Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. február 26., szombat Választások Ausztráliában Hatalomváltás előtt? iNDíAIóceÁN/">Á ti í\s AUSZTRÁLIA * \ V TASMANIA í A déli félteke kontinens- államának. Ausztráliának lakosai igazán nem panaszkodhatnak, hogy ritkán élhetnek állampolgári jogaikkal. Az elmúlt évtizedben ugyanis nem kevesebb, mint hatszor kellett az urnákhoz járulniuk rendes vagy rendkívüli választásokkor. Fraser miniszterelnök, a nevében liberális, ám politikai vonalában jócskán . konzervatív párt vezetője — aki a kisebb Agrár (Nemzeti) Párttal koalícióban .1975 óta áll az ország élén — idén sem várta meg mandátuma teljes lejártát, hanem idő előtt feloszlatva a képviselőházat és a szenátust, március 5-re általános választásokat írt ki. Mozgalmas évtized A szavazóhelyiségek ilyen gyakori felkeresése is jelzi: mozgalmas évtized áll az ötödik földrész 15 milliós népessége mögött. A konzervatívok több évtizedes egyeduralmát 1972-ben a Munkáspárt váratlan győzelme törte meg. Az új kormányfő, Whitlam reformok sorát indította el, kül. és belpolitikáját egyaránt pozitív lépések jellemezték. Szembe kellett azonban néznie az olajválság és a nekiiramodó infláció gondjaival, a liberális kézben maradt felsőház pedig a költségvetés elutasításával többször is megbénította ténykedését. A belpolitikái patthelyzetnek a brit főkormányzó 1975- ben — jogilag erősen vitatható módon — Whitlam menesztésével vetett véget. A miniszterelnöki posztra akkor került Fraser, aki a kül- és belpolitikában is teljes hát- raarcot csinált. Ausztrália az elmúlt években ismét az USA „mintaszövetségesévé” vált, mind diplomáciai, mind katonai téren. Fraser gondjai Fraser az elmúlt években, igaz, csökkenő mértékben, meg tudta őrizni parlamenti többségét. A legutóbbi állami és helyi választásokon elszenvedett vereségek azonban egyértelműen jelezték: helyzete a gazdasági nehézségek szaporodásával jócskán megingott. A világgazdaság problémái ugyanis Ausztráliát sem kímélték. A hatalmas ország rendkívül gazdag ásványkincsekben, a világ egyik legfontosabb nyersanyag-exportőre és mezőgazdasági kivitele is számottevő, mégis növekvő gondokkal kénytelen szembenézni. Fraser „nyitott kapuk” politikáját a külföldi, elsősorban amerikai és japán beruházásokra alapozta, mint a világméretű recesszió mutatja: túlzott optimizmussal. A fejlődés üteme Ausztráliában is lelassult, a munkanélküliek aránya 7—9 százalékra nőtt, az infláció pedig már évek óta két számjegyű, jelenleg 11—12 százalék körül mozog. Érthető, ha a mostani választási kampány fő témája szinte kizárólag a gazdaság. Megfigyelők szerint Fraser éppen azért hozta hét hónappal előbbre a voksolást, mert az előrejelzések fellendülés helyett a helyzet további romlásával fenyegetik. A másik ok, amiért nem várta meg az eredeti, októberi időpontot, a legerősebb ellenzéki csoport, a Munkáspárt belső harcaiban rejlik. Fraser azt remélte, hogy a vezetési csatározás lefoglalja ellenfeleit a rendkívül rövidre fogott, alig egy hónapos kampányidőszakban. Nyílt esélyek Számítása azonban nem vált be. A Munkáspárt lemondatta vezérét, a némileg szürkébb Haydent, a helyére a rendkívül dinamikus, ötvenes éveiben járó Hawke került. Márpedig ő — közvéleménykutató intézetek véleménye alapján — jóval népszerűbb a sokszor hidegnek, akarnoknak tartott milliomos földbirtokosnál, Fraser - nél. Sőt, sokan határozottan állítják, hogy a tehetséges, közvetlen Hawke, aki szónoknak, vitapartnernek sem utolsó, napjainkban a legkedveltebb politikai személyiség Ausztráliában. Tasman-tenger A kampány — márcsak a szűkreszabottsága miatt is — rendkívül hevesnek bizonyult. A konzervatívok a stabilitás pártjának igyekeztek feltüntetni magukat, a beígért adóengedményektől remélve a fejlődés meggyorsulását. A Munkáspárt viszont azt hirdette, hogy Hawke jóval