Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! XXXIII. évfolyam, 291. szám ÄRA: 1982. december 11., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ne legyen dec. 31.! Mielőtt bárki kardot rántana eme dátum, közelgő szilveszterünk védelmében, vagy rám, mint eretnekre, követ zúdítana — gyorsan visszavonom, illetve módosítom a fentieket: igenis, legyen december 31.! Legyen továbbra is a szent, szeszes szórakozások, az igazi szilveszter napja. De ne legyen annyi építkezés, annyi építőipari munka kivitelezésének végső időpontja, határdátuma. Tudjuk, aligha kell magyarázni bárkinek is, mit jelent ma számunkra az építkezés, a nagy, kiemelt beruházások és a lakásépítkezések egyaránt. Előbbiek gazdaságunk, társadalmunk jövőjének leendő pillérei, utóbbiak — ezernyi emberi vágy beteljesülésének netovábbjai, legalapvetőbb, leginkább indokolt, ne mondjuk, „jogos” céljai. Hogy mennyire igy igaz ez arról legutóbbi sajtótájékoztatóján — amelyről a Népújságban is beszámoltunk — személyesen az építésügyi és városfejlesztési miniszter nyilatkozott. A'Z országban — a már elért sok szép siker mellett — és után — még nagyon sok óvodát, iskolát, kórházat, vásárlóközpontot, lakóházat kell építeni. Nagy és — nagyon nem könnyű az építőipar feladata. Különösen akkor igaz ez, ha figyelembe vesszük, hogy a mennyiség mellett mindinkább előtérbe kerül e téren is a minőség kérdése. Ez pedig azt is jelzi egyben, hogy a „rohammunkák” korszaka mindinkább letűnőben van. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy lassabban kell majd építkezni — erről szó sincs! , de jelenti azt, hogy eme nagyon fontos munka egyetlen fázisát sem jellemezheti a kapkodás, a hibát hibára halmozó sietség. Az építőipari tevékenység veszélyzónáinak egyik sarkalatos pontja ez. És mint az említett sajtótájékoztatón — amely végül is egyféle értő, felelősségteljes eszmecserévé alakult át —, sok szakember és újságíró fejezte ki véleményét egyetértésben a miniszterrel, hogy a gyakori december 31-i építkezési határidő megvonások számos esetben az építkezés minőségének rovására mennek. Mert a tél, a fagyok a legkevésbé természetes közegei az építőipari munkának, így a többinél semmivel sem kevésbé fontos befejezési szakasznak sem. Arra — a munka természeténél fogva — lényegesen alkalmasabb például az április vagy a május. Ezek már olyan hónapok, amikor az építők valóban megmutathatják — és van is kedvük megmutatni —, hogy mit tudnak. Nem kételkedhetünk benne: gyorsabb és jobb munkát produkálni. Ne legyen tehát december 31.! — csak egy a sok kellemes napunk közűi, amely nem a befejezés, hanem az újrakezdés, a folyamatosság ünnepe elsősorban. B. Kun Tibor Célunk: megőrizni vívmányainkat, javítani' az életkörülményeket A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen az idei népgazdasági terv végrehajtásának tapasztalatait és a jövő évi terv főbb vonásait, az előirányzatokhoz kapcsolódó szakszervezeti feladatokat vitatta meg. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke; ott volt Ballai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg az ülést, majd Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, a napirend előadója elemezte az idei munka tapasztalatait és a jövő évi terv előkészítésének, valóra váltásának legfontosabb gazdasági és szak- szervezeti feladatait. Hangsúlyozta: a magyar dolgozók szorgalmát és gazdaságpolitikánk helyességét taniásítja, hogy a népgazdaság az idén is — alapvetően a XII. pártkongresszus határozatával összhangban — tovább fejlődik. Legfőbb gazdaságpolitikai céljaink teljesítése nyilvánul meg abban, hogy javul a népgazdaság egyensúlyi helyzete, eleget teszünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, és össztársadalmi méretekben sikerült megőrizni az életszínvonalat. Megvalósulnak az életkörülményeket javító munkavédelmi, egészségügyi fejlesztések, s felépülnek az előirányzott lakások, tantermek, gyermekintézmények. Kitért arra, hogy az idén hozott néhány gazdasági és árintézkedés a lakosság egyes rétegeiben, főként a nyugdíjasok körében feszültségeket okozott. A szerény lehetőségek alapján az is csak némi segítség, hogy a szakszervezetek közreműködésével a leginkább rászoruló nyugdíjasok az idén két alkalommal