Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. február 2., szerda I. FÉNYES, NAGY ESKÜVŐ Licit a házassághoz „Ti mit adtok?” Ha két fiatal közös jövőt, házasságot tervez, családjukat, szüleiket bemutatják egymásnak, Az ismeretségből ideális esetben barátság válhat, hiszen a szülőpárok szándéka azonos: boldognak látni gyermekeiket. Konfliktussá csak akkor válik, ha a beszélgetés Ki ad többet? versengéssé fajul. Ha a szülőpárok aszerint ítélik meg egymást, hogy ki mennyit szán a fiatalok leendő családalapítására. Volt már olyan eset, amikor az apósjelölt (egyetlen lánya eljegyzésén) éppenhogy keresztülesve a bemutatkozáson, rögtön vőjelöltje szüleinek szegezte a kérdést: Ti mit adtok? Majd csinos kis kimutatást tett az asztalra, amelyben tételesen felsorolva ott volt látható lánya hozománya. És a végösszeg. Nem is titkolta, megközelítőleg ennyit vár a fiú „móring- jaként” is. Így aztán, szögezte le elégedetten, nincs vita. A közös szerzemény, valóban közös lesz. A fiú családja távolról sem rendelkezett ekkora ösz- szeggel. Amit fel tudtak mutatni: négy jól nevelt, diplomával, illetve szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkező, szorgalmas felnőtt fiú. Furcsa mód mégis kissé szégyenkezve távoztak az „üzleti megbeszélésről”. Az esküvőt, bizonytalan időre elhalasztották ... Van, ahol viszont termékenyebb talajra hull, a „Ti mit adtok?” — kérdés. A szülők úgy érzik, ha nem rukkolnak ki valami parádés adománynyal, szégyenben maradnak. Inkább összeszedni még az utolsót is, de ne mondhassák „azok”, hogy egy bőrönddel kezdte házasságát a gyermekük! Fogcsikorgató az erőlködés, nehogy a házasulandó, vagy férjhez menendő megkapja új családjától: „A szüleid lehettek volna szorgalmasabbak, előrelátóbbak is!” Bírni kell az iramot! Bírni a hozomány előteremtését, ha a másik szülőpár is elő tudja teremteni, esetleg még túltenni rajtuk is. És emlékezetessé tenni a nagy napot. Egy (mostanában újra divatba jött) fényes, nagy esküvővel. S a hozzá tartozó sokszemelyes vacsorával. természetesen nem egy hangulatos, olcsó kiskocsmában. Egy egyedülálló asszony évekig nyögte ki azt az adósságot, amit lánya esküvőjére, lakodalmára vett fel. Mindezt azért, mert nászasszonya gyanúsan sokat nyugtatta, ők igazán szeretik menyjelöltjüket, ha szerényebb körülmények közül is jön „hozzájuk” feleségül. Hiába, apa nélkül, ugye ... Ekkor határozta el az asz- szony, hogy héthatárra szóló esküvőt rendez — egyedül. Ügy megy férjhez az ő lánya, mint a többi, akinek apja is van. Az adósságot aztán nagy nehezen kifizette. Megközelítőleg egy szoba berendezésének az árát. Megy tehát a versengés. A tét — úgy mond — a fiatalok boldogsága. Akik — nem kevés esetben — riadtan figyelik a fejük felett folyó alkudozást, amely állítólag értük, miattuk történik. Szeretik egymást. Közös a boldogságuk, közösek a terveik. Közös életre készülnek. Vajon érdekük-e, hogy beléjük súlykolják az „enyém-tied” fogalmát, még mielőtt elkezdenék? Szülői segítség nélkül kevés ifjú házas boldogul. A segítség azonban az ő életüket tegye könnyebbé, s ne hajszolja, kényszerítse méltatlan licitálásra a szülőket! A legjobb, ha ki-ki szépen megbeszéli a saját gyermekével, mivel tudja támogatni, otthon teremtésében. Aztán döntsenek a fiatalok. Vagy ... ez így kevésbé látványos? Németh Szilvia Igaz mese az 1500-as Ladáról L. T. mindössze tizenhét éves, 1965. november 7-én született. így azután akkor is megilletné a névtelenség, ha valami bűnt követett volna el. De hát erről szó sincs. L. T. lelkét semmi olyan nem terheli, amelyért bíróság előtt kellene számot adnia. Ugyanolyan, mint korosztályának bármely tagja. Még tanuló. Jogállása szerint legalábbis tagja annak a középiskolának, amelyet — lejáratni nem akarván a jó hírű intézetet — szintén nem nevezünk meg. Esetünk azért igaz. Tanúnk erre az osztály- napló, amelyben a 27. sorszám alatt bejegyezték L. T.