Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-26 / 48. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. február 26., szombat A tejbaktériumok ellensége a pasztörizáló, melynek kezelője Tarl Pál Hogy jobban forogjanak a tejföltöltő kerekei: Kiss Lászlóné olajozza Fincsi, túró, iskolatej Gyöngyösről A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat gyöngyösi üzeme az idén 20 éves. A kezdeti időszakban naponta 20 ezer liter tejet dolgoztak fel. A tejtermékek iránt megnőtt kereslet miatt a tárolótér bővítésével mintegy 80 ezer liter tej fogadására képesek ma. Közel 50 kilométeres körzetből 40 szövetkezet, állami gazdaság szállítja a fehérjedús folyadékot. A legkeresettebb: túróból 22 mázsa, Fincsi tejszínből 10 ezer, iskolatejből 5 ezer műanyag pohárral készítenek el a hajnali kiszállításokra. Egyes termékeik eljutnak a szomszédos Pest, Nógrád, Borsod üzleteibe is. Túrókészítés közben Hevér Aiajosné (Fotó: Szabó Sándor) KSH-FELMÉRÉS Nehézkes értékesítés — vállalkozó kistermelők Munkamegosztás a gyümölcstermesztésben Az ország gyümölcstermésének valamivel több mint felét a kistermelők adják. A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők között más mezőgazdasági ágazatokban is tapasztalható munkamegosztás a gyümölcstermelésben is érvényesül; a munkaigényes gyümölcsfajok a mezőgazdasági nagyüzemek termelésében lényegesen kisebb arányt képviselnek, mint a háztájiban és a kiskertekben — ezt állapította meg a Központi Statisztikai Hivatal országos felmérése, amely a mező- gazdasági kistermelés eredményeit összegezte. A felmérés néhány érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet, egyebek között például arra, hogy gyümölcsfajonként, területenként erősert ^szakosodik a termelés, továbbá arra, hogy a termés értékesítése még mindig gyakran gondot okoz, a kisebb tételek zavartalan elhelyezéséért a következő időben többet kell tenni. A mezőgazdasági nagyüzemek gyümölcstermésének több mint 80 százaléka alma, jelentősebb mennyiségű ezen kívül a körte, az őszibarack, a szilva és a meggy. A kistermelők nem sorolták ennyire előre az almát, náluk a betakarított készletnek csak a felét teszi ki, egyéb gyümölcsöknek, például a bogyósoknak, a szilvának és a kajszinak van meghatározó szerepük. Jóformán csak a háztájiból és a kiskertekből számíthat a piac birsre, mandulára, naspolyára, mogyoróra és többnyire dióra és gesztenyére is. Ezekkel a nagyüzemek nemigen foglalkoznak, olyannyira, hogy például a tsz-ek és az állami gazdaságok kajsziültetvényeit a legtöbb helyen felszámolták, a kajszi java az elmúlt években már a kistermelőktől érkezett a piacokra és a kereskedelmi hálózatba. A kistermelők tíz év alatt csaknem 30 százalékkal növelték eredményeiket, termésük kereken harmada a termelők háztartási szükségleteit elégíti ki, kétharmada megy piacra, konzervgyárba, tartósítóüzembe. (Ennél nagyobb arányban javítottak a teljesítményeken a mezőgazdasági nagyüzemek, ez annak köszönhető, hogy nagyobb összefüggő területeken korszerű telepítésekre került sor és sokfelé a korábbinál hatékonyabb eljárásokat alkalmaznak.) Az adatokból kitűnik, hogy a házikertekbe mind szívesebben telepítenek gyümölcsfákat, a kistermelők faállományának már 75—80 százaléka található itt. örvendetes az is, hogy a házikertekbe a korábbinál korszerűbb, nagyobb hozamú fajtákat ültettek, és ezek