Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 4. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 6., csütörtök CSEHSZLOVÁKIA Mire termett az ember? Erő, ügyesség nélkülözhetetlen a mongol birkózáshoz Az íjászathoz biztos kéz, éles szem kell... (Fotó: Moncame) MONGÓLIA Biztos kéz, erő, ügyesség... Igaz, vannak tudósok, akik szerint az emberi lét voltaképpen a tuskóra, a kőre, a székre leülés tudományával kezdődött, az orvosok szerint azonban elfajulásunk kezdődött akkor, ök állítják, hogy az ember — mint élőlény — eredetileg nem téblábolásra, ülésre és asztal melletti gör- nyedésre termett Rögtön hozzáteszik, hogyha mozgás hiányából, a természetellenes gömyedésből közvetlenül, vagy közvetve, tengernyi betegség származik, méghozzá olyan is, amire talán nem is gondolnánk. Sok olyan betegség létezik, amelyet a tiszta levegőn mozgással, fizikai cselekvéssel meg lehet gyógyítani, Sőt meg lehet előzni. Az ENSZ-statisztika egyértelműen beszél: a tiszta levegőjű, mozgásra késztető hegyek lakóinak hosszabb az élete. Száz éve gyalogolnak Évente ismétlődő bizarr kép Prágában: Áprilisban- májusban a főváros egyik déli kerületében százezrek gyűlnek össze egy téren; férfiak, nők, fiatalok, öregek, s egész családok, sokan közülük háton hordott kisbabákkal. Adott jelre a több százezer (!) ember elindul a városból kivezető úton Prcice község irányába. Hogy miért éppen oda? — azt ma már senki sem tudná megmondani. A szokás körülbelül százéves. Az a lényege, hogy a Prága—Prcice közötti 45 kilométeres távolságot egy-két- három nap alatt végiggyalogolják. Napi tizenöt kilométer, viszonylag sík terepen, nem nagy ügy. Ütközben természetesen se vége, se hossza a beszélgetésnek, a mókának, sok jó barátnak talán egész évben ilyenkor nyílik alkalma igazán, hogy kibeszélgethessék magukat. A család ilyenkor reggeltől estig biztosan együtt van. Hogy estére hol alszanak? Tizenöt kilométerenként van alkalmi táborhely, ahol — többnyire hálózsákban — pihenőre térhetnek, de ahol van tisztálkodási és étkezési lehetőség. Igaz, nem minden ki jut el Príicébe. Vannak, akik öt-tíz kilométert gyalogolnak csupán. Megtehetik, hiszen minden tíz kilométernél autóbuszok várják a visszatérni kívánókat. Mégis, mintegy száz éve, minden évben, körülbelül százezer ember gyalogol a célig. Ott kapnak egy kis igazolást a gyalogtúráról, persze nem ez a lényeg. Irigylésre méltó szórakozás ez, de nem minden. Északi szomszédaink ugyanis tisztában vannak az említett orvosi tétellel. S bár a hegyes- völgyes országban valóban milliók heti szórakozása a természetjárás — nem átallották elindítani a „Bu fit!” — „Légy fitt!” mozgalmat. Tíz éve ennek, s azóta több ezer (!) erdei tomapályát, futóösvényt teremtettek. Talán hihetetlen, de így igaz: a „Légy fitt!” mozgalomban minden tizedik ember részt vesz, ami másfél milliót jelent. Randevú a Szakállassal Az utóbbi két évben a családok „testületileg” vesznek részt a próbákon, a talajtornában, a 40 méteres futásban, a tizenkét perces távfutásban és a százméteres úszásban. További forma a 12X12-es kondicionáló program. Miért, miért nem? — a „Légy fitt!” különböző rendezvényeinek mókás neveket adnak: „Festett köcsög” (ez a szülők és a gyerekek közös futóversenye), „Randevú a Szakállassal” (ez sífutás és sígyaloglás az Óriás hegységben), „Kinek van kereke?” (ez kerékpározás Prága „budai” oldalán, a hegytetőn), „Ne pancsolj a szemembe!” (ez pedig természetesen vízi játék több vidéki uszodában). A részvételre jellemző, hogy ez utóbbi keretében, Vysoké Myto városában, tíz év alatt minden tizedik férfi és nő leúszta a maga ezer méterét. Az állam milliókat költ a mozgalomra. A propaganda mindennapos, mindenütt mindenkinek szemébe ötlik és négy célt szolgál. 