-t. És teljesítményét is. Ebben a félévben összesen 51 érdemjegyet kapott, ebből 30 (harminc) az egyes. A félév lezárásakor nyolc tantárgyból kapott elégtelent, azaz egyest — tizenkét tantárgya van. Két kettese a magatartás és a szorgalom — ezekből tudvalevőleg egyes nincs, nem is adható. A tarka lapon van még két pecsét, amely az osztály- főnöki figyelmeztetőt, és az igazgatói intőt teszi hitelessé. És van még a könyvben egy végösszeg: L. T. egy félév alatt 36 (harminchat) órát mulasztott igazolatlanul. L. T.-nek van egy ötöse is: testnevelésből. Szeret focizni. ★ Szeret, de nemigen tud. Aki futballistaként példaképe lehetne, ilyen idős korában már NB I-es csapat legendás csatársorában volt híres középcsatár. Élete nyitott könyv a szurkolók előtt: tehetetlen tehetség, akinek emberi hibáit sosem nyesegették, és aki élete két nagy lehetőségét, két igazi világ- bajnoki kiugrási alkalmát nem volt képes megragadni Nem sportember tehát az átlagember szemében. Hisz a sportembert arról ismerni meg, hogy legelőször önmagot képes legyőzni, önnön hibáinak, kényelemszeretetének legyőzése után léphet csak ki a küzdőtérre, hogy más mellett mérettessék meg. L. T. esetében ilyesmiről szó sincs. Még egy közepes képességű NB II-es csapat keretébe sem tudta magát beverekedni. Jelentéktelen valaki tehát. Aki ugyan aputól ígéretet kapott egy ezerötös Ladára, ha tanul, de ő olyan jelentéktelen, hogy nem tanul. Tudatlan. Vagy mégsem? ★ L. T.-nek kezdett meggyűlni baja az osztályfőnökével. Aki megpróbálta betartani a törvényt. Az iskola munkáját szabályozó rendtartás kimondja: a középiskolából hat óránál többet igazolatlanul hiányzó tanuló önmagát zárja ki az intézetből. L. T. hatszor annyit hiányzott. Mégsem csapták ki. Nem lehetett. ★ Végh Antal híres-hírhedt könyve, a „Miért beteg a magyar futball?" külön fejezetet szentel a telefonnak. Egyenesen misztikus hatalmúnak írja le a készüléket, amelyet felemelnek valahol, belemennydörögnek valamit, — mondjuk lakásügyet intéznek el, vagy fegyelmit követelnek egy teljesen vétlen osztályfőnök ellen, vagy egyszerűen csak annyit: hagyd, öreg, ez nem a te ügyed! — de mindenképpen olyasmit mondanak bele, amit írásba fektetni, tanúk előtt megismételni nem lehetne. Hiszen törvénytelen volna, bajt hozna a mennydörgőre. De telefonon lehet. Az nem bizonyítható; azt nem hallgatják le, szerencsére, hiszen jogállamban élünk, az újságíró sem szellőztetheti, hiszen bizonyíték hiányában azonnal elveszítené az ellene indított sajtópert, rossz esetben még őt hurcolhatják meg rágalmazásért. A telefon tehát mindenható. Végh Antal szerint. Aki persze ezt szintén nem tudja bizonyítani. Tehát: nincs igaza. Az egész telefon — misztika, kitalálás. ★ Nem állítom tehát én sem, hogy L. T. ügyében „szóltak”, biztosan nem is tették. De hogy L. T.-t nem csapták ki, az szintén bizonyosság; nyoma lenne az osztálykönyvben, ha másként lenne. L. T. tehát nevet az osztályfőnökén, akinek negyvenhavi teljes jövedelme az ezerötös Lada. Amely jövedelemért: tanít, osztályfőnök, KISZ-munkát szervez, osztálya az iskolarádió gazdája, szüretelni megy és esténként két gyereket nevel, otthon. És füstölög magában el- alvás előtt. Hogy ő csak tanulásra fordított annyit az életéből, amennyit L. T. egyáltalán élt. Hogy milyen KISZ-szervezet lehet annál a sportegyesületnél, amely eltűri a lógást, amit pedig könnyűszerrel igazolhatna is, de még ezt a fáradságot sem veszi. Inkább lovat ad L. T. alá. Eszébe jut; ha egy esztergályos 36 óráig nem csinál semmit, az vagy sztrájk, vagy azonnali kirúgással járó fegyelmi. És hogy mi lenne, ha ő nem tanítana 36 órát? Füstölög magában, és nem tud elaludni. Kőhidi Imre Az Alvin Lee Band. Balra a „Villámkezű” (Pethő László felv). EGYÉVES A POPKATLAN A „Villám kezű” koncertje Ki ne emlékeznie a hatvanas évek egyik élvonalbeli angol zenekarára, a Ten Years After-re. Különösképp az együttes vezéregyéniségére, Alvin Lee-re, akit bravúros gitárjátéka, káprázatos technikája miatt egyszerűen csak „Villámkezűnek” hívtak zenei berkekben. Hajdani együttese 1967-ben alakult, s a 69-ben megrendezett több napos rockfesztiválon, WoodstocJc-ban érte el sikere csúcspontját. Fontos állomás volt ez a rockban. Fölvonult itt az akkori idők angolszász muzsikusainak legjava. Alvin Lee, a káprázatos kezű gitáros ekkor alapozta meg világhírnevét is. 1973-ban a Ten Years After feloszlott, ám vezetőjének játékstílusa fogalomként vonult be a rock nagykönyvébe. Az idők folyamán több ízben átszervezte zenekarát. Legutóbb Alvin Lee Band néven szerepelnek a nemzetközi porondokon. Így érkeztek hazánkba is. A Budapest Sportcsarnok január 29-i koncertjére hívták meg őket. Az egyéves jubileumát ünneplő intézmény, valamint a Popkatlan néven jelentkező hangversenysorozat „születésnapi” meglepetése volt a hajdani világsztár. Hajdani, írtuk, mert ha ugyan a rock Paganinije nem is felejtett el gitározni, azért ma már nem tartozik a műfaj élvonalába. Előbb az Űj Skorpió lépett a színpadra, s érdekes párhuzamként, avagy ellenpontként ugyanabban a felállásban — tehát két gitár, dob — muzsikáltak az angol fiúk. A koncert első részében a régi nagy Ten Years After-sláge- reket játszották: a Shcool girlt, a Love like a man, és más örökzöldeket. Frenetikus sikerrel. A második részben is régi dallamok csendültek fel, ám ekkor nem saját szerzeményeket, hanem más népszerű dalokat adtak elő. Még Hendrix Hey Joe-ja is előkerült. Aztán a régi nagy rockok. Ez utóbbiak annyira „bepörgették” a sportcsarnok több ezres közönségét, hogy alig akarták Alvin-t leengedni a színpadról. Ráadás ráadást követett. Ekkora ünneplést talán ő maga sem várt, s talán meg sem érdemelt. Mert a blue- sok, a rockok, ha nem is kopnak meg, azért aki ebben a műfajban nem tud újítani, előbb-utóbb a perifériára kerül. A hajdani együttes neve magyarul azt jelenti Tíz év múlva, de a szép sikereket elért társulat mára csak emlék maradt. Ezekből él Alvin. És mi is. Mert ha 10 évvel ezelőtt van ez a koncert, talán heurékázva írhatnánk róla. 'Mindenesetre jó volt felidézni a hőskorszak dalait. A Popkatlan szervezői, az V. kerületi KISZ-bizottság munkatársai a koncert bevételét az úttörőstadion felújítására ajánlották fel. Ha mondjuk meghívnák a Pitik Floydot egy magyar- országi koncertkörútra, tán egy új stadion is fölépülhetne. Józsa Péter Területi verseny előtt ifjú kereskedőink A kereskedelemben tanuló fiatalok számára a vegyesbolti és a kozmetikai kategóriában az egri MÉSZÖV-székház oktatási kabinetjében rendezték a napokban a szakma kiváló tanulója címért folyó verseny megyei döntőjét. A gyakorlati és elméleti feladatok elvégzése után az előbbi szakmában Hajdú Cva, a hevesi ABC-áruház harmadéves tanulója (képünkön középen, az általa összeállított ajándékcsomaggal) győzött, Soós Erikát, a lőrinci ABC fiatalját megelőzve. Az utóbbi szakmában pedig Lendvai Edit, az egri 71. számú háztartási bolt versenyzője lett az első, míg a második helyre Bozó Tünde, a megyeszékhelyi 74-es háztartási bolt tanulója került. Ök négyen képviselik majd Heves megyét februárban, a budapesti területi versenyen. (Fotó: Szabó Lajos) Felvételi színész és dramaturg szakra A Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételt hirdet az 1983—84-es tanévre, színész és dramaturg szakra. A nappali tagozaton négyéves tanulmányi idővel induló színész és dramaturg szakra érettségizett, vagy az 1982—83-as tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetnek. (A művészeti főiskolára jelentkezők az érvényes rendelkezések értelmében egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezfíttnek.) Hároméves tanulmányi idővel — esti oktatás keretében — operettmusical tanfolyam is indul. Erre azok jelentkezhetnek, akik megfelelő énekhanggal, tánckészséggel és színészi adottsággal rendelkeznek, s munkájuk mellett vállalkoznak a tanulásra. A jelentkezők felső korhatára színész szakon 22, dramaturg szakon 26 év, operett-musical szakon férfiaknak 24, nőknek 26 esztendő. Jelentkezni írásban lehet, a jelentkezési laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, életrajzot, nappali tagozatra 75 forint, esti tanfolyamra 100 forint vizsgadíj befizetést igazoló postai csekkszelvényt, s orvosi véleményt. A jelentkezés határideje: 1983. március 31. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, tanulmányi osztály, 1088. Budapest, Vas utca 2/C.
