Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 29., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM 9. „Legyen a zene mindenkié!" Endrőd k Apáczai Csere János Bergen-Belsen (Fotó: Szabó Sándor) rögettem magamról és űztem a szemtelen legyeket és sütkéreztem. Mégis jólesett elüldögélni, ahogy remek volt, amikor Csokonait utánozva tanárunk kihozott ide bennünket, hogy Jósika Miklós prózájába mélyedjünk el az órán. Hozzászólás ugyan nem volt az előadáshoz, de legalább három katicabogarat elröptettem a mutatóujjam kifutópályájáról, s ezzel igen elégedett voltam. A kis tó partján Fazekas és Diószegi szobra: a füvész- könyv megalkotói, akik csodálatosnál csodálatosabb neveket találtak ki, játszva nyelvünk varázslataival. Ahogy haladunk a város felé, építkezésekkel találkozunk. Szívósan és rátermetten gazdagítják lakóhelyüket a debreceniek. Most a strandot bővítik. Nemrég avattak múzeumot Med- gyessynek, szenteltek egy másikat a helyi irodalmi élet hagyományainak. Ahogy az új lakótelepek nőnek ki a földből, megteremtik egyúttal a hagyományok ékköveit is. Kézzelfogható jeleit a helyhez való kötődésnek, segítve nemzedékek önmagára A Csokonai Színház épülete csodálatos — a felújítás után szinte rá sem lehet ismerni. Belül is átalakult minden, de hát, milyen az ember: már ezzel sem elégedettek — ezért- azért morgolódnak a benne dolgozók. Három játszási helye van most a társulatnak: a már „bejáratott” Kölcsey Művelődési Központ nagyterme, s a stúdiószínpad is rendelkezésre áll. Sokat vajúdott együttes ez, most sem tartozik az ország legjobbjai közé, pedig a lehetőségeik kimagaslóak. De a hét szűk esztendő után talán még lötyög rajta a nagykabát._ Este Remenyik Zsigmond: A „Vén Európa Hotel” című darabját nézzük meg# előadásukban. A közepesnél valamivel gyengébb a produkció. Az egyéni teljesítmények jobbak: a rendezés csapnivaló. A szórakozási és sportolási lehetőségek az utóbbi években megsokszorozódtak, a nemrég átadott művelődési központ mellé egy ifjúsági ház is került, a megyei lap egyszerre 23 film vetítésére hívja különböző debreceni sportcsarnok mellé másik került. Az egyetemek, az üzemek is szerveznek programokat. Nem gond valamilyen érdekességet találni hétről hétre. A Csokonai kávéház a színházzal szemben nemrég nyílt. A régi Angol Királynő Szálloda helyén, melynek Bunda nevű kistermébe Ady Endre sokat járt fiatal zsurnaliszta korában. Körben a tükrök, az asztalok, a székek olyanok, amilyeneket az ember álmában lát, ha egy hófehér mediterrán városka utcáin sétálva betér egy pohárka hűsítőre. Az újságtartóban mai lapok: az embernek tájékozódnia kell- mi történik a világban, miközben reggeli kávéját szür- csöli. A sörözőt is meg akarjuk nézni, de nem tudunk bejutni. Bentről szakadatlan kopácsolást hallunk: ' az emeleti részt is megnyitják hamarosan a vendégek előtt. A visszaverődő napfény játszik a házak falán, ahogy a villamos az állomáshoz közelít. Rossz elmenni, majdnem annyira, mint visz- szajönni volt. Az épületekkel, a barátokkal — az élőkkel és halottakkal — az emlékekkel, nem tudom mivel, de köt magához DebreA Kodály-örökségről — három tételben A magyar zene múltját Liszt, Bartók és Kodály jelenti az európai csúcsokon és egyben jelzi sokrétű kapcsolatát történelmi jelenünkhöz és a nagyvilághoz. Liszt Ferenc széleskörűen, gazdagon kapcsolta a világzenéhez a magyar zenét. Később ez a széleskörű kapcsolódás redukálódott: főképpen csak a német zenén átszűrve érkezett hozzánk az európai és a világzene. Kodály, Bartókkal együtt, ez ellen az egyoldalúság ellen emelt szót. Tájékozódó