Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 22., szombat 13. Az időjárás nap mint nap foglalkoztatja az embert: nem mindegy, hogyan öltözködünk, hogyan táplálkozunk ilyenkor a téli hetekben. Különösen most, amikor a januári időjárás a szokásostól eltérő és enyhébb, mint az átlagos teleken. Mai ösz- szeállításunkban az időjárással és azzal összefüggő kérdésekkel foglalkozunk, mintegy keresve a magyarázatot az eddigi enyhe télre. összeállította: MENTUSZ KÁROLY Mélytengeri viharok A tengeri viharok még ötszáz méter mélységre is kihatnak, ahol a víz szerkezete, kémiai összetétele és fizikai tulajdonságai még azonosak a felszín vizével — állapították meg szovjet oceanográfusok. — Ezeknek a megfigyeléseknek és következtetéseknek az óceán és az atmoszféra közötti energiacsere kutatása és a tengeri utakhoz szükséges hosszú távú időjáráselőrejelzés szempontjából van jelentőségük. A károsító jég LÁSSUK A TETTEST! Hosszú, enyhe tél Az időjárás, mint beszédtéma, napjainkban a megszokottnál is gyakrabban jelentkezik. Jóslásokba e téren nem érdemes bocsátkozni, de hivatkozni lehet, bár még csak fele telt el a télnek. Idősebb kortársaim emlékezhetnek erősebb, avagy gyengébb télre is. A húszas években kisdiák voltam Sárospatakon. November végén, Katalin napján, a Kárpátokból nagy hideg tört ránk. Fűtőanyag nem volt. December 7-én héthetes szünetre hazaküldtek bennünket, de 9-én egy csapásra megenyhült az idő. Karácsony hetére a fák rügyeztek. Védett helyen a rózsa is kivirított. Nehezen telt a kényszerszünet, a Tiszán nem volt jég, a dombokon sehol hó. Január 25-re kellett ismét visszamennünk Patakra. S a tél ekkorra megjött, (Pál-fordulás). Délután 5 óra helyett hajnali öt órára ért oda velünk a vonat. A járdán méteres hó. Március végéig tartott a tél. Persze arra is volt Egerben példa (1939), hogy januárban a középhőmérséklet 0,3 Celsius fok volt, a februári 1,9-re, a márciusi 2,5 Celsius fokra emelkedett csupán. .......A legnagyobb természeti csapás Dúsnokon volt; a településre dió nagyságú jég hullott. A helyenként harmincdekás jégszemek ... letarolták a háztáji kerteket. A helyi termelőszövetkezet szántóföldjein mintegy nyolcvanszázalékos pusztítást okoztak” — tudósított egy újsághír 1981. június 20-án. A jégeső nálunk sajnos nem ritka időjárási jelenség. Egy évben a másfél százat is megközelítheti azoknak a napoknak a száma, amikor valamelyik országrészben jégeső hull. Hazánk bármelyik pontján egy évtizeden belül legalább tíz jégesővel számolhatunk. A pusztító jégesővel szemben nincs teljes biztonság. Mégis a jégesők mezőgazdasági területünknek csupán néhány százalékát sújtják általában, és a totális jégkár a két százalékot sem szokta meghaladni. A jégeső keletkezéséhez a közönséges eső képződésén túl több légkörfizikai feltétel egyidejű jelenléte szükséges, ugyanis a jégeső tér- és időbeli eloszlása sokkal szeszélyesebb, mint a legtöbb egyéb időjárási elemé és jelenségé. Jégeső elsősorban az erős betörési frontok legfejlettebb szakaszaiban lép fel. és a haladás irányában viszonylag keskeny, de lassan elnyúló jégverte pászták keletkeznek. A pászták szélessége legtöbbször csak néhány kilométer, de a hosszuk — a kisebb-nagyobb gyengülésekkel és visszaerősödések- kel — tíz, sőt félszáz kilométer is lehet. Előfordult, hogy egyetlen jégpászta az egész országot átszelte, nyomon lehetett követni hazánk délnyugati csücskétől az északkeleti határvidéken tűiig. A jégesők elsősorban a meleg nyári félév meteorológiai jelenségei, és túlnyomó- részt a vegetációs időszak