alkalmasabb lenne a nemzeti összhang megteremtésére, az oly 'gyakori sz'trájkhullámok kivédésére. Az új pártvezér ugyanis hosszú évekig a Szakszervezeti Főtanács elnökeként tevékenykedett, így jó esélye lenne, hogy kiegyezzen a Fraserék nagy vihart kavaró egyéves bérbefagyasztás i rendelete óta tiltakozó szakszervezetekkel. Persze, ehhez előbb a Munkáspárt győzelme szükséges, amelyet biztosra azért senki nem vehet. De az sem vitás, hogy hosszú évek óta a mostani ígérkezik a legnyíltabb, legkiegyenlítettebb választásnak, elképzelhetőnek látszik a hatalomváltás lehetősége is. Szegő Gábor Malcolm Fraser miniszterelnök bejelenti az Robert Hawke: népszerűségben már ő az első idő előtti választásokat (Fotó: AP—MTI—KS) Tolvaj tolvajfogók A nyugatnémet rendőrök és bűnüldözők testületé nem éppen a legkellemesebb hónapokat éli át mostanában: az egyik botrány követi a másikat. Hamburgban egy sokáig hallgató felügyelő kipakolt az ősszel, és a vallomása nyomán megindított vizsígálat szinte hihetetlen dolgokat leplezett le. A Hansa-város legmagasabb rangú rendőrtisztjei közül jó néhányan közeli „munkatársai”, segítői voltak a hírhedt szórakozónegyed, a Reeperbah n-környék alvilági főnökeinek. Persze, jó pénzért, s megdöbbentően sokáig. A hamburgi botrány pedig még javában dagadozott, amikor újabb „bomba” robbant — ezúttal Dortmundban. A másik — ugyancsak milliós — NSZK- nagyváros polgármesterét egy decemberi napon hajnalban költötte rendőrfőnöke. — Nagy baj van, polgármester úr! Az a különleges osztag, amelyet az utcai bűnözés ellen hoztunk létre, maga is „sáros”. — Na, ja, talán egypár rendőr megszédült. — Nem egypár, sok! — Milyen sok? — Majdnem mind! Samtlebe polgármester ugyanolyan megdöbbenve fogadta a hírt, mint a dort- mundi polgárok: a város nyugati felében működő speciális rendőrosztag 14 tagjából 11-et letartóztattak. A csoportot 1977-ben különleges felszereléssel, kiképzéssel és megbízatással azért hozták létre, hogy betörések, rablások hírére villámgyorsan a helyszínen teremjenek, sőt éjszaka a várost járva különleges figyelemmel kísérjék a nagyobb zsákmánnyal kecsegtető üzleteket, vállalatokat Az ET kódjellel becézett osztag vádlistáján most lopás, hűtlenség, sikkasztás, kényszerítés szerepel. De ennyi miég nem lett volna elég: két nappal később még 17 rendőrségi alkalmazott — köztük két főfelügyelő — ellen indított vizsgálatot az államügyészség, ugyancsak lopás gyanúja miatt. Egycsapásra 28 rendőr „sáros”, ahogy a rendőrfőnök fogalmazott, ez rekord Dortmundban. Mos- * tanában — úgy tűnik — nem könnyű „helytállni” a nyugatnémet rendőröknek. Bonn környékén egy autópálya rendőrosztaga értékes videokészülékeket lopott egy balesete» teherautóról: Kit- zingeniben a bűnügyiek több felügyelője került bíróság elé sorozatos lopások miatti Szóval ezek — és Hamburg — után kínosan nagyot robj bant a dortmundi bombái főleg, mert ennyi rendőr ke+ veredett bele. S pláne, a különleges osztag esete nagyon kellemetlen a közvélemény előtt, hiszen ez az elmúlt években az újságok reklámja nyomán igen nagy tekint télyt vívott ki magának sií kereivel. Az ET, azzal, hogy éjszakáról éjszakára ott „settenkedett” a különösen veszélyeztetett üzletek környékén és, igen sok betörőt csípett fülön, kétségkívül visszaszorította a bűnözést Dortmundban. Most azonban kiderült, hogy az osztag tagiai már az első éviben, 1977-ben ráléptek- a rossz útra. Ha felfedezték egy üzletet, amelyet a bűnözők már kifosztottak, maguk léptek akcióba : elpakolták a maradékot. (Színes tévéktől az italokon, cigarettákon át a ruhafélékig minden kellett nekik.) S csak ezután hívták a helyszínre a bűnügyi nyomozókat. A tolvaj tolvajfogók csoportjában persze akadtak, akik népi akartak közreműködni a lopásokban. A haszontól megszédült társak azonban kemény fenyegetésekkel kényszerítették a hú- zódozókat — ha a lopásra nem is, de legalább a hallgatásra. A betyárbecsület megóvta az ET-t egészen tavaly november végéig, amikor egy alkalommal betörtek a Blaupunkt cég városi lerakatánál. A különleges osztag nem sokkal a bűnözők elszelelése után ott termett, s az üldözés helyett maga is nekiállt fosztogatni. Peohütore váratlanul felbukkant egy másik rendőrautó, egy normál járőrrel. Az ET- sek elküldték őket azzal, hogy nekik ott még figyelniük kell, hátha visszatérnek a betörők egy második fordulóra. Aztán folytatták a pakolást. A távozó riadó- autóból azonban beszóltak a bűnügyiekhez, akik aztán tetten érték az értékes vi- deokészülékek kirámolásában elmerült ET-csoportot. A tolvaj rendőröknek most komoly büntetésekkel kell számolniuk: a törvény szerint,- aki fegyveres szolgálatban lop, az olyan, mintha fegyveres rablást követett volna el, s maximális büntetése tíz év börtön is lehet. Ez azonban a nyugatnémet rendőrök erősen megingott tekintélyén már nem segít. — ar_— A japán család már nem a régi Nagy-Britanniában Reggeli televíziózás Ha igaz, hogy a brit életA hagyományos japán család már több vonatkozásban a múlté. A régi kötődés már messze nem oly szoros, a családi kapcsolatokra Japánban is rányomja bélyegét a mindenütt sokat emlegetett női emancipáció. Ahogy emelkedik a japán nők szociális státusza, annál kevésbé hajlandók elfogadni a korábbi hagyományos szereposztást, mindenekelőtt a férjek kiszolgálását. Mindez leginkább a válások számának gyors növekedésében mutatkozik meg. Abban az országban, ahol a házasság korábban életre szóló szentségnek számított, ma már minden öt frigy közül kettő nem hogy egy életen át, de néhány évig sem tart. 1982-ben a válások száma a háború utáni rekordmagasságot érte el, 170 ezer válást regisztráltak — 20 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Sokan azt mondják, még szerencse, hogy az idei esztendő első néhány hetéről nem készült hivatalos statisztika. összeállította: Huppán Béla Egyre több az olyan válás, amikor a házastársak 20 évi együttélés után mondanak „nem”-et a házasságukra. Jobb esetben meg tudnak egyezni, de rendkívül sok a vitatott, hosszú bírósági hercehurcával járó válás, amit a gyermekek — csakúgy mint másutt — síny- lenek meg leginkább. Pedig a hatóságok segítőkészek, azon vannak, hogy egyszerűbbé tegyék a válási folyamatot. Ha megvan a közös megegyezés, elég két tanúval megjelenni a helyi tanácsi szervák előtt, s máris jöhet „a válási vacsora”. A szociológusok szerint az ok a nők egyre magasabb fokú képzettsége, az az általános tendencia, hogy egyre több japán nő jut biztos egzisztenciát garantáló, s az önmegvalósítási törekvéseket kielégítő munkához. A férfiak pedig közben nem változnak, ők még mindig többnyire „hagyományosak”. Elvárják a teljes kiszolgálást a nap huszonnégy órájában megnyilvánuló maradéktalan odaadást, nem vetik meg a kicsapongást, s magától értetődőnek tartják, hogy a nő ezt megértse és elfogadja. Bosszú nyilakkal A nyilakkal és lándzsákkal fölfegyverzett v törzsi harcosok álmukban ölték le az indiai Asszam állam egyik falvának lakosait. Más helységeket fölgyújtottak, lakóikat elűzték és ezzel mintegy 7500 embert tettek földönfutóvá. A törzs tagjait az állította szembe az asszami nemzetiségű falusiakkal, hogy azokkal ellentétben hajlandók voltak részt venni a helyi parlamenti választásokon — jóllehet az asz- szami nacionalisták terrorcselekményekkel próbálták őket „lebeszélni” erről. A törzsi harcosok borzalmas bosszút álltak, és ez személy szerint teljesen ^ártatlan embereket is sújtott. Az asszami nacionalisták terrorja azonban nem elsősorban az őslakos törzsek, hanem a szövetségi államban élő több millió bevándorló ellen irányul. Ezek a bevándorlók — számukat a mintegy húszmilliós lakosság 45 százalékára teszik —■ többségükben a világ két legszegényebb