Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 1., kedd 3 Rendet a domboldalon Mint a sajtóból, a rádióból, s a televízióból is közismert, országszerte megnövekedett az engedély nélküli építkezők száma. Évekkel ezelőtt ez még csak a Balatonon jelentett problémát. Azóta azonban megyénkben, s így Egerben is egyre több családi-, társas-, s víkendház épült engedély nélkül. Ezért a városi tanács műszaki osztályának szakemberei a közelmúltban újra felmérték Eger összes külterületi telkeit. Mint Pápay Andrástól, a műszaki osztály vezetőjétől megtudtuk, munkájuk során nagyon sok szabálytalanságra „bukkantak”. Az építési engedély nélkül épült házakon túl, önkényes területfoglalásokra is „fény” derült. Ami leginkább meglepő, az az, hogy néhány vállalat ingatlanával is találkoztak, amelyekről nem volt tudomásuk. Az építészeti rend megteremtésén túl az is célja volt ennek a felmérésnek, hogy az ezzel kapcsolatos valameny- nyi jogszabályt betartassák a jövőben a telektulajdonosokkal. Az osztályvezető elmondta: nem a mindenáron való büntetés vágya vezérelte őket az eljárások során. Elmondták ugyanis az érdekelteknek a lehetőségeket. Azt. hogy a tanácson^ nyolcféle típusterviből lehet választani, s a megfelelő engedélyek beszerzése után érdemes csak a hétvégi telkekre házat építeni. Ezek a tervek mindössze 200 forintba kerülnek. Sokszor a kellemetlenségek egész sora elkerülhető lenne, akár egy telefonon történő érdeklődés után. — Most is több külterületi ingatlant zárt kertté nyilvánítottunk — mondta —, ahol a különböző előírások figyelembe vételével lehetőség adódik az építkezésre. Ezek be nem tartása a büntetésekhez vezet. A jogszabályban előírt táblázat szerint a büntetések összege 3-tól 60 ezer forintig terjedhet. A sok munkával felépített házak után még egy ilyen összegű büntetést fizetni bizony nem kis téher. Viszont fennmaradási engedély kérése minden építkezőnek kötelessége felszólítás nélkül is. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha egy parlagon levő területet kiosztunk, azt szerszámmal, esetleg gépekkel kell művelni. Ezeknek az eszközöknek a tárolására pedig hely kell. Ezt mind megértjük, s a már említett típustervekkel, szakmai tanácsokkal támogatjuk is az építkezéseket, de nem zárkózunk el az egyéni megoldások lehetőségétől. Csak tudjunk róla, mert a jogszabályok megkerülésének a kísérlete sem kifizetődő. Igyekeznek tehát rendet teremteni a domboldalakon a tanácsi szakemberek. A hivatalos út, mint megtudhattuk, ma már minden különösebb zökkenő nélkül járható. A jövőben ezek figyelembevétele nemcsak kötelező érvényű, hanem érdemes is. Ugyanis, ha már egyszer sikerült a rend helyreállítása erre, nagyon vigyáznak a szakemberek a jövőben, , Nagyobb kényelem a közutakon Hétszáz új Ikarus, épülő buszpályaudvarok, karbantartott Viszonylag szűkös anyagi lehetőségei ellenére a Volán ebben az évben is sokat tesz a jobb utazási körülmények megteremtéséért, a személy- szállítás színvonalának emeléséért. Tovább bővíti eszközparkját és korszerűsíti állomáshálózatát. Az idén csaknem 700 új Ikarus autóbuszt vásárolnak, melyek részben a már kiszolgált régi típusok helyébe lépnek, részben valamelyest növelik a jelenlegi, mintegy nyolcezres autóbuszparkot. Folytatódnak a pályaudvari beruházások is: Orosházán, Várpalotán, Békéscsabán és Csornán javában épül az autóbuszállomás, Karcagon, Marcaliban, Siófokon és Szigetváron pedig hamarosan megkezdődnek a munkálatok. Az utasok kényelmének fokozásában, az utazási körülmények javításában azonban — a nagyobb ráfordítást, beruházást igénylő megoldások mellett — egyre inkább előtérbe kerülnek azok a módszerek, amelyek nem annyira pénzt, mint inkább körültekintőbb szervezést, lelkiismeretesebb munkát