Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. január 15., szombat Összeállításunkban vállalati szakember véleményének adunk hangot a műszaki alkotói tevékenység mai megítéléséről, helyzetéről — folytatva egy korábbi témánkat. Ugyanakkor képeket villantunk fel arról, hogyan valósulnak meg a tudományos munka eredményei a gyakorlatban. Összeállította: Hekeli Sándor Várható-e Egerben is földrengés? Napjaink nélkülözhetetlen eszköze lett a televízió: informál, szórakoztat, tanít, hirdet — és még nagyon sok funkcióját lehetne felsorolni Felfedezése óta a technika számos új megoldása segíti tökéletesítését. Adóhálózatra van szükség ahhoz, hogy akár egy közepes méretű ország területét televízióműsorral besugározzák. Vannak viszont a földön olyan hatalmas területek, ahol adóhálózatot csak óriási költséggel építhetnének. Ezt a nehézséget küszöbölte ki az űrhírközlés. Az alapgondolat, hogy a televízióadót olyan műholdra kell helyezni, amely úgy kering a Föld körül, hogy mindig ugyanazon pontja felett van, tehát a Földről nézve áll. Már több éve működnek olyan műholdak, amelyek a földi mikrohullámú hálózathoz kapcsolódva nagy távolságra juttatják el a televíziók jeleit. Ezek a műholdak általában kontinensek között teremtenek kapcsolatot. Az előfizető vevő- készülékébe földi adóhálózat juttatja el a jeleket. Ezzel a módszerrel azonban nagy területek besugárzási nehézségein nem lehet segíteni, mert földi mikro- és adóhálózatot kell kiépíteni, ez pedig nagyon drága. A fél-közvetlen tv-elosztó- rendszer a fejlődés következő állomása, amikor is a műhold jeleit egy kb 5 méter átmérőjű vevőantenna fogja, és vezetékes hálózat juttatja el az előfizető készülékébe. Ilyen rendszerek már működnek az Egyesült Államokban, Kanadában, a Szovjetunióban, és 1985-ig egy közös európai műsorsugárzó műholdat is terveznek várhatóan 10—20 ország részvételével. Japánban már szintén működik egy nagyobb, tv-műsorok sugárzására alkalmas műhold. A jövőt nyilvánvalóan az jelenti, hogy ha nem is lakásonként, de háztömbönként alkalmas antenna fogja a műholdról érkező jeleket. Képünkön a műhold tv- adásának fogására alkalmas kísérleti berendezés Francia- országban, (KS) A válaszom egyetlen szó: igen! Ezt mondtam volna abban az esetben is, ha a közelmúltban nem következik be a Mátra vidéki földrengés. A felelet egyetlen szava magában rejti ennek ellentmondását is. Nem akar ez elrémítő lenni, mert van benne megnyugtató elem is. Erre is választ óhajt adni ez az írás. De lássuk előbb, mit mutatnak a feljegyzések. 1676. március 26-ról említik itt a legrégebbi földrengést. Egerben az 1871-ben megszervezett Meteorológiai Kutató Állomáson a légköri események mellett gondosan feljegyezték az észlelt földrengéseket is. Ezek szerint földmozgást az alábbi évekből jeleztek 1884. december 5. — 1888. szeptember 30- án este. — 1903. június 21- én 05,27 órakor. A rengés dél-kelet felől erős morajlással érkezett. Több kémény ledőlt, egyes házak falai megrepedeztek. 1909. március 14-én Gyöngyösön éreztek földrengést — de Egerben is feljegyezte Mátrai Rudolf észlelőtanár. — 1914. május 11-én reggel, észak-nyugat felől közelítette meg a várost a rengés hulláma. E mozgás május 17-én megismétlődött. — 1916. január 19-én keleti irányból lepte meg a lakosságot a félelmet okozó mozgás. 1920. január 12-én délután rázta meg a rengés a város belterületét és környékét. — 1922. április 1-én egy gyengébb, másnap, azaz 2-án, erősebb földlökés nyugtalanította Eger lakosságát. — Az 1925. január 31-i reggeli rengéssel már többet foglalkozott az Egri Üjság. Erősségére jellemző, hogy ezt Sárospatakon is észlelték. A helyi és környéki károsodás mértékéből megállapították, hogy a rengés központja (epicentrum) az Ostoros-patak völgyében volt. — 1927. október 2-án gyengén mozdult meg a földfelszín. — Alig fél év múlva, 1928. április 19-én ismét észlelhették az egriek a földrengést, ami ugyanezen év szeptember 26-án