szenvedélyüket nem elégíthette ki a korabeli szűk látóhatár. Bartók és Kodály — akiknek emberi kapcsolatuk barátság .volt, egyben alkotói fegyverbarátság is — azon munkálkodott, hogy Európát és a nagyvilágot ne egyetlen nemzet közvetítse a magyarságnak a zenében sem. Kodály nemzetnevelő zenepedagógusként és zeneszerzőként megvalósítja alkotói programját. Öt is Ady felismerése vezérelte: a magyarság léthelyzete. Kelet és Nyugat közé ékeltsége, kö- zép-kelet-európai helyzet- és küldetéstudata. Azt hirdette: sem a magyarságot, sem a kultúrát senkinek sem teszik a bölcsőjébe, ezek á kincsek nem örökölhetők pusztán a származás révén. Műveltségéért és magyarságáért az egész emberi élet során kell küzdeni, csak folytonos önműveléssel lehet őket elsajátítani. A tág horizontú, magyarságban és emberségben gondolkodni tudó zeneszerzőt mutatják a magyar irodalmi ispirációjú Kodály-művek is. Balassitól Weöres Sándorig teremtette újjá zenében a hozzá közel álló alkotásokat. A magyar irodalom teljességében tájékozódott és gondolkodott. Szívhez legközelebb a zsoltárírók, Rákóczi, a télbe-szél- be didergő kuruckor, Csokonai, Berzsenyi, Vörösmarty és Ady álltak. Példájuk, műveik sugallatai nyomán a magyar sorskérdésekre is a nép sorsához illő és méltó magatartással visszhangzott. Meghatározó élményei az ifjúkorig nyúlnak vissza. Nagyszombatban az invalidusok temploma előtt naponta járt el gimnazistaként és tapasztalhatta: „ahol egykor Pázmány és Zrínyi imádkozott”, ott többnyire német dal zeng. Nem véletlen fogalmazza zenébe a „hazaszeretet felelősségérzetét, a Zrínyi-szózatéban. Zrínyi szövegéből merítette a három fő motívumot: „Ne bántsd a magyart” — „Hic vobis vei vicendum vei mo- riendum est” („Itt győznöd vagy meghalnod kell! ”) és „Szabjunk más rendet dolgainknak!”. A küzdőszellem, a valós helyzettudat jellemzi Kodály énekkari művészetében is a nagy zenei szintézist. A Kodály-jubileum leglátványosabb és legmegfelelőbb eseménye az 1982. december 22-én megrendezett énekkari találkozó volt a Budapesti Sportcsarnokban. Pozsgay Imre gondolatébresztő megnyitója közel 10 ezer énekkaros seregszemléjét vezette be. Az ország sok tájáról és a főváros intézményeiből, iskoláiból összesereglett énekkarok adtak csodálatos hangversenyt a vox humana fenséges találkozóján, (Egerből a tanárképző főiskola női kara (Tar Lőrinc), a Dobó gimnázium énekkara és az Építők Heves megyei Kórusa (Ocskay György vezetésével) vett részt ezen az énekkari triumfálián. Miközben Vass Lajos vezényletével felcsendültek a népdalok, A csitári hegyek alatt, Gelencséri utca és mások, megbizonyosodhattunk a zenetörténeti igazságról: Kodály valóban a források fölé hajolt. Ezen a téli estén a Budapest Sportcsarnokban énekművészetünk szférájában megvalósult József Attila szép gondolata: „a nemzet: közös ihlet” . A főszervező Pallos Béla, valamint Zámbó István, Vass Lajos és társaik révén valóra vált a Németh László-i vágy: „a nemzet : közös vállalkozás”. Közös ihletből fakadó nagyszabású vállalkozás volt ez a találkozó. Mindez azért sikerülhetett, mert egy estére testet öltött Kodály Zoltán vezérelve, a „legyen a zene mindenkié” ; mert örökségének jó sáfárai áldozatos munkával szervezték, él- ményszerűen rendezték az országot képviselő énekkarok színpompás seregszemléjét. Elmélet és gyakorlat egysége Kölcsey művének, a Huszt- nak szavai méltó környezetben illőn zengtek: „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; (Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül! ”) Nemzedékek lelkesítője volt ez a reformkori, jelmondatszerű