Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-10 / 290. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 10., péntek ! A megtartó hűség Egerben hangversenyezett a Leningrádi Kamarazenekar m _ t jr /ecyugKgtr/ Propolisz A természetes gyógymódok újra divatba jöttek! Rádió, újságok, más hírközlők ajánlanak természetes szereket és gyógymódokat a legkülönbözőbb bajokra. Aki a propolisz szót életében először hallja, valamiféle görög szigetre, vagy helységnévre gondol, de semmiképpen nem arra, ami tulajdonképpen. A propolisz ugyanis nem más, mint méhszurok, vagy ha úgy tetszik, méhgyanta. A „Méhészet” című lap egyik száma foglalkozik bővebben a manapság ország-világ által újra felfedezett propolisz- Szal, amely kétségtelenül megint divatba jött. Pedig egy ősi természetes orvosságról van szó, amelyet hajdanán nyílütötte sebek, bőrbetegségek gyógyítására alkalmaztak. Csak most, — mint annyi mást — újra feltaláltuk! — Hallott róla? r — Sőt! Rendeltem és kaptam is propoliszt. Tessék, itt a cím és itt vannak a különböző országokból származó prospektusok. — Gyártják is valahol? Naivnak tűnik a kérdés, hiszen a propoliszt a „méhek gyártják”, és mi tinktúrát, pépet, bogyót készítünk belőle. Állítólag a budapesti Finomvegyszer Szövetkezet a tavasz- szal már forgalomba is hozza a rég elfelejtett, de újra megtalált csodagyógyszert. Beszélgetés közben egy dobozból különösen kellemes illatú anyag kerül elő. — Ez mi? — Virágpor! Százötven forint egy kiló. Naponta egy-két evőkanállal, maga az egészség. — Honnan szerezte? — Árulják a piacokon, de a Herbáriában is. Ízléses dobozban! Egy csaknem százesztendős könyv kerül a kezembe, amelybe beletekintve, annak idején el-elmosolyodtam. Bizonyos Szentesi Alfonz úr írta és adta ki, példányonként mindössze 3 koronáért. A 232 oldalas könyvben a sorra szedett betegségek mindegyikére ott a természetes orvosság, a gyógyító eljárás. Előszavában ez a mondat áll: — A természetes gyógymód az „egyedüli”, amely valósággal a bajok gyökerét gyógyítja, önmaga ellen vét, aki elmulasztja megismerni ezeket a gyógymódokat. — Ismeri ezt a könyvet? — Igen! Kölcsön kaptam pár napra. — Mi a véleménye? — Van benne sok túlzás! De ami régi, arra nem kell , feltétlenül általánosan kikiáltani, hogy rossz! A Herbária manapság számtalan szert hoz forgalomba, amelyek úgyszólván csodát művelnek. — Csak hinni kell bennük! Komor az arca, de egyáltalán nem tekinti gúnyolódásnak a megjegyzést: — Így van. Hinni kell bennük! A mézben, a virágporban, a különböző teákban, borogatásokban, a propoliszban is. — Maga „szakértő”! Mondjon valami kézzelfoghatót a propoliszról'. Átgondoltan, egyáltalán nem sarlatán módra válaszol: — A méhgyanta a növények, rügyek testének érzékeny nyílásait zárja, tapasztja le. Anyaga a méhek nyálával is keveredik, ezért ez a legtermészetesebb ,,sebtapasz”. A kaptárok nyílásait, hézagait ragasztják be ezzel az anyaggal a méhek. Onnan kell lekaparni! A sebeket gyorsan gyógyítja, ezenkívül sok más bajra is hasznos orvosság... A propoliszt tehát szárnyára vette a hír és évszázadok távolából újra előkerült, örülünk neki! A legfontosabb, hogy használjon mindenkinek, akinek szüksége van rá! A kérdőjelek természetesen még sokáig megmaradnak: — Hír? Divat? Üzlet? Gyógyászat?? Majd elválik! Csak megint el ne felejtsük... SzaUy István 90 éve született Komlós Aladár Amikor alig néhány éve 'elhunyt, ereje teljében távozott. Halála előtt szinte lázas sietséggel igyekezett pótolni mindazt, amit fiatal korában és