Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. január 25., kedd BUDAPEST Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára finnországi látogatásának utolsó programjaként a hét végén a Finn Szociáldemokrata Párt oulu-i megyei és városi bizottságának tevékenységével ismerkedett. Havasi Ferenc látogatása befejeztével hazaérkezett Budapestre. TOKIÓ Hétfőn megkezdte munkáját a japán parlament 98. ülésszaka. Nakaszone Jaszu- hiro miniszterelnök politikai nyilatkozatában részletesen szólt Japán külkapcsolatairól. kiemelve, hogy elmúlt heti washingtoni látogatása nagymértékben hozzájárult „a két szövetséges közötti bizalmi kapcsolatok megszilárdításához”. HANOI A kínai fél a január 4. és 18. közötti időszakban is folytatta ellenséges cselekményeit a Vietnami Szocialista Köztársaság határán — mutat rá a VNA vietnami hírügynökség hétfői közleménye. Az adott időszakiban a kínai fegyveres erők alegységei többször is tűz alá vették határmenti vietnami tartományok területeit és megpróbáltak betömi Vietnam területére. A támadásoknak polgári áldozatai vannak, többen meghaltak. Az anyagi károk jelentősek. LONDON Nagy-Britanniában vasárnap éjfélkor megkezdődött az ország történelmének első általános vízügyi sztrájkja. A munkabeszüntetést a vízügyi dolgozók béremelési követelésednek kielégítetlensége váltotta ki. WASHINGTON Az amerikaiak 46 százaléka úgy érzi, „rosszabbul él” a Reagan-korszak első két éve után, mint annak előtte. Az ABC televízió által januárban meegkérdezett ezer amerikai közül csupán 24 százalék vélekedik másképpen, jóllehet Reagan 1980- ban ezzel a szónoki kérdéssel egyengette útját a Fehér Ház felé: „gondolkodjanak el rajta, jobban élnek-e azóta, amióta a demokraták karültek a Fehér Házba". ítélethirdetés a Moro- perben Hétfőn hirdetett ítéletet egy római esküdtszék Aldo Moro, az olasz kereszténydemokrata párt elnöke elrablóinak és gyilkosainak, a „Vörös Brigádok” terror- szervezet tagjainak kilenc hónap óta tartó bűnperében. A bíróság az összesen 63 vádlott közül huszonötöt életfogytiglani szigorított fegyházra, hetet életfogytiglani börtönre ítélt. (Az utóbbi büntetés valamivel enyhébb az előbbinél, mert a későbbiekben nem zárja ki a büntetés enyhítését.) A 63 vádlott közül 9 szökésben van, ezeket távollétükben ítélték el. Huszonhét vádlottra 4 hónaptól 30 évig terjedő szabadságvesztést szabtak ki, 4 vádlottat kellő bizonyítékok hiányában felmentettek. Életfogytiglani szigorított fegyházbüntetéssel sújtották a „Vörös Brigádok” egész vezérkarát, kezdve Mario Morettin, a terrorszervezet „hadászati vezetőségének” tagján és „agyán” — egészen Natalia Ligásig és Prospero Gallinariig, aki 1978. március 16-án géppisztolysorozattal kioltotta az előzőleg 55 napig fogva tartott kereszténydemokrata párti politikus életét. PORTUGÁLIA Parlamentfeloszlátás és előrehozott választások Antonio Ramalho Eanes portugál államelnök feloszlatja a parlamentet, és előrehozott választásokat ír ki. Az államfő vasárnap esti televíziós beszédében jelentett be a döntést. Mindezt előbb az alkotmány előírásainak megfelelően közölte Pinto Balsemao december 19-én lemondott miniszter- elnökkel, valamint Leonardo Ribeiróval, a parlament volt elnökével. Nem hivatalos értesülések szerint a választásokat valószínűleg április 25-én, a forradalom győzelmének évfordulóján tartják. A mély gazdasági és politikai válságot tükröző 33 napos kormányzási válság végére tett pontot Eanes elnök azzal, hogy — a baloldali pártok követelésének megfelelően — új választásokat ír ki. Előzőleg meghallgatta az államtanács, a politikai pártok vezetőinek, a gazdasági körök képviselőinek véleményét. Sőt, az elmúlt egy hónap alatt többször adott türelmi határidőt a kormányzó koalíciónak a válság megoldását célzó „ésszerű alternatíva” előterjesztésére. Eanes portugál államfő a tv- kamerák előtt (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) A jobboldali Demokratikus Szövetséget (AD) alkotó három politikai erő — a szociáldemokraták, a kereszténydemokraták, valamint a monarchisták — belső harca az elmúlt két év alatt több ízben súlyos belpolitikai válságot idézett elő. Az ellentétek — amelyek a különböző tőkés csoportok ellentéteit tükrözi — egyaránt kiéleződtek a koalíción és az abban részt vevő pártokon belül is. A december 12-i helyhatósági választások eredményei pedig azt mutatták, hogy a tömegek változást akarnak. A szövetség legnagyobb pártjától, a szociáldemokrata párttól, a korábbi választók 6 százaléka fordult el. Ez sietette Balsemao lemondását, amely végül kirobbantotta a kormányzási válságot. Az elmúlt esztendőben a jobboldalnak — a szocialisták támogatásával — a parlamentben sikerült keresztülhajszolnia néhány a korábbi vívmányokat megnyirbáló törvényt, amelyek közül a legfontosabbnak ítélik a forradalmi tanács feloszlatását. A Portugál Kommunista Párt értékelése szerint a parlament jelenlegi összetétele már nem felel meg az országban kialakult erőviszonyoknak. Ezért a mostani elnöki döntés a portugálok többségének óhaját tükrözi. Az 1980-as októberi törvényhozási választáson a jobboldal a szavazatok 47,5, a szocialista párt 27,8, a kommunista párt pedig 16,8 százalékát szerezte meg. OPEC-értekezlet Genfben Vasárnap délelőtt Genfben megnyílt a Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPEC) rendkívüli miniszteri értkezlete, amelynek tétje egyes értékelések szerint a 13 tagországot tömörítő szervezet által eddig fenntartott árrendszer és ezzel összefüggésben a kitermelt kőolaj szabályozott mennyisége. A két kérdés a szervezet létének alapja. A tanácskozás megtartását a 13 tagország közül nyolc szorgalmazta a múlt hét végén Bahrainban megtartott szűltebb körű összejövetelen. A mostani értekezletet hivatalosan csak „konzultatívnak” nevezik — és csak akkor alakul át „rendkívüli” tanácskozássá, ha remény van arra, hogy a két kulcskérdésben sikerül megállapodásra jutni. A tagországoknak egyfelől meg kellene állapodniuk abban, hogy az idén együttesen és összesen mennyi kőolajat termeljenek ki. Másfelől minden tagországnak el kellene fogadnia egy kötelező kvótát, amely rögzítené, hogy az idén mennyi kőolajat termelhet. Az OPEC tagországai tavaly decemberben napi 18 és fél millió hordóban állapították meg a kitermelhető kőolajmennyiség felső határát — de nem sikerült megállapodniuk abban, hogy egymás között hogyan osz- szák el ezt a mennyiséget. Szaúd-Arábia, hogy feltornássza az árakat, alaposan csökkentette kőolajtermelését, Irán pedig — amelynek nagy szüksége van az olajdollárokra, megkétszerezte azt. Az Egyesült Arab Emírségek olajügyi minisztere szerint az OPEC az eddig legsúlyosabb válságát éli és a genfi értekezlet fordulópont lehet a szervezet történetében. —( Külpolitikai kommentárunk )— A lisszaboni döntés EANES PORTUGAL ÁLLAMFŐ televíziós beszédben közölte: feloszlatja a parlamentet és kiírja az idő előtti választásokat. A döntéssel új szakasz kezdődik az elhúzódó portugál válság történetében. A kórkép fontosabb számai: 13 milliárd dollár állam- adósság, 3,5 milliárd dollár mérleghiány, 23 százalékos infláció, 15 százalékos munkanélküliség. Ilyen helyzetben a szokásosnál is veszélyesebb az elhúzódó hatalmi kötélhúzás. Ami a politikai előzményeket illeti, a tavaly decemberi helyhatósági választásokon kitűnt, hogy az AD (Demokratikus Szövetség) nevű kormánykoalíció vezető ereje, a Szociáldemokrata Párt elvesztette szavazóinak hat százalékát. Ez — és a felismerés, hogy ilyen nehéz helyzetben egyszerűen nem érdemes a felelősséget vállalni — egy