1.) propaganda azoknak, akik nem törődnek a mozgással, az egészségükkel; 2.) serkentés mindennapos tornázásra azoknál, akik ugyan értik, hogy miről van szó, de kicsit lusták, s nem mindennap mozognak; 3.) kondicionáló program azoknak, akik rendszeresen és tudatosan edzik testüket, de inkább csak a hét végén, szabad idejükben ; 4.) intenzív program azoknak, akiknek az életéből egyetlen nap sem hiányzik a séta, a torna, a kocogás, esetleg a futás, úszás, valamilyen sportolás. A csehszlovák egészség- ügyi szolgálatnál az orvosok minden pácienstől megkérdezik és feljegyzik, hogy sportol-e, vagy részt vesz-e a „Légy fitt!” mozgalomban. Nemrég közzétették, hogy bizonyos betegségek 20 százalékkal ritkábban fordulnak elő a testüket rendszeresen edzők körében. (F. A.) Kevés szímpompásabb, ér- dekfeszítőbb eseményt láthat a távoli földről érkezett utazó Mongóliában, mint egy- egy népi sportversenyt. A mongol nemzeti sportok — a lovaglás, az íjászat és a birkózás — a sok évszázados küzdelmes történelemből fakadnak, igaz napjainkra barátságos viadalokká szelidültek. Legismertebb a Nádom (szó szerint játék): az előbb említett három sportág országos versenye. Valaha évente többször is megrendezték, ma általában, a távol-keleti, baráti állam nemzeti ünnepéhez igazítják. Az első szám: a biztos kezet és éles szemet követelő íjászat. A megyei fordulókon túljutott legjobb jelölitek nem táblára lőnek, mint Európában, hanem körülbelül 100 méterre levő, gúlákba rakott kis fahengerekre céloznak, míg egy másik versenyfajtánál egy fél méter magasan 'kifeszített kötél alá kell találniuk. Egy lövéssorozat után az íjakat leeresztik, lekapcsolják az ideget, s: a 'bírói emelvény fölé akasztják. Mikor újabb csapat lép a küzdőtérre, mindenki maga feszíti ki tehát íját. A lovasversenyen kizárólag gyerekek vesznek részt: egyikük sem idősebb 13 évesnél, míg az alsó korhatár hat esztendő. A táv 35 kilométer — ezt folytonos vágtában kell megtenniük. A fiúk, lányok különleges öltözetet és szimbolikus jelekkel díszített sapkát hordanak, ám a lovat szőrén ülik meg, s csizmát sem viselnék. A legnépszerűbb sportág talán mégis a birkózás. Itt nincs korhatár, s súlycsoportokra sem osztják fel a versenyzőket. A népviseletbe öltözött segédek dalban dicsőítik az indulók erényeit a küzdelem előtt. A versenyzők ruhája szintén hagyományos: nehéz, felhajló orrú nemezcsizma, kis, színes nadrág és mellény — mellük csupaszon marad. Csúcsos süvegüket csak az összecsapás előtt adják át edzőiknek. A kisorsolt ellenfelek puszta földön, füvön mérkőznek meg — előregörnyedve követik egymás mozdulatait, s igyekeznek kibillenteni a másikat egyensúlyából, Aki könyökével vagy térdével a földet érinti, veszít. A nyertes — óriási ováció közepette — szertartásos táncot jár, mozgásával a sasok szárnycsapásait utánozva. A nagyszabású, kétnapos versenysorozat egyben egyfajta népünnepély is. A győztesek névét mindenki ismeri és emlegeti, bizonyítva, hogy a mongol népi sportok ma is valóban élő, virágzó hagyományként élnek tovább. (szegő) A távgyaloglásra könnyű alkalmat találni: ezek a piseki kislányok — hétezer közül egy csoport — az „ötven kilométeres Svejk-gya- loglásra” indulnak, ami különben teljesen indokolt, hiszen a derék katona ezen a környéken bandukolt... És akik nem futnak, sportolnak, legalább sétálnak: Prága sétálóparkjainak egyike (jobbra) első tanító Bejsenal Borbijev alacsony termetű, szigorú te. kintetű öregember. A múlt században született Oroszország kirgizek lakta vidékén, az Alapegység közelében. SZOVJETUNIÓ Az Ketten voltak testvérek: Borbijev és a húga. Apja korai halála után a kisfiú lett a családfő. Sokat nélkülözött. Mindössze két télen járt iskolába, ahol megtanult olvasni. Egyetlen tankönyve a Korán volt. A családnak nem volt pénze tandíjra, ezért Bejsenal a mohamedán paptanár háziszolgája lett: vizet hordott, fát vágott, ellátta a ház körüli munkát. 1916-iban Borbijevet behívták a cári hadseregbe. Ka- tonlatársai tanítójukként tisztelték, hiszen csak ő tudta elolvasni a hazulról érkezett leveleket, és ő írta a válaszokat is. Abban az időben 100 kirgiz körül többnyire csak egy tudott ími-olvasni. Közép-Ázsia gazdasági és kulturális színvonala a gyarmatokéval volt azonos. 