férfiével idején a szerencsétlen történelmi körülmények között nem tudott megvalósítani. Élete két utolsó évtizedében egymás után jelentek meg tanulmánykötetei, regényeinek új kiadásai, versei, esszéi — olyan gazdagságban, mint soha azelőtt. Komlós Aladár életműve lezárult. Az irodalomtörténet a Nyugat második nemzedékének kiemelkedő kritikusaként, az Ady Endrét, Babits Mihályt követő új lírai hullám egyik elméleti előkészítőjeként tartja számon, aki irodalomtörténészként a Nyugat líráját előkészítő fél évszázadot, a Petőfi Sándort és Arany Jánost követő költőnemzedék titkait kutatta. Vajda Jánosról, Komjáthy Jenőről, Reviczky Gyuláról írt monográfiát, de talán fontosabbak ennél hosszú, mintegy hat évtizeden át sorjázó tanulmányai, esszéi, vitacikkei, • Hányatott sorsú alkotó volt. 1892. december 10-én született a mai Szlovákia területén fekvő Alsósztrego- ván, Madách Imre falujában. Az első világháború idején öt esztendeig katonáskodott, a második világháborúban deportálták, az 50-es évek elején háttérbe szorították, s csak 1956 után bontakozhatott ki ismét. A XX. századi irodalom- történészek, kritikusok egyik ■ legrokonszenvesebb alakja volt, mert belülről mélyen tudta átélni a költészetet — egyszerre líraian és egyszerre racionálisan. Mindvégig a baloldalon állt. Már idézett vallomásának más helyén írta: „Mi tartott meg? Hűségem vélt igazságaimhoz, valami velem született művészi érzék, és művészi benyomásaim elméletek által el nem rontott közvetlensége”. A hűség — ez volt Komlós Aladár életének, életművének kulcsszava. Gy. L. VI/4. Néhány másodperc nyomasztó hallgatással telt el. Végül Cinstri tiszteletes törte meg bocsánatkérően a csendet: — Nagyon sajnálom. Ezek szerint nem tudtuk önöket nyomra vezetni? — Önök ebben nem hibásak, uraim — mondta Hincl. — Arról meggyőztek bennünket, hogy nem egy ember hajtotta végre a gaztettet., De hogy ketten, hárman vagy négyen voltak, azt nem tudjuk. — Mindegyik tagadott? — kérdezte Darwin Corlain. A Leningrádi Állami Konzervatórium Kamarazene- kara — az Országos Filharmónia bérletében — kedden este lépett pódiumra Egerben, A fiatalokból álló együttes öt évvel ezelőtt került be a nemzetközi koncertéletbe egy bécsi szerepléssel. Az egri műsort Kara Karaj ev III. szimfóniája vezette be. A szerző korábban a bakui konzervatórium hallgatója, majd tanára. A lexikon régebbi adatai szerint is igen termékeny muzsikus. Haza című operája mellett írt balettet, szimfóniákat: s ahogy a most elhangzott mű is mutatja, szűkebb és tá- gabb hazájában, Azerbajdzsánban és a Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvend. Ezt a szimfóniát, ennek az előadását azért is várta az egri közönség, mert a vonós- zenekarra írt szimfónia más hangulatot, más gondolatkört ébreszt a hallgatóban, mint a bécsi iskola, vagy akár Csajkovszkij nagyzenekarra írott szimfóniái. Pándi Marianne most is magvas és tömör bevezetőjében utalt rá, hogy ez az azerbajdzsán származású zeneszerző a szovjet középnemzedék tagja, 1918-ban született; koránál és eddigi munkásságánál fogva is mentes azoktól a divatos túlzásoktól, amelyek az utóbbi évtizedekben végigsöpörtek a világ zenei életén és így muzsikája távol áll a szélsőségektől. Igaz, a modernség, a maiság, a hangvétel nem egy jegye jelzi, hogy a hatások és kölcsönhatások átjárják ma — Nem egészen. Ugyanis Red Pirson valamit elárult — mosolygott kesernyésen Kunz. — Amikor egy szobába akartuk tenni Sid Filetti- vel és Micky Boissal. Red nem azok közül való, aki könnyen megbízik