kaptak jövedelemkiegészítést: áprilisban 50, és augusztusban 40 forintot. Jóllehet az érintettek köre nem teljesen azonos, de a legrégebbi és a legkisebb nyugdíjak az automatikus év eleji emelést is figyelembe véve, átlagosan havi 190 forinttal emelkedtek. Az elért 1982. évi tervteljesítési eredményekkel — amelyekhez sajátos eszközeikkel a szakszervezetek is hozzájárultak — nem kell szégyenkeznünk nemzetközi összehasonlításban sem. Gál László elmondotta, hogy a szakszervezetek aktív részt, közreműködést vállaltak a jövő évi tervek kidolgozásában is. A dolgozó kollektívák reális törekvéseiből és tényleges érdekeiből kiindulva fogalmazták meg — és igyekeztek érvényesíteni — az átgondolt szakszervezeti igényeket. Ebben a munkában különösen jelentős volt a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek tanácskozása, amelyen a terv minden fontos tényezőjéről véleményt cseréltek. A megbeszélésen kialakult egyetértés a tervcélokkal való kölcsönös azonosulást fejezte ki. A jövő évben a legfontosabb feladat, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelésével biztosítsuk a népgazdaság tartós egyensúlyát, a fizetési mérleg egyensúlyát, megőrizzük vívmánya- * inkát, és javítsuk az élet- és munkakörülményeket. A beruházás és a fogyasztás körében elkerülhetetlen mérséklések mellett össztársadalmi érdek a takarékosabb gazdálkodás az anyaggal, az energiával, az importtermékekkel. A terv az életszínvonal-politikai célokat a gazdasági hatékonyság javításához, a jövedelmezőség bővítéséhez köti, s ezért különös hangsúlyt kap az export és import, a beruházási felhasználás és a lakossági fogyasztás, illetve jövedelem (Folytatás a 2. oldalon) 211 NAP UTÁN Berezovoj és Lebegyev visszatért az űrből MOSZKVA A világűrben eltöltött kettőszáztizenegy nap után, pénteken visszatért a Földre a Szaljut—7 űrállomás két lakója, Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev. Az űrhajósok maradéktalanul végrehajtották a kutatási programban szereplő összes feladatot. Mintegy 300 tudományos kísérletet végeztek, fogadtak két látogató-expedíciót, csillagászati, geofizikai, technológiai és orvosbiológiai kutatásokkal foglalkoztak. Az utóbbi napokban gondosan ellenőrizték, hogy megfelelően működ- nek-e az őket a Földre visz- szaszállító Szojuz T—7 űrhajó fedélzeti rendszerei. A leszállóegységben elhelyezték a kutatási eredményeket, a tudományos kísérletek mintáit tartalmazó tartályokat. Idejük jelentős részét szentelték annak, hogy a súlytalansághoz hozzászokott szervezetüket különleges torna- gyakorlatokkal. egy különleges vákuumöltözet viselésével felkészítsék a földi nehézségi erő elviselésére. Bár az űrutazás új időtartam-világrekordját felállító páros tevékenységének végső mérlegét még korai lenne megvonni, a szovjet szakemberek annyit máris megállapítanak, hogy ez az űrrepülés több szempontból is különlegesnek számít az űrkutatás történetében. Valeri j Rjumin repülésirányító a napokban újságírók kérdéseire válaszolva az expedíció legfontosabb eredményei között említette, hogy sikerült új módon megoldani a Szaljut— Szojuz űrkomplexum tájolásával kapcsolatos feladatokat. Téma: A bútorforgalmazás és a kereskedelem A Faipari Tudományos Egyesület tanácskozásának második napján Mint azt pénteki számunkban hírül adtuk, a Faipari Tudományos Egyesület Heves megyei Szervezete Egerben, a Technika Házában kétnapos fa- és bútoripari tanácskozást rendezett. Erre az ország szinte majd minden tájáról érkeztek szakemberek kiutat keresve a bútoriparunk jelenlegi nehéz helyzetéből. Tegnap, szombaton a tanácskozás második napján elsőként Czinege Antal, a Domus Vállalat vezérigazgatója, a hazai bútorforgalmazás jövő évi várható alakulását vázolta a szakemberek előtt. Hangsúlyozta a változás szükségességét és utalt annak mértékére is. Mindenesetre ennek mi, a fogyasztók látnánk hasznát, mivel nem kis dilemmát okoz manapság a bútorvásárlás. Annál is inkább nem, mivel otthonunkat szeretnénk kényelmesen, s hosszú távra esztétikusán, praktikusan berendezni. Dr. Csáki Tiborné, az ARTEX vezérigazgatója a bútorkereskedelem továbbfejlesztésének főbb kérdéseit taglalta, felvázolva a megoldás néhány lehetséges alternatíváját. Szálay Ferenc, az Agria Bútorgyár igazgatóhelyettese, a