Népújság, 1983. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
6 NÉPÚJSÁG, 1983. január 15., szombat Horuczi Flórián, a tanácselnök... ... és vb-titkár, Szabó Tamás, ha a községről beszélnek Ez a falu nevezetes: gólya szállt rá, nagykelepes. Jó, jó — ne mondjunk ilyet, ne állítsunk valamit, amit ép eszű ember el nem hihet, mert hogyan is szállna bármi gólya ilyenkor, decemberben, szent karácsony havában a falura... ? így igaz, nem szállt arra semmi gólya mostanában, de talán még nyáron sem sok — már ami a népszaporulatot illeti... Hanem, hogy arról nevezetes, hogy két neve van: Szajla, Terpes. A térképen ugyan két külön kis köröcs- ke jelzi Bükkszék és Mátra- derecske között, de arra jó csak az a karika, hogy az együgyű, jámbor utazókat megtévessze. Mert megérkez. nek, mondjuk Szajlára, aztán a falu közepén találnak egy táblát, miszerint ez Terpes. Ejnye na — így magában az ártatlan —, úgy látszik megártott a reggeli kávé, jó lesz gyorsan megfordulni. .. ! És teszi is, térül, fordul, akkor meg ott a másik tábla, miszerint mégsem Terpes, hanem Szajla volna. Ebbe aztán, ha akar, vagy hajlama van rá, akkor bele is kergülhet az ember, már tisztesség persze, ne essék erről szólván. A községi tanács elnöke, Horuczi Flórián, meg a tanács vb fiatal titkára, Szabó Tamás csak mosolyogják a kerge idegeneket: ugyan, mit nem lehet ebben érteni?! Szajla, az Szajla, Terpes pedig Terpes, másrészről viszont Szajla Terpes is, Terpes pedig Szajla, illetve: mégsem egészen, mert ugye ez az oldal például, ahol a hírnevet viselő Legyes becenevű bisztró várja már-már családi meleggel a vendégeket, ez mondjuk, Szajla, de a szemben való ház, az Terpes, amiből viszont az következik. .. Nem következik semmi. Ehhez odavalónak kell lenni, méghozzá tősgyökösnek, hogy valaki dicsekedhessék, miszerint ő érti a dolgot. A bisztróban többnyire ilyen őshonos is akad, közülük pedig egy — hallván, mi a vita tárgya, készségesen szolgál kézenfekvő felvilágosítással. — Egyszerű ez, uraim, tes_ sék csak rám figyelni. Ha mi most például összevesznénk itt a Legyesben, és teszem azt, képen legyinteném magát, hogy átszéledne az út túlsó oldalára, akkor már nem Szajlán, hanem Terpe- sen volna. Világos... ? ! — Hogyne, teljesen — sietünk megnyugtatni emberünket, mielőtt még az elmé_ lettről a gyakorlati oktatásra térne át, és ezzel le is vesszük napirendről a témát, akad itt más is, éppen elég. Például a táj, például az emberek. Illetve: ők, így együtt, hiszen összetartoznak, egymástól el nem választhatók. Ha megközelítjük, teszem azt északról, hegyek lankáival övezett útról érünk be a faluba, s néhány ház után kicsi tér fogad, a téren kerek kerekeskút — teljesen fedett és igazi beton —, akár bunkernek is beválna. Talán éppen fedett volta miatt vize sötét és sejtelmesnek tűnő, valahonnan a mélyről csillant fel némi fényt, felette a fahengeren rozsdafogta lánc himbálja a vedret. .. A Deák Ferenc utca kezdete ez. A közeli, kékre festett ház udvarán kecske mekeg. Távolabb, a patak elvadult partján szélütött szalmakazal... Girbe-görbe földutak mennek, kanyarognak csak errefelé, ember nemigen akad. Kész öröm, hogy ily helyzetben Forgó Miklósra ráakadtunk. Igaz, meglehetősen lusta már a füle, de háza előtt, a kerítésnél valahogy mégiscsak elérteke- ziüjnk. — Hány éves már, bácsi? — Tessék...? Nem értem. — Azt, hogy hány éves tetszik lenni?! — Jól van, no, hallom már... Én egyezerkilencszáz- háromban születtem, április tizennegyedikén, de tizenhárom esztendeig hajtókocsis voltam, és jártam az alföldekre és még Németországban is voltam... — És a felesége? — Tóth Margit az énasz- szonyom, Tóth Ágoston leánya. — Jó asszony? — Jó hát. Dolgos. És három lányunk is van, unokák is, szépek. Néha haza látogatnak, de csak néha, merthogy sok a dolguk, mindnek a maga gondja... Ezzel, úgy tűnik, Miklós bácsi ki is beszélte magát. Isten velük — mondja, elfordul, s lassú léptekkel elindul valahova... Benyomásnak ennyi elég is, de a kerekeskút- nál most éppen vizet húz egy asszony, kérdjük tőle, hogy vajon jó-e a viz. — Jó — mondja —, jó, még inni is lehet, de, kellene erre végig csapnak lenni, mint Ózdon, de csak ilyen van, e, láncos, kerekes... A tanácsnál, az elnöki