Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. január 7.; péntek

A Varsói Szerződés tagállamainak

politikai nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról)

Mindezt számításba véve az ülésen képviselt államok úgy védik, hogy késedelem nélkül, addig keld cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkeziéstt hajsza megfékezésére és a leszerelésben való haladásra” — írja a dokumentum, amely méltatja a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalását, azt, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, s hasonló Lépésire szólítja fel az összes nukleáris nagyhatalmat

„A jelenlegi bonyodult nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy elmozduljon a holtpontról a fegyverzetek és a fegyveres erők tényleges korlátozásénak és csökkentésének ügye. Elzért az ülés résztvevői arra szólítanak fel, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetésének egész kérdéskörében adjanak határozott új lendületet a most folyó megbeszéléseknek, illetve újítsák fel a félbeszakadt tárgyalásokat”.

A dokumentum szerint a Varsói Szerződés tagjai nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy sikert érjenek el a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon, támogatják és üdvözlik a Szovjetuniónak a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a leszerelésre tett javaslatait.

A nyilatkozat számos konkrét kérdésben sürget haladéktalan megegyezést, így a fokozatos nukleáris leszerelés programjának kidolgozásában, a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásában, a vegyi fegyverek betiltásában és megsemmisítésében, a neutronfegyver betiltásában, olyan tilalomban, amely meggátolja bármilyen típusú fegyver elhelyezését a világűrben. Figyelmeztet arra a veszélyre is, amelyet a hagyományos fegyverek és fegyverzetek jelenlegi szintje jelent. Javasolja a haditengerészeti tevékenység korlátozását és több más leszerelési intézkedést is előirányoz, beleértve a katonai költségvetések csökkentését.

„A népek számára nincs fontosabbb, mint - a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny megszüntetése. Elnnék elősegítése minden kormány, minden államférfi kötelessége” — írja a politikai nyilatkozat.

A nyilatkozat harmadik fejezete foglalkozik kiemelten az európai kérdésekkel, aláhúzva: az európai biztonság megszilárdítása rendkívül fontos feladat a háborús veszély megszüntetése, az általános, tartós béke megóvása szempontjából. Ez abból következik — állapítja meg a dokumentum, — hogy az európai kontinensen hatalmas mennyiségű

— hagyományos és nukleáris — fegyverzet összpontosul és a két katonái szövetség fegyveres erői itt vannak közvetlen érintkezésben egymással.

„Ugyanakkor az államok közös erőfeszítésének eredményeként Európában kialakult a jószomszédi viszony, az együttműködés, az alap a kölcsönös tisztelet és a bizalom következetes fejlesztéséhez. Minden európai ál. lam a saját tapasztalatai alapján győződött meg az enyhülés előnyeiről. Nirvcs köztük olyan, amelynek ne állna érdekében az enyhülés megőrzése, eredményéinek megsokszorozása”.

Az ülés résztvevői nyilatkozatukban rendkívül komoly veszélynek minősítik az európai népek számára a NATO-döntéseket arról, hogy amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétákat akarnak telepíteni Nyu- gat-Európéiba. E döntések végrehajtása elkerülhetetlenül maga után vonja a bizalom gyengülését és a helyzet rosszabbodását az európai kontinensen. Éppen ezért a Varsói Szerződés tagjai kulcsfontosságú feladatnak tekintik annak meghfúsitását, hogy Európában kibontakozzék a nukleáris fegyverkezési verseny újabb fordulója, hogy csökkentsék és korlátozzák e fegyverzeteket. A legjobb megoldás az lenne, ha Európa teljes mértékben mentesülne mind a középhatótá- volságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyverektől.

„Amennyiben ez az igazi „nulla” megoldás jelenleg nem érhető el, úgy célszerű Európában a középhatótévolságú nukleáris eszközök radikális csökkentésének útját választani az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján”

— hangoztatja a nyilatkozat, amely kivételes jelentőségűnek minősíti ezzel összefüggésben a Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról, s megállapítja: a' Szovjetunió legújabb, december 21-én közzétett javaslataival jelentősen hozzájárult a tárgyalások sikeréhez.