valakiben, és éppen ezért* a társaiban sem bízik. — Sid és Micky veszélyes kettős — mondta Hincl. — Red nem vállalja azt a veszélyt, hogy amíg az egyiket figyeli, a másik hátbaszúr- ja. Azért is tudta olyan sokáig sakkban tartani az északi oldal bukmékereit, mivel Boisnak és Filettinek már azokat a távoli tájakat is, amelyek eddig még nem zárkóztak fel az európai zene közvetlen hatásköréhez. Karajev III. szimfóniája mintha komoly érintést kapott volna azoktól az előzményektől, amelyek a nagy formátumú alkotásokban — akár a romantikus Csajkovszkijnál is — fellelhetők. Azerbajdzsán művészkör- társunk zenéjében nyilván sorsáról, érzéseiről, népéről, azokról az élményekről és gondolatokról számol be nekünk, amelyek életében döntő fontosságúak voltak. Míg hallgattam a szimfónia első két tételét, az forgott az eszemben, hogy ezek az apró zenei reminiszcenciák honnan is adódhatnak? Mennyi bennük az azerbajdzsán, az a bizonyos népi motívum, amelyet mi, itt a magunk zenetörténeti tapasztalataiban annyira magától értetődő kérdésnek érzünk. Aztán az is tovább csigázta érdeklődésemet, hogy mindkét tételnek csaknem a mértani közepén egy makacs megállás mintha csomópontot képezett volna, ahonnan tovább majd valami felfelé ívelés következik. A harmadik tétel azonban egészen más alapállást hozott, egészen más tónussal; a romantika túlcsorduló eláradását tárta elénk. Mintha az első két tételnek a feszülten fogalmazott gondolatait akarta volna átszínezni, újabb fénnyel bevonni. A negyedik tételben sem pattantak fel azok a zárak erről a műről, amelyek rejtve tartották számunkra a cselekvő szellem magvas szándékát. Nem sohasem sikerült együttesen rajtaütni. — Hát ez szörnyű! — kiáltott fel Selly. — Soha nem gondoltam, hogy léteznek ilyen emberek! — Higgye el, kisasszony, hogy mi nem túlozzuk el a dolgokat — mondta Hincl. A cinkosság nem csinál belőlük barátokat. Ezek a banditák mindenkit gyűlölnek, de leginkább egymást. Valószínű, hogy a közös gyűlölet hozta őket össze. — Nem tudom elképzelni, bogy így is élhetnek emberek — rázkódott meg Selly. — Egyszerűen elképzelhetetlen! Kunz folytatta: — Ezeknek az alakoknak köszönhető, kisasszony, hogy nekünk most itt kell rostokolnunk. De hadd mondjak el egy példát Micky Boisszal kapcsolatban. Amilyen élvezetet nyújt önnek a televízió, olyat érez Micky, amikor valakinek kicsavarja a kezét. Ez a fejvadász örök félelemben tartja Stenlyt. Sokan rettegnek tőle, ő egyedül Red Pirsontól fél. — Red megfenyegette, hogy egy szép napon megöli — fűzte hozzá magyarázatként Hincl. — És Mick tudja, hogy Red be szokta tartani az ígéretét. — Ügy tűnik, ez a Red Pirson erőszakos, hatalmaskodó személyiség — jegyezte meg a tisztelendő. először esik meg, hogy a közönség nem tud felnyílni teljesen egy műre. Járt már itt igen tehetséges bolgár é* jugoszláv karmester is: hozta az országukban jelentős szerző jelentős hatású művét és mi értetlenül fogadtuk azt a zenét. Pedig a leningrádi fiatal muzsikusok Mozart Egy kis éji zenéjével és Csajkovszkij Vonósszerenádjával bebizonyították, hogy nem véletlenül kerültek a zenei élet nemzetközi porondjára. A vonósmuzsika mesterei. Szokatlanul erős iramot diktálnak: két napja még Pesten koncerteztek, a rádióban is lehetett hallani felvételüket, és már innen is utaznak tovább. Ez az iram nem hagyott nyomot játékukon. Elmélyültem a lírai alkotásokra ráhangoltan, a művek részletszépségeit egy kamarazenekar értő érzékenységével közvetítették. Az együttes gazdája, karmestere Jurij Aliev. Elegáns