Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 1., kedd S. Kimeríthetetlen forrásból Mit láthatunk a mozikban? A világ filmművészetében sorra készülnek az irodalmi műveket feldolgozó filmek. A világirodalom kimeríthetetlen forrás, és nemcsak a klasszikus művek, hanem a bestsellerek lektűrök, sót a krimik is sorra filmvászonra kerülnek. Kinek nem tartozott kedvenc olvasmányai közé Kipling két híres regénye, A dzsungel könyve és a Riki- Tiki-Tévi? Ez utóbbi nyomán szovjet—indiai közös produkcióban forgatták az azonos című filmet egy megbénult kisfiú és egy kígyóölő monguz barátságáról, Felnőttekhez és gyermekekhez egyaránt szól egy másik mű is, a Leszja Ukraimka meséjéből készült Erdei dal. Egy szegény pásztorfiú és egy tündér szerelméről szól, a hűség, a hűtlenség, a hiúság nagyon emberi problémáit tükrözi. Rendezője Ju- rij Iljenko, főszereplője Ivan Mikolajcsuk. Verne Gyula regényeit fel- sorolhatatlan sok film dolgozza fel a legkülönbözőbb országokban. Most csehszlovák stúdiókban és csodálatos helyszíneken készült a Várkastély a Kárpátokban filmváltozata. A romantikus történet bővelkedik rejtélyekben. Rendezője, Old- rich Lipsky nevét olyan alkotások fémjelzik, mint a Négy gyilkosság elég lesz, kedvesem! és az Uraim, megöltem Einsteint! A főszereplők között pedig bizonyára mindenki szívesen látja viszont a Kórház a város - szélén tévésorozat talán legkedvesebb, jó humorú, emberséges orvosát, Strosmajer doktort, azaz Milos Kópéd kyt. A nagy magyar romantikus, Jókai sem hiányozhat természetesen a sorból. A televízióban már látott Névtelen vár a mozik műsorára kerül. Főszereplői: Koncz Gábor, Pap Vera, Tordai Teri. A gyakran megfilmesített regények közé tartozik a Tamás bátya kunyhója is. Ezúttal több ország filmeseinek összefogásával, olasz vállalkozásban készült film, Radvámyi Géza irányításával. A főszerepeket a fekete bőrű amerikai John Kitz- miller, az NSZK-beli O. W. Fischer és a francia Miiéne Dem on geo t játssza. Filmcsemegének ígérkezik a Vémász. A spanyolok készítették nagv írójuk, Gar cia Lorca művéből a nehezen meghatározható műfajú alkotást. Antonio Gades és v« lághírű társulata munkáját láthatjuk, ahogyan baletté formálják Lorca drámáját. Osztrovszkijmak a magyat színpadokróli s ismert műve, a Bolond pénz az alapja az azonos című szovjet filmnek, amelyet a neves rendező-színész, Jevgenyij Matve- jev készített. A főszereplők között van Jelena Szolovej és Alekszandr Mihalkov. Kemény fába vágta ar fejszéjét Ton O’Horgan amerikai rendező, amikor filmre vitte Ionesco Orrszarvúját. Az eddigi hírek szerint a vállalkozás jól sikerült, erőteljesen érzékelteti az író antifasiszta állásfoglalását. Ebben bizonyára jelentős részük van a kitűnő színészeknek : Zero Mostelnek, Gene Wildernek és Karen Blacknek. A misztikus Arthur-legen- da is celluloidszallagra került, mégpedig kétrészes filmben, Excalibur címmel. Rendezője John Boorman, akinek nevét a Csillagok háborúja tette ismertté, főszereplője Nigel Terry. Nemrég jelent meg újra könyvesboltjainkban J. M. Cain A postás mindig kétszer csenget című regénye. A krimi filmváltozatát a kitűnő Bob Ragelson rendezte, nem kevésbé kiváló színészekkel. A főszereplők: Jessica Lange és Jack Nicholson. Jean Cocteau A kétfejű sas című regénye alapján készítette Michelangelo Antonioni Az . oberwladi titok című filmdrámáját, amelynek központi figurája egy királynő, akit Monica Vitti személyesít meg. Partnerei: Paolo Bonacelli, Franco Brancia- roli és Elisabetta Pozzi. E. M. Az az ünneplés, amely hazájában pályafutása