Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-17 / 40. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 17., csütörtök 3. Mit ér a dolgozó, ha magyar? Az iparban 11/1. Erre a kérdésre közvéleményünk eléggé eltérő választ szokott adni. Vannak, akik azt felelik, hogy sokat, hiszen — ez közismert — nálunk nemzetközi mércével mérve is elég magas a mérnökök aránya. Mások viszont arra hivatkoznak, hogy a magyar dolgozó is csak annyit érhet, amennyi teljesítményt — képletesen szólva — „letesz” az asztalra. A diploma önmagában még nem emeli a munka, a teljesítmény értékét. A külpiacon csak a termék, vagy a felkínált szolgáltatás .értéke lehet mérvadó. Ezért a dolgozó sem érhet többet, csak amennyit a piac elismer. Ügy véljük, az olvasó már kitalálta, melyik félnek van igaza. Kétrészes cikkünkben azt vizsgáljuk, hogyan, miképp értékeli a külpiac a gazdaság két legfontosabb ágazatát, az ipart és a mezőgazdaságot. Kihez mérjük magunkat? De ezzel már egy másik kérdéshez érkeztünk: kikhez hasonlítsuk a magyar ipar teljesítményét? A kevésbé fejlett - országokéhoz? Ha ilyeneket választnánk, akkor nem kis elégedettséggel számolhatnánk be a hazai ipar kiváló eredményeiről. Igen- ám, csakhogy ez öncsalás, önámítás volna. Mert reális képet csak akkor kaphatunk, ha mindenekelőtt a környező európai országokhoz, azok között is elősorban az élenjárókhoz mérjük a teljesítményünket. Ezt teszi a Központi Statisztikái Hivatal is, immár több évtizede. Az osztrák és a magyar ipar termelékenységét például 1965-től rendszeresen vizsgálják, mint ahogy azt is figyelemmel kísérik, hol tartunk az európai szocialista országokhoz viszonyítva. A népgazdasági, ipari, mezőgazdasági ágazati szintű elemzéseket 1981-től az Ipari Minisztérium kezdeményezésére vállalati nemzetközi összehasonlítások is kiegészítik. Az idáig elvégzett vizsgálatok nem kevés tanulsággal szolgáltak, s néha kellemetlen meglepetést okoztak. Az, hogy Magyarország közepesen fejlett ország sokszor mondogatjuk. De hogy mit jelent a gyakorlatban, az ipar egyes részterületein, ez már kevésbé ismert. A munkatermelékenység színvonala lényegesen alacsonyabb, mint jó néhány fejlett európai tőkés és szocialista országé, köztük az NDK-é és Csehszlovákiáé is. Mindemellett a szervezetlenség, a magas energia- és anyagfelhasználás is csökkenti az ipar eredményeit. S ha az alapvető termelőfolyamatokban korszerűsödött is a technológia, megújultak a gépek, a kisegítő folyamatok — az anyag- mozgatás, a csomagolás stb. — elmaradottsága teszi nehézzé, hogy jobb eredményekét érjen el a szakembergárda. Mi és az osztrákok Az ilyen általános megállapításnál többet árul el a kétoldalú összehasonlítás. Az osztrák—magyar ipar termelékenységét például először 1965-ben hasonlították össze, majd 1975-ben megismételték a munkát. A végeredmény figyelmeztető volt: a magyar iparnak tetemesen alacsonyabb a termelékenysége, s tíz év alatt sem sikerült csökkenteni a hátrányt. Sőt, még növekedett is. Bár 1975 óta jó néhány év telt el, az akkori vizsgálat megállapításai ma is helytállóak. Az osztrák ipar termelékenységi színvonala az ipar átlagában 75 százalékkal múlja felül a magyar szintet. A papíripar, az építőanyag-ipar és a bányászat termelékenysége Ausztriában több mint kétszerese a megfelelő magyarénak. Négy iparágban az osztrák ipar előnye 50—90 százalék közötti, további öt ágazatban, köztük a magyar szempontból lényegesebb élelmiszeriparban a különbség mérsékeltebb, az osztrák ipar előnye 15—46 százalék. A gépipar alágazatai között egyetlen olyan akadt, ahol a magyar vállalatok munkatermelékenysége volt sokkal magasabb, ez pedig a közúti járműgyártás. Itt az osztrák termelékenység még a felét sem érte el a magyarénak. A különbséget több ok magyarázza. 1965—75 között a magyar iparfejlesztésben még az extenzív elemek domináltak, míg az osztrák ipar már intenzívebben részt vett a nemzetközi munkamegosztásban. Emellett az osztrák gépipar belső kooperációja is fejlettebb volt a magyarénál, s a háttéripar is jobban kiszolgálta a gépipar igényeit, mint Magyarországon. Közepes munka, , magasabb fizetés? Még egy érdekes adalék, amely egyúttal az élőmunka hatékonyságára is fényt derít. 