Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 8., szombat Szomszédok és partnerek: Muldoon új-zélandi és Fraser ausztráliai miniszterelnök Vonzás és taszítás 845 merénylet egy év alatt „Forradalmi adót** követelnek Korzika haszonélvezőitől Nyugatnémet terroristák A nagy fogás A két gombász nevét alighanem imába foglalja a nyugatnémet rendőrség. Ha nem lelik meg azt a nagy műanyagszatyrot a Frankfurt melletti erdőben, úgy a különleges terroristaellenes osztagok nem mérhettek volna döntő csapást a szélsőbaloldali terrorizmus legveszedelmesebb csoportjára, a Vörös Hadsereg Frakcióra, közismert rövidítése után a RAF- ra. A szatyorban ugyanis hamis igazolványokat, térképeket, titkosírással készült jegyzeteket és 54 ezer márkát találtak. A pénzt — sorszámok alapján — azonnal azonosították: a szeptemberi bochumi bankrablásból származott, ahol ujjlenyomatot találtak Christian Klartól, a legkeresettebb terroristától. Tehát a frankfurti lehet a RAF-vezérkar felé nyújtott „forró nyomot”. Amikor megfejtették a titkosírást, lázba jött az egész nyugatnémet bűnüldözés. Kezükben volt ugyanis a RAF 11 rejtekhelyének listája. A frankfurti erdőben rögtön meg is találták az egyiket: géppisztolyok, revolverek, kézigránátok, robbanóanyagok kerültek elő. A pisztolyok között az 1977-es nagy RAF-merényletek „főszereplőit” : a Ponto bankái életét kioltó revolvert és a Schleyer gyáros elrablásánál használt fegyvert ismerték fel. No meg egy frissen hamisított útlevelet. Klar fényképével. Fantasztikus szerencséjüknek alig akartak hinni a bűnüldözők, hiszen ezután csak lesben kellett állniuk. Két héten át több tucat nyomozó rejtőzött éjjel-nappal a frankfurti erdőben, s akkor végre meglett a „nagy fogás”. Még nagyobb, mint amit gondolni mertek. Két fiatal nő jött a rejtekhelyhez: Brigitte Mohnhaupt, a lebukott terroristák vallomásából ítélve a veszedelmes csoport, a RAF valószínű vezére, és Adelheid Schulz Christian Klar jobbkeze és élettársa. Tehát a RAF vezető triumvirátusából egyszerre ketten estek csapdába. Villámgyorsan rohanták le őket, ellenállni sem volt idejük. A nyugatnémet sajtó diadalt ült. Nem is csoda, hiszen a terrorista-ellenes hajszának majd tíz éve nem volt ilyen sikere. Akkoriban fogták el a RAF elődjének, a Baader-Meinhof csoportnak vezéreit. A RAF 1977-es sikeréve óta ugyan tucatnyi ismert terroristát fogtak el, vagy lőttek le, de a vezérkar mindeddig sikeresen bujkált. Buback főállam- ügyész és Ponto bankár meggyilkolása, majd Schleyer gyáros elrablása, a hírhedt repülőgépeltérítéssel párosulva annak idején a nyugatnémet terroristák legsikeresebb akciói voltak. S a legfontosabb tetteseket most a szerencse rendőrkézre juttatta. A bűnüldözők sikerszériája ezután is folytatódott. Egy másik fegyverraktárnál ugyanis egy Hamburg melletti erdőben ugyancsak „nagyvad” futott a rejtőző rendőrök hálójába: Maga Christiaji Klar, a körözőlisták első számú szereplője, a RAF-vezérkar harmadik tagja. A RAF-ot tehát — egyetlen hét alatt — szinte lefejezték. Ez pedig nyilván nehezen kiheverhető csapás a szervezetre. Ezzel most már végük — vélik a legoptimistábbak. A. K. összeállította: Pilisy Elemér „Nehéz lenne két nemzetet találni, amelyiknek több közös dolga akad” —„ mondta néhány évvel ezelőtt egy magas rangú ausztrál munkáspárti politikus. A kijelentés nem sokkal azután hangzott el, hogy a kontinensnyi állam kormányfője, Fraser megegyezett az új-zélandi miniszterelnökkel, Muldoon- nal; országaik közt tárgyalásokat kezdenek egy szorosabb gazdasági unió létrehozásáról. A döntés a Brit Nemzetközösség 1979-es lu- sakai csúcsértekezletén született. Mégis több mint három esztendőnek kellett eltelni, amíg a közelmúltban a két fővárosban végre ratifikálták a