1917 uitán Kirgiziában is bevezették az általános, kötelező és ingyenes oktatást. Elterjedt a hír, hogy Pis- ibekben (a mai Frunze) tani. tóképző tanfolyamot szerveznek, ahová írni-olvasni tudók jelentkezhetnek. Borbijev egyetlen vágya volt, hogy végre tanulhasson. Ekkorra már családot alapított, megszületett a, kislánya is.,. Jelentkezett a tanfolyamira. Egy év múlva már megkapta az oktatási engedélyt, tanító lett. Visszatért Aszdlbasba, a szülőfalujába. Az első tanító... Ahhoz, hogy egyáltalán működhessen az iskola, mindenre magának kellett gondolnia: a hegyekben krétáit pótló fehér agyagot keresett, tábla helyett furnérlemezt kellett szereznie. Felnőtt és gyermek tanítványai egyaránt voltak. Padlón ülve, mécses fényénél tartották a foglalkozásokat. ■ Sok idő telt el azóta, közben a háborút is megjárta, de Borbijev állandóan képezte magát. Gyermekéit is a tanulás szeretetére nevelte, mindhárman felsőfokú végzettséget szereztek. Egyik menye, Rabat Acsilova a filozófiai tudományok doktora, az első kirgiz nő, aki doktorált... Borbijevék kényelmes lakáséban arról beszélgettünk, milyen ma a kirgiz oktatás helyzete. Felcsillan a szeme, amikor arról esik szó, hogy a köztársaságban jelenleg több mint 1700 általános iskola van, ahol 900 ezer gyerek tanul és akiknek neveléséről 45 ezer pedagógus gondoskodik ... NDK A Barátság Színháza Túlzás nélkül állítható, hogy a berlini Barátság Színháza a világ élvonalába tartozó ifjúsági színház. Több mint 30 éves fennállása alatt, mintegy 150 darabot hozott színre, amelyek egyharmada ősbemutató volt. Egy-egy idényben 360 színházi előadás, 30 gyermekhangverseny és egyéb zenés irodalmi program szerepel műsoron. A színház 1950-ben történt megnyitása óta ötmilliónál is több néző látogatta az előadásokat. A művészek minden előadáson — úgyszólván kivétel nélkül — telt háznak játszanak. A közönség életkora szerint háromféle játékterv kínálja a darabok színe-javát: az 5—8 évesek, a 9—13 évesek és a „nagyok” egyaránt megtalálják az ízlésüknek valót a színdarabok, operák, bohózatok, revük, balettek, pantamámjátékok, mesék, illetve mesejátékok között. Egy időben volt olyan nézet, hogy a mese nem való erre a színpadra, de győzött az a vélemény, hogy a klasszikus mese — irodalmi termék. A Bárátság Színháza szoros kapcsolatot tart a tanintézetekkel: egy-egy előadás színrevitele előtt a színház pedagógiai osztályának munkatársai felkeresik az iskolákat, hogy az előadandó műről a pedagógusokkal elbeszélgessenek. Egyébként minden pedagógus bevezető ismertetőt kap az előadásokról. Vannak úgynevezett fo- yer-beszélgetések a fiatalokkal, ahol a színházi szakemberek szívesen meghallgatják a fiatalok véleményét, javaslatait. A színházban szívesen látott vendégek a tanulók szülei és más családtagjai is. Nekik úgyszintén módjuk van részt venni a beszélgetéseken, véleményt cserélni, s ezúton is közelebb kerülni a fiatal generációhoz. Magát az alapelgondolást a színház neve is jelzi. Az intézmény jelszavai: barátság a gyermekek között, barátság a gyermekek és felnőttek között, barátság minden néppel. Színes, érdekes programkínálatuk ezt a célt szolgálja. A jelenlegi játéktervben szerepel „Anna Frank naplója”, amellyel Francis Goodrich és Albert Hackett emlékezteti az ifjú nézőket a német történelem legsötétebb fejezetére. Ugyancsak itt látható a Goethe eposza nyomán Ruth ZechJin által operaszínpadra alkalmazott rókamese, a „Reineke Fuchs. Arra a kérdésre, hogy vajon itt a jövő színházlátogatóját akarják-e „kiképezni”, a színház intendánsa, Klaus Urban így válaszolt: „A gyermekszínház nem előkészítő osztály a felnőttek színházához. Az ifjú, aki ebbe a színházba jön, mai színházlátogató, akit mi igen komolyan veszünk. Mi ugyan megismertetjük őt a színjátszás minden fajtájával, amellyel később majd találkozik, elsőrendű feladatunk azonban az, hogy a művészet eszközeivel az életre készítsük fel, úgy bocsássuk útjára, hogy a szépre, a jóra érzékenyebb, az életre pedig felvértezettebb legyen!” A berlini Barátság Színházával együtt jelenleg ösz- szesen öt gyermek- és ifjúsági színház működik a Német Demokratikus Köztársaságban. Közülük az első röviddel a felszabadulás után Lipcsében nyitotta meg kapuit, a többiek — a berlini mellett — Drezdában, Halléban és Magdeburgban várják ifjú nézőiket, látogatóikat. összeállította: Gyurkó Géza Bejsenal Borbijev, feleségével és unokáival