héttel később lemondásra késztette Pinto Balsemao kormányfőt. AZ INKÁBB NYUGAT-EURÓPAI liberálisokra emlékeztető szociáldemokratákon kívül az AD tagja a Kereszténydemokrata és a Monarchista Párt — ellentéteikbe az elmúlt két esztendőben összesen három kormányfő bukott bele. Ez az időszak ráadásul a folyamatos jobbratolódás ideje volt. Egymás után kerültek veszélybe az 1974-es forradalom legnagyobb vívmányai (megkérdőjelezték a földreformot és az államosításokat, megszüntették a rendkívül haladó testületet, a forradalmi tanácsot). A Balsemao lemondását követő veszélyes politikai vákuumban az államfő többször figyelmeztette az AD-ot. Miután a válasz erre egy miniszterként már megbukott, szociáldemokrata körökben is másodrendűnek minősített politikus, Vitor Crespo kormányfői jelölése volt, Eanes elnök vetett véget a huzavonának megadva Portugáliának a tiszta lap lehetőségét. ELMÉLETILEG Portugáliában adott egy baloldali többség esélye. A probléma az, hogy a Szocialista Párt elzárkózik egy baloldali blokktól és a centrum, sőt, a jobbszárny felé keresi partnereit. Ez a múltban már többször kudarcot vallott, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy Soaresék tanultak a leckéből. Egyelőre csak az biztos, hogy a lakosság többsége a kilábalás halvány reményeként köszönti Eanes elnök döntését... • Harmat Endre---------— .................. ■ — ' '»■ ——■ F öldrengés Erős földlökések rázták meg hétfőn Mexikó délkeleti részét. A felül nyitott Richter-skála szerint 6,6 fok erősségű földrengés mintegy 30 másodpercig tartott. A földMexikóban rengés epicentruma a fővárostól 600 kilométerre délkeletre, Oaxaca szövetségi államban volt. Károkról és személyi sérülésekről nem érkeztek jelentések. Lengyelországi változások (IV/1.) Csak a szükségállapot segített 1982 decemberének utolsó napján felfüggesztették a szükségállapotot Lengyel- országban. A katonák visz- szamentek a laktanyákba ... Ez az utóbbi mondat igen jól hangzik. Ám nem igaz. A katonák ugyanis eddig is ott voltak. Mert különös szükségállapot volt ez. Szükségállapot. Lengyelül ez a kifejezés állam jogi lag nem ismert, ezért hadiállapotnak nevezték. Így fordították a nyugati sajtóban is, Mindegy hogyan mondjuk, igen rossz a kifejezés akusztikája. Nem titkolom, magam is némi szorongással indultam el felfedező sétára varsói tartózkodásom első estéjén. De a szorongás hamar eloszlott. Először is: katonaság sehol. Rendőrök ügyeltek a közbiztonságra, nem többen, mint a világ bármely nagyvárosában. A szorongás helyére lassan némi restellkedés, szégyenérzet lépett, amikor tetten értem magam: miért is csodálkozom olyan magától értetődő dolgokon, mint a szórakozni induló jólöltözött emberek sokasága, a párolgó főtt kolbász a bisztró kirakatában, az utcai árus gyümölccsel megrakott standja, a zsúfolt könyvesboltok, a napi- és hetilapok sokaságát kínáló újságosbódé, vagy éppen a kapu alatt csóko- lózó fiatalok látványa. A tájékoztatási miniszter meghívásának tettem eleget néhány kollégámmal decemberben, s találkozhattam két miniszterelnök-helyettessel, államtitkárokkal, mi-' niszterekkel, a Központi Bizottság egyik titkárával, vajdasági, nagyüzemi vezetőkkel, munkásokkal. Elsőként talán az tisztázódott a beszélgetések során, hogy a lengyelországi válság nem 1981. december 13-ával, a szükségállapot elrendelésével kezdődött. Ez az intézkedés — ma már bizonyosan elmondhatjuk —, a válságból kivezető hosszú út első, nagyon kemény és fájó, de elkerülhetetlen lépése volt. Szükségállapot egy szocialista országban? Talán a mai napig nem emésztettük meg magunkban a dolog tragikus voltát. Legalább a kérdést fogalmazzuk meg: milyen mély és sok összetevőből álló válságfolyamat kellett ahhoz, hogy idejusson Lengyelország? — Űjabbkori történelmünk