hat hónapjában — április 1— szeptember 30 között — lépnek fel. A „csak” öt milliméter körüli átmérőjű jégszemek is már tetemes kárral járhatnak. A gyakoribb pedig éppen az, hogy elérik, sőt meghaladják a tíz milliméter átmérőt, s nem is egyszer még a néhány centiméteres méretet is túllépik, akár lúdtojásnyira, esetleg még nagyobbra is duzzadhatnak. Hiteles adatok szólnak fél kilogrammos jégdarabokról is. Ezek után érthető, hogy ha rendszerint viszonylag keskeny pásztában is hull jégeső, hatalmas károkat okozhat, különösen a szabadföldön élő és termesztett növényekben. Főképpen a gyümölcsök és esetenként más termések felületén jégveréstől keletkező apróbb-nagyobb sérülések lehetnek olyan fokú minőségrontók, hogy emiatt exportra nem is ke- rülhetnek. A belföldi piacon nyers-friss áruként való értékesítésük is lehetetlenné válhat, inkább késedelem nélküli feldolgozásuk — konzerválásuk — válhat szükségessé. Amikor a jégveréstől a felületi, vagyis betegségokozók gócaivá válásukkal fenyegető és úgynevezett szépséghibát okozó sebzéseknél súlyosabb sérülések érik a növényeket, torzan nőhetnek tovább. Végső esetben teljes egészében el is pusztulhatnak. A már sok évtizedet megélt, s tekintélyes méretűvé vált gyümölcstermő, díszítő városi, erdei fák is áldozataivá válhatnak a jégverés miatti sérülések nyomán meginduló korhadásnak. A jégverésnek olyan kárai is lehetnek, mint a szőlőtőkék vagy más növények fejlődésének leállása, a legyengült állapotban a szürkepenész és más károkozók fokozott fellépése, a metszhető- ség (és ezáltal az elkövetkező évek terméskilátásainak) kedvezőtlen befolyásolása Az ezekből eredő károk ráadásul az esetleges jégkártérítéssel nem orvosolhatók. Már csak emiatt is fokozott figyelmet érdemelnek a jégkárbiztosításnál kétségtelenül költségesebb jégvédelmi berendezések. A „konkurrens jégesőemb- rió-eljárásnak” nevezett védekezésmódnál meteorológiai rádiólokátor (radar) tárja fel és határolja körül a jégeső-gyanús felhőket, amelyekbe jégszemképződést kiváltó „magvasító” anyagot kell gyorsan és pontosan bejuttatni, hogy a természetesnél sokkal több, de kisebb jégesőszem alakuljon ki, amelyek azután a földig hullva a kicsinységük miatt részben vagy teljesen megolvadnak. A mesterséges jégcsirákat a felhőzetbe juttatott jégeső-elhárító rakéta fejrészében lévő pirotechnikai keverékből álló reagens anyag váltja ki. Nálunk ezzel a módszerrel az Országos Meteorológiai Szolgálat bara nyai rakétás jégesőelhárító rendszere 1976-tól már működik is. Az eddigi tapasztalatok vele kapcsolatban kedvezőek Az Állami Biztosító adatai szerint a védekezés már többszörösen visszatérítette a breuházás és fenntartás költségeit. Az idei korai nyári és nyárközepi jégesők idején a jégesőktől éppen legveszélyeztetettebb országrészben, Baranya megye déli részén az e táj értékes szőlőterületeinek csaknem teljes mentesülése a jégkártól annak is köszönhető, hogy a rakéták nemcsak készenlétben voltak, hanem időben mindig működésbe is léptek. Előfordult," hogy tizenegy állomás közül hétről is sorozatban lőtték a rakétákat. A legtöbbet Pécs- udvar, illetve a Tenkes-hegy térségében bocsátották fel. Az ilyen aktív jégeső elleni védekezés azonban a költségességén kívül kétségtelenül komoly technikai felkészültséget, nagyfokú hozzáértést is kíván, és csak a hatókörzetébe eső viszonylag szűk területen bizonyulhat igazán hatékonynak. A jégeső elleni védőháló alkalmazása ott is lehetséges, ahol az aktívabb jég elleni védelem, vagyis a felhők „szétlövése” — kondenzációs magvak bejuttatásával — nem jár kellő sikerrel. Az ehhez legalkalmasabbnak bizonyuló műanyag — polietilén rostokból — sodrott, vagy hurkolt 4X8 milliméter körüli hálószem-méretű védőháló kerülhet a védendő növények — elsősorban gyümölcsfák, még inkább szőlősorok fölé. Eredményesebbnek bizonyul, és a munkavégzést is kevésbé gátolja az összefüggő takarás, amihez erős tartóoszlopokon és huzalhálózaton, sátortetősze- rűen feszíthető ki a védőháló. Komiszár Lajos Mit szólnak hozzá a hivatásos meteorológusok? Lapunkból olvashattuk, hogy e kérdésben a szakemberek három pártra szakadtak: hi- degpártiakna. melegpártiakra és közömbösökre. A melegedés hívei a vulkáni kitörések számlájára írják az enyhe telet. Mások a tüzelőanyagok szennyeződésére hivatkoznak. Vannak viszont olyanok, akik újabb eljegesedésre gyanakodnak, hiszen a gleccserek hossza nő. Egerben százéves adatgyűjteményünk van. Ennek alapján az alábbi következtetésre jutottunk: a tél legingadozóbb viselkedésű hónapja a február. Száz éven belül 1929. február 11-e produkálta az egri abszolút minimumot: —28,0 Celsius fokot. Ezzel szemben 1903-ban +17,4 Celsius fokos maximumot észleltek e hóban. Mit mutatnak még a tavaszi adatok? Mind a közvélemény, mind -a megfigyelés azt hangoztatja, hogy a tél újabban márciusra is áthúzódik. Melegszik-e hát a Föld? Figyeljük meg az egri adatok átlagait: az 1872—1900-as évek átlagos középhőmérséklete 9,5, 1901—1950-es éveké 10,1 1951—1972. között pedig 10,3 Celsius-fok. Ezek tények, de a százéves átlag pontosan 10,0 Celsius-fok, Ez a +10 Celsius-fokos évi izoterma a meteorológiai térképeken éppen városunkban haladt át. Én az értékek növekedése láttán sem merem azt állítani, hogy a felmelegedési időszak maradandó lenne, inkább átmeneti felmelegedésről lehet szó. Lássuk tehát a tettest! Bemutatom szóban és képekben. Teljesen igazat adok Bártfai Erzsébetnek, a Meteorológiai, Intézet munkatársának. Véleménye szerint az enyhe (szerintem változékony) időjárás a gyakori ciklonoknak köszönhető. Pontosabban így szorítanám meg a jellemzést: a ciklonok váltakozó járásában keresendő a közvetlen ok, de hogy miért sok a ciklon, ő sem ad határozott választ. Kérdezzük meg magukat a forgószeleket. Gömb alakú Földünket a Nap melegíti. Lakóhelyünk alakjából nem egyenletesen. Azonban sem a sarki hideg, sem a trópusi meleg nem fokozódik magasra bizonyos határon túl. A 2—2 térítő között helyezkedik el az északi, illetve a déli mérsékelt égöv. Már az elnevezés is sántít. A mérsékelt meghatározás csupán Észak-Ame- rika, valamint Európa nyugati partvidékére illik. E két földrész nagyobb területe inkább a nagy hőmérsékleti ingadozások színtere. Nevezik ezt az övét a nyugati szelek övezetének is. Ebben is van némi túlzás. Ezek a nyugati szelek a troposzférában csak 2 kilométer magasság felett áramlanak, Alattuk a ciklonok az uralkodók. Hogyan keletkeznek e forgó légtömegek? Az úgynevezett mérsékelt égöv a hőmérsékleti kicserélődés színtere. Összpontosítsunk az északi féltekére. Főleg az 50—60 fok szélességi körök között alacsony légnyomású gócok jönnek létre. A széltörvény szerint mind a szubtrópusi meleg, mind a sarki hideg egyformán nagyobb nyomású légtömegei oda törekednének. Ék alakban nyomulnak egymással szemben. De közben a Föld forog-forog. Ennek a kitérítő hatására mind a kettő — saját irányából nézve — jobb kéz felé kitérve nem ütközik, csak a belső szárnyakon találkoznak. Köztük van az alacsony nyomású levegőgóc. Körülötte az óramutató járásával ellentétes irányban az így kialakult ciklon mozgásba indul. Az