megismétlődött, éspedig éjfél előtt alig fél órával zavarta meg az alvó emberek álmát. — 1929. július 1-én, majd nemsokára augusztus 9-én mozgott Egerben a földkéreg. — Ezen évtized számos rengéssorozatát 1930- ban még két kisebb rázkódás követte: éspedig július 17-én, reggel fél 9-kor, majd 20-án hajnali 05,50 órakor riasztotta a lakosságot. Ezt követően nyolc rengésmentes évet számlálhattak. — 1930. év előbb egy égi tüneménnyel köszöntött vidékünkre. Január 25-én sarki fényben gyönyörködhettek, főképpen a magasabb szinten lakóik. E jelenséget fokozott napkitörés idézte elő. — Ez év augusztus 9-én nagyobb erővel kopogtatott a földrengés. A helyi újság így emlékezik meg róla: „Az ablakok megrázattak. A Tsillagvizsgáló Toronyban a másodpercre járó ingaóra megállott.” Ismét tíz nyugodt év következett. De 1940. május 23-án mindössze három másodpercig tartó gyenge rengést vettek észre. — összegezve 1884 és 1940 között kerek számban húsz földrengést jegyeztek fel, ami arra utal, hogy minden tíz évre több miint három (3,5) földmozgás jut. Ez a szám és a kísérő jelenségek két következtetésre utalnak. Egerben a földrengés közepes gyakoriságú. Nem várható oly gyakran mint a Balkán-félszigeten, avagy Olaszországban. A másik megfigyelés már inkább megnyugtató, az itteni földmozgások nem okoztak nagyobb katasztrófát, de emberáldozatot sem követeltek. Többen emlékeznek még az 1976. április 29-i egri földrengésre, amit a Május 1. utca, valamint a Szép- asszony-völgy utcában éreztek jobban a kora reggeli órákban. E mozgás következtében is házfalak, meny- nyezetek repedeztek meg. A földrengéseket kiváltó okokat a tudományos kutatások három csoportba osztják: üregek beszakadása, — vulkánikus tevékenységet megelőző jelenségekre, — valamint a földkéreg tektonikus (szerkezeti) mozgására. Mivel Eger város területét földalatti üregek, vízfolyások hálózata tarkítja, ezek felett a kéreg beomlására számítani lehet, de következményük csak kis területre szorítkozhat. Marad tehát a másik két ok. Hazánkban Visegrádtól Börzsönyön át az Északi-hegyvidék vulkánikus koszorúja húzódik Sátoraljaújhelyen is túl, egészen Eperjesig. Világviszonylatban a vulkánikus zónák egyben a gyenge föld- rengéses vonulatot is jelentik. (Mátra vidéke). Ám nálunk működő vulkánok nincsenek. De hiányoznak a tűzhányók a Balkán-félszigetről is. Marad tehát a legalattomosabban jelentkező kiváltó ok: a tektonikus-szerkezeti földrengés. A geográfus a föld felszínén kontinenseket és óceánokat, illetve tengereket lát. A geológus a felszín alatt, tudományos szóval, tektonikai lemezeket külön böztet meg. Egy-egy földrész vagy nagyobb táj ilyen kisebb vagy nagyobb lemezeken úszik. Az ismeretes jugoszláviai (Adriai-tenger menti) rengés kapcsán a szakcikkek megemlítették, hogy e katasztrófát az Afrikát hátán hordozó lemez okozta, amikor is közeledett az Európát tartó kéregtáblához. Csúcsa elérte a Balkán nyugati oldalát, és az itteni lemez alá benyomulva idézte elő a földrengést. Hazánk területe is két-három kisebb lemezen nyugszik. E kéregdarabok vagy közelednek, vagy távolodnak egymástól. Érintkezésüknél a felszínen törésvonalak képződtek. Nem kell messze mennünk ilyen törésvonal kereséséhez. 1922-ben a város vezetősége a lakosság tartós vízellátásának a megoldásáról tanácskozott. E célból felkérték Schréter Zoltán akkori főgeológust, hogy vizsgálatok alapján készítse el a város és környéke geológiai keresztmetszetét. Ez el is készült. Kitűnt, hogy a Bükk hegység nyugati lábánál a főleg triász-mészkőből álló tömb 5—6 törést szenvedett. A törésvonalak a felszínen is kinyomozha- tók. Egyik ága a Szala-pa- tak völgyét alkotja, a másik az Eger folyó mentén követhető észak felé. A két ág a belvárosban, a fürdő, illetve hév-források területén találkozik. E törésvonal, a vetősík ma is él. Nyitott. Ez a ' szerencse. A vonal mentén találkozó két rög itt amióta elváltak, nem forrott össze. Ha mélyben bármi okból a feszültség