Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

2­NÉPÚJSÁG, 1983. február 8., kedd VARSÓ Jozef Giern p, Lengyelor­szág prímása hétfőn délután hazaérkezett Rómából Var­sóiba, ahol II. János Pál pápa bíborossá nevezte ki. A re­pülőtéren több lengyel egy­házi méltóság, továbbá Adam LOipatka, az állami egyház­ügyi hivatal igazgatója üdvö­zölte. MANAMA Az iraki hadsereg szétver­te, az iráni csapatok hétfőre virradóra indított támadását — jelentették be Bagdadban. Az iraki katonai közlemény szerint az iraki erők Miszan iraki tartományban teljes­séggel megsemmisítettek két iráni gyaloghadosztályt és egy páncélos zászlóaljat. Az ellenségtől több működőké­pes harckocsit, csapatszállí­tó és más járművet zsákmá­nyoltak, és többszáz foglyot ejtettek — hangzik a bagda­di közlemény. PÁRIZS Claude Cheysson külügy­miniszter hétfőn újságírók előtt nyilatkozva közölte, hogy február I6-án Moszk­vába látogat. ASUNCION Az eddigi kormánypárt, az Alfredo Stroessner vezette Nemzeti Köztársasági Szö­vetség (a Colorado párt) nyerte meg a vasárnapi pa­raguayi általános választá­sokat. WASHINGTON A törvényhozásban kíván­nak akciót kezdeményezni az atomfegyverek befagyasztá­sáért küzdő amerikai moz­galmak. Ezt a lépést a hét végén megtartott St. Louis-i országos értekezletükön ha­tározták el. Provokatív nagygyűlés Provokatív célzatú szovjet- ellenes megmozdulásokra ke­rült sor hétfőin Tokióban. Az úgynevezett északi területek napja alkalmából ugyanis nagygyűlést rendeztek, ame­lyen Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel és Abe Sintaro külügyminiszterrel az élen részt vett a japán kormány, valamint a hatal­mon lévő liberális demök- rata párt több vezető kép­viselője. Az „északi területek nap­ját” még 1981-ben hirdette meg a korábbi Szuzuki-ka- binet, hogy ily módon „nép­szerűsítse” a Szovjetunióval szembeni területi követelé­sek programját. Mint ismeretes, a Kuril- szigetekhez tartozó, a Kam- csatka-félsziget és Hokkaido között fekvő, négy kis szi­getről van szó, amelyek a második világháború után, Japán kapitulációját követő­en nemzetközi jogi rendezés keretében kerültek vissza a Szovjetunióhoz. Ezt a ren­dezést Japán akkori vezetői ás elismerték. A későbbiek­ben azonban a japán—ame­rikai katonai szövetség erő­södésével párhuzamosan a szigetországi kormányok is­mét előhozakodtak a meg­alapozatlan és jogtalan terü­leti igényekkel. A hétfői nagygyűlés fő szó­noka Nakaszone Jaszuhiro volt. A miniszterelnök kije­lentette, hogy kormányának egyik fő célkitűzése az em­lített szigetek visszaszerzése. Hozzáfűzte, hogy ennek ér­dekében a kabinet „türelem­mel és a diplomáciai csator­nákat kihasználva” fog mun­kálkodni. Véleménye szerint e kérdés rendezése nélkül el­képzelhetetlen a szovjet—ja­pán kapcsolatoknak szilárd alapokra történő helyezése. Nakaszone a japán—ame­rikai katonai együttműködés szorosabbra fűzése, a japán fegyverkezés miatti ismételt szovjet tiltakozásokat azzal az érveléssel utasította visz- sza, hogy Japán — úgymond — kizárólag önvédelmi erő­feszítéseket tesz. Békekonferencia Bécsben „Javaslatok a háború veszélyének elhárítására Európában” címmel vasárnap négynapos nemzetközi békekonferencia kezdődött a bécsi Hofburgban. Képünkön: a megnyitóülés. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Harcok Libanonban Safik Al-Hut, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet bej­rúti menekültügyi képvise­lője a libanoni—palesztin szövetség megbontására törő Izraelt tette felelőssé a PFSZ tudományos kutatóközpontja ellen elkövetett szombati bombamerényletért, amely­nek húsz halálos áldozata és 136 sebesültje van, túl­nyomó többségükben libanoni állampolgárok. A merényle­tért a Libanonnak a külföl­diektől való megszabadítá­sára alakult jobboldali ter­rorszervezet vállalta a fele­lősséget. Az izraeli megszálló had­sereg két katonája sebesült meg, amikor vasárnap gép­pisztolysorozatot adtak le rá­juk a dél-libanoni Szidonban. Vasárnap reggel egy izraeli katonai járőr ellen hajtottak végre bombatámadást Bej­rúttól délre. Megsebesült a járőr parancsnoka, aki a múlt héten harckocsijával megkísérelt áttörni a több nemzetiségű haderő amerikai egységének vonalán. Aley térségében és Bej- rúttól délkeletre vasárnap is tűzharcot vívtak egymás­sal a libanoni falangista mi­líciák és a druz szocialisták. A haladó szocialista párt közleménye szerint a párt harcosai a lakossággal kar­öltve kiverték a falangistá­kat Aley város nyugati ré­széből. Camille Chamoun, a fa­langista—liberális pártszö­vetség elnöke egy interjú­ban elismerte, hogy a falan­gista milíciák erőszakos be­hatolása idézte elő a fegy­veres konfliktust Aley és Suf térségében, de azt állí­totta, hogy a milíciák pa­rancsnoksága előzetesen nem kérte ki a pártszövetség vé­leményét. A több nemzetiségű had­erő nyolc olasz katonája se­besült meg vasárnap Bej rút­ban, amikor egyikük kezé­ben felrobbant egy, az iz­raeli ostrom idejéből vissza­maradt fürtösbomba. Választási esélyek az NSZK-ban A legújabb közvéle- mény-k u tatás i eredmény sze­rint változatlanul igen jó Helmut Kohl nyugatnémet kancellár esélye arra, hogy a március 6—i, országos vá­lasztás után ismét az NSZK kormányfője legyein. A Der Spiegel hétfői szá­mában megjelent felmérés alapján a CDU—CSU a sza­vazatoknak 49, az SPD 42, a zöldek 5, az FDP 4 száza­lékára számíthat. Ez az eredmény azt je­lentené, hogy még akkor is a CDU—CSU alakíthatna kormányt, ha nem számít­hatna az FDP támogatására és egy esetleges szociálde­mokrata—zöld ellentáborral kellene szembenéznie a par­lamentben. Az elmúlt időkben bizo­nyos mértékig javult az FDP helyzete, de ez még nem elegendő a Bundestagba va­ló bejutást jelentő 5 száza­lék eléréséhez. A Spiegel meg­bízásából elvégzett közvéle­ménykutatás bebizonyította, hogy az FDP befolyása egyetlen társadalmi rétegnél, a legmagasabb jövedelemmel rendelkezőknél nőtt. —( Külpolitikai kommentárunk )— Fórum és perspektíva KEDDEN MADRIDBAN is újra kezdik: a 33 euró­pai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada találkozójának folytatódásával teljes üzemre kapcsol a tárgyalások téli gépezete a Kelet és a Nyugat kö­zött. A fórumok működnek, de sokan felteszik a kér­dést: mivégre? Időnként ugyanis tanúja lehetett a világ, hogy egy- egy tárgyalást a Nyugat a kitűzött céllal ellentétes irányba próbál terelni: Madridot például az „emberi jogok” egyoldalú beállításával a szocializmusellenes kampány fórumaként kívánná felhasználni, a genfi közép-hatótávolságú rakétákról folyó megbeszélések­nél pedig felvetődhet a kérdés, vajon nem spanyol­falként kívánja-e használni Washington a tárgyalások tényét a rakétatelepítés előkészítéséhez? A tárgyalási fórumok azonban mindenképpen