Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1983. február 18., péntek Üdvözlő táviratok Ünnepi megemlékezés Moszkvában A magyar—szovjet barát­sági szerződés aláírásának 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisz­tertanácsa, az egész magyar nép nevében Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban köszön­tötte a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottságát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségét, a Szovjetunió Minisz­tertanácsát és a kommuniz­mus építésén munkálkodó testvéri szovjet népet. A távirat kiemeli, hogy a három és fél évtizeddel ez­előtt megkötött szerződés megbízható, szilárd alapja a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének, a marxizmus— leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus, a teljes bizalom és a kölcsönös meg­értés szellemében. Népeink történelmi jelentőségű ok­mánya kiállta az idők pró­báját, valóra váltása minden területen segítette a szocia­lizmus építését hazánkban, jói szolgálta országaink együttműködését, a szocia­lista közösség erősítését. Pártjaink internacionalista kapcsolatai, országaink sok­oldalú együttműködése, né­pünk és a szocializmust épí­tő szovjet nép testvéri ba­rátsága olyan tényezők, ame­lyek elősegítik a békéért, a haladásért, a népek boldo­gulásáért folytatott küzdel­met. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának a magyar párt és állami vezetőinek címzett távirata kiemeli, hogy a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerző­dés történelmi esemény volt és fontos szerepet játszott a Szovjetunió és Magyarország új, valóban testvéri kapcso­latainak kialakulásában, je­lentős tényezőjévé vált az európai béke megőrzésének és a biztonság megszilárdí­tásának. A magyar—szovjet kapcsolatok sokéves tapasz­talata meggyőzően bizonyít­ja a szocialista internacio­nalizmus szerződésben fog­lalt elveinek elévülhetetlen jelentőségét, amely az 1967- ben aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben megerősítést nyert. Országaink, népeink kap­csolatai szilárd alapokra tá­maszkodnak. Népeinket a szocializmus és a kommuniz­mus építésének alapvetően közös érdekei és céljai egye­sítik. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság gyü­mölcsözően együttműködik az élet minden területén. A töb­bi testvéri országgal együtt aktívan részt vesznek a Var­sói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa tevékenységében. Az SZKP és az MSZMP tel­jes nézetazonossága nyilvá­nul meg a jelenkor legfonto- tabb kérdéseiben. Pártjaink a szocialista közösség össze- förrottságában, a haladó és békeszerető erők együttes te­vékenységének megerősíté­sében látják az agresszív im­perialista köröktől eredő há­borús veszély elhárításának, a nemzetközi helyzet általá­nos javulásának legfőbb biz­tosítékát. A szovjet kommunisták, az egész szovjet nép a jövőben is mindent megtesz pártja­ink, népeink, államaink test­véri szövetségének, megbont­hatatlan barátságának és sokoldalú együttműködésé­nek szakadatlan erősítésére. A távirat így fejeződik be: újabb nagy sikereket kívá­nunk Önöknek, a testvéri Magyarország minden kom­munistájának és dolgozójá­nak, a fejlett szocialista tár­sadalom felépítésében, a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusa hatá­rozatai végrehajtásáért, a szocializmus és a béke javá­ra folytatott alkotó munká­ban. Moszkvában csütörtökön ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt írták alá a Szovjet­unió és Magyarország közötti barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A szakszervezetek házában megtartott rendez­vényén részt vett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB tit­kára, Ivan Kapitonov, az SZKP KB titkára, Ivan Pol- jakov. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnökhelyettese, Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, Duschek Lajos- né, a Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság alelnöke. Jelen voltak a párt. és állami szer­vek, tömegszervezetek és a diplomáciai testület képvise­lői. Filipp Jermas, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság el­nöke beszédében rámutatott, hogy a szerződés aláírása történelmi fordulópontot je­lentett a két nép, a két or­szág számára. A dokumen­tum jogilag erősítette meg a MOSZKVA Moszkvában csütörtökön tárgyalások kezdődtek And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere és Claude Cheysson, francia külügy­miniszter között. A megbe­szélésen a jelenlegi nemzet­közi helyzetről volt szó, va­lamint arról, hogyan közelíti meg a problémákat a Szov­jetunió és Franciaország. VARSÓ A lengyel társadalmi élet­ben tapasztalható negatív, visszahúzó jelenségek elleni fellépés volt a témája a a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságában tartott tanácskozásnak. A párt és a kormány képvise­lőinek együttes ülésén Woj- ciech Jaruzelski hadseregtá­bornok elnökölt. A BÉKE, A BARÁTSÁG és a függetlenség útján — 35 évvel ezelőtt ezek a fo­galmak uralták a magyar híradásokat, amikor beszá­moltak a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés előkészítéséről és 1948. február 18-i aláírásá­ról. A korabeli méltatások joggal hangsúlyozták, hogy történelmi jelentőségű egyez­mény született, amely szilárd és megbízható alapokat te­remtett függetlenné vált ha­zánk és a felszabadító Szov­jetunió kapcsolatainak sok­oldalú építéséhez. Magyaror­szág, amely háborút viselt a Szovjetunió ellen, új hely­zetbe került: a régi rend uralkodó osztálya elvesztette háborúját, a magyar nép megnyerte a békét és élve a felszabadulás kínálta lehető­séggel, saját kezébe vette sorsának intézését, határo­zottan elindult az új társa­dalom építésének útján. A magyar—szovjet barát­sági szerződésben a szerződő felek „kifejezésre juttatták az együttműködésre irányuló megingathatatlan törekvésü­ket az általános béke és biz­tonság megszilárdítása érde­kében”. Most, amikor vissza­tekintünk szerződésünk el­múlt három és fél évtizedé­re, jóleső érzéssel állapít­hatjuk meg, hogy mindig együtt haladtunk a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcban. Ezt külö­nösen fontos hangsúlyozni Szovjetunió és Magyarország kapcsolatait akkor, amikor Magyarország az első lépése, két tette a szocialista fejlő­dés útján. Ezt követően Rajnai Sán­dor nagykövet emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy a két ország ugyan 35 évvel ezelőtt írta alá a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, de a két nép közötti barátság régebbi keletű. A Magyarország és a Szov­jetunió között kialakult ke­reskedelmi kapcsolatokról szólva Rajnai Sándor megál­lapította: népgazdaságunk szempontjából igen nagy je­lentőségű ez az együttműkö­dés. A szovjet-magyar áru­csereforgalom értéke az idén rekordösszeget, mintegy nyolcmilliárd rubelt ér el. Magyarország számára — amely nem bővelkedik fűtő- és nyersanyagokban — igen fontosak a hazánkba irányu­ló szovjet szállítmányok. Kü­lön kiemelte a szovjet együtt­működéssel - épülő paksi atomerőmű jelentőségét. BONN Hans-Jochen Vogel, a