Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám
4. TTn | Y g^i«T<lll«tti|gg§jgg .» ' tfc 1 * it ' V n-c’r!* m3 mm NÉPÚJSÁG, 1983. január 7., péntek M Továbbra is a tervek szerint űz egri színház felújítása Mint olvasóink már értesülhettek róla, az egri Gárdonyi Géza Színház épületének felújítása folyik ebben az évadban. Az elmúlt év júliusában kezdtek az elsó ütemhez, amelyet május 30- ik akarnak befejezni. Hogy azután elkezdődik-e a terv második fele, azt még nem döntötték el. Akik arra járnak, látják, hogy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói az elképzeléseknek megfelelően végzik munkájukat, s láthatóan átalakul a homlokzat, lassan kirajzolódik milyen is lesz az az épület, amely jelentősen befolyásolja Eger városképét. Hegedűs Imre építésvezetőtől érdeklődtünk arról, hogy hol tartanak, s van-e valami akadálya a határidő betartásának. — Teljesítettük azokat a feladatokat, amelyek a Középület Tervező Vállalat elgondolásai szerint az 1982-es évben előttünk álltak. Szigeteltük a toronyrészt, amelyben a zsinórpadlás van, végeztünk a tetőn szükséges bádogosmunkákkal. A homlokzat régi vakolatának leverése is megtörtént, az új, hőszigetelő ezután kerül föl. A régi, szürke szín helyett barna lesz az épület, nemsokára meglátják Eger lakói, hogy miként fog kinézni. — A lamellákat, vagyis a nagy ablakokat pótló betonoszlopokat behelyeztük, s közéjük üveg is került már. Ügy tűnik, hogy ezután sem lesz különösebb fennakadás. Egy dologtól tartunk, mégpedig attól, hogy a Kőfaragó Vállalat tudja-e tartani az ígért szállítási határidőket, s február 15-ig megkapjuk-e a padlóburkoláshoz szükséges márványt. Ha nem lesz csúszás, mi is időben maradunk. — Hátravan még a teljes vakolás és a festés, állvány- erdő kerül majd az épület köré. Igyekszünk, hogy mindent a tervek szerint végezzünk el, s május 30-ig, ha rajtunk áll, be is fejezzük a terv első ütemét. 125 új kötet a Gondolat Kiadó terveiben A Gondolat Kiadó ez évi tervében 125 kötet megjelen tetése szerepel, több mint 2.8 millió példányban. A gazdag tematikájú kiadványok címlistájából kiderül: a kiadó segíteni kívánja a tudományosan megalapozott, marxista elkötelezettségű, korszerű műveltségi szint kialakítását, illetve továbbfejlesztését. Az idén két új sorozatot bocsátanak útjára; az ismert „Etikai gondolkodók”-hoz hasonló új könyvfüzérrel jelentkeznek, amelynek címe „Politikai gondolkodók”. Az első kötetek Rosa Luxemburg és Tocqueville egy egy írását adják ki Platon klasszikus sorozatban — 1984-ben — adják ki Fiaton klasszikus művét, Az államot. A másik új sorozat Pro-kontra címmel kerül az üzletekbe, s időszerű, izgalmas tudományos kérdésekről közöl eredeti dokumentumokat. Az első kötetek témái: A világnyelv, Az eutanázia, a darwinizmus, a Gutenberg-ga- laxis. Az idei könyvtermés 15 százaléka másod- illetve további kiadású, összesen 61 kötetet a külföldön megjelent irodalomból fordíttattak magyarra. A sorozatok közül a Gondolat Zsebkönyvek 6, a Világjárók 7, Társadalomtudományi Könyvtár, a Szemtől szembe 4—4, a Magyar história és a Nagy magyar írók pedig három-három kötettel gyarapodik. A könyvműhely ez é’d egyik legnagyobb szabású vállalkozása A művészet története Magyarországon a honfoglalástól a jelenig címmel hagyja el a nyomdát. Az MTA művészettörténeti kutatócsoportja által készített, hosszú évek óta hiányzó kézikönyv a honfoglalás korától a legújabb kori alkotásokig tárgyalja a magyarországi építészet, szobrászat, festészet, grafika és iparművészet történetét. A csaknem 80.000 példányban megjelenő könyvet 700 kép és rajz díszíti. Friedenthal Luther élete és kora című művének harmadik kiadásával a nagy reformátor születésének 500. évfordulójára emlékeznek. Egy, a Nagy magyar írók sorozatban megjelenő művet, s az életműről szóló