Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. február 19., szombat Helmuth Kohl (középen) Hans-Jochen Vogel A világ nagy érdeklődéssel tekint a rendkívüli nyugatnémet választások elé. A szó, „rendkívüli" már segít is betekinteni az események szövevényébe. NSZK—választás előtt JAPAN ÖNMÉRSÉKLET Protekcionista fék — szalonképes külsővel Tavaly ősszel bomlott ■ íel a szociál-liberális — a Helmut Schmidt és Hans-Dietrich Genscher vezette — koalíció. A Szabad- demokrata Párt, ígérete elle_ nére, éppen a két választás közötti félidőben szakított a szociáldemokratákkal. Vezetőinek ez a lépése kimerítette volna a hűtlen elhagyás fogalmát, ha a politikában ilyen érzelmi motívum valamelyest is nyomna a latba. Szétválásnak azonban mélyebb — gazdasági és nem. zetközi — okai voltak. Nézeteltéréseik kirobbanása nem alkalmazkodott az alkotmányban előírt választási időponthoz, nem vártak 1984 őszéig. Így jött létre Bonnban a liberálisok parlamenti átállásával az új keresztényszabaddemokrata kormány — azzal az ígérettel, hogy ha_ marosan új választásokat tartanak. Ennek a dátuma lett 1983. március 6-a. Gazdasági háttér Az NSZK-ban már javában zajlikba kampány. A jobboldali ikerpár — a Kohl vezette Kereszténydemokra. ta Unió és a Strauss irányította Keresztényszociális Unió — azzal vádolja az előző, a szociáldemokraták vezette kormányzatot, hogy a múlt tizenhárom év alatt gazdaságilag tönkretette az országot. 1969-ben, amikor a jobboldal kénytelen volt ne_ ki átadni a kormányrudat, még sem munkanélküliség nem volt. sem államadósság, pénzromlás még kevésbé — hangzik választási érvük. Schmidték újjal mutathatnak a rekord amerikai munkanélküliségre és az angol gondokra, pedig mindkét helyen igencsak konzervatív a gazdaságpolitikai gyakorlat. Amíg a gazdaság felfelé ível, viszonylag könnyű pénzelni a beruházásokat és a szociális hálózat fejlesztését egyszerre, de ha a válság minden oldalról szorítani kezd, fellobbannak, sőt robbanhatnak az ellentmondások. Nézzünk példát. A munkanélküliségnek — amely az NSZK-ban két és félmillió embert súlyt — két fő oka van: az általános világnál_ ság, a keresetcsökkenés, valamint a strukturális változás, melynek során az elektronika százezrek munkahelyét veszi el. Miként enyhít, sen a gondokon? A jobboldal elsősorban a tőke beruházási kedvét akarja növelni, adókedvezményekkel. a vállalatok szociális kötelezettségeinek csökkentésével. A szociáldemokraták — a piacgazdálkodás keretei kö_ zött! — nagyobb szerepet szánnak az államnak, mind a beruházásoknál, mind az alapvető szociális juttatások védelmében. Rakétadilemma Ez a szemléleti eltérés volt az őszi szociáldemokrata- liberális szakítás oka. A középvállalkozói érdekeket képviselő Genscherék a gazdaságpolitikában a keresztény- pártok oldalán álltak, de a szétválásba belejátszott a nemzetközi helyzet is főképpen a rakéták ügye. Ez utóbbi lett a választási harc fő kérdése. A szabad- demokraták ebben is ahhoz a Helmut Kohlhoz csatlakoztak, aki fenntartás nélkül támogatja Washingtont. A szociáldemokraták kancellárjelöltje, Hans-Jochen Vogel árnyaltabban fogalmaz. Persze, kár lenne félreérteni a helyzetet: a . szociáldemokraták is csak a NATO-ban tudják elképzelni az NSZK helyét, mégis, törik a fejüket, miként lehetne enyhíteni a két világhatalom közötti feszültséget. Igyekeznek rávenni az amerikaiakat, hogy — válaszul Jurij Andropov decemberi indítványára — tegyenek ők is kompromisszumos javaslatot a közép-hatótávolságú rakéták csökkentésére. Vogel köztes álláspontjának lényege: nagyobb rugalmasságot ajánl az Egyesült Államoknak, és további engedményeket vár a Szovjetuniótól. Európa tehát feszült