„E tárgyalások azonban olyan feltételek között folynak, amikor a NATO-országok kifejezik szándékúikat, hogy már 1983 végén —ha addig nem jön létre megegyezés a tár. gyalásokon — megkezdik az új amerikai középhatótávolságú rakéták telepítését Nyugat- Európában” — figyelmeztet a prágai dokumentum, megállapítva: a mesterséges határidő ürügyként szolgálhat arra, hogy a tárgyalások elhúzásával — a megállapodás hiányára hivatkozva — megkezdhessék az amerikai rakéták tényleges telepítését.

A prágai ülés résztvevői sürgetik, hogy a genfi tárgyalások e kérdésről építő szellemben folytatódjanak, maximális erőfeszítéseket tegyenek a mielőbbi konkrét megállapodások elérésére. A tárgyalások sikeréhez elengedhetetlen, hogy ne kerüljön sor olyan lépésekre, amelyeket ezt megnehezítik.

A dokumentum leszögezi, hogy a nagy mennyiségű hagyományos fegyverzet összpontosítása Európáiban ugyancsak veszélyes. Az ilyen veszély nagymértékben növekszik, ha megvalósítják azokat a terveket, amelyek szerint Nyugait-Európában megnövelik a hagyományos fegyverek legújabb fajtáinak mennyiségét.

Foglalkoztak az ülésen a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokkal is. Az ülés résztvevői szerint minden feltétel adott ahhoz, hogy Bécsben a lehető leggyorsabban, nem több, mint egy-két év alatt megállapodást dolgozzanak ki.

Az Európával foglalkozó fejezet kitér a madridi tárgyalásokra is. Az összeurópai értekezleten részt vett országok e tanácskozásának eredményesen, tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával kell véget érnie. Különösen fontos, hogy megállapodás jöjjön létre az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról. E konferencia arra hivatott, hogy nagymértékben járuljon hozzá a katonai szembenállás mérsékléséhez, a bizalmatlanság feloldásához, a haderők és a fegyverzet csökkentéséhez.

A Helsinkiben megkezdett folyamatok folytatását sürgetve a nyilatkozat aláírói megerősítik korábbi álláspontjukat: az összeurópai értekezleten részt vevő államok képviselőinek következő találkozóját tartsák Bukarestben.

„A madridi találkozó sikere a jelen és a jövő szempontjából egyaránt megfelelne az összeurópai értekezleten réézt vevő valamennyi állam érdekeinek. Ezért azok a határozatok, amelyeket a találkozónak kellene elfogadnia, csak olyanok lehetnek, amelyek e realitáson alapulnak és megfelelnek minden résztvevő számára” — írja a nyilatkozat, amely építő magatartásra hívja fel a madridi tanácskozás minden résztvevőjét.

A Varsód Szerződés tagjai síkraszállnak a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztése mellett, a politikai párbeszéd és a konzultáció fenntartásáért és elmélyítéséért minden szinten, a kereskedelmi, az ipari, a mezőgazdasági és a műszaki-tudományos területen megvalósuló, mindennemű megkülönböztetésitől mentes érdemi együttműködés, a kulturális csere kibővítéséért.

Külön foglalkozik a nyilatkozat Lengyelországgal. Erről a következőket állapítja mag:

„Az ülésen képviselt államok osztják a Lengyel Népköztársaság álláspontját, hogy kizárólag saját illetékességébe tartozó kérdésekbe történő bármely külső beavatkozási kísérlet szöges ellentétben áll a nemzetközi kapcsolatok általánosan elfogadott normáival és e kísérleteket a továbbiakban is határozottan visszautasítják. Szembeszállnak .az USA és néhány más nyugati ország Lengyel- ország ellen alkalmazott szankcióival. A lengyel belső ügyeket — miként eddig is — csak Lengyelország fogja megoldani. A szocialista Lengyelország mindig számíthat a testvéri szocialista országok erkölcsi, politikai és gazdasági támogatására”.

