Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 11. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 14. péntek CUELLAR JAVASLATA Csúcstalálkozó New Yorkban Az ENSZ New York-i székhelyét javasolta egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozó színhelyéül Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára az AP ame­rikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában. Az AP csütörtökön ismer­tette a Cuellarral készített interjút. A főtitkár emlékez­tetett rá, hogy az ENSZ „a tanácskozások állandó fóruma” és a világszervezet New York-i székhelye min­denképpen alkalmas a két nagyhatalom vezetőinek kapcsolatfelvételére. Véle­ménye szerint egy ily talál­kozó „elősegítené legalább azt, hogy jobb légkört ala­kítsanak ki számos nemzet­közi probléma megoldásá­hoz". Cuellar a leszerelési kér­dések iránt világszerte fo­kozódó érdeklődéssel kap­csolatban megállapította, hogy a „dolgok mozgásba jöttek". Leszögezte: most a nagyhatalmak felelős poli­tikusain a sor, hogy „a he­lyes irányba tereljék a dol­gokat". IZRAEL-LIBANON Kompromisszumos napirendben állapodtak meg Izrael és Libanon képvi­selői csütörtökön a felső- galileai Kiriat Smonában létrejött hatodik találkozó- ~ jukon elfogadták a kétolda­lú tárgyalások kompromisz- szumos napirendjét, amely­nek tervezetét Morris Dra­per, az amerikai küldöttség vezetője terjesztette a két ország kormánya elé. David Kimche külügymi- nisztériumi főigazgató, az iz­raeli küldöttség vezetője a megállapodást bejelentve közölte, hogy az alábbi kér­déseket vették fel a tárgya­lások napirendjére: 1. A hadiállapot megszün­tetése. 2. Biztonsági intéz­kedések. 3. A jövőbeni kap­csolatok keretei, ezen belül a hivatalos érintkezés for­mája, az ellenséges propa­ganda beszüntetése. A sze­mélyek, áruk és eszmék sza­bad áramlása. 4. A teljes csapatkivonás programja, az­zal a feltétellel, hogy Izra­el csupán az összes külföl­di erő kivonása keretében vonja ki csapatait Libanon­ból. 5. A megállapodások garanciái. Mind az izraeli, mind a libanoni küldöttség kikötöt­te. hogy elfogulatlanul, elő­zetes elkötelezettség nélkül folytatnak tárgyalásokat a napirendről, amelyet továb­bi javaslatokkal egészíthet­nének ki. Sorozatos támadások Mozambiki tiltakozás Mozambik az ENSZ fő­titkárához fordult amiatt, hogy a Dél-afrikai Köztár­saság sorozatos támadáso­kat indít az ország területe ellen'. Dél-afrikai zsoldosok a legutóbb tíz kilométeres mélységben behatoltak a szomszédos Mozambik terü­letére, megsebesítettek 16 személyt, köztük asszonyo­kat és gyermekeket — tá­jékoztatta Perez De Cuel- lart levélben a délkelet-af­rikai ország állandó ENSZ- képviselője. A diplomata hangsúlyozta, hogy nem elszigetelt eset­ről van szó. A dél-afrikaiak még az ország északi részé­ben, Beira kikötőváros tér­ségében is támadásokat haj­tanak végre. Az áldozatok polgári lakosok, valamint dél-afrikai menekültek. Meg­figyelők megállapítják: a dél-afrikai támadások fő célja az, hogy pánikot kelt­senek a mozambiki lakos­ság köreiben, és rákénysze- rítsék a kormányzatot a dél-afrikai függetlenségi mozgalmak iránti cselekvő szolidaritás feladására. PRÁGA Prágában befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszterei bi­zottságának háromnapos rendes ülése. A Czinege La­jos hadseregtábornok, honvé­delmi miniszter vezette ma­gyar katonai küldöttség csü­törtökön hazaérkezett Prá­gából. MOSZKVA Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének egykori elnöke január 11-én életének 80. évében, hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének erről szóló közleményét