érdeklődéssel tekint a nyugatnémet választások elé, bár nem szabad azt várni, hogy' március 6-án megoldódnak földrészünk gondjai. & 1 Franz-Josef Strauss (Fotók: AP—MTI—KS) Végeredményben azonban sem az egyik, sem él. másik új nyugatnémet kormány nem felejti majd el, hogy az NSZK nem a tengeren túl hanem Európa közepén, a Varsói Szerződés határainál terül el. Esélyek—remények Végezetül szóljunk az NSZK-beii választások tényleges esélyeiről. Valószínűleg a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió ikerpár marad a legerősebb, de abszolút többséget aligha kap, szükségük lehet tehát a Szabaddemokrata Pártra. Ez utóbbi azonban nem biztos, hogy bekerül a parlamentbe. A Szociáldemokrata Pált a második helyet foglalja majd el abszolút többsége elképzelhető, de nem valószínű). Kérdés, hogy ebben az esetben elfogadja-e Hans-Jochen Vogel, jelen kijelentései ellenére. a Zöldek támogatását. Végül: felbukkant mostanában egy kissebbségi kereszténypárti kormányalakítás gondolata-lehetősége is. Azt mindenképpen látni kell, hogy régóta nem volt ilyen bizonytalan a nyugatnémet választások kimenetele. Mint ahogy az is, hogy ha a világot nem is váltják meg a választások eredményéből következtetéseket lehet majd levonni a nyugatnémetek, talán kissé a nyugat-európaiak hangulatát illetően is. S földrészünk jövője szempontjából egyáltalán nem mellékes, hogy milyen előjelűek lesznek ezek a következtetések. Tatár Imre A képmagnók nyugat-európai piacán egyeduralkodó Japán beleegyezett abba. hogy az idén és jövőre nem szállít évente 4,5 millió készüléknél többet. A közös piaci bizottság elnökhelyetteseinek Japánban folytatott tárgyalásai tehát sikert hoztak az EGK tagországainak. William Brock különleges amerikai kereskedelmi megbízott szintén engedményekre késztette Tokiót: Japán vállalta, hogy az idén sem szállít 1,68 millió gépkocsinál többet az Egyesült Államokba- Az amerikai—japán kiegyezés persze nem teszi kevésbé közkedveltté a japán autókat az USA-ban, a piac korlátaiba ütköző amerikai gépkocsigyártók mégis fellélegezhetnek, legalább jó előre tudhatják, hány vevőt hódítanak majd el a Toyoták és a HondákA Közös Piac már jó ideje követelte Japántól: korlátozza, persze „önkéntesen” a képmagnók, szerszámgépek, televíziós készülékek exportját, az Egyesült Államok pedig elvárta, hogy a szigetország tárja szélesebbre a kapuit a marhahústól, a déli gyümölcsig, számos mezőgazdasági termény előtt. Japán az elmúlt években már vállalt hasonló „önmegtartóztatást”. Energiatakarékos, kisméretű és az amerikaiaknál jóval, olcsóbban kínált járműveivel mégis a piac egyharmadáról szorította ki az ottani autócirkálókat, akárcsak Nyugat- Európában, ahol válságidőszakban homályosította el az olyan patinás cégek nevét, mint a Grunding, vagy a Philips — mégpedig a technológiai fejlődés irányát kijelölő iparágban, az elektronikában. A kis lépések és a még kisebb kereskedelmi engedmények taktikáját követő Japán gazdasági diplomácia alighanem azért hajlott — a múlt évben hozott átfogó vámmérséklések és egyéb engedmények után — az újabb könnyítésekre, mert a további dinamikus exportoffenzíva nemcsak partnerei haragját és ellenlépéseit váltaná ki, de józan számítások szerint már saját gazdasági érdekeit is keresztezné. A könyörtelen árharc például arra késztette a Nyugat- Európát meghódító Japán képmagnó-eladókat, hogy egy éven belül mintegy 500 nyugatnémet márkával kínálják olcsóbban portékájukat A piac azonban annyira túltelített — az igényeket majd harminc százalékkal meghaladó mennyiségű magnó porosodik a raktárakban — hogy engedni kell a mostani 1000 márkás árból is, vagyis az árak könnyen még a