Az európai kérdések elemzését összegezve a politikai nyilatkozat megállapítja:

„Európában, ahol már több évtizede létez, nek különböző társadalmi berendezkedésű államok, csak a békés egymás mellett élés politikája lehet életképes”.

A politikai nyilatkozat negyedik fejezete a világhelyzet több más kérdését tekinti át, leszögezve: a nemzetközi helyzet javítása jelentős mértékben összefügg a meglevő háborús tűzfészkek felszámolásával és újabbak megjelenésének megakadályozásával Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és más térségekben. „Nincs olyan világméretű, vagy regionális probléma, amelyet ne lehetne igazságosan, békés eszközökkel megoldani” — állapítja meg a dokumentum.

Egyebek mellett az értekezlet résztvevői veszélyesnek minősítik azokat a kísérleteket, amelyek az ázsiai, afrikai, latin-amerikai és óceániai államokat közvetlenül, vagy közvetve katonai-politikai szövetségekbe akarják bevonni. Sürgeti a többi között az Indiaióceán békeövezetté nyilvánítását, az erről szóló szovjet—amerikai tárgyalások felújítását.

Külön foglalkozik a dokumentum a leginkább elhúzódó és legveszélyesebb válsághelyzettel, a közel-keleti válsággal. Elítéli Izrael libanoni invázióját, a palesztin és a libanoni nép elleni agresszióját, Nyugat-Bejrút polgári lakosságának kegyetlen, lemészárlását. Követeli az izraeli csapatok azonnali és teljes kivonását Libanonból. Az ülés résztvevői kedvezően fogadták az arab állam- és kormányfők fezi tanácskozásán előterjesztett rendezési elveket. A rendezéssel kapcsolatos korábbi álláspontjukat megismételve leszögezik: e célból nemzetközi konferencia összehívása szükséges valamennyi érdekelt fél, köztük a PFSZ, a palesztinai arab nép egyedül törvényes képviselője részvételével. Több más feszültséggóc megszüntetésére is utal a nyilatkozat és a többi között megállapítja: az ülés résztvevői kedvezően értékelik, hogy az ENSZ-főtitkár személyes képviselőjének közvetítésével megkezdődtek az Afganisztán és Pakisztán közötti tárgyalások.

„Korunkban az általános béke megőrzése elválaszthatatlan valamennyi nép és állam egyenjogúságának elismerésétől. Tartós béke csak igazságos béke lehet, amelyben minden egyes állam elismeri és tiszteletben tartja valamennyi más állam törvényes jogait és érdekeit” — összegezi a politikai tanácskozó testület ülése résztvevőinek véleményét e kérdésben a dokumentum.

Az ötödik fejezet az államok közötti bizalom légkörének megteremtésével összefüggő kérdéseket elemzi, s a többi között foglalkozik a szocialista országok, a nemzeti felszabadító és más haladó mozgalmak ellen az utóbbi időben megindított széles körű kampánnyal is. E kampány célja az, hogy igazolja a konfrontáció és a fegyverkezési hajsza fokozásának, a különböző államok függetlensége lábbal tiprásának, a belügyeikbe történő beavatkozásnak, gazdasági fejlődésük feltételei megnehezítésének, az enyhülési folyamat akadályozásának politikáját, Az új kommunistaellenes hadjárat megszervezésére irányuló törekvések a valamennyi ország érdekeit veszélyeztető nemzetközi feszültség szításához vezetnek.

A továbbiakban, a szocializmus eredményeit méltatva, a dokumentum kiemeli a szuverén szocialista országok között kialakult új típusú nemzetközi kapcsolatokat.