1975-ben egy napra számítva az osztrák iparban 7,7 órát dolgoztak az emberek, míg a magyarban majdnem 9 órát Tehát az alacsonyabb teljesítményt itt több munkával érték el. Vagyis, megint bebizonyosodott, hogy Magyarországon sem dolgoznak kevesebbet az emberek. Sőt, még többet. De mivel a munka irányítása, szervezése még sok kívánnivalót hagy maga után, ezért észrevehetően kisebbek a teljesítmények, mint a fejlettebb országokban. Amiként a világ minden dolgozója, a magyar is szeretne magasabb bérhez, több jövedelemhéz jutni. Kérdés azonban: igényt tarthatunk-e az átlagon felüli életszínvonalra, ha csak közepes a teljesítőképességünk? Erre a kérdésre a következő cikkünk végén fogunk választ adni. Kocsi Ilona EGYÜTT A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT Új szőlőfajták és művelési módok a Mátra alján A kísérletsorozat egyik akkori kezdeményezője volt Kósik István termelési igazgatóhelyettes, aki az indítást idézi fel: — Húsz éve már, hogy megkezdtük ezt a munkát — mondja visszapillantva. — A Kertészeti Egyetem szőlőtermelési tanszékének két tanárával — dr. Csepregi Pállal és dr. Zilai Jánossal —, azóta is • élő kapcsolatunk van. 1963-ban 55 szőlőfajta volt államilag elismert. Ezeket kísérletileg tíz hektáron eltelepítettük gazdaságunk csókási kerületében. A széles soros művelésre törekedtünk, amely a legkorszerűbb volt akkor, az osztrák Lenz-Möser nyomán terjedt el. Sokan csodálkoztak akkoriban, hogy olyan szőlőfajtáikat honosítunk a Mátra alján* mint a Balaton-felvidéken ismert szürkebarát, vagy a francia eredetű Chardonay és a So- vignon, illetve a piros tramini. Kísérletileg bizonyítottuk, hogy ezek a fajták megtalálták termőhelyüket ezen a tájon is, éppen úgy, mint a leányka, a muskat-ottonel vagy a hárslevelű. A kísérletek a művelési módokon és a fajták vizsgálatán kívül az agrotechnikára is kiterjedtek, különösen a tápanyag-visszapótlásra, a szőlő mélyművelésére, a gépi csonkázásra és a gépi szüretre is. Rövid idő alatt igazoltuk, hogy az 55 fajtából 38 jól beleillik ebbe a tájba, és megbízható a jövőt illetően is. A Kertészeti Egyetemmel közösen végzett kísérletek eredményeit és a szőlőművelés műszaki fejlesztésében szerzett kedvező tapasztalatait felhasználva a Gyöngyös —domoszlói Állami Gazdaság Dr. Kriszten György: 1978 óta újabb 33 korszerű fajtát telepítettünk... létrehozta termelési rendszerét. Ennek vezetője Kis Ferenc, aki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetéből került ide: — A Gyöngyös—domoszlói Szőlőtermelési Rendszer 1974- ben alakult, és hét partnergazdaság a tagja — magyarázza. — Heves és Borsod megyében csaknem kétezer hektár szőlőterületre adunk rendszeresen szaktanácsokat, és segítünk a gazdaságos szőlőtermelés, illetve a korszerű művelés megvalósításához. Megalakulását követően a termelési rendszer a MÉM Műszaki Intézetével együttműködve jelentős szerepet vállalt a szőlőtermelés hazai gépesítésében, az új típusú erő- és munkagépek kipróbálásában és elterjesztésében. Ennek eredményeként például Gyöngyösről indult el az a permetezési módszer, amely csökkentett szermennyiség felhasználásával hatékony eredményeket hozott a szőlővédelemben. Közös kísérleteket folytattunk az intézettel a gépi metszés bevezetésére, a szőlő úgynevezett mélyműtrágyá- zási módszerének kialakítására is. Sőt, a szakemberek körében „gyöngyösi eljárás"- ként terjedt el országosan a műanyagládás szüret, majd később a még korszerűbb konténeres szőlőszállítás is. A legújabb tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati hasznosítására a múlt év tavaszán a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaságban kutatás-fejlesztési osztályt hoztak létre. Vezetője a nemzetközileg is elismert Kósik István: Húsz éve már, hogy megkezdtük a kísérleteket ... szőlész, dr. Kriszten György kandidátus lett, aki az új művelési módok elterjesztésében is jelentős szerepet vállalt: — Korábban a Gödöllő} Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai karán, majd a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet gyöngyösi telepén dolgoztam — meséli az osztályvezető. — Az elmúlt évek során az állami gazdasággal együttműködve értékes fajtagyűjteményt alakítottunk ki. A piaci igényekhez igazodva, főleg illatos, zamatanyagokban gazdag szőlőfajtákból olyan kínálatot állítottunk össze, melyekből az exportra kerülő borokat készítjük. 