legnagyobb válsága után vagyunk, mint a súlyos infarktus után gyógyuló beteg — jellemezte a helyzetet Tadeusz Hupalowski tábornok, közigazgatási miniszter. Mieczyslaw F. Rakowski miniszterelnök-helyettes: „Az, hogy sikerült megállítani a lengyel állam politikai, gazdasági struktúrájának felbomlási folyamatát, s mindezt saját erőből, joggal tartjuk a párt, a szocialista állam történelmi eredményének. Sikerült elkerülni, hogy az események során a nemzet tartós sebeket kapjon. Elenyésző számban voltak áldozatok, pedig, bár minden emberélet drága, elképzelhető volt, hogy sokkal több áldozattal jár majd a rendcsinálás.” Időzzünk egy kicsit az okoknál. Sok ember meghallgatása után sem szeretném egyszerűen józan pragmatizmusnak nevezni, a realitásérzék sem elég pontos jelző arra, ahogyan ma a lengyel vezetés gondolkodik, elemzi a történteket és formálja a taktikai, stratégiai célkitűzéseit. A magyar újságíró megannyi hazai és nemzetközi tapasztalat ismeretében sem merészkedhet az elemző ítéletalkotás utcájába. Hallgassuk ezért, mit mondtak a legilletékesebbek. Hogyan is jutott ide Lengyelország ? Ismét Rakowski: „Nem tudunk kormányozni. Ez a lengyel hagyományokból is fakad. Mi, mint új uralkodó osztály nem tudtunk ettől a hagyománytól megszabadulni.” Franciszek Dabrowszki a krakkói vajdasági pártbizottság titkára: „1980 augusztusa nem jött váratlanul. A régi pártvezetés nem vezetett, hanem uralkodott. Hiányzott a bírálat, az önkontroll. A nép morális, ideológiai egységéről beszéltek, de nem figyeltek az emberek véleményére. A propagandában csak sikereket volt szabad hangoztatni.” Zygmunt Rybiczki az államjog tudósa, a Miniszter- tanács jogi ügyekkel foglalkozó államtitkára: „A munkásosztály fellépése 1980 augusztusában teljesen autentikus volt. Egy új, a szocializmusnak megfelelő jogrendért, reformokért emeltek szót. Éppen ezért ma is a munkások képviselőivel megkötött augusztusi megállapodások talaján állunk.” Zénón Körnender miniszterelnök-helyettes, a Pax katolikus szervezet elnöke: „A válságnak gazdasági okai is vannak. Ma, utólag igen nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy hosszú ideig túlzottan jól éltek ahhoz képest, amit a termelés színvonala, a munka hatékonysága megengedett volna. Ebből óriási nemzeti eladósodás keletkezett, amely 1981 végére a katasztrofális összeomlás szélére vezette az országot.” Jan Glowczyk, a LEMP Központi Bizottságának titkára: „Az 1980 augusztusi események után folyamatosan lépéshátrányba kerültünk. A párt egyre veszített erejéből, akcióképessége legyengült. Egy időben túlságosan a múltra koncentráltunk. Mindenki — és nem alaptalanul — a régi vezetés hibáira, egyes személyek felelősségére figyelt. Kellett ezzel is foglalkozni, de nem ilyen egyoldalúan. Túlságosan hosszú volt ez az időszak. Az ellenség szította e kérdés körül a lángot, hiszen érdeke volt, hogy a párt önmagával vitatkozzon, így szabadabb volt a kezük. Időközben a párt kongresszusa válságos helyzetet teremtett. Demokratikus úton új Központi Bizottságot is választott. Ekkor az ellenség frontális támadást indított a párt ellen. Közben a sorai jelentősen megerősödtek. Kiépült az apparátusuk, megjelentek a külföldön kiképzett vezetőik is. Az erőre tehát erővel kellett válaszolni. A pártnak volt ereje: a szilárd, hazájához hű, kommunista vezetés alatt álló hadsereg.” És megszületett az elhatározás : katonai szükségállapotot kell elrendelni. Jaruzelski tábornok 1981. december 13-án reggel hat órakor a rádióban és a televízióban ezt el is mondta a lengyel népnek. Az emberek tudomásul vették —, de a legtöbben arra a mondatára emlékeztek, hogy a szükségállapot csak addig tart, amíg a helyzet indokolja. T. Varga József (Következik: 2. Mit akart a Szolidaritás?)