japán termelési költségek alá is süllyedhetnek. Japán kereskedelmi érdekei emiatt találkozhattak NyugatEurópa és az USA rövidtávú érdekeivel a kiegyezés azonban egyáltalán nem biztató a világkereskedelem nagyszámú résztvevője számára. Az „önkéntes kiviteli tilalom” egyike az újabb „találmányoknak” a nemzetközi kereskedelemben. A GATT nemzetközi kereskedelmi szervezetének tagországai a közelmúltban tartott értekezletükön tettek ígéretet a fair kereskedelmi játékra, arra. hogy megszün. tetik az egyoldalú kereskedelmi korlátozásokat és utat engednek a szabadabb versenynek. A termékek tucatjára vállalt Japán kiviteli önmérsékletet akár példás eljárásnak is tekinthetnénk, hiszen nincs szó arról, hogy a Közös Piac, vagy az USA zárná ki a japán termékeket az alku mégis inkább újabb korlát, protekcionista fék — igaz, szalonképes külsővel. Az újabb megállapodás annak jele, hogy a világgazdaság és a világkereskedelem még távolról sem indult meg a válságból való kilábalás útján, a nemzetközi kereskedelem főszereplői ezért egyelőre képtelenek vállalni a szabadabb verseny számos gazdasági és társadalmi terhét. Nem bíztak a kedvező konjunktúrafordulatban, nem döntöttek tehát az akadályok felszámolásáról, mindössze a „protekcionizmus szabályozása”, a piaci akadályok rendszerezése történt meg Tokióban ALIG 20 EZER NÉGYZETMÉTEREN A gyémántok városa Jiszteletreméltó társaság' A változó maffia Dalia Chiesa golyókkal Iyuggatott gépkocsija Palermóban. A tábornokot feleségével együtt a város központjában lőtték agyon Rekordforgalommal zárták az elmúlt esztendőt a gyémántkereskedők Antwerpenben, amelyet joggal tartanak a gyémántcsiszolók és -forgalmazók no és persze az iparág vámszedői, a „drága- kőűzérek” városának. Bombay, New York, London, Puerto Rico és Amszterdam mellett a belga kikötőváros üzemeiben dolgozzák fel a legnagyobb mennyiségben a zairei, dél-afrikai bányákból kikerült értékes gyémántkristályokat. A forgalom tavalyi emelkedése — ahogy azt az AFP francia hírügynökség tudósítója megírja —, elsősorban az amerikaiak megnövéke- dett vásárlási kedvével magyarázható. Az antwerpeni gyémántbirodalom „kormánya” a legfelsőbb gyémánt tanács, amely a szakma valamennyi kikötővárosbeli művelőjét tömöríti, 1982-ben 141 milliárd belga frank exportforgalmat könyvelhetett el. A gazdasági pangás láthatóan nemigen csappantotta meg a drágakövek tengerentúli imádóinak erszényét. Az Egyesült Államokba irányuló gyémántexport értéke a múlt évben 486 millió dollárról, 567 millió dollárra nőtt. A legdrágább kövek amerikai exportjának értéke alig két év alatt 82 százalékkal nőtt. E növekedésben a tanács külkapcsolatokkal foglalkozó illetékese, Johan d’Haene szerint három tényező játszotta a legnagyobb szerepet: a dollár árfolyamának emelkedése, az amerikai kamatlábak csökkenése, és a csiszolt gyémántra kiszabott vámtételek mérséklése. A belga gyémánt növekvő tengerentúli kelendőségéhez hozzájárult az amerikai gyémántipar válsága és az izraeli gyémántexport visszaesése is. A szakértők egyértelműen az amerikai gyé-* mántpiac kiszélesedéséről beszélnek. A gyémántvásárlók a legkülönbözőbb rétegekből kerülnek ki. A „kövek szerelmesei”, akik egy- egy jobb darabért tisztes summától szabadulnak meg, leginkább a közepes minőségű nagyobb drágaköveket, valamint a „fantázia” néven ismert apró, gyűrűbe való vagy körte alakúra csiszolt köveket keresik. A kanadai piac is felfutóban van: az oda irányuló belga drágakőexport csaknem megkétszereződött az elmúlt évben. Az Antwerpenben kötött drágakőügyletekből származó bevételek a belga fizetési mérleg hat százalékát teszik ki. A gyémántbirodalom egy alig 20 ezer