gondozására is nagy figyelmet fordítanak. Mindenekelőtt a bogyós gyümölcsökkel foglalkoznak szívesen, de kedvelt a ház körül a körte, a meggy és az alma is, sokkal jobban, mint tíz évvel korábban. A kistermelésben gyümölcsfajonként területileg is szakosodás figyelhető meg. Az almának majdnem a fele Szabolcs-Szatmárban van, a szamócának egynegyede Pest megyében, a málnának jelentős része Heves, Győr- Sopron, Nógrád és Pest megyében. A kistermelőktől származó őszibarack közel felét adja Csongrád és Pest megye — illetve közvetlenül Budapest —, s a meggynek majdnem 40 százaléka terem Bács-Kiskun, Somogy és Pest megyében. A termés értékesítése sokfelé továbbra is gondot okoz, mindenekelőtt az almát nehéz elhelyezni a piacokon. Javul viszont a kistermelők vegyianyag-ellátása. A növényvédelem korábbi gondjai jórészt megoldódtak, mivel általában többnyire kis adagokban is lehet vásárolni jó minőségű vegyszereket, készítményeket, s ez segíti a terméshozamok javítását is. (MTI) Szocialista módon, de hogyan? Kétfrontos érzékenységgel... MILYENEK LEGYÜNK? Mit igényel, mát vár tőlünk a kor? A választ gyakorta halljuk mostanában: legyünk vállalkozó szelleműek, kezdeményezők, önállóak, öntevékenyek, alkotó és újító készségűek, kockázat- és felelősségvállalók. S ha a sűrű ismételgetés mintha már kezdené is koptatni egyik- másák követelmény értékét, aligha vonható kétségbe, hogy valóban ez a kor parancsa, Mégpedig hosszú időre szólóan az: nem átmenetű gazdasági nehézségeinkből, a külgazdasági egyensúly időleges megbomlásólból adódik, hanem a szocialista építés, a gazdaság- és társadalomfejlesztés fejlettebb szakaszának természetéből. Márpedig ha ezek társadalmunk alapvonásaiból adódó követelmények, akkor természetszerűen beilleszten- dők az erkölcsi, nevelési eszményekről, az új típusú szocialista emberről, a követendő kommunista magatartásról alkotott felfogásunkba is. Hiszen ez a felfogás sem iehet merev, egyszer s mindenkorra adott, hanem követnie kell az élet, a gyakorlat változásait. Nagyon rossz dolog lenne, ha a szocialista ember, a jó kommunista bennünk kialakult képe szembekerülne a korszerű emberről alkotott elképzeléssel, mintha az előbbiek mellé a „konzervatív” jelző társulhatna. Hogyan tölthetnék be ez esetben a kommunisták élenjáró. veze. tő szerepüket? H'a jól meggondoljuk, a kezdeményező és alkotó készség, az önállóság és felelősségvállalás voltaképpen nem vadonatúj követelmények a párt életében sem. Jó tizenöt-tizenhét éve, a gazdasági mechanizmus reformjának elhatározása és bevezetése óta beszélünk róluk, számolunk velük. A gyakorlatban ez a felfogás mégis mintha lassabban tört volna utat a kelleténél. Sok helyen egyoldalúan értelmezik az egységes cselekvést, a fegyelmezett végrehajtás követelményét. S emiatt helyenként olyan kép alakulhatott ki, hogy az igazi kommunista az, aki beáll a sorba, nem sokát .töpreng hanem teszi a dolgát, végrehajtja a határozatokat. Nem arról van szó természetesen, mintha a fegyelmezettség a határozatok következetes valóra váltása ne lenne joggal elvárható, sőt megkövetelhető és megkövetelendő jellemvonása a párt ■tagijainak. De nem mindegy, maképpen értjük ezt a követelményt. Nem egy alkalommal kapott mór hangot az a felismerés, hogy a határozatok végrehajtásának megszervezése voltaképpen egyet jelent a szükséges feltételek maradéktalan megteremtésével. S ha ezt így fogjuk fel, akkor a következetes végrehajtáshoz nagyon is hozzátartozik az öntevékenység a felelős, önálló gondolkodás és cselekvés, az alkotó és kezdeményező szellemiség Nyugodtan kimondhatjuk: fejlődésünk jelenlegi szakaszában ezek nélkül semmilyen elhatározás, semmilyen döntés nem váltható igazán valóra. MONDJAK MEG, mit kell cselekedni, s mi megtesszük. Az ilyesfajta igényben nemcsak a tettrekészség munkál, hanem a másokra, a „felsőségre” váró tanácstalanság is. Ma már követelmény, hogy né másoktól várjunk „eligazítást”, hanem magunk döntsünk teendőinket illetően, s magunk feleljünk döntéseinkért. Nehezíti a dolgunk, hagy hogy nemcsak „tegnapi önmagunkkal, korábbi beidegződéseinkkel kell szembe- száillnunk. Mert létezik a vállalkozó szellemnek olyan felfogása is, amely ha elfogadottá válna, alapos zavart okozhatna. Nevezetesen az a nézet, amely egyenlőségjelet tesz a vállalkozókedv és a kisvállalkozás közé, amely a kockázat- és felelősségvállalás lehetséges területének csupán a „második gazdaságot”, a háztájit, a különféle gazdasági munkaközösségeket és más hasonló társulásokat tartja. Nemcsak a közfelfogásban él ilyen nézet, de hangot kap némely nevesebb gondolkodónk okfejtésében — például a televízió Tudós- klubjának decemberi műsoréiban — is. Eszerint a korszerű, vállalkozó „autentikus személyiség” csak ebben a szférában alakulhat ki, s akad, aki ennek tápláló forrását, hagyományrendszerét a korábbi kistulajdonosok immár példaképpé magasodó vállalkozói mentalitásában véli megtalálni. MÁRPEDIG HA EZ ÍGY lenne, akkor a vállalkozó- készséggel, mint pozitív erénnyel az emberek túlnyomó többsége aligha tudna mit kezdeni. S itt nemcsak az a kérdés, hogy — a divat tossá vált formulával élve — „szeretjük-e a lámgossütőt?” A keményen dolgozó, becsületes, a társadalomnak hasznot hajtó kisvállalkozót éppenséggel nyugodtan szerethetjük, de az óriási többség nem válhat kisvállalkozóvá, ez nyilvánvalóan képtelenség lenne. S olyan erényekkel nem sokat kezdhetünk, amelyeket éppen fő tevékenységi területünkön, fő munkahelyünkön, életünk alapvető színterén nincs módunk gyakorolni. Ha egy így lenne, értelmetlenség lenne a szocialista embertől, a kommunistától elvárni azokat. Csakhogy nincsen így! Nem tagadva a nagyüzemi munkaszervezet szükséges fegyelmét, a nélkülözhetetlen aláás fölérendeltség meglétét, nem hunyva szemet gazdasági irányításunk némely kényszerű vagy szubjektív okokból adódó túlzott kötöttsége felett, azt kell mondanunk: nemcsak a háztájiban, hét végi különmunkáinkban, nemcsak a kisvállalkozásokiban van szükség a kezdeményezésre és vállalkozásra, hanem minden gazdasági egységben, hivatalban, intézményben. Sőt, itt van erre szükség igazán! A munkafolyamatban is, de nem kevésbé a munkahely közösségi-közéleti fórumain, a politikai-társadalmi szervezetekben, a termelőeszközök köztulajdonálból adódó tulajdonosi jogaink gyakorlása közben. Minél inkább jellemez bennünket ezeken a területeken a kezdeményező, felelősséggel vállalkozó magatartás, annál inkább tekinthetjük úgy, hogy eleget teszünk a szocialista embertől, a fejlődésben élen járó szerepet vállaló kommunistától elvárható követeimé, nyéknek. INDOKOLT TEHÄT ezt a kérdést is kétfrontós érzékenységgel megközelíteni. Így lehet szemléletünk és gyakorlatunk ebben a tekintetben is korszerű, szocialista. (Gy. L.)