kritikai és esszékötettel idézik Babits Mihály emlékét, s egy könyvvel megemlékeznek a száz esztendeje született Juhász Gyuláról is. A kiadónál megjelenő népszerű könyvek átlagpéldány- száma eléri a 39 ezret, a felsőszintű ismereteket feltételező köteteké pedig a 7700-at. Ilyen magas példányszámot a kiadó negyed- százados fennállása óta még nem terveztek; a mostani például 22.5 százalékkal magasabb, mint az 1981. évi. A kiadó igyekszik a könyvkereskedelmet minél nagyobb kelendő árualappal segíteni, és a terjesztő vállalatok is bátrabban rendeltek a kiadótól mint korábban. (MTI) Emberségből elégtelen Emberség. Használjuk ezt a szót, de értelmét, tartalmát érdemes feleleveníteni. — Mi az emberség? — Mások, — különösen a rászorultak — iránti jóindulat, segítoikiészsóg, illendőség, tisztességül dós. Az értelmező szótárból kimásolt meghatározás után következhet is a valóságos történet: — Tudja, az úgy volt, hogy egy sötét, borús hajnalon elütöttem egy embert. Szabályosan vezettem a kocsit, aztán csak egy koppanást hallottam. Megtörtént a baj. Valaki vigyázatlanul a kocsim elé lépett és gondatlanságáért az életével fizetett.^ Elképzelheti egy gázoló ember lélekjelenlétét. Mindenekelőtt segítséget vár és hív! Autók suhantak el mellettem. Integettem. A reflektorfényben látniuk kellett a halott embert is, és engem, a kétségbeesetten segélyt kérőt. Nem állt meg senki! Érti? Dlmellőzték, kikerültek. Egy eset a sok közül. Sajnos a sok-sok közül! — Cserben hagyta áldozatát — olvashatjuk a lapokban. Ezúttal nem ezekről a lelketlen, önmaguk vétkéért a felelősséget vállalni képtelen, vagy idegileg összeroppant emberekről van szó, akik futnak önmaguk elől. Azokról beszéljünk, akik nem okai semminek, nem okoztak kárt, balesetet. Csupán a bajba jutottakon kellene segíteniük! — Miért nem teszik? Beszélgető partnereim olyanok, akik foglalkozásuk szerint részesei a tragédiáknak, százszor, ezerszer látják, tapasztalják, hogy miként és hogyan viselkednek az emberek bizonyos helyzetékben. A közöny, a baj, a kellemetlenségek mindenáron való kerülése lehet az ok! — Egyezdk a véleménye? — Lényegében én is ezt tapasztalom. Egyes emberek ilyen esetekben nem hallgatnak a lelkiismeretükre. Segíthetnének, de még sem teszik! Segítsen magán a bajba jutott... — Félnek talán? — Félelemre nincs okuk, hiszen gyakran csak percekkel később érkeznek a helyszínre. Az illetékesek olyan segítséget mulasztó válaszokkal is készségesen szolgálnak, akik embertelenek voltak, magyarázták a bizonyítványt, de nem segítettek másokon, noha tehették volna. E rövid feleletekből következtetni lehet belső énjükre is. — Milyen válaszokat kapott? — Ügy gondoltam, van nekem elég bajom, minek ártsam bele magam másokéba! — Miért álltam volna meg? Még azt hihetnék, hogy... Szóval, nem akarok belekeveredni semmibe! — Azt hittem, csak stoppolni akar. — Bolond lennék megállni, ha nem én csinálom a balhét! Azért, hogy bajba jussak! Halottat én sem tudok feltámasztani ... — Hol van az emberség? — Eluralkodik az önzés, a közöny, a felelőtlenség, az embertársakkal való nemtörődömség? Átlépjük egymást? Az új esztendő első napjaiban talán mégsem legyünk eny- nyire sötéten látók. Higgyünk és bízzunk az emberekben, hogy nagy többségük — ha vizsgázni kellene — nem bukna meg „emberségből” a számadás napján ... Szalay István Sztefan Zorjan* Az otthonok megszentelése Hull a hó, hideg van. A hegy lábánál kucorgó kis falu, amelynek szénakazlai a házaknál magasabbak, meggémberedett, és füstöl, egyre füstöl, hegy melegedjék egy kicsit. Vöröses füst szállong a kéményekből. Azt hinné az ember: égő pipák. A háztetőkön, az ágiakra csimpaszkodva, a kazlakon, utcákon szétterülve csillog a hó, mint a kristálycukor, mint az üvegpor. De bárhogy ragyog a nap, hideg van, a fagy marja az ember orrát, fülét. Nercész atya • Sztefan Zorjan szovjet- örmény író 1890-ben született. 