szó. bábán kellemes a meleg. Hiába, egy kiadós kinti séta után, ilyenkor, télen már jólesik ez. Hasonlóképpen, mint a jó szó, amit Szabó Tamástól és az adóügyeket három faluban is intéző Szentesi Erzsébettől kapunk. Ebből aztán kikerekedik, hogy 1150 lélek él itt, s hogy korábban Szajlán, az ófaluban és itt (ez éppen Terpes) működött tanács, az összevonásig. Az összevonás persze, mindig probléma, itt is az volt, a szajlaiak nem szívesen vették, hogy a tanács Terpesen... De ebbe kár lenne újra belebonyolódni. Inkább gond, és szóra érdemes, hogy a falu meglehetősen kiöregedett, a „forgóFaluszélen, Terpesen miklós bácsik” vannak sokan, fiatal sokkal kevesebb. Kihalóban azért mégsincse- nek, akadnak fiatalok is, és a fiatalokkal együtt járnak az igények. Régóta kellene például gázcseretelep, és ez már készül is, méghozzá ép. pen a „két falu” határán, talán éppen azért ott, hogy emez- s amazok közt vita ne legyen... Befut közben az elnök is, tele energiával. Kezdi azzal, hogy nem kell eltúlozni ezt a Terpes, kontra Szajla dolgot, más faluban alvég van és felvég, itt pedig Terpes és Szajla. Együtt élnek és dolgoznak, gondjaik, örömeik, meg még a vitáik is azonosak. — Az viszont nem vitatható — fejtegeti Horuczi Flórián —, hogy nagyon kellett itt már egy rendes posta, és bizony, büszkeségünk, hogy már tető alatt van. — Pedig nagyon nehezen indult — szól közbe a vb titkára —, a szó szoros értelmében nehezen: 24 kiló dokumentáció érkezett november 25-én, és azt tudtuk, hogy mit kezdjünk vele. Szerencsére, van egy jó kőművesünk — Penyaskó László a neve —, ő kivett a sok rajzból egyet, és annak alapján elkezdte... Erről pedig mindenki meggyőződhet, mert a leendő posta épülete már valóban tető alatt van, méghozzá szép és jó — és drága — jugoszláv — cserepes tető alatt.. — Ez nem gond, ez nem baj — teszi teljessé a képet az elnök —, inkább már csak drukk van benne, és el is mondok érte esténként egy imát, hogy abba a rendszerbe, amit mi úgy tisztelünk, hogy CROSSBAR — ez is bekerüljön. Az nekünk nagyon, de nagyon sokat jelentene. — És végül is: mikor készül el, mikor adnák át az új postahivatalt? — Ezt kérdeztem én is a műszaki ellenőrtől. Szerinte július elsejére, mire én azt mondtam, oké, de akkor május 1-re mit adunk át...? Szóval: valahogy megvannak. A gondjaikon nemcsak vitatkoznak, de segítenek is, ki-ki a maga módján, úgy ahogyan tudnak. Azt is megszokták már, hogy óvodába és az általános iskola felsőbb osztályaiba busszal Bükkszékre járnak a gyerekek, itt csak az alsó négy működik, az is összevonva, Eiben Imre egri pedagógus vezérlete alatt. Néhány röpke percre megláto„Tóth Margit az én asszonyom, Tóth Ágoston leánya” gátjuk őt is Hogy benyitunk, felállnak és elnyújtott „jónapot kívánok”-kal köszönnek a gyerekek. És percek alatt kiderül: ha van frontvonala az oktatásnak, akkor ez igazán az. Szóképek, számok, betűk, szemléltetőeszközök, s megannyi más, ellenoldalon pedig, a kopott padokban a befogadásra nem mindig kész — többnyire — cigány- gyerekek. — De akarnak és nagyon jó szándékúak — „védi” kis seregét Imre bácsi. — Az első a legnehezebb, másodikban már nyiladoznak, s azután, már egész jól elboldogulunk ... Visszafelé újra az új posta épülete esik utunkba — 1,2 millióba kerül, de szerencsére ezt a pénzt a Miskolci Postaigazgatóság adja. Igaz, a falu nem is bírná — de ezt már a bisztróban mondják, ahová betértünk néhány búcsúszóra. S hogy végezetül a komolyság is helyet kapjon a riportban, még elmondják a kereszt- séget: hogyan - kapta a bisztró a hegyes nevet? Alig akartuk elhinni: sok volt itt a légy valaha. — Rengeteg volt ugyanis erre a disznó, a nyúl, a galamb, aminek velejárója a sok légy. Azóta már ebből is, abból is éppen, hogy csak akad — mutatja puszta tenyerét mosolyogva az elnök, de a titkár megvigasztalja : — Nem baj, öreg, azért a név marad... B. Kon Tibor Imre bácsi iskolája az ófaluban Ilyen is akad: új gazdái olcsón jutottak ehhez a nemrég még elhanyagolt épfilethez (Fotó: Perl Márton; s tóth Margit az én asszonyom - Egy posta, 24 kilő dokumentáció/ Úgy tisztelik, iNpgy CROSSBAR - Busszal Bükkszékre /> Szajla és Terpes is és Szajla'* ./ -A ,•■,■ ,. ' X* . '■*!* /■■■.■/ ,:y. v-':r avagy -