„Az ülés résztvevői, kifejezésre juttatva pártjaik és népeik akaratát, megerősítik eltökéltségüket, hogy a jövőben is erősítik a szocialista országok összeforrottságát, fejlesztik és elmélyítik politikai, gazdasági és kulturális együttműködésüket, egyesítik erőfeszítéseiket a békéért és a haladásért vívott harcban” — szögezi le a nyilatkozat, megállapítva: szükséges a szocialista országok közötti hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés és kooperáció kibővítése a KGST keretében.

A befejező hatodik fejezet tartalmazza a Varsói Szerződés legújabb, rendkívül fontos javaslatát annak megvalósítására, hogy a két legnagyobb, különösképpen a nukleáris fegyverek terén hatalmas potenciállal rendelkező katonai-politikai szövetség, a Varsói Szerződés és a NATO között kiküszöböljék a bizalmatlanságot, csökkentsék a szembenállás szintjét.

Emlékeztetve a két szervezet feloszlatására irányuló korábbi javaslataikra, az ülés résztvevői leszögezik:

„A mostani kiélezett nemzetközi helyzet azonban nem tűri a várakozást. Mielőbb olyan hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek már most képesek csökkenteni a bizalmatlanságot a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között, és az aggályokat az agresszió lehetősége miatt.”

„A Varsói Szerződés tagjai nem törekednek katonai fölényre a NATO-tagállamokkal szemben, és nincs szándékukban megtámadni azokat, mint ahogy egyetlen más országot sem Európában vagy azon kívül. A NATO tagállamai szintén úgy nyilatkoznak, hogy nincsenek agresszív szándékaik. Ilyen körülmények között nem lehetnek olyan okok, amelyek megakadályoznák a két szövetséghez tartozó államokat abban, hogy kölcsönösen megfelelő, nemzetközi jogi jellegű kötelezettségeket vállaljanak. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, ez -különösen jótékony hatást gyakorolhatna a nemzetközi események egész további fejlődésére.”

„Ezen elképzelésekből kiindulva a Varsói Szerződés tagállamainak legfelsőbb szintű képviselői javaslattal fordulnak az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról.”

A nyilatkozat részletezi a javasolt szerződés elemeit. A szerződés magja az lehetne, hogy a két szövetség tagállamai kölcsönösen kötelezettséget vállalnak: nem alkalmaznak egymás ellen elsőként sem hagyományos, sem-pedig nukleáris fegyvereket, vagyis nem alkalmaznak egymással szemben elsőként katonai erőt. Ezt a kötelezettségvállalásukat nemcsak egymás irányában, hanem harmadik országokkal szemben is megtehetik.

További eleme lehetne a szerződésnek kölcsönös kötelezettségvállalás, amely szerint a két szövetség tagállamai nem fenyegetik a nemzetközi tengeri, légi és kozmikus kommunikáció biztonságát olyan térségekben, amelyre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. Ugyancsak kötelezettséget lehetne vállalni arra, hogy tárgyalásokat folytatnak a fegyverkezési hajsza felszámolására irányuló hatékony intézkedésekről, a fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a leszerelésről. Meg lehet vizsgálni a váratlan támadás veszélyének elhárítását szolgáló gyakorlati intézkedéseket.

A Varsói Szerződés tagállamainak javaslata aláhúzza: az ilyen kötelezettségvállalások nem érintenék a résztvevők elidegeníthetetlen jogát az egyéni és a kollektív önvédelemre. Ugyanakkor viszont a két szövetség tagjai megszabadulnának attól az aggálytól, hogy szövetségi kötelezettségeiket a másik szövetség tagállamai elleni agresszió céljaira használnák ki, s így saját maguk biztonsága kerülne veszélybe.

A nyilatkozat szerint egy ilyen szerződéshez csatlakozhatna a két szövetségen kívül álló többi érdekelt európai állam és a világ más államai is.

„A politikai tanácskozó testület ülése résztvevőinek meggyőződésük, hogy ilyen szerződés megkötése hozzájárulna Európa szembenálló katonai csoportosulásokra való megosztottságának felszámolásához, és megfelelne a népek kívánságának, hogy békében és biztonságban éljenek. Felhívássá! fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz: fogadják ezt az új kezdeményezést a legteljesebb figyelemmel és adjanak rá építő választ.”