megjelenésű, rokonszenves férfi, aki ezt a nem nagy létszámú zenekart könnyedén, nagyvonalúan irányítja. Pálca nincs a kezében, ujjai szinte a baráti intés, biztatás közvetlenségével szólnak a zenekar tagjaihoz. Nem hangolta le, hogy a Karajev-muzsika nem forró- sította fel a közönséget: derűje és fegyelmezettsége átsegítette ezen a hangulati holtponton. S amikor Csajkovszkij Vonósszerenádja véget ért, a közönség kérte, és kapta a ráadást: lírai darabokat, mert ez a legfőbb erősségük. Farkas András — Igen, így van — mondta Hincl. — Ennek ellenére Albina Vuten nem félt tőle. Albina nekem egyszer elmondta, hogy Red megtiltotta neki a Stenly Manló- val való találkozásokat, mondván, hogy a gyávasága bajba sodorhatja. Albina azonban szerette Stenlyt. Végül Rednek igaza lett. Amikor Hegyes Orr megzsarolta Albinét, Stenly sehol sem volt. A hölgy barna szemeiben félelmet és női büszkeséget lehetett látni, amint egyik nyomozóról a másikra tekingetett. Kunz észrevette a hatást, és folytatta: — Ami pedig Sid Filettit illeti... tőle gyakran elszedték a pénzét, és saját bódéjában verték meg a barátai. Ezért bevett szokása lett, hogy kettesben egyikkel sem maradt soha. Ezért is kapta a „tanú” gúnynevet, mivel mindent tanúk jelenlétében csinál. Még a kihallgatásán is követelte, hogy legyen jelen két rendőr. No, mit szól hozzá? — Nehéz elhinni! — sóhajtott fel a hölgy. — önnek és az esküdteknek nehéz — mondta Hincl —, de aki ismeri őket, annak nem. ök az alvilág kishalai. Ennek ellenére most bolondot csináltak belőlünk. — Ha legalább a rendszámot tudnánk! — szólalt meg Kunz. — És minek kell az magának? — kérdezte Darwin Corlain, és naivan nézett szarukeretes szemüvegén keresztül. Mindkét nyomozó fáradtnak és csalódottnak látszott. A kérdésre Kunz enyhén elvörösödött, Hincl pedig összeráncolta a homlokát, hogy visszatartsa ingerültségét. Hincl hangsúlyozott udvariassággal válaszolt: — Különben fiatalember, hogyan bizonyítsuk be a bűnösségüket? — Szerintem önök már bebizonyították — mondta Darwin. — Ezt hogy érti ? — kérdezte Kunz. — Figyeljenek, mindjárt bemutatom... Darwin egyik zsebéből tollat, a másikból papírt vett elő, és néhány percig írt valamit, majd átnyújtotta Hinclnek. Kunz felugrott, megkerülte az asztalt, és Hincl felé hajolva ő is elkezdte nézni az írást. Mindkét nyomozó tágra nyílt szemmel olvasta a következőket : BP -f BM + BF + PM + PF + MF + BMP + BMF + BPMF =/= 0 BP = 0 BM + BF + PM + PF + MF + BMP + BMF + BPF + PMF + BMFP 4= 0 PM + BMP -f PMF + BPMF = 0 BM + BF + PF + MF + BMF + BPF =* 0 BPF = 0 BM -f BF + PF + MF + BMF =*= 0 BM = 0 BF + PF + MF + BMF 4=- 0 BF + PF + MF = 0 BMF 0 Kunz elvesztette az önuralmát: — Mi az ördög ez? Vegyi képlet? — Egy matematikai logi- ba szerint felírt egyenletsorozat — felelte Darwin — Vagyis pontosabban egyenlőtlenségek sorozata, azaz egy ilyen logikai feladat megoldásának legegyszerűbb módja. — Mi az a matematikai logika? — kérdezte rekedten Hincl. — Logikai feladatok megoldásának módszere algebra segítségével. — É» maguk ezzel foglalkoznak a holdrakéták felbocsátása közben? — gúnyos- kodott Hincl, s közben a szeme bosszúsan megvillant. — A matematikai logikát alkalmazzák a bonyolult rendszerek, például a kozmikus repülések tervezésénél is. — Várj egy percet, Rich, hadd magyarázza meg! —szólalt meg Kunz, amikor látta hogy Hincl felugrik. — Nekünk úgy sincs veszítenivalónk ! (Folytatjuk) Az Egri Dohánygyár közelmúltban átadott nagyterme adott otthont a hangversenynek (Fotó: Kőhidi Imre)