megállapodást, amely előirányozza a vámok, 6 a kereskedelmet gátló Az elmúlt hetekben több elemzés foglalkozott a nemzetközi sajtóban azzal a kérdéssel, hogy hol tart Pakisztán egy nukleáris bomba előáll Másában. A szakértők úgy vélik, hogy Pakisztán még 1990 . előtt kipróbálhat egy atombombát. Az Egyesült Államok hűséges katonai szövetségeseként számon: tartott ázsiai ország, hadseregének washingtoni kölcsönökből történő fejlesz, tése mellett, jelentős összegeket fordít a titkos nukleáris kutatásokra és az atom- technikai berendezések és alapanyagok vásárlására. Érthető, hogy Pakisztán nukleáris programját a legnagyobb aggodalommal á szomszédos Indiában kísérik figyelemmel. Üj-Delhiben a parlament tagjainak és a hadügyminisztérium konzultatív tanácsának néhány hónappal ezelőtt hírszerzői filmanyagot mutattak he arról, hogy Pakisztán az atombomba előállításának öt szakaszából kettőn már túl ván. Az indiai szakértők azt azt is nyomon követik, hogy Pakisztán mely országokiból és milyen berendezéseket, illetve alapanyagokat vásárol nukleáris technikájának fejlesztéséhez. Pakisztán mind a mai napig nem tette lehetővé a nemzetközi atomenergiaegyéb tényezők fokozatos megszüntetését. Az egyezmény életbe lépésének napja: január 1., a „közös piac” kialakításának távlati határideje pedig a tervek szerint 1995 lenne. Közös dolgok ide vagy oda — szó sincs tehát gyors folyamatról. A hasonló gondok vonzása mellett ugyanis ellentétes szempontok taszítása is jócskán érvényesül Canberra és Wellington viszonyában. A hasonló vonások közt a szakértők rendszerint a közös kultúra és történelem, a brit gyarmati múlt, az angol nyelv, a hagyományok és az életmód szerepére mutatnak rá. Az együttműködés erősítése mellett szóló fő érv azonban a gazdasági érdekek párhumára, hogy ellenőrizzék: milyen nukleáris berendezéseket és technológiát alkalmaz. A külföldi szállítók és szállítmányok listája is arról tanúskodik, hogy Pakdsz. tán egy széles körű és tervszerű nukleáris programot hajt végre. Míg korábban az Egyesült Államok és Kanada volt e téren a két fő partner, addig tavaly már legalább tíz ország szerepelt a szállítók listáján. Washington kísérleti atomreaktort és nehézvizét adott ed Islamabadnak. Kanada egy kis teljesítményű, nehéz, vízzel működő erőművet, valamint uránt szállított és szakembereket küldött Pakisztán nukleáris potenciáljának fejlesztéséhez. Az NSZK urániumhexa- fluorid művet, továbbá különleges alumínium rudakat és vákuumszivattyúkat adott el. Franciaország a nukleáris huldadékanyagofcat feldolgozó berendezéseket: lepárlókat, oldószereket, keve. rőmedencéket, ezenkívül spektrométert. Egy olasz vállalat különleges acélcsöveket, holland cégek pedig 'különleges acélcsövekből álló élvezető berendezést. Niger 110 tonna uránércet, egy norvég vállalat uránium-cir- comium csövekét, spanyol cé. gek egy atomerőműblokkot, zamossága: a nyugat-európai korlátozások a két nagy gyapjú- és húsexportáló országot egyaránt sújtják. (1965-ben már létre is hoztak egy korlátozott szabadkereskedelmi egyezményt.) Egységes fellépéssel viszont a gazdasági törekvések mellett diplomáciai célkitűzéseiket is jobban érvényesíthetnék, hisz mindkét ország kereskedelmi és külkapcsola- taiban növekvő szerepet játszik Dél- és Kelet-Ázsia, mindenekelőtt Japán, vala-. mint az ASEAN. Érthető hát, hogy időről időre megszaporodnak a találgatások a politikai integráció lehetőségeiről is. A jelek szerint egy ilyen közeledés esélyei meglehetősen tá- voliak, hiszen a két angolszász ország adottságait számtalan különbség is jellemzi. A két ország nem mindig felhőtlen viszonyáról árulkodik, hogy azt általában a Kanada és az USA közti kapcsolathoz hasonlítják, amelyet szintén a nagyságrend-különbség jellemez. Így valószínűleg annak a volt új-zélandi pénzügyminiszter-helyettesnek lesz igaza, aki bármilyen szorosabb politikai kötelék kialakítását csak a következő nemzedékek alatt tart elképzelhetőnek. Hiszen melyik pehelysúlyú öklöző siet szorítóba lépni egy ólomsúlyú bokszolóval?! svájci vállalatok uránium- düsítóműhöz szükséges alkatrészeket, lepárlókat, kondenzátorokat áramátalakítókat és minőségellenőrző műszereket szállítottak. Pa. kisztán — török cégek közvetítésével — amerikai gyártmányú áramalakítókat is vásárolt. Brit cégek 31 áramátalakítót és fémfinomító üzemet szállítottak. Islamabadban mind többször hivatkoznak arra, hogy a szomszédos India korábban már végrehajtott nukleáris robbantást. Űj-Delhi- ben az 1974-ben végrehajtott kísérlet után hivatalos jelentés tudatta, hogy az indiai kísérlet kifejezetten békés célokat szolgált. Az indiai—pakisztáni kapcsolatokban áz utóbbi hetekben kedvező jelenségek mutatkoztak. Ide sorolhatok a két ország külügyminisztériuma közötti tárgyalások, amelyek — megfigyelők szerint — egy jövőbeni magas- szintfl megállapodás első előkészítőállomásának tekinthetők. Nem szolgálják viszont a két ország közeledését azok a pakisztáni állítások, miszerint India olyan kommandóakciókat tervez, amelyek megsemmisíthetnék Pakisztán nukleáris objektumait. iE híreszteléseket az indiai kormány cáfolta. — „El fogok költözni Korzikáról. Nem lehet úgy élni, hogy minden reggel a kocsim alá kell néznem, nincs-e alatta elrejtve bomba’’ — mondotta elkeseredetten Thierry Cazon gyógyszerész, 1983 első korzikai merényletének — kétségkívül szerencsés, hisz életiben maradt — kárvallottja. Hét éve él egy kis kor- zikad faluban. Gyógyszertárát az új esztendő hajnalán robbantották fel, mert nem volt hajlandó 50 000 frankot fizetni a szeparatista mozgalomnak. Az utóbbi napokban elkövetett merényletsorozat ismét ráirányította a figyelmet Korzika szigetére. Az 1975-ös népszámlálás adatai szerint 227 425 lakosa van a 8722 négyzetkilométer nagyságú szigetnek, amely 1768 óta tartozik Franciaországhoz. Előzőleg a genuai városállam birtokában volt. Mintegy 30 000 külföldi lakik a szigeten, a francia állampolgárok 73 százaléka Korzikán született, 18 százalék a kontinentális Franciaországban, 9 százalék pedig a világ különböző részein. Az algériai háború után sok algériai francia telepest — az úgynevezett feketelá- búakat — telepítették le Korzikán. A sziget gazdaságilag nagyon elmaradott, ipara alig van, a foglalkoztatottaknak csak 6 százaléka dolgozik az iparban, az egy főre eső jövedelem az országos átlag felénél is kevesebb. A munkanélküliség is súlyosabb itt, mint Franciaország többi részén, a munkanélküliek aránya meghaladja a 11 százalékot. A sziget hétszer any- nyit importál a kontinentális anyaországból, mint amennyi árut oda szállít. Az idegenforgalom nyújt ugyan bizonyos szezonális munka- lehetőséget, de az idegenfar. gálámból származó jövedelem nagy részét a nagy szállodák tulajdonosai és az idegenforgalmi vállalatok fölözik le. A gazdasági elmaradottság, az elszigeteltség, s a múltban folytatott túlzottan centrali. záló politika már régóta kedvező táptalajt biztosított a nacionalista mozgalmak számára, amelyek közül a legszélsőségesebb az FLNC (Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front). Ez a Franciaországtól való elszakadást követelő szervezet a múltban is rengeteg merényletet követett el. Az előző kormányok elsősorban rendőri intézkedésekkel akarták leküzdeni e mozgalmat, sok tagját beAz ünnepek túl színesek, január első hete inkább kedvemre való — a nyilatkozó egy igencsak különös szervezet elnöke. Joseph L. Troi- se amerikaiak millióira gondolva alapította három évvel ezelőtt a szürke emberek nemzétközi klubját. Troise, aki fenti tisztsége mellett szabadúszó író, szakképzett, ségét tekintve pedig autószerelő, a hétköznapok szürke embereit tekinti — Amerika legfőbb — bár kellőképpen nem méltányolt — erejének. A mindennapok nélkülözhetetlen feladatait ezek a szürke kisemberek végzik el — mondja Troise a The New York Times című amerikai lapnak adott nyilatkozatában. Magáról a klubról túl sok mondanivalója nincs, — unalmas lenne. Tény azonban, hogy ennek a lazára fűzött, költségvetéssel, programmal nem rendelkező szervezetnek, ma már vagy ezer tagja van Amerika-szer- te. A mottó, ami sokak figyelmét felkeltette, 1980-ban az egyik San Franciscó-i lap hirdetései között jelent meg börtönöziték, de nem sikerült felszámOlniók, mert sok volt a támogatója a lakosság, különösen a fiatalok körében. A másik jelentősebb nacionalista mozgalom. a Korzikai Nép Uniója, széles körű autonómiát követelt (ezért autonomista pártnak nevezik), de elutasította az elszakadást Franciaorszáig. tói és elítélte a terrorakciókat. Francois Mitterrand 1981. májusi győzelme után, a kormány a decentralizációs po. ditikája keretében külön státust biztosított Korzika számára. Ezt* a jobboldali ellenzék hevesen támadta. 1982. augusztus 7-én került sor dlső ízben a tartományi gyűlés megválasztására. A választás eredményeként a 61 tagú helyi parlamentben a baloldali pártok 23, a jobboldal 29 mandátumot szerzett, a Korzikai Nép Uniója pedig nyolc mandátumot. Ez a párt képviseli a mérleg nyelvét a mini parlamentben. A tartományi gyűlés elnökévé — az auto- nomisták támogatásával —- baloldali radikálisokhoz tartozó Prosper Alfonsit választották. Az FLNC a választás bojkottálására szólította fel a lakosságot, de a többség nem hallgatott erre a felhívásra, a szavazásra jogosultak 68 százialéka járult az urnákhoz, 3 százalékkal több, mint a legutóbbi nemzetgyűlési választáson. Az FLNC a francia baloldal 1981-es győzelme után egy ideig „fegyverszünetet” hirdetett meg. A baloldali kormány amnesztiarende- léte értelmében szabadon bocsátották a szeparista mozgalom bebörtönzött tagjait is, A múlt év tavaszán azonban az FLNC bejelentette, hogy nem tartja kielégítőnek a sziget új státusát és folytatni fogja a „függetlenségi harcot.” Az elmúlt esztendőben 845 merényletet követtek el a szigeten, ezek nagyrészt csak épületkárokat okoztak. December 27-én az FLNC nyíltan bejelentette, hogy „forradalmi adót” követed a szigetre bevándorló franciáktól, „mindazoktól, akik hasznot húznak Korzika gyarmatosításából.” E bejelentést követően került sor az utóbbi napok merényletsorozatára, — most már nemcsak épületek ellen. Több csendőr megsebesült, s egy álarcos fiatal pedig több revolverlövéssel megsebesítette Jean-Paul Lafay állatorvost, aki megtagadta a „fónralml adó” megfizetését. kenek lenni!” A klubtagok igazolványt kapnak, amely tanúsítja, hogy a dokumentum tulajdonosa „szürke ember”. A rochesteri (New York állam) „szürkék” a ki kicsoda mintájára „Ki senki Amerikában” című kiadvány megjelentetését tervezik. Igazság szerint ebben szerepelnie kell minden amerikainak, aki kimaradt a ki kicsodából. Vannak vagy 230 millióan — mondja a klub helyi vezetője, az Eastman Kodak vállalat könyvelője. Hogy mire való egyáltalán a klub? Troise szerint legnagyobb jelentősége, hogy amerikaiak milliói végre merik vállalni saját lényüket. Ezzel máris megszabadultak attól a tehertételtől, hogy igyekezzenek mindig érdekesnek és izgalmasnak látszani. Számukra nagy megkönnyebbülés, hogy mellőzhetik a szerepjátszást, s maradhatnak azok, akik valójában: szürke, hétköznapi, jobbára normális emberek. SZÁSZ! (szegő) PAKISZTÁN Karnyújtásnyira az atombombától? ügynökség munkatársai szá. Szürke emberek klubja és így hangzott: „Merj szűr.
