Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 6., vasárnap MINDENNAPIÉ NYELVÜNK a Első bemutatásának századik évfordulóját ünnepeljük annak a műnek, amelynek ebből a szövegrészletéből idéztük a címbeli nyelvi formát: „Be van fejezve a nagy mű, igen, / A gép forog, az alkotó pihen" (Madách: Az ember tragédiája). Sajnos, éppen napjainkban egyre ritkábban halljuk és olvassuk ezeket a -va, -ve képzős' igeneves szerkezeteket: adva van, le van írva, meg van mondva, össze ■van torlódva, ki van fizetve, el van veszve, biztosítva van, nincs megengedve stb. Helyettük ezek a nyelvi alakulatok jutnak gyakrabban szerephez: „Ennek tárgyi feltételei adottak”, (Népújság, 1983. jan. 8.). „A ház építése teljesen befejezett" (Népújság, 1983. jan. 22.). „Ez a hang összejöveteleinken nem megengedett" (Egy felszólalásból). — „A pénzeszköz az építkezésre biztosított" (Egy jelentésből) stb. Mi a magyarázata ennek a nyelvhasználati gyakorlatnak? Elsősorban az, hogy hosszú időn keresztül ger- manizmusnak, németességnek minősítettük a lenni ige és a -va, -ve határozói igenevek kapcsolatait, s gyakran iskolai dolgozatokban is aláhúzták ezeket a kifejezéseket: el van veszve, le van mérve, meg van híva, ki van fizetve, biztosítva van stb. Helyettük a megfelelő igealakokat ajánlották. Tehát: elveszett, lemérték, meghív„Be van fejezve...” ták, kifizették, biztosították. Még szerencse, hogy nem tették rostára ezeket a költői verssorokat: „Ki vagy fizetve, béna koldus” (Ady), „Múltunk mind össze van torlódva” (József A.) „Biztosítva áll nagyság és erény” (Madách), A kocka el van vetve (Szállóige). Az ugyan igaz, hogy a németben is gyakori az ilyenféle szerkezet, de ez nem ok arra, hogy a hasonló magyar formákat kerüljük, sőt hibáztassuk. A német nyelvi es ist zerissen magyar megfelelője: el van szakadva, de ez nem ad alapot arra, hogy azt tanácsoljuk, helyette csak az elszakadt igealakkal éljünk. Az egyértelműbb és az árnyaltabb mondanivaló kifejezésére is alkalmasak a szóban forgó igeneves szerkezetek: a megfelelő állapot festésére (pl. el van hervadva), éppen úgy felhasználhatjuk, mint a cselekvések, a történések befejezésének érzékeltetésére: az ügy el van intézve, a mű be van fejezve stb. Még a ma is hibáztatott el van utazva és a helyette ajánlott elutazott sem egyenlő stílusértékű nyelvi forma. De már mi is fejcsóválások közepette olvastuk egy üzemi balesetről felvett jegyzőkönyvben ezt a mondatot: „Többször figyelmeztettük, hogy a deszkadarab egyszer a fejére lesz esve”. Dr. Bakos József Új ORI-műsorok Országjáró körútra indultak az Országos Rendező Iroda új műsorai: Nem történt semmi címmel Búzáné Fábri Éva szerkesztette azt a műsort, melyet február 7-én Nyíregyházán két alkalommal, 18 és 20 órai kezdettel mutatnak be. A látta-e már Budapestet éjjel című zenés összeállítást február 5-én Szolnokon tekinthetik meg az érdeklődők. Szűcs Judit február 7-én Tatabányáin a Népházában, mutatja be. Fejlődik a múzeumi hálózat Új tájházak és kiállítóhelyek megyénkben (Fotó: Kőhidi Imre) Mintegy nyolcmillió forint áll az idén a Heves megyei Múzeumi Szervezet rendelkezésére. Az összegből biztosítják az egri, a gyöngyösi és a hatvani múzeumok, valamint tizenkét tájház és számos kiállítóhely fejlesztését, kiadásait. — Ez év május 15-ig az egri Épületkarbantartó Szövetkezettel kötött szerződés értelmében befejeződik a Gárdonyi-ház teljes felújítása — tudtuk meg Bodó Sándor megyei múzeumigazgatótól. — Ezt követően a megfelelő restaurálás után újjárendezzük az emlékmúzeum kiállítási anyagát, s bízunk abban, hogy még a nyáron megnyithatjuk a turisták előtt. Jóllehet, már tavaly szeptemberben rekonstruálták a szilvásváradi Orbán, házat, a műemlék épület még zárva van. Jelenleg a Bükk természeti képe című természettudományi kiállítást készítik itt elő, amely előreláthatólag már tavasztól megtekinthető. A megyei múzeumigazgató azt is elmondta, hogy az 1983-as év harmadik nagy eseménye az igen nagy vonzerőt képviselő egri kazamatarendszer felújítása, lesz. A Setét-kapu mögötti két kaszárnyateremben egy új kő. tárat rendeznek be a vár területén található román, gótikus és reneszánsz faragvá- nyokból. — Meddig jutottak a gyöngyösi vadászati kiállítás megvalósításával? — Jelenleg raktárban tárolják a vadászati gyűjteményt, s a Mátra Múzeum egy nemrégiben alakult — és csak e területtel foglalkozó — osztálya dolgozza fel. Jövőre nyitnak ebből az anyagból egy időszakos kiállítást. A vadásztörténeti állandó kiállítás sorsa a következő ötéves tervben dől el. Az már biztos. hogy az Orczy-kastély emeletén kap helyet, de ott most még egy másik tárlat van. — Lesz-e új tájháza me. gyénknek? — Nem szeretnénk ezek számát fölöslegesen szaporítani. Nagyon megfontoltan kell egy-egy tájházat létrehozni, mert például a meglévők közül jó néhánynak az évi látogatottsága nem éri A szilvásváradi Orbán-ház el a kétszáz főt. a félreeső hely és a rossz közlekedés miatt. Nemrégiben Poroszlón tervezték egy halászház kialakítását, végül a Népművészek Országos Egyesülete és a megyei tanács illetékes osztálya egy alkotótábor megteremtése mellett döntött, és már két egymás melletti régi épületet meg is vásároltak e célra. Ezekben egy szobát •a község történetére vonatkozó tárgyi emlékekből rendeznek be, s a többi helyiségben a megye népművészei kapnak otthont. Kiskörén is szóba került egy tájház megnyitása. Itt a Tisza II. vízlépcső és tároló környékének üdülőterületté formálódásával ez a múltat őrző épület újabb vonzerőt jelentene. Természetesen a táj házak megteremtéséhez a helyi tanácsnak kell biztosítani épületet, s annak , rekonstrukcióját, mert a múzeumi szervezetnek nincs erre apparátusa, sőt jelenleg a meglévők folyamatos karbantartásáról is csak nehezen tudtunk gondoskodni. — Az ásatások biztatnak-e további látnivalókkal? — Régészeti munkáink közül talán legérdekesebb a Mátrafüredhez közel eső középkori Benevár feltárása. Két méter magasságban megvannak ugyanis a falak, s a konzerválómunka után — a tervek szerint — itt romkertet alakítanak ki. Ez közvetlenül az országos kék. túra útvonala mellett terül el, tehát a látogatottsága is biztosítható. Nem beszélve arról, hogy a Mátrában ke. vés a múzeum és a történeti jellegű látnivaló ... Homa János UTAK, KERESZTUTAK XVI/8. Kockák, gömbök, hengerek, kúpok Pabio Picasso: Az Avignoni kisasszonyok (1906—1907) A. Tóth Sándor: Evő ember (1930) A hangulat, mozgás, kivonulás — vagyis rövid összefoglalóink fejezeteink címei nem egy-egy művészeti vállalkozás tartalmát, komolyságát vagy hóbortját, hanem a körülöttük lévő emberi, anyagi, társadalmi, természeti valóság felfedezésének állomásait jelzik. A felfedezések sokszor párhuzamosan történtek, csak a kifejezési eszközök voltak mások. Picasso például csaknem minden jelentős művészeti megnyilatkozás