Né­met Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje csütörtö­kön kijelentette: az NSZK érdeke az, hogy* az európai közép-hatótávolságú fegy­verek korlátozásáról folyó genfi tárgyalásokon olyan megállapodás szülessék, amelynek megfelelően egyfe­lől a Szovjetunió radikálisan csökkentené ilyen fegyvere­it, másfelől nem kerülne sor az amerikai rakéták telepí­tésére. ALGÍR Taufik Szalha, a Paleszti­nái nemzeti tanács algíri ülésszakán részt vevő Szíriái küldöttség vezetője, egyben a Szíriái Baath Párt Orszá­gos Vezetőségének tagja fel­szólalásában az amerikai imperializmus Közel-Kelet­re vonatkozó tervei elleni harc fokozásának szükségessé­gét húzta alá. ma, amikor a nemzetközi helyzet bonyolult és feszült­séggel terhes, amikor az im­perializmus agresszív körei­nek tevékenysége következ­tében fokozódott a fegyver­kezési verseny, megnöveked­tek a békét fenyegető veszé­lyek Európában és az egész világon. Meggyőződésünk azonban, hogy bármennyire bonyolult is a világhelyzet, megvan a lehetőség arra, hogy túljussunk a nemzetkö­zi kapcsolatok e veszélyes szakaszán. Az események mostani menetét meg kell és meg is lehet állítani, és olyan irányba lehet terelni, amely megfelel a népek vá­gyainak. A magyar—szovjet barátsági szerződés e cél el­érésének fontos eszköze. A szerződés • kimondta azt is, hogy a szerződő felek „a barátság és az együttműkö­dés szellemében fognak el­járni a Magyarország és a Szovjetunió közötti gazdasá­gi és kulturális kapcsolatok további fejlesztése és meg­szilárdítása érdekében, köl­csönösen tiszteletben tartva függetlenségüknek, állami szuverenitásuknak és a má­sik állam belső ügyeibe va­ló be nem avatkozásnak az elvét”. A MAGYAR NÉP BARÁT­SÁGA a szovjet néppel a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született. Közismert, hogy mintegy százezer ' magyar internacio­nalista harcolt a polgárhábo­Szocialista brigádvezetők értekezlete Gyöngyösön (Folytatás az 1. oldalról) kodni tudjanak a fokozottabb elvárásokhoz. A tanácskozáson részt vevő mintegy 250 szocialista bri­gádvezető a vállalat kéré­sére egyetértett azzal, hogy az idei évre előírt szénter­melési programot a Gagarin Hőerőmű megnövekedett igé­nyeihez igazodva, százezer tonnával túlteljesítsék, így összesen 7 millió 400 ezer tonna szén kibányászását vállalták, amely túlszár­nyalja minden korábbi éves teljesítményüket. Ennek megfelelően a meddőletaka- rításban is fokozzák az elő­rehaladást: a tervben előírt 51 millió köbméter helyett 54 millió köbméter földet mozgatnak meg az idén a visontai szénmezőn. Ismertették azt is, hogy a vállalat hárommilliárd forin­tot meghaladó idei árbevé­telében csaknem egymilliárd forintot képez az úgyneve­zett szénen kívüli termelés. A paksi atomerőmű részére a tavalyinál is nagyobb mennyiségben gyártanak acélcellákat, jelentős részt vállalnak az eocénprogram megvalósításában, saját üze­meltetésű bányagépeikhez pedig a korszerűsítést elő­segítő olyan segédberendezé­seket gyártanak, amellyel importot takarítanak meg. Külföldi megrendelésük is jelentős: a Fiat—Allis-cég részére földmunkagépekhez rakodókanalakat, Jugoszlávia megrendelésére pedig úgy­nevezett pemyeleszóró gépek két gyártanak. A tanácskozáson azt is közölték, hogy a vállalat minden eddiginél nagyobb összeget, összesen 145 millió forintot költ az idén szociá­lis ellátásra. Igényjogosult- ságuk szerint mintegy 150 bányászcsalád részére bizto­sítanak az idén új lakást vagy lakásépítési támogatást. A szocialista brigádveze­tők tanácskozásán döntöttek a kiváló brigád cím, vala­mint a