1919 óta jelennek meg írásai. Az átalakuló örmény világot mutatja be. Az irónia mestere. A háború alatt, az örmény irodalomban akkor általános szokás szerint, a háborús elbeszéléseken kívül égy történelmi regényt Is írt. Egy elbeszélése megjelent magyarul „A forradalmi bizottság elnöke” címmel. látogatja sorban az otthonokat, hogy megáldja őket. Karácsony van; siet, viszi az örömhírt híveinek. Ha találkozik egy-egy paraszttal, futó pillantással fogadja az üdvözletét. Türelmetlenül lépeget, felfogva a reverendáját; ropog a hó a lába alatt. Egy mdnistránsfiú követi, balján nagy fűzfakosár, abban két kövér retek, jobb kezében tömjéntartó füstöl. Nemezcsizma van a lábán. A plébános fia ő; hazajött vakációra az egyházmegyei iskoláiból, és most segédkezik az apjának. Az anyja, a plébános felesége, ráadta a nagybátyja valinkijét, (nemezcsizma), hogy meg ne fázzék, rojtos sálat tekert a fülére, s kezére húzta a plébános ócska gyápjúkesztyűjét. Az újjal mégis meggémberedtek, és kínnal-bajjal húzza a lábát, mert a valinki nagyon nehéz. Lohol az apja utón. A tömjéntartó időnként öda- koppan a valinkihez, a kosárban pedig erre-arra gurul és egymáshoz ötödik a két kölvér retek. Korán van még; a plébános eddig csak három családi otthont szentelt meg. Tegnap, karácsony előestéjén a módosak tűzhelyére adott áldást, ma, holnap, holnapután kerül sor a többi hívőére. A csudába is, nagyon rövidek a napok, s a plébános nem tud olyan gyorsan haladni, mint valamikor. Amerre hajdan egy ház volt csak, most van három, négy... No, ez nem baj éppen, de hát, ugye, valamennyit meg kell áldani, és mindegyiket külön. És a plébános siet. A fiú pedig még nála is türelmetlenebb; a valinki nagy neki, fáj benne a lába, s nem is sejti, mikor jutnak a házsor végére. Minek ez a szentelés hó- ban-fagyban, ilyen kutya hidegben? Eszébe jut az iskola ; osztálytársaira gondol, akik biztosan otthon melegszenek, a pattogó kályha mellett. Am ilyenkor nincs idő az ábrándozásra: a plébános siet, sarkában kell lenni. S most a pap rápillant a fiára, mintha azt mondaná: „No, rajta” — és bemegy egy ve- randás házba. Egyszerű kis parasztház. Az egyetlen helyiséget használják hálónak, ebédlőnek, konyhának; a kormos geren. dákon vasvillát, gereblyét, ásót lehet látni, kötőfékek, sziták lógnak az oszlopokról. A falon jobbra-balra képek: egy nagybajszú sah, fülbevalós arab férfi, dohányzó lányok, középen pedig polcok, melyeken szép, tiszta tányérok, kanalak sorakoz. nők. A levegőben égett piláf szaga. Egy fiatal nő — a ház asz- szonya — meg két ünneplőbe öltözött gyerek búiik elő a pattogó tűzhely sarka mellől, és alázattal nézi a papot. — Boldog karácsonyt és Krisztus keresztelése napját kívánok — mondja a pap ünnepélyes hangon. Az asszony, karját a mellén összefonVa, szótlanul meghajtja a fejét. A pap nem is vár a fiára. énekelni kezd. Megáldja a sarkokat, oszlopokat. — Áldott legyen a karácsony, alleluja ... Péti elment az anyjához, mi? Az asszony bólint. — A mi Urunk ... kezdi újra a plébános, majd bosz- szúsan az ajtó felé fordulva morogja: Nem jött még be a kölyök ... Allelujaaa ... Ebben a pillanatban csi- kordul az ajtó, lihegve lép be a fiú a kosárral, füstölővel a valinki jében, és ziháló hangon elkezdi kísérni az apja énekét. — Ma... e szépséges nap ... Várdisád, leányom, te gyűjtötted ezt a gyógyzúz- mót? — kérdezi a plébános az oszlopon lógó zúzmókö- tegre kacsintva. Várdisád megint bólint. — Ügy látom, jó... Adj már egy köteggel Mikhael- nek! Beteg a feleségem két napja, megfázott... Alleluja! Az asszony odamegy a zúz- móhoz, a plébános meg éne. kel tovább. Mikhael nézegeti a fiatal asszonyt, övig hulló hoisszú haját; eszébe jut a város, az ottani nők, s nem