tevékeny részét vállalta anélkül, hogy meg- hasonlott volna önmagával, hogy megtagadta volna magát, s hogy bárkinek másolója, követője lett volna. így a mozgást, a kivonulást, az Emberért vívott harcot sem sajátíthatta ki egyetlen művészeti megnyilatkozás sem. A múlt alkalommal említett „mozgás” például egyik alapeleme a kubizmusnak is, de nem alapvetően jellemzője. A kubizmus: az alapformák művészete. Azoké az alapformáké, melyekben az anyaig világa, az emberi test éppenúgy mint a növény, vagy ásvány megjelenik s a láttató, vagy ma gyakran használt idegen szóval: a vizuális művészetek számára kifejezővé válhat. Ilyen alapformák a sík mellett a gömb, a kúp és a henger, a kocka, a hasáb. 1907-ben váltak ismertté Cézanne levelei, s ezekben többször visszatérően így fogalmaz: „A természetben minden a gömb, a kúp és a henger szerint alakul. Meg kell tanulni ezekkel az egyszerű alakzatokkal festeni, akkor az ember mindent meg tud csinálni, amit csak akar”. Cézanne festészetében már a XIX. század végén is érvényesíti szemléletét. A kubizmus elődeit nem kell messze keresnünk. Ott van a gyermek kockajátékában, kis olasz vagy spanyol falvak agyagból vert, kőből rakott doboz alakú házacskáiban. A gyerek kockajátékánál egyszerűbb eszközökkel nem lehet felépíteni tornyokat, várakat, felhőkarcolókat, hidakat, melyek ugyan nem állnak egyébből, mint kockákból, téglalapokból, hasábokból, hengerekből, kúpokból és félgömbökből, de megállnak — s a gyermeki képzelet bonyolult és csodálatos tulajdonságokkal népesíti be. A gyermek is elfelejti kockáit, a népek is kinőnek házaikból. Azt a művészeti irányt, amelyik vissza akart térni ehhez a gyermeki egyszerűséghez, amelyik el akarta hagyni a külsőségek cicomáit, amelyik a szerves és szervetlen világ alapformáira épített: kubizmusnak nevezzük. Latinul a cubus kockát jelent. Amikor Georges Braque, századunk nagy francia festője 1907 tavaszán meglátta Picasso festményét, az Avignon! kisasszonyokat, felkiáltott: „Így festeni ugyanaz, mintha valaki petróleumot inna, hogy tüzet okádjon”. Nem könnyű megfejteni a hasonlatot, annyi azonban bizonyos, hogy még azon a télen ő is hasonlóképpen kezdett festeni, s mindkettőjüket a kubizmus atyjának tekintjük. A petróleumból lett tűznél, nyilván Braque is erre gondolt: egyszerű eszközökkel csodálatosat teremteni. A kubizmus korunk egyik igjem jelentős művészi vívmánya volt. He pedig egyetlen' műhöz fűzzük egy stíluskorszak kezdetét, akkor valóban az Avignoni kisasszonyok áll az elején (1907), jóllehet Picassónak ezt a festményét is tizenhét vázlat s számtalan részletrajz előzte meg. A kubizmus sem máról holnapra született. Ha egyetlen névhez kötjük a művészetek fordulóját — jóllehet szerves fejlődés eredménye volt —, Cézanne neve lehet az. 1859-ben rendezkedik be abban a műteremben, a franciaországi Aix falucska közelében, ahol a fentebb említett elmélet első képi megfogalmazásai születnek. Az európai gondolkodás történetében, a XIX. század végén az elemzés korszaka1 következik. A történettudományok az analízis, az elemzés segítségével a társadalmi összefüggések, egyén és közösség, társadalmi rétegek és osztályok egymáshoz való viszonyának lényegét kutatják. A lélektan a lélekelemzés segítségével a jellem, az egyéniség, karakter megnyilvánulásainak gyökerét keresi. Az einsteini relativitáselméletet előkészítő analitikus geometria és kémiai analízisek