négyzetméteres területre terjed ki az antwerpeni főpálya- udvar környékén, a Peli- kaanstnaat és a Hovenier- straat határolta négyszögben. A „gyémánt négyszög” a világ tizenkilenc drágakőbörzéjének ad otthont. Szakértők szerint a világ gyémánt- ügyleteinek felét kötik itt. Egy olyan időpontban, amikor a Vörös Brigádok terrorszervezet mintha kifulladóban lenne, a szicíliai maffia és ikertestvére, a nápolyi camorra veszélyes kihívásokat intéz az olasz állam ellen. Végtelen hosszú az a halállista, amelyre a maffia bírák, rendőrök, katonák, politikusok nevét írta és írja. A szervezetet — több mint egy évszázaddal megjelenése után is —, titokzatosság lengi körül. Egyesek számára a szabadkőművesekéhez hasonló társaság, mások szemében titkos kormány, megint mások úgy vélik, hogy közönséges bűnszövetkezet. Nos, a „tiszteletreméltó társaság” manapság már nem az, mint volt száz, vagy százötven esztendővel ezelőtt. Amikor a XIX. század utolsó harmadában megjelenik Szicíliában, párhuzamos hatalmat, egyfajta ellenállamot jelent. A földbirtokosok, a nagykereskedők ráerőszakolják „védelmüket” a kisparasztokra, kézművesekre —, természetesen nem ingyen. Akinek nem kell a kéretlen védelem, azzal végez a lupura, a lefűrészelt csövű puska. Tanú soha sincs, de ha van, akkor érvényesül a hallgatás törvénye. A XX. század elején a maffia már élet-halál ura Szicíliában, ö osztja el a vizet a kopár szigeten, ellenőrzi a gyümölcs- és zöldségpiacot, az útépítéseket, a földügyieteket. Kezében tartja a polgármestereket és képviselőket egyaránt. Az első világháború után már leányvállalata működik az Egyesült Államokban; a szeszcsempészettel, szerencse- játékokkal, prostitúcióval foglalkozó Cosa Nostra. A fasizmus itáliai bukása ritka szerepet kínál a maffiának, a szicíliai partraszállást előkészítő amerikai titkosszolgálat ugyanis igénybe veszi szolgálatait. Hatalmából a második világháború után sem veszít: bosszúhadjáratot folytat a kommunisták, a baloldali gondolkodással gyanúsíthatok, a földfoglaló szegényparasztok ellen. Közben újból változnak az idők. A maffia korszerűsödik, alkalmazkodik az „olasz gazdasági csodához”. A lefűrészelt csövű vadászfegyvert felváltja a géppisztoly. Lecserélik a régi vezetést — ez persze nem megy vér nélkül. Az új főnökök már nem öszvéren kocognak, hanem Alfa Rómeón száguldoznak. Emberrablás, kábítószercsempészet, bakügyletek, szállodaipar, olajüzlet — ezek a korszerű területek. Megváltozott a maffia ideológiája is: azelőtt szívesen tüntette fel gyilkosait igazságtevő szegénylegényeknek. A mai vezetés már sutba vágta ezt a hamis, divatjamúlt romantikát. A mostani maffiások azzal büszkélkednek, hogy egy korszerű módszerekkel igazgatott, modern cég alkalmazottai. A bűnnek ez a vállalata természetesen nem prosperálhatna, ha nem lennének megvásárolható hivatalnokok és honatyák, ha bizonyos politikai körök a maguk pártérdekei szempontjából nem tartanák hasznosnak a „tiszteletreméltó társaságot”. A maffia elleni harc olyan régi, mint maga a maffia. Igaz, a hatóságok eddig jobMegszokott látvány Itáliában: az alvilág egy „büntetésül” lábon lőtt áldozatát elsősegélyben részesítik a járókelők (Fotók: AP — MTI — KS) bára csak a bűntettek végrehajtóira összpontosították figyelmüket, ám nemrég mintha fordulat következett volna be. A maffia letörésével megbízott Dalia Chiesa csendőrtábornok már a titkos társaság irányítóit, s ezek bankszámláit vette célba. Tavaly ősszel azonban meggyilkolták. Előzőleg feletteseitől testőrt és páncélozott gépkocsit kért — takarékosság címén mindkettőt megtagadták tőle. Gyilkosait mindmáig nem fogták el... Hável József összeállította: Pilisy Elemér
