezdetben az ember technikai eszközeivel elsősorban védekezett a természettel szemben, s önmaga létét biztosította csupán, ma a technika cselekvőén beleavatkozik az ember és a természet életébe, formálja a világot, s a létfenntartásnak nemcsak bonyolult struktúráját teremti meg, de a szellemi megnyilvánulásoknak is egyik eszköze. A gép bevonult a képzőművészetekbe is. A mexikói forradalmi festő, Siqueiros monumentális falfestményeit úgy készíti, hogy fotóról vetíti ki, majd szórópisztollyal festi át. Mások hegesztőpisztollyal érik el szobraik dekoratív szépségét, esetleg éppjen gépjalkatrészekből, fogaskerekekből építenek szobrot. A francia Fernand Léger ké- p>ein fekete kontúrokkal oly sajátosan hozta összhangba a gépiek kemény, konstruktív szerkezetét az ember és a természet dallamosabb, lá- gyabb vonalaival, hogy gép, ember és természet közös ne" vezőre jusson festőileg. „Egyszer hozzánk fog forrni az elektronikus agy is — írja Marx György. — A jövő század művészete úgy „játszhat” majd a számítógépjén, mint a mai fiatalok az elektronikus gitáron. Miközben betáplálja autokódba a programot, fülében, képzeletében előre felcseng az a szimfónia, amelyet a gép az utasításhoz híven fog megkompjo- nálni. A gépiek ezerszeresére növelik az embert. Tudatunkat, idegrendszerünket az újjászabott „testhez” kell hangolnunk. Orrá kell lennünk a pszichológiailag indokolt idegenkedésen és idegességen, alsóbbrendűségi érzésen és hatalmi őrületen.” Ennek a felülkerekedésnek természetes, elsőrendű feltétele, hogy technikai eszközeinkben a humánum megkapja teljes értékű, teljes értéket biztosító helyét. Ne féltsük a géptől a művészeteket, legfeljebb csak az elgépiesedéstől! Az elgépiese- dés egyenlő a sémával, a frázisokkal, s ezektől minden idők óvtak. A technika fejlődése, az arányok megnövekedése igazolja, hogy a gépjesedésnek nagy szerepe lehet a művészetekben, anélkül, hogy megfosztaná őket érzelmi tartalmuktól. A gép mai fokán éppúgy eszköze a művészeteknek, mint volt a kézművességgel előállított ecset, hangszer, vagy éppjen a lúdtoll. A technika, a gép a tolmács szerepjét tölti be a művészetek mellett. Más a gép és más az elgépiesedés. Könnyen összetéveszthetjük a művészi technikákat vagy technológiákat a művészet értelmével, céljával. Ma ez kísért a legjobban: a tolmácsnak szegődött gépjét célnak tekintjük, főleg a kritikusok értelmezése szerint. Az alkotóművészek már túl vannak ezen a rémületen. A szobrokat elektromos meghajtású köszörűkkel nagyolják, az orgonákat nem lábbal fújtatják, a képieket pjedig szórópisztollyal viszik a falra, vászonra. A gépi technika nemcsak témája a művészetnek, de eszköze is. Koczogh Ákos (Következik: 11. Happenn- ingek és szent tehenek) Bortnyik Sándor: Ember és gép (1920)