negyed- százados évfordulóján köszönti, nemcsak a népszerű színésznek szól. Legalább annyira annak az új sztártípusnak is, amely a híresnevezetes „új hullám” hátán érkezett a stúdióba. Aki éppen a mesterségesen kitenyésztett szépségek helyett az utca egészségességét, a hétköznapok praktikus előnyeit bizonygató, és mindenekelőtt természetes embertípusok törvényesítését jelentette a hetedik művészet világában. Mert akkoriban, a hatvanas évek elején, igencsak tartotta magát a megjelenést nagyon is kánonizáló hollywoodi „sztárrendszer”, s ennek Jean-Paul Belmondo és a nyomában teret hódító új nemzedékek — valljuk be — sehogyan sem feleltek meg. Elég, ha arra hivatkozunk, hogy a konzervatívnak csöppet sem nevezhető nagy rendező, René Clair, amikor egyszer Pierre Brasseur oldalán meglátta Belmondót, felkiálltott: „Ez a fickó csakugyan pompás, csak ne lenne olyan lehetetlen az ábrázata!”. Belmondo ma már mosolyogva emlékszik vissza a kezdeti évekre, amikor a szobrász papa nem túlzott lelkesedése mellett felvételizett a színiakadémióra. A tanárok meglehetős nyíltsággal szörnyűlködtek a Thália szentélyébe behatolni kívánó bokszolón, s riadtan kérdezgették egymástól, hogy ölelhet majd meg nyílt színen egy ilyen majomképű férfi egy lányt? Akad-e egyáltalán leány, aki egy ilyen külsejű partnerrel szóba áll?... Nos, ezeken az aggodalmakon réges-rég túltette magát a hölgyközönség, mert Belmondo a világ legszebb színésznőinek csapta a szelet, Sophia Lorentől Raquel Welchig, s ma is zsákszámra kapja kevésbé neves rajongóitól a leveleket... De hát 1960-ban, amikor Godard kifütyült és mennybe vitt remeke, a Kifulladásig megjelent a mozikban — Belmondót még el kellett fogadtatVALAMI ÚJAT Belmondo jubileuma Belmondo 'kosztümös szerep ben ni. Egyetlen év elég volt ahhoz, hogy legyőzze az előítéleteket, s miközben a színpadon a fergeteges komédia, az Oscar címszerepében nevettette meg publikumát, már olyan rendezőkkel tárgyalt, mint Chabrol, Carné, Sautet vagy Godard. És persze, az új fizikummal egy újfajta játékstílus is kezdett teret hódítani, az a színészi munka, amelyben tág tere nyílik az improvizálásnak. Az. újfajta hősök újfajta megjelenést kívántak. A színésznek már nem kellett úgy tennie, mintha ő maga lenne az eljátszandó figura, hanem úgy kellett viselkednie, éreznie, gondolkodnia, mint magának a figurának. A színész már nem tett úgy, mintha almát enne, és élvezné ennek ízét, hanem csakugyan beleharapott a gyümölcsbe, és csakugyan érezte annak zamatét. Maga Belmondo vélekedik így önmaga és kortársai konvenciókat felrúgó másságáról. Az igazán igényes filmeket — elég, ha a Kifulladásig után készült Egy asszony meg a lánya, Két nap az élet, A bolond Pierrot példájára hivatkozunk — sorra követték, egyre nagyobb számban a kifezetten kommersz, nyíltan csak a szórakoztatást vállaló produkciók, amelyeket szinte kivétel nélkül a mi mozijaink is vetítettek. Hirtelenében csak a nagy sikert elért Cartouche, Belmondo és Raquel Welch Az állat című film egyik jelenetében A riói kaland, Egy kínai viszontagságai Kínában, Az agy, a Zsaru vagy csirkefogó? jut a lelkes mozinéző eszébe. Ezek az újabb Bel- mondo-filmek ugyanis egyre jobban hasonlítanak egymásra. Mindegyikben adott a férfias, csibészes lovag, aki mai Arséne Lupin-ként egyesíti magában a tisztességes polgár és az agyafúrt csavargó vonásait, esetről esetre változtatva az arányokon. Ma már szinte nem is figyelünk a rendező nevére, elég ha csak annyit mondunk, ez egyi igazi Belmon- do-film. Ebben minden benne van. Bár egy pálya jubileumán