az Izvesz­tyija csütörtöki száma tette közzé. BELGRAD A jugoszláv—amerikai gazdasági együttműködés kérdéseit vitatta meg Zvone Drágán, a szövetségi kor­mány alelnöke szerdán Belgrádban Lawrence Eagle­burger amerikai külügymi­niszter-helyettessel, aki — a Belgrádban kiadott közle­mény szerint — rövid mun­kalátogatásra érkezett a jugoszláv fővárosba. BAGDAD Szaddam Husszein iraki ál­lamfő szerdán fogadta a hi­vatalos látogatáson Irakban tartózkodó Grisa Filipovot, a bolgár minisztertanács elnö- »két. A találkozón a kétolda­lú kapcsolatokat, valamint az együttműködés bővítésének lehetőségeit tekintették át. Nagyközségi Tanács V. B., Heves igazgatási csoportvezetői állásba PÁLYÁZATOT HIRDET. FELTÉTEL: jogi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség és tanácsi igazgatási gyakorlat. JELENTKEZÉS: személyesen Heves Nagyközségi Tanácsnál. LENGYEL TANÁCSKOZÁSOK A társadalombiztosításról, a bányászok nyugdíjellátásáról A társadalombiztosítási törvény egyes előírásainak módosításáról, valamint a bányászok nyugdíjellátásá­ról tanácskozott a lengyel parlament társadalmi-gaz­dasági tanácsa, amely véle­ményező testületként a szejm mellett működik. A tanács, ellenvéleményekkel ugyan, de jóváhagyta azt a tervezetet, amely szerint a betegállomány első három napjára csak a táppénz fele jár majd. Ezzel az intézkedés­sel — amelyet a szejmnek még jóvá kell hagynia — a munkahelyi hiányzások szá­mát akarják csökkenteni. A tapasztalatok azt mutatják ugyanis, hogy a táppénzcsa­lók többsége rövid időre Írat­ja ki magát betegállomány­ba, s általában annak első napjait használja fel külön­féle személyes ügyek intézé­sére. Az ország élelmiszerellátását érintő egyik kulcskérdésről: a takarmányhelyzetről tár­gyalt Roman Malinowski mi­niszterelnök-helyettes elnök­letével az országos élelmi­szergazdálkodási tanács. A részvevők a többi között megállapították: ahhoz, hogy az ország idővel önellátóvá váljon élelemből, feltétlenül szükség van a hazai takar­mánybázis korszerűsítésére. Tarthatatlannak mondták, hogy miközben Lengyelor­szág évről-évre jelentős mennyiségű takarmánybeho­zatalra szorul, a 'jó minőségű rétek és legelők mindössze 50—60 százalékát használják ki a gazdálkodók. rC Külpolitikai kommentárunk —i Játszmák és áldozatok ÚJABB ÁLDOZATOT MUTATTAK be Washing­tonban a taktikai változtatások oltárán: leváltották a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgató­ját, Eugene Rostow-t, aki leköszönő nyilatkozatában nem rejtette véka alá, hogy nem önszántából, hanem az elnök akaratából távozik. Rostow személyét annak idején a Reagan meg­választásával tetőzött konzervatív hullám emelte magasra. Ügy tetszik azonban, hogy két év elteltével a szenátusi és a fehér házi „szuperhéják” számára már ő sem bizonyult elég konzervatívnak. Soros em­beráldozata ő két nagyszabású játszmának. Az első az amerikai választók kegyeiért, az el­nök népszerűségi mutatóinak újbóli feltornászásáért folyik. Egy nappal Rostow előtt mondott le Schwei- ker egészségügyi miniszter. A helyébe Margaret Heckler volt képviselőnő került, háromra növelve ezzel a gyengébb nem reprezentánsainak számát a kormányban. Nyilvánvaló azonban, hogy Reagan nem csupán az elvesztett női szavazatok visszaszerzésére törekszik, hanem arra is, hogy világossá tegye: nem engedett semmit eredeti konzervatív fölfogásából. Aki ezt akár közvetett formában kétségbe vonja, annak mennie kell... A MÁSIK JÁTSZMA tétje az, hogy változik-e valójában az amerikai tárgyalási pozíció a Genfben két hét múlva felújítandó hadászati fegyverzetkor- látozási, valamint az eurostratégiai