1978 óta újabb harminchárom korszerű fajtát telepítettünk itt, Gyöngyösön a Kertészeti Egyetemmel közreműködve. Ezek zömmel korai érésűek, jó időjárási viszonyok között 18—19 fokos mustot adnak, és a terméshozamuk a 20 tonnát is elérheti hektáran- ként. Természetesen a legkorszerűbb, úgynevezett függönyművelést választottuk, amely az Egyesült Államoktól Olaszországon keresztül került hazánkba. Én honosíKis Ferenc: Rendszerünk kétezer hektár szőlő művelésére ad szaktanácsokat... (Fotó: Szabó Sándor) tottam meg először kispar- cellás kísérletekkel, majd nagyüzemi táblákon alkalmazva bizonyítottam fontosságát. Ma már ehhez a. művelési módhoz állami támogatást is adnak az üzemeknek, és 1500 hektár függöny- művelésű ültetvény van az ország szőlősgazdaságaiban. Noha 30 százalékkal több beruházást igényel, mint az egyéb széles soros művelésű szőlők, de a kiadás a többlettermésben megtérül! Ezzel valósítható meg legjobban a gépi metszés, sőt a gépi szüret is, emellett ésszerűbbé teszi a termőföld hasznosítását és a műtrágya-felhasználást. Osztályunk rendszeres segítséget nyújt a termelési rendszernek az újabb agrotechnikai módszerek kidolgozásában. Legutóbb például a francia Brand-cég vontatható szőlőkornbájnját próbáltuk ki itt Gyöngyösön és javasoltuk licencvásárlás alapján esetleges hazai gyártását is. Munkánkban segítségünkre van a Borsod—Heves megyei Állami Gazdaságok gyöngyösi szakszolgálati állomása is, amely talajJ és szőlőnövény-elemzéseket végez. Két évtizede már, hogy egy kísérletsorozattal új folyamatot indítottak el a korszerű szőlőtermelés megvalósítására a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. Azóta ez kibővült és jelentősége fokozódott. A kedvező eredmények leginkább a gazdaság növekvő minőségi borexportjában és a különböző versenyeken elért díjakon mérhetők le. A céltudatos munka legfőbb értéke, hogy a tudomány eredményeit gyorsan kamatoztatták a gyakorlatban. Mentusz Károly Látogatás üzemben, termelőszövetkezetben Dán pártkiildöttség megyénkben Somod! Lajos tájékoztatóját tartja (Fotó: Szántó György) Szerdán Heves megyébe látogatott az MSZMP KB vendégeként hazánkban tartózkodó dán kommunista delegáció. Két tagja — F. B. Norland, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Jörn Christensen, a Központi Bizottság titkára — először a megyei pártbizottságra ment, ahol fogadta őket Somodi Lajos osztályvezető. Tájékoztatást adott megyénkről, majd délután elkísérte a küldöttséget a Csepel Autógyár 3-as számú gyáregységébe, ahol politikai, gazdasági és társadalmi vezetők beszéltek az üzem helyzetéről, a dolgozók mindennapjairól, a munkahelyi demokráciáról. Itt párt- és szakszervezeti aktivistákkal is találkoztak, hogy minél szélesebb képet kapjanak a helyi viszonyokról. Ezután Egerszalókra indult a delegáció, ahol a termelőszövetkezet és a község vezetői ismertették velük a település örömeit és gondjait, bemutatva a mezőgazda- sági nagyüzem eredményeit. A vendégek az esti órákban tértek vissza Budapestre. Művelődési komplexum a kastélyban Mire költenek az idén Boconádon? ' (Tudósítónktól): Boconád elmúlt évben elért eredményei kellő alapot adnak az idei esztendőre a legfontosabb fejlesztésekre. A kastélyfelújítás mellett tervezik erre az évre a községbeli járdaépítési program befejezését, s a lakosság jobb ellátása érdekében még az idén bővítik a helyi élelmiszerboltot. A feladatok megvalósításához természetesen nagymértékben számítanak a lakosság társadalmi munkájára, ehhez biztató az a tény, hogy az elmúlt esztendőben az egy főre jutó társadalmi munka értéke a 400 forintot is elérte. Még a hatvanas évek elején történt. A Gyöngyös— domoszlól Állami Gazdaság vezetőinek kezdeményezésére a Kertészei Egyetem bevonásával szőlőfajtakísérleteket kezdtek a Mátra alján. A közös kísérletsorozattal arra törekedtek, hogy kiválasszák azokat a fajtákat, amelyek Magyarország legnagyobb hegyvidékének lankáin mind mennyiségben és minőségben leginkább megfelelnek.