Befejezésül a prágai ülésen elfogadott politikai nyilatkozat a következőket mondja:

„A Varsói Szerződés tagállamai — e politikai nyilatkozatban kifejtve elképzeléseiket a béke megszilárdításának, a nemzetközi enyhülés megőrzésének és elmélyítésének útjairól és eszközeiről a jelenlegi helyzetben tÍ- kinyilvánítják készségüket a párbeszédre és az együttműködésre mindazokkal, akik e nagy célok elérésére törekednek.”

Kambodzsa ünnepén

Kambodzsa nemzeti ünnepe, a forradalmi erők történelmi győzelmének 4. évfordulója alkalmából az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György üdvözlő táviratot küldött HengSam- rin és Chan Sy elvtársaknak, Kambodzsa vezetőinek.

Kevés ország élt át az elmúlt évtizedben annyi megpróbáltatást, mint Kambodzsa. Hosszú, véres küzdelmet kellett vívniuk az amerikai imperializmust kiszolgáló Lón Nol-rezsim ellen. A nép hősi harcát 1975. április 17- én végül győzelem koronázta. A győzelem gyümölcseit azonban nem élvezhette, mert a magát szégyenletes módon „szocialistának” nevező Pol-Pot-rezsim elárulta a forradalmat. Négyéves rémuralma mérhetetlen szenvedést okozott, értelmiségiek, munkások és parasztok millióit gyilkolták le. A városok elnéptelenedtek, megszűnt az oktatás, az ipar, a közigazgatás.

Az egységfrontba tömörült kambodzsai hazafiak — vietnami testvéreik segítségével

— végül is megdöntötték az embertelen rendszert. Az 1979. január 7-i győzelem megteremtette a feltételeket az új élethez. És a felszabadult nép a szocialista országok — köztük hazánk — segítségével az elmúlt négy esztendő alatt szinte csodát művelt. A városok újra benépesedtek, ma már több száz gyár termel és a mező- gazdaság is egyre több rizs- zsel, kukoricával és manió- kával járul hozzá a lakosság ellátásához. Az iskolákban ismét zavartalanul folyik az oktatás, kórházak létesültek. Kambodzsa egyre erőteljesebben halad a teljes konszolidálódás felé.

Az újjáépítésben elért sikerek megnövelték az ország nemzetközi tekintélyét: egyre több szocialista és fejlődő állam ismeri el a Kambodzsai Népköztársaság törvényes kormányát. Annál meghökkentőbb, hogy az ENSZ szavazógépezete — ha egyre csökkenő arányban is

— nem hajlandó tudomásul menni a realitásokat és továbbra is a megdöntött népírtó Pol-Pot-rezsimet támogatja.

Az imperialista körök célja: visszaszorítani Vietnamot. Vietnam pedig, amely segíti Kambodzsa népét az ország teljes helyreállításában is, több alkalommal kinyilvánította, hogy a kérdés megnyugtató rendezésre törekszik. A múlt nyáron 30 ezer főnyi csapatkontingenst vont ki és bejelentette: távozik valamennyi katonája Kambodzsából, ha kívülről nem fenyegetik az országot, ha feloszlatják és eltávolítják a határkörzetből az ellenséges fegyveres bandákat.

A Magyar Népköztársaság síkra&záll azért, hogy a Kambodzsai N épköztársaság elfoglalhassa az őt megillető helyet az ENSZ-ben, támogatja a békés megoldást szorgalmazó külpolitikáját és lehetőségeinkhez mérten továbbra is segítjük a kambodzsai nép építőmunkáját.

Nagy ünnepükön köszöntjük a távoli, ám hozzánk mégis közelálló kambodzsai népet és kívánjuk, hogy érjen el további sikereket hazája újjáépítésében, az új, igazságos társadalom alapjainak lerakásában.

KS