fon­tos részei a kelet—nyugati kapcsolatrendszernek. Egy­felől keretet nyújt a problémák megvitatásához és — megfelelő helyzetben —, a megoldások kidolgozásá­hoz, másfelől ezeknek az érintkezéseknek létezése maga is értékes eredménye a nemzetközi folyamatok­nak, s egyben stabilizáló tényező a mai világban. HOGY Ml TÖRTÉNIK a konferenciatermeken be­lül, az természetesen függvénye annak, ami azokon kívül megy végbe: a nemzetközi erőviszonyokban, a tárgyalófelek belső és Világpolitikai helyzetében, irányvonalában. Ha az utóbbi években az összes fó­rumok inkább a szembenállás, mint a megegyezés színhelyéül szolgáltak, az elsősorban a Reagan-kor- mányzat erőpolitikájával, élesen szocializmusellenes irányvonalával magyarázható. De ez az amerikai ve­zetés sem mehetett el odáig, hogy magukat a tárgya­lási érintkezőpontokat építse le. A közép-hatótávolságú atomfegyverekről folyó genfi tárgyalás alakulása egyébként jól mutatja an­nak összefüggését, ami magán a fórumon, illetve azon kívül történik. Ez a jelenlegi világpolitikai pillanat­ban kétségkívül a döntő fontosságú megbeszéléssoro­zat, hiszen idei határidőhöz kötött és felbecsülhetet­len folyamatokat elindítani képes NATO-fegyverke- zési döntés sorsát határozza meg az, hogy születik-e megegyezés az év végéig, vagy az Egyesült Államok — amelytől ez a megegyezés elsősorban függ —, egy esetleges kudarcra hivatkozva megkezdi európai ra­kétatelepítését. A VILÁGPOLITIKAI CSATA Genfen kívül folyik — ám eredményein múlik, mi történik majd Géni­ben. Mint ahogy a madridi találkozó is tükrözi, pozi­tív fejlődés esetén pedig a megállapodásba is foglal­hatja a nagydiplomácia mozgását. E fórumok önma­gukban még nem hoznak megoldást, ez a politikai szándék függvénye —, hiányuk viszont további aka­dályokat jelentene a megoldások útján. Gyilkos a tett színhelyén Klaus Barbie a vasárnapra virradó éjszakát már a képün­kön látható Montluci katonai erődben töltötte (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) Most, hogy Klaus Barbie-t, a „lyoni hóhért” Franciaor­szágba szállították, sok fran­cia felidézi az emlékét an­nak a jelenetnek, amely Francois Mitterrand beikta­tása után játszódott le: a köztársasági elnök egy szál rózsát helyezett el Jean Mou- lin-nek a Pantheonban lévő sírjára. Klaus Barbie-nak rengeteg vér tapad a kezéhez, de a francia közvélemény első­sorban Jean Moulin-nek, a francia ellenállási mozgalom egyik kiemelkedő alakjának a gyilkosát látja benne. Jean Moulin 1899-ben szü­letett, s 1940 júniusában Eure-et-Loire megye prefek­tusának nevezték ki. Amikor a németek bevonultak Chart- res-ba, a megye székhelyére, letartóztatták a prefektust, mert nem volt hajlandó alá­írni egy okmányt, amely „háborús bűnökkel” vádolta a francia csapatokat. Sikerült azonban megszöknie, s ettől kezdve egyik tevékeny szer­vezője az ellenállási mozga­lomnak. 