FATE Heves megyei Szervezetének elnöke záróbeszédében elmondta, hogy a helyzet ebben a témakörben továbbra sem nevezhető rózsásnak. Mégpedig azért nem, — mert utalva dr. Kovács Jenőnek, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatójának tegnapi felszólalására, aki a felnémeti fűrészüzem fejlődéséről, eredményeiről adott számot — sajnos nem ez a jellemző. Megállapította, hogy az exportforgalmazás sarkalatos pontja az árkérdés. Mindehhez hozzátette, hogy ma ez az elsődleges szempont, holott tíz évvel ezelőtt ez a kérdés csak a harmadik helyen került szóba. Szerinte a kilábaláshoz vezető út a fejlesztéseken keresztül vezet, ami ma már nem azonos a bútoripar rekonstrukciós fejlesztésével. A tanácskozás azzal fejezte be kétnapos munkáját, hogy az Egerben szerzett hasznos tapasztalatokat mindenképpen meg kell valósítani a gyakorlati életben is. Egyelőre még „magányos” az ország teteje, de mi lesz, ha megjönnek a sízők, a szánkózók? Téli szezon előtt az ország tetején Ha jön a hó és jönnek a turisták... Amikor beköszönt a síszezon, egy-egy hétvégén több ezren is összegyűlnek a Mátrában, az ország minden részéből eljönnek ide a téli sportok szerelmesei. De olyanok is szép számmal kirándulnak ilyenkor, akik csak túrára, sétára vállalkoznak, gyönyörködni szeretnének a hóruhás fenyvesekben és mélyet szippantani a friss, tiszta levegőből. Nem újdonság: télen-nyá- ron egyaránt népszerű kirándulóhely az ország legmagasabb csúcsa és környéke. A napokban mi is fölkapaszkodtunk, arról érdeklődve, hogyan várják a közelgő vendégrohajnot. Kékestetőn új sífelvonót avatnak az idén — mint azt Dala Lászlótól, a gyöngyösi városi tanács üdülőhelyi főelőadójától megtudtuk. Igaz, ez elsősorban a sportolók igényeinek kielégítésére épült, de ezzel is csökkent- hetik a meglevő felvonók zsúfoltságát. Az úgynevezett vaddisznósi sípályát is rendbe tették már, jóval az idény kezdete előtt. Lekaszálták a füvet, elhordták az ágakat. Kiszedték a kábeleket, a kábeltartó oszlopokat, tuskókat az északi sípályán, s bevetésre kész a hóágyú és a hótaposó gép is. Mátrafüreden a Dobogóhegy és a Pipis-hegy oldalában várják a szánkózókat. Elkészült Mátraházán a szajlai Búzakalász Termelő- szövetkezet kivitelezésében a 300 méter hosszú, 700 méter magasságban levő szánkópálya is. Nem titok, hogy ennek a beépítését követően ki akarják tiltani a szánkózókat a kékesi sípályákról, megelőzve ezzel sok balesetet. A KPM mint minden évben, most is lezárja majd a hétvégeken a kékesi bekötő utat az autóforgalom elől. A sportolási feltételek tehát az idén is adottak, most már csak arra várnak, hogy megérkezzék a hó, és pezsegjen az élet az ország tetején, legalább úgy, mint a nyári turistaszezonban. Ugyanis adatok bizonyítják: legalább annyian jönnek ide a téli hónapokban, mint nyáron. Ehhez a forgalomhoz azonban sem szállás, sem étkezési lehetőség nincs elegendő. Erről panaszkodott Czuczai Zoltánná, az IBUSZ gyöngyösi kirendeltségének vezetője. Pedig mint mondta; igény még több is lenne. Télen a Mátrában az IBUSZ egyidőben mindössze 160 vendég elszállásolásáról tud gondoskodni. Az Avar Szálló hamar megtelik, és szinte csak a fizetővendég-szolgálat vehető igénybe. Ezt bizonyították tapasztalataink is. Ahogy a sűrű ködben felfelé kapaszkodott az autónk, minden pecsenye- sütőt, vendégfogadót zárva találtunk. Csordás László vendéglős magánpanziónak tervezett fogadója jelentett némi „fényt” fönn, a csúcson. Egyáltalán nem panaszkodott a forgalomra, elmondta, hogy hosszú távon nyereséges az üzlete. Igaz, a tervezett néhány szobás „szállodájára” már nem költhetett, mert a közelben levő szanatórium ezt nem engedte. Neki egyébként konkurenciát csak az áfész- vendéglő jelent, bár csúcsforgalomban mind a két fogadóban állandóan telt ház van. Hová menjenek a mátraházi, mátrafüredi kirándulók egy forró teára, vagy egyáltalán melegedni ? A sástói kemping úgy fest, mint egy csatatér ütközet után. Érdemes volna legalább részben téliesíteni. Kihalt a Mátra, de azt is mondhatnánk: bezárták. Ottjártunkkor a Kékestetőn szinte rá lehetett ülni a felhőkre. Ügy tűnik azonban, a felhők felett sem mindig kék az ég... Kis Szabó Ervin A sástói kemping télen is jobb sorsra érdemes (Fotó: Perl Márton)