felszólítás, amelyben a haladásért, társadalmi-szellemi fejlődésért vívott harc morális erőfeszítése is visszatükröződik, amelyre oly nagy szükség van újúlásra vágyó korunknak is. Felejthetetlen élményként őrizzük Berzsenyi ódájának, A magyarokhoz („Forr a világ... ”) előadását. Minden eddig lehetséges sikerét felülmúlón — 1937-ben kétezer gyerek énekelte a Margitszigeten rendezett Éneklő Ifjúság programjában — a Himnuszt és a Szózatot idéző erővel zengett a katartikus hatású Berzsenyi-óda négyszólamú kánonja. .. Kodály Zoltán zeneszerzői és zenepedagógiai tevékenysége progresszív célokat szolgált. A tradíció nála: jövőre mutató ösztönzés és cselekedet. A pénzügyminiszterrel vitázva fogalmazta meg: a zene- és énektanításra fordított anyagi ösz- szegek névleges értékénél fontosabb a zenei képzés eredményességének reálértéke. Az elmélet és a gyakorlat egységét teremtette meg óriásművében, ezért mondhatta joggal magáról: „A pedagógiához egyébként nemcsak a gyermekkórusok és az elemi iskolák útján jutottam el; életem harmincöt esztendejét magam is tanárként töltöttem a főiskolán, seregnyi zeneszerzőt képezve ki. ” Mítoszok nélkül Kodály életművének utóéletéről gondolkodva zavarhatja tudatunkat a sok felelőtlen és felületes ráhivatko- zás, de az ellentmondásos nézetek káros hatása is. Hosszú élete folyamán rebellisnek és konzervatívnak, tartották haladó példaképnek és bélyegezték nacionalistának. Tudjuk, volt olyan világkonferencia, amelyen japán, kanadai és finn szakemberek a Kodály-módszer nagyszerű lehetőségeiről beszéltek, míg a magyar fővá- ' rosból érkezők között olyan is akadt, aki a Kodály-módszer korszerűtlenségéről » akarta meggyőzni a hőköl- ten riadt hallgatóságot. Az sem titok ma már, hogy nem nálunk tanítják a legjobban és a legeredményesebben a Kodály-módszert, hanem éppen Japánban, Kanadában, Finnországban... Szomorú az a tény is, hogy éppen a Kodály-centenárium évében csökkent nálunk az iskolai oktatásban az ének—zeneórák száma. Az emberiség egész fejlődéstörténete arra figyelmeztet bennünket, hogy a géniusz felismeréseit az emberiség kamatoztatja — függetlenül attól, hogy népe mennyire képes örökségével sáfárkodni. 1919 után „e két roppant biztatást: Bartókot és Kodályt” sokan érezték „meny- nyei jóvátételnek” ... Nagyságukról már rég nem a díszítő jelzők tanúskodnak. •Mégis, Bartókot és Kodályt sokan ma is szembeállítják egymással, pedig őket egymás mellé kell állítani, hiszen életük és művük is egymás mellett alakult. Mítoszokra nincs szükségük utóéletükben sem. Róluk mítoszok nélkül kell szólni, de lélektelenül nem szabad. Tennivalóink nagyságát csak fokozza a mítosztalan tény, hogy sem Bartókot, sem Kodályt, nem mi magyarok iktattuk be a világzenébe, hanem a nagyvilág elismerése, értékítélete. A kérdés itt az: hatalmas örökségünknek tudunk-e hűséges sáfárai lenni? Cs. Varga István Cseh Károly Tintacseppek Társaimnak Ötvenkilenc őszétől padlásunkon porosodó kézi számológépem golyói huzalokon gubbasztó piros zöld madarak rájuk száradt ég kékje a tinta — Vízszintes sorokba rendezetten az egymás ■ melletti fásultságban álmaink szégyenfoltja a röptetést ígérő hajdani ég Halványan dereng át már csak kékje az idő porán r Átutazóban F. I nak A szürke tócsán égi ász a hold Elkoszolódott kártyalapját lesöpri lépcsőjéről az ajtaját nyitó virradat Fény-bóbítás taxi koránkelő pincérnő egyensúlyozik a nap fényes tálcájával hozza a megrendelt mát s majd számlázza „ az elfogyasztott reményeket A jövőt meg odaadjuk csekély borravalónak találását. mozikba a közönséget. A cen.