1941 októberében felkereste Londonban De Gaulle-t, hogy rábeszélje: az ellenállási mozgalmat egyesí­teni kell, s szoros együttmű­ködést kell megvalósítani a kommunistákkal. De Gaulle jóváhagyta a tervet, s Jean Moulin visszatért Franciaor­szágba. (Szilveszter éjszaká­ján ejtőernyővel szállt le az Alpokban). Előbb Dél-Fran- ciaországban, majd Észak­Franciaországban sikerült ki­építenie az ellenállási moz­galom egységes szervezetét, s megalakította az ellenállási mozgalom nemzeti tanácsát, melynek elnökévé választot­ták. A nemzeti tanács 1943. jú­nius 21-én Lyonban tartott ülést egy orvos lakásán. Egy besúgó (mindmáig nem de­rült fény kilétére) azonban elárulta az ülés színhelyét, s Barbie vezetésével SS-osztag tört be az orvos lakására. A jelenlevőket letartóztatták. Szerencsére az ellenállási mozgalom több vezetője nem volt jelen az ülésen. így nem sikerült teljesen „lefejezni” a mozgalmat. Ekkor kezdődött meg Jean Moulin hetekig tartó kálvá­riája. Barbie a lyoni Montluc erődben berendezett főhadi­szállásán (most ugyanennek az erődnek a foglya) borzal­masan megkínoztatta Jean Moulint, de nem tudta meg­törni. Maga Barbie 30 évvel később Bolíviában egy fran­cia lapnak nyilatkozva kije­lentette, hogy Jean Moulin semmit sem árult el az ellen, állási mozgalom titkaiból. Barbie cinikusan még hozzá­tette: Jean Moulin ugyan el­lenfele volt a háborúban, de megtanulta tisztelni, sőt amikor 1971-ben Párizsban járt (természetesen álnéven, az akkori bolíviai kormány által kiállított diplomata-út­levéllel), még virágot is vitt a sírjára. Jean Moulin halálának időpontját és pontos körül­ményeit még nem lehetett teljes bizonyossággal megál­lapítani. Eddig úgy tudták, hogy Lyonból a Gestapo pá­rizsi börtönébe vitték, majd vonaton Németországba akarták szállítani, s a vona­ton halt bele a megkínzatása során szenvedett súlyos sé­rüléseibe. Most azonban — Barbie letartóztatásakor — jelentke. zett a „lyoni hóhér” egykori tolmácsa, egy Gottlieb Fuchs nevű svájci állampolgár. El­mondotta, hogy hallotta, amikor Barbie kijött Jean Moulin cellájából, s kijelen­tette: „ha ebbe nem döglik bele, akkor sajátkezűleg vég­zek vele”. Gottlieb Fuchs így írta le, milyen állapotban volt akkor Jean Moulin: „háta egyetlen vérző seb, mellkasa össze volt törve, a fejéből patak­zott a vér”. Vajon most. Barbie peré­nek tárgyalásakor fény de­rül-e Jean Moulin halálának pontos körülményeire, s arra, hogy ki volt az áruló, aki a Gestapo kezére játszotta az ellenállási mozgalom vezér­karát? — ezekre a kérdések­re vár most feleletet a fran­cia közvélemény. Jean Moulin hamvait a németek a párizsi Pére La- chaise temetőben helyezték el, 1964. december 19-én azonban a Pantheonba szál­lították át. Az akkor rende­zett gyászünnepségen — De Gaulle tábornok jelenlétében — André Malraux mondta a gyászbeszédet. A nagy fran­cia író, aki De Gaulle kul­tuszminisztere volt, e híres­sé vált beszédében arra szó­lította fel a francia ifjúságot, tekintse példaképének Jean Moulint, „az árnyak megkín­zott fejedelmét”, aki a rette­netes kínzások közepette sem ejtett ki egyetlen szót sem ajkán, s akinek „eltorzult, véres arca e napon Francia- ország arca volt”. Dobsa János Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ szihalmi új cukrászüzemébe szakképzett cukrászokat keres. Bérezés: kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: ÁFÉSZ Kereskedelmi Főosztályán, Füzesabony, Rákóczi u. 69. A karácsondi „Kossuth” Mgtsz felvesz műsza­ki vezetői beosztásba gépészmérnöki végzett­ségű, gyakorlattal ren­delkező szakembert, to­vábbá szőlész-borászt és növénytermesztő agrár- szakembert üzemmérnö­ki — nagy gyakorlat esetén akár technikusi — végzettséggel is. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a tsz személyzetisénél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents