Népújság, 1983. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-12 / 36. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1983. február 12., szombat USA - KÖZÖS PIAC Újabb vihar a láthatáron Alig csitult el a vihar, amelyet a szibériai gázvezeték és az acélszállítások váltottak ki, újabb felhők gyülekeznek az Egyesült Államok és az Európai Gazdasági közösség felett. Ezúttal a mezőgazdasági termékek okoznak nézeteltéréseket. A Reagan-kormány szinte ultimátumszerűén felszólította nyugat-európai konkurrenseit: azonnal szüntessék meg az agrártermékek szubvencionálását. Magas belföldi árak A Közös Piacban a tagállamok évről-ére egységes mezőgazdasági árakat állapítanak meg. Ezek rendszerint jóval magasabbak a világpiaci áraknál. Annak megakadályozására, hogy harmadik országok olcsóbb ajánlataik révén bejuthassanak a piacra, magas vámokkal és egyéb korlátozásokkal védekeznek. Ez a kereken kétezer rendelettel szabályozott agrárpiac, a mesterségesen magasan tartott árak sújtják a fogyasztókat, ugyanakkor busás hasznot húznak belőlük a föld- birtokosok és a nagy élelmiszeripari konszernek. A kis- és középparasztok számára ugyanakkor nem jelentenek előnyt, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi tíz évben több miint tízmillió parasztgazdaság ment tönkre. A közösség ellentmondásokkal teli agrárpolitikája jelentékeny túltermelést hozott létre, amelyet a belső piac képtelen felvenni. A következmény egyrészt: élelmiszerek, mindenekelőtt gyümölcsök és főzeléknövények tömegét semmisítik meg. Másrészt: az így is megmaradt hatalmas felesleget természetesen külső piacokon kívánják értékesíteni. Évi 20 milliárd dolláros kivitelével a Közös Piac — a 40 millió dollár értékben exportáló Egyesült Államok után — a világ második élelmiszerex- portőrje lett. A magasabb belföldi és az alacsonyabb iroio: nonzoni—is.b) világpiaci árak közötti különbözeiét a brüsszeli közös kasszából szubvencionálják. Válságban a farmerek Éppen ez váltja ki az USA elégedetlenségét. Azt vetik a közösség szemére, hogy irreálisan magas áraikkal túltermelést idéznek elő és az agrárexport támogatásával bejutnak az amerikai piacra csakúgy, mint azoknak az országoknak a piacára, amelyek azelőtt az Egyesült Államoktól vásároltak me- zőgazdsági tenmékeket. A Reagen-kormányzatot az amerikai mezőgazdaság válsága késztette az erélyes fellépésre. A farmerek helyzete már a harmincas évek világválságának súlyosságára emlékeztet. A tömeges munkanélküliség csökkenti a vásárlóerőt, a magasra srófolt kamatok és a szűkülő exportpiacok következtében a múlt év első tíz hónapjában több mint hétezer parasztgazdaság jutott csődbe. A balul sikerült szovjetellenes gabonaembargó ugyancsak dollárok milliárdjait vette ki az amerikai farmerek zsebéből. Nincs mit szemrehányni A múlt év novemberében megtartott genfi GATT- konferencián, majd az ezt követő brüsszeli tárgyalásokon a Közös Piac egyértelműen visszautasította az Egyesült Államok beavatkozását a közösség agrárpolitikájába. Azzal érvelnek, hogy Nyugat-Európa ma is az amerikai farmerek legnagyobb vásárlója: az USA négyszer annyi agrárterméket szállí taz EKG országaiba. mint amennyit vásárol tőlük. Ami pedig az Egyesült Államok szubvencióit illeti, az sem marad el a Közös Piacétól. A szervezet brüsz- szeli bizottságának a számítása szerint az USA központ költségvetéséből — a szövetségi államok hozzájárulásai nélkül — 24 mil- liárdot fordítottak a mező- gazdaságra, ami lakosság számarányát tekintve magasabb az egy főre eső nyugat-európai támogatásnál. Az már más kérdés, hogy a támogatás oroszlánrésze, akárcsak a Közös Piacnál, nem a parasztok, hanem a nagy farmerek, élelmiszerkonszernek és kereskedelmi óriáscégek zsebét duzzasztja. Az amerikai mezőgazdasági termékek eladását az újabban magasra tornázott dollárárfolyam is nehezíti. Az Egyesült Államok és az Európai Gazdasági Közösség közötti agrárvitában aligha várható megegyezés. Megfigyelők szerint az USA fenyegetései csak fokozzák az ellenállást és élesítik a harcot az agrárpiacokért. Gáti István Bandák az Arany-háromszögben Csempészek háborúja 3 fi A kábítószer-csempészet ellen küzdő amerikai szervezed szakemberei nemritkán hajolnak idegesen a meteorológiai jelentések fölé: elsősorban Délkelet-Ázsia időjárása érdekli őket. A megfigyelőállomások adataiból akarják kiolvasni, mire szá- mitfíartnak az Arany-háromszögből. A Burma, Thaiföld és Laosz határainak találkozásánál fekvő területen nem csillogó nemesfémet termelnek) ki, az ott honos növé- nytúkultúra értéke azonban egyenértékű az aranyéval. A mákról van szó, amely a legtöbb kábítószer alapanyaga. Amennyiben az időjárás kedvező, s a termés jónak ígérkezik, az amerikai hatóságoknak alaposabban fel kell készülniük, hogy megakadályozzák e lelket és testet egyaránt romboló mérgező anyagok becsempészését. Idén kegyes az időjárás a titkos ültetvények birtokosai iráánt: 700 tonna mákgubóra lehet számítani, száz tonnával többre a tavalyinál. összeállította: Huppán Béla Az amerikai hatóságok mégsem idegesek, a hatalmas termés és a várható búsás haszon ugyanis szembeállította egymással a csempészbandák vezéreit. Eddig jórészt csak a csempészek, valamint az ellenük harcoló katonai és rendőri alakulatok küzdelméről hallottunk. Most viszont a kisebb magánhadseregeknek is tekinthető fegyvereseket zsoldban tartó csempészvezérek először egymás közt szeretnék az „ügyeket” rendezni., A dzsungelek mélyén öldöklő küzdelem bontakozott ki közöttük. Sok hagyományos csempészőt „bedugult”, mivel ezeket a bandák egymás elől lezárták. A rivalizálás tavaly februárban kezdődött. Ekkor a thaiföldi hadsereg kiűzte Khuan Sat — a legnagyobb hatalmú csempészfőnököt — és háromezer fegyveresét luxus hegyi „sasfészkéből”. Khuan Sat Burmába menekült, hatalmi vákumot hagyva maga után. A kisebb bandavezérek elérkezettnek látták az időt, hogy nagyobb sápot húzzanak az amúgy is búsásnak ígérkező haszonból. Khuan Sat természetesen nem nyugodott bele elűzeté- sébe, Burmában újabb zsoldosokat toborzott és így megerősödve be-betört a thaiföldi területre. A történeteket bizonyítja, hogy a thaiföldi és a burmai hadsereg az üldözés során gyakran egymás országainak területére lép, ami diplomáciai feszültséghez vezet. így aligha tudják összehangolni tevékenységüket, amire pedig annál is inkább szükség lenne, mert az Arany-háromszögben (ahol igen sok nemzetiségi törzs él) számosán támogatják az illegális magánhadseregeket. A rendkívül elmaradott területen a lakosság szinte egyetlen bevételi forrása a csempészbandáktól — a segítség fejében — befolyó ösz- szeg. A támogatást megtagadni egyébként is veszélyes dolog. A thaiföldi és burmai kormány a nagy távolság, a dzsungel adta nehézségek miatt alig tudja ellenőrizni e területet. A lakosság így jószerivel ki„ van szolgáltatva a csempészbandák önkényének. Az éjszaka csendjét gyakran veri fel fegyverropogás. Nem kevesebb, mint 800 millió dollár értékű „áruért” folyik az ádáz harc, s a szembenálló felek sem ismernek sem istent, sem em_ bért. (g. fehér) Kabil ékszer biskrai datolya Algériai mozaik Datolyával telt alfafű kosarak a biskrai piacon Zománccal, féldrágakővel, korállal, díszes gyűrűk, medálok, fülönfüggők. Kék- zöld-sárga díszítésű láncok, sokágú függelékek. És a kettős kabil-kereszt. Valamennyi ezüstből, kézzel megmunkálva. A műhely és az üzlet egymásba nyílik. A nyitott ajtón megcsodálhatom a hosz- szú asztalnál