megbeszéléseken. A decemberben előterjesztett Andropov-j avaslatok jó alapot kínálnak a közeledésre, az ésszerű komp­romisszumok kimunkálására. Ám a kérdések kérdése e pillanatban az, hogy akar-e Washington is megál­lapodást, vagy csupán a tárgyalások elnyújtását az év végéig, amikor megkezdődhet a NATO rakétate­lepítési határozatának a végrehajtása? NOS, AZ AMERIKAI VEZETÉS, ha közvetve is, de fogalmazza már a választ. Miután Reagan leg­utóbbi rádióbeszédében viszonylag józan kijelentése­ket tett a szovjet—amerikai viszonyokról, szóvivője, Speakes ismét azt mondta, hogy az USA kitart az eurorakéták ügyében az általa javasolt „nullamegol­dás” mellett. A mostani személycsere tehát újabb adut jelenthet az időhúzási játékban.., K. S. A beton még nem szilárdult meg Washingtonban A kancellárjelölt „katalizátor küldetése” (Ronald Reagan amerikai elnök eiredeitileg hallani sem akart róla, hogy fogadja a német szociáldemokrata párt Washingtonba látogató kan­cellárjelöltjét, Hans-Jochen Vogelt. Reagan már Helmut Schmidt kancellársága ide­jén sem titkolta, hogy a szo­ciáldemokraták iránt cse­kély rokonszenvet táplál; így könnyű szívvel mondott le Willy Bnandtnak, az akkor még kormányzó, de már ha­nyatló SPD elnökének foga­dásáról is. A tavaly decem­berben megtartott hamburgi tartományi választás ered­ménye, az SPD abszolút győzelme és országos kilá­tásainak javulása azonban diplomatikus lépésire kész­tette Reagant: az elmúlt hé­ten mégis fogadta Vogelt — húsz percre. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára e hét keddién két és fél óráig tárgyalt Vo- gellal a Kremlben. Ebből azonban aligha le­het messzemenő következte­téseket levonni. Ha az SPD március 6-án megnyerné az idő előtti, országos válasz­tást, és Vogel az NSZK kan­cellárja lenne, az amerikai elnök bizonyára készségesen növelné a reá fordítandó időmennyiséget. Egyébként is, amit Reagan húsz perc alatt aligha tehe­tett meg, megtette helyette az amerikai kormányzat minden számba jöhető veze­tője: részletesen ismertet­ték Vogellal álláspontjukat az európai közepes hatótá­volságú fegyverek csökken­teséről folyó genfi tárgyalá­sokkal és a legújabb szovjet leszerelési javaslatokkal kapcsolatban. Amiből a nyu­gatnémet politikus azt az egyszerű, de nagyon fontos következtetést vonta le, hogy az amerikaiak 1983-ra még nem rendelkeznek vég­leges állásponttal. Szabadon idézve Vogelt: a beton még nem szilárdult meg Wa­shingtonban, elképzelhető és remélhető, hogy a megegye­zés érdekében a Reagan- kormány rugalmasan elsza­kad eredeti tárgyalási cél­kitűzésétől, a nullamegol­dástól. A washingtoni bizonyta­lanságnál kézzelfoghatóbb bizonyosságra lelt Vogel Moszkvában. — Már tárgya­lásaink előtt is meggyőződé­sünk volt, hogy az új szov­jet javaslatok a helyes irány­ba történő előrelépést jelen­tik, s ez a meggyőződésünk most nem gyengült, hanem erősödött — mondta Andro- povval való megbeszélése után az árnyalt megfogal­mazásra mindig ügyelő Vo­gel, hozzátéve, az amerikai tárgyalási szándék komoly­ságáról is meg van győződ­ve. így állhatott elő az a kü­lönleges helyzet, hogy a két nagyhatalom szándékairól együttesen (minthogy Helmut Kohl csak a márciusi vá­lasztásokon várt győzelme után szeretne Moszkvába lá­togatni) jelenleg valószínű­leg a nyugatnémet ellenzéki politikus rendelkezik a leg­nagyobb tájékozottsággal. Ami nem kevesebbet jelent, mint Vogel külpolitikai elis­merését és felértékelését, s ez már önmagában is inger­lő lehet a bonni kormány­pártok számára az országos választás előtt, amelyen va­lamelyik nagy párt egy-két százalékos győzelmét esetleg éppen a rakétakérdésben el­foglalt álláspontja hozhatja meg. Ez a felismerés határozott, de talán kissé elhamarkodott lépésre ösztönözte a keresz­tény-liberális koalíciót, A bonni kabinet szerdai ülése után Kohl kancellár Gen­scher szabaddemokrata kül­ügyminisztert és Wömer ke­reszténydemokrata hadügy­minisztert küldte a sajtó elé: közösen jelentsék be, hogy a nyugatnémet kormány kitart a nullamegállapodás mellett, vagyis elutasítja azt (az egyébként egyedül ésszerű) szovjet javaslatot, hogy Eu­rópában a jelenleginél jelen­tősen kevesebb, mintegy 150 szovjet középhatótávolságú rakéta ellensúlyozza a hason­ló nagyságrendű brit és francia erőket. Ugyanakkor a szovjet leszerelés ellentéte­leként ne kerüljön sor az amerikai rakéták nyugat­európai telepítésére. Történt mindez néhány nappal az­után, hogy Genscher a nul­lamegoldás helyett egy „köz­bülső megoldást”, a rakéták számának „szigorú korláto­zását” is elképzelhetőnek ne­vezte. Ami bonni megfigye­lők szerint azt bizonyította, hogy a gyenge FDP-nek a koalíción belül nincs bele­szólási joga. A bonni kormánypártok így visszahúzódtak szilárd­nak vélt, ám annál merevebb csigaházukba, minden bi­zonnyal értesülve már a le­szerelési tárgyalásokért fe­lelős és az amerikai konzer­vatív erők által támadott Eugene Rostow lemondásá­ról. Eközben moszkvai záró sajtóértekezletén Vogel meg­ismételte: remélhető, hogy az Egyesült Államok Genfben megváltoztatja nullamegol­dási javaslatát, s bizonyos, hogy van lehetőség kompro­misszumos megoldásra. (Ami az első feltételezést illeti, Kohlék lejáratása nélkül a Reagan-kormány március 6-ig most már semmilyen en­gedményt nem tehet és va­lószínűleg nem is kíván ten­ni Genfben.) Bekövetkezett tehát, amire kevesen számíthattak: Hans- Jochen Vogel utazó diplo­máciája rövid idő alatt ha­tározott polarizációkhoz ve­zetett a nyugatnémet pártok álláspontjában. Tárgyalásai — legalábbis külpolitikai té­ren — megkönnyítették a nyugatnémet választók már­cius 6-i döntését: választ­hatnak egy kompromisszu­mos és egy merevebb, ne­hezebben tartható, az egyik félnek egyoldalú előnyöket biztosító felfogás között. Kambodzsai nyilatkozat Az SPK kambodzsai hír- ügynökség csütörtökön nyi­latkozatban követelte a thai­földi hatóságoktól, hogy azonnal szüntessék be á Kambodzsai Népköztársa­ság szuverenitását és területi egységét sértő cselekménye­ket. A nyilatkozat hangsúlyoz­ta, hogy Thaiföld területéről tavaly csaknem 150 alkalom­mal hajítottak végre tüzér­ségi, aknavető és rakéta- támadásokat Kambodzsa ha­tármenti területei ellen, s a támadások során mérgező ' vegyi anyagokat tartalmazó lövedékeket is kilőttek. A thaiföldi haditengerészet ha­jói több mint 650 esetben háitoltaik be kambodzsai fel­ségvizekre, s a thaiföldi lé­gierő repülőgépei berepülé­seikkel továbbra is folytat­ták a kambodzsai légtér megsértését. A thaiföldi kormány sem­miféle intézkedést sem tett a határvidéken kialakult fe­szültség enyhülésére, és nem adott kedvező választ a kambodzsai kormány javas­lataira, amelyek a két or­szág közötti határvidék bé­keövezetté változtatását in­dítványozták — húzta alá a hírügynökség nyilatkozata. Az SPK nyilatkozatában kiemelte, hogy a thaiföldi hatóságok tevőlegesen részt vesznek az úgynevezett de­mokratikus Kambodzsa koa­líciós kormányának összeko­vácsolásában. ★ A Quan Dói Nhan Dan, a vietnami néphadsereg napi­lapja határozottan visszauta­sította azokat a thaiföldi ál­lításokat. hogy Vietnam ve­gyi fegyvereket vet be a kambodzsai—thaiföldi hatá­ron, és tüzérsége thaiföldi területeket lő.

Next

/
Thumbnails
Contents