sem ildomos a megtett út göröngyeire felhívni a figyelmet, most mégis maga a francia színész beszélt arról, hogy bizony szeretne valami újat kitalálni. Például A profi című filmjében, amit majd a magyar nézők is láthatnak — a politikai krimi műfajával kísérletezett, de a publikum úgy döntött, számára mégiscsak vonzóbb a megszokott Belmondo-figura. Ezért forgatta az Aszok ásza című új komédiáját, amelyben ugyanúgy ott a dublőrt mellőző, bátor fenegyerek — és a bűbájos szélhámos. Vagyis Belmondo megint Belmondo-filmet csinált... Vajon mi lesz az ötvenedik évfordulón?... (N. Gy.) NEM KACSA A PAPAGÁJ Magyarországról ered a népszerű táncdal — Beszélgetés a szerzővel Kacsatánc-ügyben újságolvasó és rádióhallgató — főleg táncoslábú — állampolgáraink az elmúlt hetekben rendkívül sok információt szerezhettek. Hallhatták a rádióban, hogy az alig egy éve példátlanul népszerűvé vált — külföldi eredetű — dalocska („Irigykednek a kacsáik, ők is járni aikarják’’...) tulajdonképpen magyarországi színpadokon már valamikor felcsendült. (Pl. Békéscsabán, Győrött, Szegeden.) És nem is insszhangtalanul. A Népszabadság 1965. február 24-i számában például a színikritikus ezt írja: „Nem véletlen, hogy valamennyi dalbetétet nyíltszíni taps fogadta”. Ezen dalbetétek között volt a „Mint a törpepapagáj...” kezdetű. E dalok a Bajnokcsapat című zenés vígjátékban hangzottak fel. A darab zeneszerzője Bakos Géza volt, versszövegírója Fűlőp Kálmán. Minden lehetséges — Mikor hallotta először a külföldi kacsadalt? — kérdeztem Bakos Gézától. — Néhány hete a rádióban valami hirdetés keretében. Először megdöbbentem, mert nem emlékeztem rá, hogy a Bajnokcsapat feleselő dalbetétjét, amit a hatvanas évek elején írtunk, felvették volna. De hát, gondoltam, végül is minden lehetséges... Valóban, sok minden lehetséges és talán egyszer az is kiderül, hogy a dalocska körül mi lehetett. Minden bizonnyal vizsgálják majd az esetet szerzői jogászok, zenei szakértők, és talán sikerül megállapítani, hogy mi volt előbb: a kacsa vagy a papagáj? — Egy körültekintő, igen képzett jogász még azt is felvetette, hogy esetleg mindkét szerző „valamely harmadik forrást, például a folklór dallamvilágát használta fel”. Furcsa helyzetben vannak Sajnos az angol szerzőpártól, Werner Thomastól A kacsatánc eredeti zenéjének szerzője: Bakos Géza és Terry Rendaltól nem tudtam érdeklődni arról, hogy mit használtak fel. Bakos Gézával azonban beszélgettem, és ő — pedig erősen törte a fejét —, nem emlékezik, hogy valamely folklórmozzanat ihlette volna meg, amikor a Bajnokcsapatban Ludasiné és Jóska feleselő- jét komponálta. — Engem elsősorban az izgat — mondta Bakos* —, hogy ha például a darabot valamikor újra előadják, a nézők engem vádolhatnak azzal, hogy eloroztam a dallamot. Nagyon körülményes volna magyarázgatni, hogy az már több mint 20 évvel ezelőtt elhangzott... Valóban furcsa helyzetben vannak a slágerszerzők. A hírnév — különösen a népszerűvé vált dalok esetében —, az énekest feltétlenül szárnyára veszi. Emlegetik az együttes nevét is. A szerző azonban igen gyakran elsikkad. Kérdés-felelet Egyik maliciózus, de köny- nyűzenei műveltséggel eléggé felvértezett barátom, amikor erről társaságban beszélgettem, így szólott: — Hát azért nehogy agyonsajnáljuk szegényeket .., Igazamat bizonyítandó viszont erre provokációképpen néhány címet dobtam be, választ várva rá. Efféleképpen : — Ez a dal, az a dal. Felelet: Szenes Iván szövege. — Volt-e más bolond. Felelet: Universal együttes. — Azt akarom ... Felelet: Sárosi Katalin. — Bűnt követtél el. Felelet: Zárai Márta. — El fogjuk felejteni. Felelet: ?. — Búcsúzik a nyár. Felelet: zeneszerző — Bakos Géza. — És természetesen — tettem hozzá —, a felsorolt dalok mindegyikének zenéjét Bakos csinálta. Mert hát azért kérdeztem. És magyar módra? Nehéz volna megjósolni, hogy mi lesz kacsatánc- ügyben? A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatójának nemrég elhangzott tájékoztatójából arra lehet következtetni, hogy egy ilyen ügyet igen sokágú, és hosszadalmas procedúra követ. Pláne, ha az ágai-bogai országhatárokon át nyúlnak. Követelésekről beszélt a főigazgató, amelyeket csak perben és peren kívül lehet érvényesíteni, az új alkotás és a nyilvánvaló idézet arányáról, megengedett taktusszámokról, dallamfutamokról... Mindez természetesen felkészült szakértők asztalára kívánkozik. Én csak egy szakértő véleményét szeretném itt idézni: nevezetesen L. Margit 22 éves kislányét, akit tegnap este kértem fel, hogy nyilatkozzék a H-i Rozmaring klubban. Ö minden bizonnyal alapos mérlegelés eredményeképpen ezt mondotta: — Tudja, azért jó ez a nóta, mert olyan vicces. És mikor ezt táncoljuk, nem kell felvenni a fapofát, mint a legtöbb discoszámnál. Egymásra nézhetünk. Egymásra nevethetünk ... Hát ezért pergetik — miközben a szakemberek vitatkoznak — Werner Thomas és Terry Rendal angol kacsadalát a közvigalmakon — Vándor Kálmán új szövegével. Bóday Pál H eti umor ét elején A kis béka így szól: — Most tablettát szedek, és ezentúl nem kell félnem a gólyától. ★ — Van már terve az első napra, amikor büntetése letöltése után szabadlábra kerül? — kérdezi a börtönigazgató. — Két tervem is van: egy bankfiók és egy ékszerüzlet. ★ Egon Schöberl ellátogat egy parasztgazdaságba. — Egyáltalán érdemes-e még tehenet tartani? — kíváncsiskodik. — Hiszen olcsó konzervtej már mindenütt kapható. ★ Az egyik vámpír megkérdezi a másiktól: — Szereted a zenét? — Igen, különösen szívesen hallgatom a Bécsi vér című keringőt! ★ — Tudod, hogy az orvosságnak gyakran kellemetlen mellékhatása lehet? — Hát persze, a gazdag nagynéném a sok orvosságnak köszönheti, hogy már 92 éves. ★ — Sehogy sem értem, hogy az emberek miért hajszolják folyton a pénzt. Hiszen vannak szebb dolgok is: ékszer, bunda, autó, utazás! Aforizmák A számítógép az ember logikai továbbfejlesztése: intelligencia erkölcs nélkül. (John Osborne) ★ A boldogság az, amikor valaki az idő múlásától azt reméli, hogy az idő valaki számára dolgozik. (Werner Finde) ★ Három dolgot mindig elfelejtek: a nevet, az arcot —. a harmadikra már nem emlékszem. (Italo Suevo) ★ Sajnos, így áll a dolog: annak a nőnek, aki karriert akar csinálni, kétszer olyan rátermettnek kell lennie, mint férfikollégáinak. Mi, férfiak, a munkahelyünkön még mindig úgy viselkedünk, mint a pasák. A saját feleségünkkel szemben nem vagyunk ilyen bátrak. (Helmut Kohl) ★ Aki a magánytól fél, az ne házasodjon meg. (Anton Csehov) ★ A bankár olyan ember, aki napsütéskor kölcsönadja nekünk az esernyőjét, de azonnal visszaköveteli, mihelyt esni kezd. (Mark Twain) ★ Két nap múlva a legszebb újságkommentár is már csak csomagolópapír, amelybe halat és zöldséget lehet tenni. (Lord Beaverbrook) ★ A szerelmi jelenetek felvétele a filmben mindig szörnyű teher volt számomra. Vagy kedveltem a partneremet és akkor kínos volt olyan sok idegen szem előtt ágyba bújni vele — vagy nem kedveltem, és akkor aztán igazán borzalmas volt. (Brigitte Bardot) ★ A házastársaknak bizonyos repedéseket és hézagokat kellene hagyniuk házaséletükben, hogy az égi fuvallat eljuthasson hozzájuk. (Haül Gibran)