kívánnak. A zsúfoltság csökkentésére a helyi és elővárosi közlekedésben egyre több helyen számítógéppel határozzák meg a járatok optimális sűrűségét. Ugyancsak a kényelmesebb utazást szolgálja a lépcsőzetes munkakezdés. Ennek előnyét még nem minden vállalat ismerte fel, de bevezetéséről a Volán az idén máris sokfelé folytat tárgyalásokat. A Volán illetékesei azt ígérik, hogy folyamatosan menetrendek korszerűsítik a menetrendeket, felkutatják az újabb utazási igényeket, s számba veszik a meghosszabodott hétvégek utazási tapasztalatait. A korábbiaknál még nagyobb gondot fordítanak a vasúti és a buszmenetrendek egyeztetésére, megszüntetve az értelmetlen párhuzamosságokat, megteremtve a zavartalan csatlakozás lehetőségét. E munka nagyságát jelzi, hogy naponta 13 ezer autóbuszjárat csatlakozik a vasúthoz. A járatok pontosságával nincs különösebb gond; a tavalyi adatok szerint a buszjáratok alig egy-két tized ezreléke maradt csak ki, s nem haladta meg a fél ezreléket a késve érkezők száma sem. (Persze azt, aki éppen ezekre a buszokra várt, nem vigasztalja a csekély arány.) A kellemetlen helyzetek csökkentésére, illetve elkerülésére buszokat állítanak tartalékba, készenlétbe. A tisztaságra is több gondot fordítanak az eddigieknél: egyre szaporodik azoknak a szolgálati helyeknek a száma, ahol mód van a buszok külső tisztogatására, a belső takarításra. A pályaudvarok tisztán tartására az eddigieknél nagyobb számban alkalmaznak saját dolgozókat, illetve szerződéses munkavállalókat. Szintén az utazók kényelmét szolgálja a jegykiadás gépesítése: eddig már csaknem 2500 helyközi járaton szerelték fel az Almex típusú jegykiadó gépet, s az idén további 50Ó buszon helyezik el. (MTI) 1958. február 1.: napilap a Népújság * üdvözöljük az Olvasót és a szerzőelődöket! Akik akkor vitorlát bontottak... Újságról újságírónak írni, meglehet — nem lenne szabad. Saját újságjáról még kevésbé, feltéve — és itt, ez. úttal megengedve —, hogy övé a negyedszázaddal ezelőtt készült lap, amelynek nem volt és nem is lehetett munkatársa. És ma magáénak vallja mégis, jóllehet, nincs hozzá jogi alapja, ha csak az nem, hogy utasa, s matróza is egyben annak a hajónak, amely akkor, huszonöt esztendeje a saját magja által választott, de alia ismert, viharosan szép útra indult. 1958. február 1. Szombati nap volt az a dátum, amikor a festék-, verejték-, papír-, ólom- és fémszagú újságol- dal-vitorlák először repítették jó széllel eddig csak kóstolgatott, de mindenképpen meghódítandó távlatok felé a Népújság című — immár napilapot. Sikerült-e, s ha igen, akkor mennyire, ez a hódítás — nem a mi dolgunk eldönteni. Mégis, belelapozva a sárguló múlt talán enyészetre szánt lapjaiba, valami arra készteti az embert, hogy hagyja egy percre a rohanást, s tisztelegjen ismert és immár soha személyesen meg nem ismerhető elődeinek. Tisztelegjen a Köszöntő című vezércikknek, amelynek szerzője — ezúttal tanácstalan keresi a megfelelő szavakat, nem tudván, mit is mondjon ilyenkor az olvasónak: „írásra kész tolla most tanácstalanul áll az üres papír felett.” Azután, mégis, minden torokszorulás ellenére, feketebetű-ünnepesen — feltörnek az el nem hallgatható szavak: „Megilletődöt- ten írjuk most le az új napilap első sorait. Megilletődöt- ten és mély felelősségérzettel.” És később, néhány sor után: „Már hetek óta boldog izgalommal várjuk ezt a napot, hetek óta lázasan készülünk ... És most az első nap első vezércikkében, első szavunkkal köszöntjük áz Olvasót.. Ma sem tehetnénk mást, ma is csak ezt mondhatjuk, ezen a — számunkra — ün- nepes 25. évfordulón. Köszöntjük az akkori Olvasót, és köszöntjük a mait. Köszöntjük kollégáinkat, a nyomdászokat, akiknek nemcsak nevét, de fényképét is közölte a napilappá