érti maga sem, miért pirul el fülig, miért kell lesütnie a szemét, mikor a ház asszonya kosarába teszi a zuzmót, rá a retekre. Apa és fia kántál tovább, a gyerekek pedig vidáman figyelik, hogyan tornászaik az állkapcsuk. — Alleluja ... Várdisád, leányom, Péti készítette ezeket a merőkanalakat? — kérdezi megint a plébános, breviáriumával mutatva a polcra, ahol a merőkanalak meg új fehér kanalak sorakoztak. A ház asszonya most sem szól, a fiával mondatja, hogy a sógora faragta a merőkanalakat. — Nem hittem volna, hogv ilyen ügyes ember — mondja a pap. Egyre kántál. de le nem veszi szemét az evőeszközökről. — Menyhért, Gáspár ... Ügy látom, jó tartósak. Adj egyet Mikhaelnek, a mienk eltört. Boldizsár ... Néhány napja már merőkanál nélkül vagyunk. Al-le-lu-ja ... Az asszony mélységes tisztelettel beletesz egy merőkanalat a kosárba. Mikhael meg ki tudja miért, újra elpirul. Hogy ne árulja el zavarát, ráfújt a tömjéntartóba majd dúdolva kíséri tovább az apja énekét. Szégyelli magát a nagy kesztyűje meg a valinki miatt, úgy érzi, hogy a gyerekek csodálkoznak ormótlan öltözetén. A plébános gyorsan énekel: — Nagy és csodálatos titok tárult fel nékünk e napon... Mondd, menyecske, van sombogyó itthon? Azt hiszem, jót tenne a feleségemnek. Egy keveset megfőzhetnék belőle, mondják, hogy nagyon egészséges. A menyecske alázatos mosollyal odamegy a falon függő zsákhoz. A plébános ernyedetlen gyorsasággal folytatja az imádságot. — Á pásztorok énekelnek az angyaloknak, íme az örömhír ... Hosszú életet, jó egészséget kívánok, leányom ... Ebben az évben nekünk nem sok jutott... Megszületett az isten-gyermek ... Nincs leányom, a feleségem egyedül van. Betlehemben ... Mikhael, a zsebedbe tedd a kosárból kiesne. Mikháel vérvörös arccal tartja az asszony elé a ka. bátja zsebét. Az asszony belerak pár marék szárított somot, közben a fülébe súg- ja: — Bocsáss meg, fiú, most nincs itthon tojás. Majd adok húsvétikor. Mikhael egyre pirul és lesüti a szemét. A plébános, a szentelést befejezve, a bibliát az asz- szony elé tartja. Az csókot lehel rá, egyik kezét a mellére szorítja, a másikkal a kötény alá nyúl, és egy pénzdarabot tesz a könyvre. Aztán a gyerekekhez lép a pap. A kicsik félénk hu- nyorgással néznek a szemébe, megcsókolják a szent- írást, aztán elégedetten egymásra kacsintanak. — Menjünk! Indulj, Mikhael! — parancsol a plébános, tenyerébe szorítva a pénzt. De még az ajtóig sem jut el, visszafordul: — Mondd, Várdisád, fagy- gyúd nincsen. Megfagyott a csordásom keze. Arra gondoltam, egy kis faggyú ... Ha akadna, adj egy keveset Várdisád a fia közvetítésével mentegetőzik. Sajnálja, nincs a háznál faggyú. — Kár — feleli a plébános —, szegény fiúnak ki- repedezett a keze, szánalom ránézni. No, de mit tehetünk. Ha nincs, hát nincs. Gyerünk, Mikhael. menjünk máshová, Simonnak talán lesz. Mikhaelnek nincs kedve indulni, szívesen pihenne még egy kicsit. De látva, hogy az apja megy, rászánja magát. Egy perc múlva az apa meg a fiú már a szomszéd házba megy be, aztán a harmadikba, a negyedikbe... . Két órával később pedig Mikhael tele kosárral, átázott valinkiben. vasvillá. val gereblyével, seprővel a hóna alatt hazasiet. hogy lerakodjék. Sóhajtozik, de aztán megint karjára veszi a kosarat, és megy szentelésre. — Bizony. Mikhael — ma. magyarázza a pap, a fia előtt lépegetve —. én te érted munkálkodom, hogy tanulhass, hogy legyen belőled valaki... — Mikhael bűnbánó arccal hallgat. Meghajolva. valinkijét vonszolva követi az apját. Az iskolára gondol, pajtásaira, akik most bizonyára otthon melegszenek, a pattogó kályha mellett ... És így folytatódik a tűzhelyszentelés egészen az esti harangszóig, amikor a nap elrejtőzik a hegyek mögé — amikor harapósabb lesz a hideg, és a kemények füstje feketében száll fel... (Fordította Bán Ervin)