vezérigazgatói dicsé­ret odaítéléséről is. rúban a Vörös Hadsereg ol­dalán. Az 1919-ben kikiál­tott Magyar Tanácsköztársa­ság is legelőször Magyaror­szág és a Szovjet-Oroszor- szág népeinek testvéri ba­rátsága mellett szállt síkra. Volt tehát forradalmi örök­ség, amire az 1948-as ma­gyar—szovjet szerződés tá­maszkodhatott. Az elmúlt 35 évben széles körű kapcsolatok létesültek és gyümölcsöző együttműkö­dés bontakozott ki hazánk és a Szovjetunió között az élet minden területén. Külö­nösen lendületesen fejlődtek gazdasági kapcsolataink: külkereskedelmi forgalmunk közel egyharmadát a Szov­jetunióval bonyolítjuk le. A két ország áruforgalmának értéke évente kb. egymil­liárd rubellel növekszik. Az 1983. évi előirányzat megha­ladja a 8 milliárd rubelt. A Szovjetunió hazánk legna­gyobb nyersanyag-, fűtő­anyag- és ipari berendezés szállítója. A Szovjetunió to­vábbra is az energia- és energiahordozó-importunk, valamint alapanyag-behoza­talunk fő forrása. Villamos- energia. és energiahordozó- szükségletünk közel 50 százalékát szovjet importból fedezzük. A vaskohászat és a könnyűipar alapanyagellátása döntő mértékben a szovjet szállításokra épül. A SZOVJETUNIÓ EGY­BEN a magyar termékek nagy vásárlója is. Gépipa­Történelmi kézfogás írta: Roska István külügyminiszter-helyettes —( Külpolitikai kommentárunk )— Halál az ínség földjén A 15 EZER DACCAI DIÁK az éhségtől, nyomortól nekikeseredve vonult az utcákra. Demokráciát, nor­mális politikai állapotokat követeltek, de voltaképpen csupán egyetlen — nem nagy — kívánságuk volt: emberibb életet szeretnének. Ez azonban Banglades- ben lehetetlennek látszik. Nem csoda: a világon sok szegény ország van, ez a délkelet-ázsiai állam azonban mind között alighanem a legnyomorúságosabb. Néhány rideg szám erről: 140 ezer négyzetkilométeren majd 90 millió ember vege­tál, a legenyhébb becslések szerint is ezek kéthar­mada a szó szoros értelmében éhezik. A maradék 30 millió túlnyomó része is — európai mércével mérve — alapvető dolgokat nélkülöz. A trópusokon meg­szokott többszöri aratás, a gazdag termés itt Bangla- desben csak vágyálom: a mezőgazdaság középkori technikája természeti katasztrófákkal, árvizekkel, szá­razsággal párosul — így nem csoda, hogy a parányi területen szorongó hatalmas embertömegnek szinte lehetetlen elegendő élelmet biztosítani. Mindez Banglades születése, 1971 óta alapvetően meghatározza az ország politikai változásait. Az egy­kori anyaországgal, Pakisztánnal vívott véres háború vezére, a legendás hírű Mudzsibur Rahman sejk sem tudta szabadságot szerzett népét a jobb élet felé ve­zetni. A társadalmi-gazdasági átalakítás kísérletei zá­tonyra futottak a nyomorúság gerjesztette folytonos elégedetlenségen. Az elmúlt több mint egy évtizedben éppen ezért kizárólag a hadsereg, a fegyvereket bir­toklók nyers ereje volt képes meghatározni a politikai képlétet. Rahman sejket is hadsereg gyilkolta meg, hogy megpróbáljon hatékonyabb hatalmat teremteni. Az őt követő tábornokot, Ziaul Rahmant a vele nem szimpatizáló katonák pusztították el. A PUCCSOK ES ELLENPUCCSOK ORSZÁGA lett Banglades, a felemelkedés esélye nélkül. Legutóbb tavaly márciusban léptek újra színre a katonák. A szokásos recepttel: rendkívüli állapot, változások ígé­rete. A korrupció ellen azonban a mostapi vezetőknek sincs hathatós gyógyszerük. A szegények országába a világ sok részéből érkező segélyek nagy része válto­zatlanul elfolyik a hatalommal rendelkezők kezei között. A NYOMOR PEDIG újra és újra az utcára hajtja a tömegeket. Most éppen a