válás örömében a 25 évvel ezelőtti Népújság. Mandula Ernő igazgató. Nagy II. Pál, gépszedő, Tóth István tördelő, Hangácsi András tördelő, Vass Éva tanuló, Tancsa Béla ellenőrző-olvasó, Gyöngy Sándor öntő és Csathó Ernő gépmester. Szépen ott sorakoznak egymás mellett az első oldalon. Innen, erről az állomásról nézve jólesik szemlélni a klisékről készült képeket, jó látni az újak számára is baráttá lett Hangácsi Bandi ifjonti arcát, a mindig komoly Nagy Palit, vagy Gyöngy Sándor bácsiról készült portrét. Mindhármójukkal — örömünkre — nap mint nap találkozunk. S peregnek tovább az egyetlen nap dicsőségre, kárhozatra ítélt, sárguló lapok. A második oldalon Együtt és összefogva címmel szerkesztőségi publicisztika, lent pedig, tárcaördelésben Cser- niczky Dénes érdekes útibeszámolója: Két hónap Kínában. És MTI-kommuniké arról, hogy „Elhalasztották ismét az amerikai mesterséges hold kilövését." Halvány mosollyal olvassuk, ez bizony mai anyag is lehetne, csakúgy, mint egy másik kis írás: „Országos értkezlet a mező- gazdaság további fejlesztéséről” ... A harmadik oldalt pedig az akkor főmunkatárs volt, ma főszerkesztő Gyur- kó Géza elbeszélése határozza meg. Címe: Két óra. A téma pedig örök — férfi, nő, tévedések, szerelem ... A negyedik oldalt, amely akkor a hír- és a színházi rovatnak adott helyet — akár el is irigyelhetnénk egykori önmagunktól — négy hasáb (!) hír, címeshír, glosz- sza — s mind érdekesek. És szegény Márkusz Laci színházi portréi Az ember tragédiája egri bemutatójáról. Adám: Györvári János, Éva: Szende Bessy, Lucifer: Forgács Kálmán. És a képek alatt a szerény aláírás: Fotó: Márkusz. Az a Márkusz László, akitől a mai derékhad oly sokat tanulhatott mesterségből, emberségből... Üjabb oldal, ez már az ötödik. Poétaként fiatalnak itt mutatkozik be Farkas András. Ovális, komoly arcú költő tekint ránk a képről — a mi Farkas Bandinak negyedszázaddal ezelőtti vonásai. És öt szép vers akkori új keletű műveiből: A szél, a harsány trombita, Mint fris- senköltött fecskehad . . . Felejthetetlen, Kiáltás és Az a perc . . . Olvassunk bele az egyikbe: Mint frissenköltött' fecskehad Mint frissenköltött fecskehad Csipog bennem pár gondolat. Falatot kérlel éhesen Mint a fecskék az ereszen Ugyan mit adhatnék nekik? A szívemet csipegetik. És ez a fájó húsdarab Sokáig táplálék marad. Sokáig táplálék marad ... Mint nekünk ez a régi, kedves újság, amelynek utolsó oldala a sporté, benne egy rendkívül érdekes cikk Nagy András tollából. Címe: Egy mérkőzésen néhány percig van a labda birtokában a labdarúgó. Ezt olvasva megkönnyebbülten felsóhajtunk: de hiszen ez ma is így van! Akkor hát mégsem lehet az a negyed század olyan rettenetesen nagy idő! Visszavonva mindenféle nosztalgia, menjünk a kispályás meccsre, s fel, mindnyájan, akik ma vagyunk — a következő 25-re ... !' B. Kun Tibor Export Hevesről Folynak az exportga- bona-szállítások a Heves megyei Gabonaforgahni és Malomipari Vállalat hevesi tárolójából. A környékbeli termelőszövetkezetektől bérelt teherautók Hornos Illés irányításával töltik meg a külföldre induló vagonokat. (Fotó: Kőhidi Imre) A hét öröme-gondja Mikófalván A vonatot nehéz pótolni - Bővül viszont a vízhálózat - Hidat, utakat építenek — Indóház helyett posta — Intézményesítik a szemétszállítást Mikófalva 1975 óta társközsége Bélapátfalvának, és az összevonás első éveiből eléggé kellemetlen emlékei vannak Kovács Gábor tanácselnöknek. Sokszor, sokan vádolták a székközség vezetőit azzal, hogy keveset adnak az alig ezerlelkes falucskának. Holott a tények mást igazolnak! Sorolja is: a régi tanácsháza épületében óvodát létesítettek 670 ezer forintért, burkolatot kapott az Akácfa és Lipót út, Kovács József örömére felújították a 120 gyermeket