ékkel jelzett hidegfront erősebb, gyorsabb, szinte űzi a másikat. Majd a két front záródik, a melegebb levegő a magasba nyomul, a hőmérsékleti különbség kiegyenlítődik. Ami még szintén lényeges: a magasban uralkodó nyugati légáramlás e ciklonokat az Atlanti-óceán térségéből hajtja szárazföldünk felé, illetve fölé. Ilyen enyhe télben egész cikloncsaládok záródnak egymáshoz láncolódva, elzárva a sarki hideg lefelé haladó útját. Ezek a tények: a melegebb tél közvetlen okozói, vagyis a tettesek. A végső ok a Napban keresendő. Égitestünk felszínéről a sugárözön nem egyenletesen érkezik. Gyakoriak például a napfoltok, napkitörések. Ezek gyakorisága is zavarokat okozhat a légkör felmelegedésében. A legutóbbi decemberi napfogyatkozás alkalmával is megfigyeltek ilyen napfelszíni képződményeket. Dr. Zétényi Endre Az 1983. január 11., 06 órára előrejelzett európai időjárási helyzet; a hegyes végű jelzés a hideg, a gömbbel jelzett a meleg front, a nyíl az áramlás irányát, a csillag a havazást, a függőleges vonalak az esőt, a vízszintes a ködöt jelzik „Hómegmunkáló célgép“ A Nap, a Föld és a nitrogén Szovjet geofizikusok megállapították, hogy a légkörben 100—150 kilométer magasságban található nitrogén nagyon fontos szerepet játszik az atmoszféra optikai és más tulajdonságainak kialakításában. Kiderült, hogy ezen a magasságon a nitrogén-koncentráció elérheti a köbcentiméterenkénti 10 milliárd atomot — azaz ezerszer nagyobb a korábban feltételezettnél. Az alsó ionoszférában található atomos állapotú nitrogén mennyiségének megváltozása alapján meghatározható a napsugárzás ionizáló képessége, ami nagymértékben befolyásolja az ionoszférát, az időjárási viszonyokat és a földi biológiai folyamatokat is. Az Antarktisz meghódítása hihetetlen erőfeszítéseket követel nemcsak az emberektől, hanem a gépektől is. Szinte minden feladatra speciális gépeket és berendezéseket kell konstruálni, olyanokat, amelyek a számunkra szinte elképzelhetetlenül zord időjárást és a nagy hideget kibírják. E gépek minden különleges anyagokból készült fő szerkezeti egységét csak ún. klímakamrában végzett gondos átvizsgálás után bocsátják útjára. De bármilyen kitűnő anyagokat használnak is fel, a tönkremenetel ideje még így *s gyorsabb, mint másutt, hiszen a dél- sarki viszonyok nagyon megterhelik e gépeket és berendezéseket. Az Antarktiszon tudományos kutatásra megjelent első expedíciók résztvevőinek még nem állt rendelkezésükre az a hatalamas méretű, széles hernyótalpakon haladó, speciális jármű, amely nagyon megkönnyíti a maiak munkáját. A képünkön látható nyugatnémet gyártmányú „Pisten Bully” nevű gépnek az a feladata, hogy letisztítson, elegyengessen hóval borított jókora területeket, ahová például tábort, raktárakat építhetnek, ' vagy repülőgép le- és felszállópályákat. A különleges — fagymentes — hidraulikus berendezésekkel ellátott, 5 tonna súlyú, 137 kW-os dízelmotorral rendelkező gép először összegyűjti a hatalmas hőmennyiséget, majd egy előre kijelölt helyre elnyomja. Ezután már a hótól megtisztított terepen újra végigmegy és tükörsimára hen- gerli a felületét. A gép haladási sebessége 30 km/óra, s az az érdekessége, hogy még 45 fokos lejtőn is lehet vele dolgozni. E különleges célgépet ma már nemcsak a távoli földrészen használják, időközben kiderült ugyanis, hogy jó hasznát lehet venni a le- siklópályák felületének „megmunkálásánál” is, a versenyekre való előkészületeknél. A gép segítségével előállított biliárdasztal simaságé hószőnyeg mentes a mélyedésektől, zökkenőktől, hóbuckáktól.