nő, ezen törésvonal mentén legyengül, nem erősödik fel annyira, hogy csak nagyobb robbanást okozó mozgással oldódna fel. Ezek a törésvonalak tehát biztosító- szelepként működnek. Ezek a gyakori, de gyengébb földrengések nem engedik, hogy a feszültség a pattanásig fokozódjék. Tehát igenis várható Egerben földrengés, de nem lesz katasztrofális méretű. Mit tehetünk még ehhez. A szovjet tudósok Szovjet- Közép-Ázsiában, Garm fürdőhely közelében azt tapasztalták, hogy a földalatti, majd feltörő vizek a földrengést megelőzően nagyobb mennyiségben tartalmaznak radongázt. Eger (Miskolctapolca, Hévíz) forrásvizei is tartalmaznak gáz alakban radioemenációt. Ezek mennyiségi és minőségi vizsgálata is hasonló megfigyelésre adna módot. Dr. Zétényl Endre .Rangos” beosztások? Alkotómunka és a foglalkoztatás lehetőségei K özvéleményünket, mű- sziaiki értetmiségün- ket és a pályavállas z- tás előtt álló fiatalokat napjainkban. élénken foglalkoztatja a műszaki alkotómunka megbecsülése és perspektívája. Napilapjaink, folyóirataink a legkülönbözőbb indítékokból rendszeresen foglalkoznak a témával és gazdasági, politikád vezetőink is a legkülönbözőbb fórumokon nyilatkoznak róla. Sokan vándorolnak manapság szakképzett munkaerők, felsőfokú végzettségű műszakiak és közgazdászok egyik munkahelyről a másikra. A kérdőíveken ezzel kapcsolatban több más, elsősorban anyagi ok mellett, gyakran olvasható a „képességemnek és képesítésemnek nem megfelelő munkakör”, vagy valamilyen ennek megfelelő megjelölés. Előfordul tehát az alulfoglalkoztatott- ság„ a felsőfokú végzettségű, drágán kiképzett szakemberek nem miegfelelő kihasználása. Ez tény, érdemes azonban elgondolkozni _ a probléma hátterén: éz jelentkezik egyes feladatok, tevékenységiek és munkakörök indokolatlan alábecsülé- sében. Az ipar szakemberei időnként azt érzik, hogy létezik egy idézőjeles „alkotómunka” és egy hétköznapi alkotómunka. A modem ipari haladás hétköznapjai nem termelhetik ki mindennap a laser- síugaras lemezvágást, a plazmatechnológiát, vagy akár a bűvöskocka megalkotását A sikeres alkotód munka jó tervek, jó anyagnormák, jó művelettiervek, helyesen választott és gyártott szerszámok, jól szervezett és irányított folyamatok, karbantartott gyártóeszközök stb. eredménye. Sőt az eredményességre a folyamaitok rész-, vagy mikrafolyamatadnak sikeressége is döntő lehet. A társadalmi alkotás-megítélés azonban mereven kapcsolódik bizonyos végtermékhez. A termék előállítódnak sora, technológusai, gyártásterveződ, üzembehe- lyeződ sohasem szereplnek az „alkotók” között. Nem is gondolunk rájuk. Bizonyos, hogy az alkotód tevékenység beiefogalmazása és az önmegvalósítás e részfolyamatokban' nem könnyű, nem látványos és nem rokonszenves. Ezért nem is fogadják el a fiatalok pjerspektivikus- nak a kapcsolódó munkaköröket. A társadalmi alkotás-megosztás, a modern gazdasági élet egyre tagoltabb szervezettsége sohasem teremthet annyi „vágymunkakört”, mint ammenyit a helytelenül motivált fiatalság ösz- szességében elképzelhet magának. E tekintetben a felnőtt dolgozók, szülők, pedagógusok és vezetők felelőssége igen nagy. Nem sugallhatnak pesszimizmust, a realitásokat kell bemutatni és a minden tevékenységben fellelhető alkotómunkaigényt feltárni. Egyik napilapunkban kuriózumként mutattak be egy dolgozót, aki „érettségivel forraszt”. A forrasztás ma modem elektronika és ezáltal, életünk szinte minden területéhez elválaszthatatlanul kapcsolódó berendezések gyártásának egy legalapvetőbb és legnagyobb biztonságot megkövetelő műveleteinek egyike. Világhírű olasz vállalat egyik eletronikus készülékeket gyártó gyárának anyagbeszerzői elektromérnökök. Szerintük így a leggyorsabb a beszerzés, közvetlen a döntési lehetőség a kínálatból történő választásra. Van az alkotómunka és egyáltalán a munka megbecsülésének néhány nagyon jó példája az igen fejlett iparral rendelkező Japánban. Egy- egy munkafolyamat rangját biztosítja, hogy a