fogadó iskolaépületet, majd központi fűtéssel látták el. A testkultúra ügyét bitumenes pálya szolgálja a tanintézet udvarán, további 600 ezer forintból pedig éppen tavaly sikerült új köntösbe öltöztetni a kultúrotthont és a könyvtá rat is magában foglaló ifjúsági klubot. Aztán, áthúzódó beruházásként, 800 ezer forint értékű öltözőépülettel gyarapodott a községi sporttelep. Lehet ennél többet elvárni 6—7 esztendő alatt? A valóban meggyőző indokok után pedig már a továbblépés lehetőségeiről kapunk közérdekű információkat. — Jogos sérelmük a mi- kófalviaknak, hogy falujukat múlt ősszel kirekesztették a vonatközlekedésből. Hogy miért? Ez évben megkezdődik közelükben egy völgyzárógát építése. Emiatt, a vasútnak ki kell kerülnie Mikófalvát, mert a régi vonalszakaszt a később vízszolgáltatásra is alkalmas tároló elárasztja vízzel. Nos, ez olyan program, ami magasabb érdekből fakad — jegyzi meg Kovács Gábor. — Ezért minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy a kis települést megfelelő buszjárattal kapcsolják hozzánk. Az államvasutak át is utalt 750 ezer forintot a Volánnak egy olyan autóbusz vásárlására, amely a feladatot ellátja. Továbbá magára vállalta, hogy a vasúti indóház feleslegessé vált épületében buszvárót létesít. Mi, saját pénzünkből, az épület többi részét postahivatallá alakíttatjuk át. Tudom, persze, hogy a napi ide-oda buszozás az eljáró dolgozóknak annyiszor nyolc forintjukba kerül. Ezt viszont nem tudtuk kivédeni. A munkások terhein talán kedvezményes havi bérlettel könnyíthetne a Volán vállalat... Bársony Miklós vb-titkár, aki szintén bekapcsolódott hétfő reggeli beszélgetésünkbe, a lezajlott tanácstagi beszámolók kapcsán további értékes felvilágosításokkal szolgált. Lukács József, Gö- böly Miklósné, Kovács Béla, Farkas Sándor tanácstagok, vagy Kelemen Károlyné, Kovács Endre, Szabó József beszámolóin refrénként hangzott a résztvevők közóhaja: egészséges vizet Mikó- f alvónak! És a kívánság most teljesülőben. A gerincvezeték már kétfelől elérte a községet. Kiss Simon, Cseh Miklós — az egri vízműtől — társadalmi munkában készíti a hálózatfejlesztés tervdokumentációját, költségvetését. És ha minden ilyen tempóban halad, az idén hozzá lehet fogni a mikófalvi vízműtársulat szervezéséhez. E témában az is biztató, hogy mind a megyei tanács, mind az OVH pártolja a fejlesztést, így remélhető a beruházáshoz szükséges anyagi támogatás előbbre hozása. Megtudtuk továbbá, hogy két fontos tavalyi feladatnak csak a tervezése fejeződött be, kivitelezésükre az idén kerülhet sor. Például a pétervásári költségvetési üzemben készülnek már a Dózsa úti híd elemei, a jobb idő beálltával pedig — a Jókai utcával együtt — megépül a burkolat is. — Nagyobb volumenű munka a Mikófalván is szolgálatot teljesítő balatoni orvos, dr. Varga László rendelőjének, várójának teljes felújítása, ami az épület állapota miatt elodázhatatlan — folytatta Bársony Miklós vb-titkár. — Az egercsehi épületkarbantartó szövetkezet előméreti költségvetése szerint 600 ezer forint körül lesznek a költségek. És ha azt mondom, hogy ebből 200 ezer forintunk pillanatnyilag hiányzik, nem jelent veszélyt a kivitelezés tekintetében. Indokaink biztosítják a felsőbb szervek támogatását. Kovács Gáborral és Bársony Miklóssal folytatott be- sezélgetésünk még néhány további gondot is fölfedett. Bár tiltakoznak a mikófal- viak a konténerek ellen, egészségügyi érdekből mégis meg kell oldani az intézményes szemétszállítást, aminek a dolgában éppen e. héten akad tennivalójuk a tanácsvezetőknek. Ide tartozik továbbá, hogy a húsbolt tönkrement épülete helyett másikat kell biztosítaniuk az Eger és Vidéke Áfész részére, mert ezt megköveteli a kis település kereskedelmi ellátása. Moldvay Győző