diákokat. A lázadó bangla­desi fiatalokkal szemben ezúttal sem használtak más eszközt a katonák, mint a fegyvert. Halottak, sebe­sültek, kijárási tilalom, az amúgy is érvényben levő rendkívüli állapot megszigorítása. Eszközök a meg­nyugvás kikényszerítésére, de nem módszerek a tar­tós nyugalom megteremtésére. A mostani junta­vezérnek, Ersad tábornoknak sincs varázsvesszeje Banglades bajainak megszüntetésére. , Avar Karoly __________________________________________________ _ r unk éves termelésének mintegy 25—30 százalékát szállítjuk a Szovjetuniónak. A magyar kivitelben évek óta fontos helyet foglalnak el olyan termékek, mint a híradástechnikai berendezé­sek, a számítógépek, az élel­miszeripari és vegyipari be­rendezések, az autóbuszok, a portál- és az úszódaruk és más gépipari termékek. Könnyűipari és gyógyszer­ipari termékeink szintén népszerűek a Szovjetunió­ban. Szovjetunió nagy meny- nyiségű élelmiszer-gazdasági árucikket is vásárol hazánk­tól. Évente 350—400 ezer tonna gyümölcsöt importál tőlünk és konzerviparunk termelésének mintegy 40 százalékát vásárolja meg. A magyar—szovjet gazdasági együttműködésben fontos szerepet játszik, hogy — mintegy 110 jelentős, hosz- szabb időre szóló egyezmény alapján — kiterjedt és bő­vülő a szakosítás és a koo­peráció országaink között Három és fél évtizedes gaz­gazdasági együttműködésünk eredményeit olyan maradan­dó létesítmények szemlélte­tik, mint a Szövetség gázve­zeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát, a 750 kilo­voltos villamos távvezeték, a paksi atomerőmű, a fővárosi metró, a Budapest Sport­csarnok, a dunaújvárosi vas­mű rekonstrukciója, új bá­nyák kiépítése a Dunántú­lon. A magyar—szovjet kapcso­latok dinamikusan fejlődő részét képezi országaink kul­turális, tudományos együtt­működése is. A Szovjetunió­ban nagy érdeklődéssel fogad, ják a magyar kultúra érté­keit. Nagy a közönségsikere a magyar kultúra napjainak a Szovjetunióban és a szov­jet kultúra napjainak Magyarországon. Büszkék lehetünk rá, hogy a szovjet emberek ismerik és becsülik Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán, Bartók Béla és kul­túránk más nagyjainak mű­veit. A magyar—szovjet barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés 35. évfordulóján öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy kapcsolatainkat a barátság, a kölcsönös megértés és tisz­telet jellemzi. Napjainkban a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió vállalatait, in­tézményeit, városait, megyéit és köztársaságait sokrétűen átszövik a barátság szálai. Fejlődnek országaink lakos­ságának közvetlen kapcsola­tai is a bővülő turizmus eredményeként. A magyar— szovjet barátság a népek boldogulásáért, a szocializ­mus és a kommunizmus ügyének győzelméért, a bé­kéért és a haladásért küzdő harcostársak barátsága.' amely egyaránt megfelel mindkét ország népei érde­keinek. AZ 1948. FEBRUÁR 18-ÁN aláírt szerződés húsz esztendőre szólt és kiállta az idők próbáját. 1967-ben új, korszerűbb szerződést írtunk alá és most ez képezi kap­csolataink, együttműködé­sünk alapokmányát. Mi ed­dig is azt vallottuk, hogy a magyar—szovjet barátság nagyra becsült közös érté­künk. Most, a 35. évfordu­lón újból hangsúlyozzuk: nagyra becsüljük, hogy egy úton, együtt haladunk a Szovjetunióval, hogy egyre bővül politikai, gazdasági és kulturális együttműködé­sünk, hogy erősödik népeink barátsága. Ez biztos támasz volt és marad szocialista építőmunkánk sikeres foly­tatása, hazánk felvirágozta­tása számára.

Next

/
Thumbnails
Contents