kora ez, szinte kísértetiesen párhuzamban a polgári társadalom elemeire, egyénekre való felbomlásával. Amíg a művészetét és tudományát tekintve .az európai XIX. század második fele nagy általánosságban az analízisé, társadalmát tekintve: az egyénekre bomlott individualizmusé. Ezt a folyamatot mondjuk atomizálódásnak. Ha a látás művészeteire tekintünk, a kubizmus volt a!z a stílus irány, mely először próbálta szétfeszíteni az individualizmus béklyóit és a közös vonásokat, a közös építő elemeket kereslte. Rendet, rendszert keresett, de nem magában a társadalomban, hanem elfordulva attól, a művészetben. Ez a szándéka végül is a közösségét szolgálta. Nem véletlenül s érdekes módon a kubizmusnak vollt egy elemző (analitikus) és egy összegző (szintetikus) korszaka, így is jelezve a múlt és jövő határait. A nyárspolgárt bosszantó művészet lenne csupán a kubizmus ? — kérdezhetnénk. Nem, a nyárspolgár nem bosszankodik, legfeljebb fölényesen. elutasít minden kezdeményezést, mely zavarja beidegzett szemléletét, s fenyegeti háborítatlan létezését. A kubizmus maga1 is gúnynév, úgy tartják. 1909- ben használta először egy értetlen műépítész. De már a kritikus Louis Vauxelles, kinek neve gyakran előfordul a művészetek történetében is „kubusak”-ról beszél az első Braque-kiállítás alkalmával, a Gil Bias című lapban, 1908. november 14- én. Az is lehet, hogy a festő és szobrász Matisse-tól származik a fogalom, mikor egy Braque-képről azt mondta', hogy ,avec des petits cubes”, azaz: ezekkel a kis kockákkal. Annyi bizonyos, hogy az a mozgalom, melynek első közös vállalkozására 1911-ben került sor a híres párizsi Salon des Indépen- dants kiállításán, a felfedezés és megbotránkozitatás szándéka nélkül indult, vagy legalábbis nem volt benne több feltűnést keltő szándék, mint ami a pionírok vállalkozásával együtt jár: „Amikor mi a kubizmust felfedeztük — írta Picasso —, egyáltalán nem volt szándékunkban', hogy felfedezzük a kubizmust. Csak ki akartuk fejezni, ami bennünk volt”. Braque vallomása is hasonló: „Számomra a kubizmus, azaz sokkal inkább az én kubizmusom egy kifejezésforma, melyet magamnak és a magam használatára teremtettem, és amelynek mindenekelőtt való értelme, hogy festészetemet adottságaimmal helyes összhangba hozta”. Az analízis, elemzés a múlt századi adósság törlesztése, soron lévő feladat a szintézis volt. Igen, de éppen a felbontással, az analízissel ébredt rá a festészet, hogy annak a képnek, amit így nyert, kevés köze van az ábrázolt valósághoz, ennek a képnek már önálló léte van, saját törvényei. Braque ezt így fogalmazta meg: „A cél nem azi, hogy anekdotikus tényt másoljunk, hanem, hogy egy festői-valóságot adjunk”. Ezzel a kubizmus lényegére is rátaipintott. A kubista nem ábrázol, mint minden eddigi művész, hanem elvei szerint a tapasztalható világgal egyenértékű alkotásokat teremt. Tegyük hozzá: szándéka szerint, hiszen mim den létező kép egy-egy új tagja, részese a valóságnak, függetlenül attól, hogy ábrázol-e valamit vagy sem. Ugyancsak Braque mondta: „Nem akarjuk még egyszer megcsinálni, amit a természet már tökéletesen megcsinált”. Picasso így fogalmazza meg: „Én észrevettem, hogy a festészetnek önértéke van, a dolgok ábrázolásától függetlenül”. A kubizmus ösz- szegző korszakának ez a sorsdöntő felfedezése: a kép ábrázolástól függetlenült értéke. Koczogh Ákos (Következik: A felépítés, a szerkesztés művészete)