országából, Nepálból és Bangladesből jöttek a számukra jólétet ígérő északkelet-indiai államba. A küzdelemnek nagy tétje van: Asszamban termelik meg az indiai teaexport jelentős részét, nagy értékű ásványi kincseket tártak föl, és végül ez a terület adja az indiai olajtermelés egyharmadát. A helyi lakosság előtt fölvillant a lehetőség, hogy a térség többi népéhez képest tisztes jólétben élhessen. ’ Ezt a lehetőséget félti az „idegenek” millióitól. A szélsőséges nacionalisták azt követelik, hogy toloncoljanak ki Asszamból minden olyan bevándorlót, aki 1951 (a mérsékeltebbek szerint, aki 1961) után érkezett az államba. formának egyik alapvető kelléke a bőséges reggeli, akkor legfeljebb azon lehet eltűnődni, miért vártak ilyen sokáig a bőséges reggeli televíziózással ? E téren ugyanis a sziget- ország lemaradt egykori és jelenlegi gyárma'tai mögött: nálánál jóval előbb tálalt műsort a reggelihez az Egyesült Államok és Kanada (mint volt gyarmat), Hongkong (mint jelenlegi gyarmat), továbbá Japán is, amelynek státusza gyarmati szempontból csak nehezen rögzíthető. Kárpótlás viszont a briteknek, hogy Európában valóban ők a pionírok; e költséges, bizonytalan nép- szarűségű vállalkozás eddig másokat még nem győzött meg. A bőségről pedig annyit, hogy sok-sók év hajnali adásszünetét egyszerre két rivális televíziós program váltotta fel: az állami kézen levő BBC éppúgy szolgáltat reggeli műsort, mint a független ITV. A különbség az, hogy az 1-es csatornán (BBC) reggel 6.30-tól 9 óráig üzemel a Breakfast Time (Reggelizőidő), míg a 3-as csatornán (ITV) már 6-kor megindítják a Day- break-et (Indul a nap...) és csak 9.15-kor tűnik el a képernyőről David Frost népszerű és Anna Ford határozottan szép feje. A legnagyobb baj az egész konstrukcióval talán az, hogy a britek nem a konyhában tartják a televíziós készülékeSket, s így viszonylag nehéz előállítani akt a családot, amely a hatalmas konyhai reggelizőasztalnál épp szalonha-tojás-pirítós- dzsern egyvelegét költi és leözben félszemmel a képernyőre figyel. A BBC egyhónapos és az ITV kéthetes pályafutása arra valil, hogy a nézettség 4 százalék körül várható, ami egyelőre nem túlságosan magas — sokkal alacsonyabb mindenesetre, mint mondjuk az ITV „Szabó családjának”, a Coronation Street-nek a nézettsége. Igaz, a Koronázó utcabeliek kora este kalandozhatnak a képernyőn. A reggeli tv mindkét csatornán hírekre (politika és sport), stúdióbeszélgetésekre, lapszemlékre és sebesen ismétlődő időjárás-jelentésekre épül. Három-öt perces anyagoknál hosszabbakat nem iktatnak be, mert lát- nivalóan az a félismerés vezeti a szerkesztőiket, hogy a reggeli álmosság leküzdésének a hosszú elmélkedések nem kedveznek. A változás sebes ütemét a stúdiók kiváló, tudatosan oldott atmoszférája egiészíti ki. Az ember igazán nem is tudja, hogy ő költözött-e be a tv-be vagy a tv költözött-e be őhozzá. A műsorvezetők — mellesleg: Nagy-Britan- nda legnépszerűbb televíziós személyiségei — füle mellett szakadatlanul a kávéfőzőből kiáramló pára úszik el, valamennyien elterülnek kényelmes foteljaikban, a BBC-n csak pulóvert illik viselni, öltönyt semmiképpen sem stb. Illik ezenfelül egymás szavába vágni, .spontánul viccelődni, hangosakat kacagni és egymással csipkelődni. Az ITV reggeli show- jában a csipkelődést ketten soha nem ússzák meg: az egyik egy visszavonulóban levő, ötvenes hajóskapitány, aki meteorológusnak csapott fel, és akit a többi közreműködő következetesen „hajó- parancsnok úr”-nak szólít, a másik pedig a stúdiószakács, aki a későnkelő — és munkába nem siető — háziasz- szonyokat látja el 9 óra tál-, ben receptötletekkel. Az egész reggeli vaigy reggeliző televízió határozottan kellemes újdonság, csak éppen a britek még azt nem döntötték el, hogy a reggelijüket hurcolják-e a tv elé, vaigy a tv-t vigyék oda, ahol reggeliznek? Aczél Endre