foglalkoztatottak mindegyike kötelességének érzi a folyamat további racionalizálását a legapróbb részletekben is. (Pl. az ún. „minőségi körök” működése). A tapasztalatok azt igazolják, hogy helyesen, a realitásoknak megfelelően motivált „alkotói érzet” hatékonysága igen kezeiében párhuzamosan a nagy. Bár a munkakörök szertermelési és termékstruktúra változásaival, az elmúlt fél évszázadban sok módosulás következett be, köny- nyen megállapíthatjuk, hogy minden munkakört el lehet látni magasabb színvonalon is. Sőt bizonyossággal állíthatjuk, hogy az utóbbi évtizedekben minden meghatározó jelentőségű munkakörben' emelkedtek a követelmény-szintek. A képzés, a továbbképzés jelentősége tehát egyre nőtt. A fizikai * munkakörök ellátásában is egyre nagyobb a szellemi munkaráfordítás hányada. A csak egyéni pályacélkitűzések, társadalmi lehetőségek és szükségletek híj- ján csak sikertelenséghez és csalódásokhoz vezethetnek. Ezek a csalódások több esetben okoztak súlyos és kevésbé súlyos töréseket pályakezdő fiataloknál, s ami talán még figyelemreméltóbb, megrendítheti a bizalmat a tanítómesterek, az oktatók, a vezetők és a társadalom iránt. Sokat olvashatunk és hallhatunk a hiányolt kreativitásról, alkotókészségről a szakemberek magatartásában. (Általában ez esetben is a „nagy kreativitásról”)! Pedig a gondolkodó, újat és jobbat akaró emberek tömege dolgozik ma is iparunkban és mezőgazdaságunkban. Kérdés, hogyan értékeljük a kreativitást. A közelmúltban az oktatási szakemberek egy országos konferenciáján hangzott el egy olyan megfogalmazás, mely szerint az üzemmérnök legyen végrehajtó típusú, alkatú, a diplomás mérnök pedig természetszerűen legyen kreatív, fejlesztő típus. Ilyen célkitűzés alapvetően hibás szemlélet kialakulásához vezetne. A kreativitás minden munkafolyamat ellátásához kívánatos! A végrehajtás, szervezés, irányítás, és fejlesztés egyaránt igényli az újításra és megújulásra képes szakembereket. Ennek az alkotói hozzáállásnak az elősegítése azonban csak céltudatos neveléssel és megfelelő érdekeltségi rendszer kialakításával lehetséges. A Tudósok Világszövetsége berlini szimpóziumán Block professzor mutatta be az NDK egyetemi koncepcióját. Ennek lényege: már a tanulmányi időszak alatt biztosítani kell a ku- tatás-oktatás-gyakorlat újszerű egységét. Hasonló igény égetően vetődött fel a mór említett hazai oktatási- továbbképzési konferencián is. Már a tanulmányi időszak alatt fel kell készíteni a jövendő szakembereket a nem ritkán szükségszerű és kívánatos pályakorrekcióra, a változó termelési és termékstruktúra, a műszakigazdasági élet követelményeinek megfelelően. A kívánt struktúra kialakításában igen fontos szerepet játszhatnak a második szakmát, új szakismeretet elsa- játítók, a jó alapokkal rendelkező, rugalmasan képezhető és átképezhető szakemberek. A jó alapképzés természetszerűen követelmény. Mennyiségi szempontok uralmát fel kell számolni és a minőség elsődlegességét biztosítani. Lehangoló következményekkel járt a követelményekkel kapcsolatos kompromisszumok sorozata. A már munkaviszonyban állók önképzése és továbbképzése is sok kívánnivalót hagy maga után. Ebbe, illetve ennek motiválásában döntő szerepe van a foglalkoztató vállalatnak. A szervezett és rendszeres továbbképzés folyamata a műszaki egyetemet és főiskolát végzettek számára még országos szinten megoldatlan és évek óta vitatéma. iMndezekből is kitűnik, hogy az alkotómunka misztifikálása, az önmegvalósítás lehetőségének korlátok nélkül hirdetett társadalmi garanciája, a sok lényeges tevékenység alulértékelése veszélyes következményekkel járhat. Az általánosítások helyett mindig a konkrét esetet, a helyi adottságok és szakmai állomány figyelembe vételével kell elemzeni. Ellenkező esetben, a realitásoktól elrugaszkodva, nem a teljesítmény, a valódi, társadalmilag hasznos tevékenység értékelődik fel, hanem a kiemelt munkahelyet követelő, képzettséget igazoló okirat. Dr. Renn Oszkár