ülők ügyességét, amint az ezüstöt és a köveket összeillesztik, vésik, formálják. Beni Jenni, a hegycsúcsra épült falu alig két utcából áll. A házak között kicsiny üzletek, műhelyek. Mindegyikben az össze nem téveszthető kabil ékszereket készítik, árulják. A kabil-ékszer világhírű. Egy sajátos nép művészetének remeke. Kézművesek formázták aprólékos gonddal évszázadokkal ezelőtt a kabil menyasszonyok hozományát. A vastag ezüst pártát, sokszálú, sok-csüngős nyakéket, a vastag kar- és láb- perecet. A hagyomány tovább él, s bár a kabil menyasszony már ritkán visz a házasságba vagyont érő ezüst-tárgyakat — annál több turista vásárolja az ősi módon az ősi motívumokkal díszített kabil ékszereket. Kelet-Algériában, a Teli- Atlasz magaslatain, a Djurd- jura lejtőin fehér falú házakban, az arabokétól eltérő településeken élnek a kabilok. Különös népcsoport, saját nyelvvel, népművészettel, szokás-rendszerrel. A kabiliai hegyek és a tenger között keskeny partsáv húzódik, Algéria legtermékenyebb vidéke. De a hegyek komorak és terméketlenek. A síkságon gabonát, szőlőt, gyümölcsöt termelnek. A hegyvidéken élők szőnyegszövéssel, fonással, fazekassággal, fém- és bőrdíszművességgel foglalkoznak. A falvak a hegycsúcsokra települtek. Minden csúcson ott fehérük egy-egy festői falú. Azt mondják a kabilok, akkor költöztek a hegytetőkre, mikor a felszabadító háború utolsó éveiben, 1961-ben a franciák szinte földdel tették egyenlővé településeiket. A lerombolt házak lakói felvonultak a csúcsokra, s felépítették jellegzetes, meglehetősen rendezetlen falvai- kat, melynek középpontja a Djema, a Nagy Ház, a kabil önkormányzat székhelye, s a dísztelen mecset. Béni Jenni is két hosszú utcából áll. Egymást érik az ötvös- és kerámia-műhelyek. Valamennyiben egy-egy nagy család férfitagjai dolgoznak. Apáról fiúra száll a mesterség fogásainak elsajátítása, apáról fiúra hagyományozó- dik az ősi motívumok formálása. Amilyen színekkel ékesítik az ezüstöt, olyan színekben — kék, zöld, sárga, a korall árnyalataiban — pompáznak a kabil asszonyok is. Színes viseletűk festői ellentétet alkot a fehérfalú házakkal. ★ A Szahara kapujában, a datolya hazájában, a rómaiak által is lakott Vescerá- ban, a mai Biskrában a legérdekesebb a piac. Ahol természetesen minden mennyiségben és formában árulják a mézédes datolyát —, fürtökben, zsákokban, leszemezve, dobozba préseivé. De ott sorakoznak a szaharai növény, az alfafű merev, kemény szálaiból fonott kosarak, szatyrok, szőnyegek, dísztárgyak is. A sárgás-zöldes — gyékényhez hasonló — fonott használati cikkek tartósak, praktikusak. Az alfafű szárazságot tűrő, igen ellenálló növény. Csomókban nő, s megtelepszik a csapadékszegény szaharai vidékeken is. Hajdan a legszegényebbek utolsó kenyérkereseti lehetősége volt az alfafű szedése. Az élesszárú növény leszedése, begyűjtése igencsak próbára tette a vállalkozókat. Szépek az egyszerű geometriai mintával díszített ége- tetlen afrikai agyagedények. Óriás tálak, tányérok, csöbrök, bögrék. A fazekasság — az asszonyok művészete. Míg Algéria-szerte csaknem minden mesterséget a férfiak űznek — az agyaggal a nők bánnak ügyesebben. A napon szárított agyagra festékbe mártott ujjúkkal írnak egyszerű mintázatot. A szűk, a piac — igazi, keleti hangulatú, színes, zsibongó és hangos. Az árusok, s a vevők rezzenéstelen arcú férfiak. Elmélyülten mustrálják az árut, mígnem kezdetét veszi a szenvedélyes alku, arcuk megszínesedik, hangjuk átforrósodik. Kádár Márta Kabil kereszt és gyűrű (A szerző és Hauer Lajos felvételei — KS) 'Cs " li llllP 'lii |i WSk íserdei ösvényeken viszik a kábítószer nyersanyagát a burmai határvidéken (Fotó: Newsweek — KS) Élelmiszerek millió tonnáit semmisítik meg
