Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

A cserből, bükkből, tölgyből, akácból, gyertyánból készítenek mintegy százhúsz (éle cikket Ma már második o generációja nevelkedik a magyartarka és a Holstein-Friez keverékének A juhoktól a savanyúig Mindent a minőségért - Pétervásárán Kiváló! Kiváló!... és ki­váló. ..! Nos, ez a harmadik cím még csak előlegezett, de bizonyos, hogy a mér eddig kétszeresen kiválónak minő­sített pétervásári Gárdo­nyi Termelőszövetkezet rö­videsen ismét kiérdemli a rangos elismerést, amely csak azoknak jár, akik jó munlkával minőségi termékeket produkálnak! Minőség! Az egyre növek­vő igényeiknek sehol sem könnyű megfelelni. De külö­nösen nehéz olyan hegyvidé­ki gazdaságnak, melynek földjei ugyan szemet gyö- Tiyörköd tetően szépeik, ám termőképességük rendkívül alacsony. Átlagos, aranykoro­na értéke mindössze 3,56/ha. A rossz adottságok némelyi­kén persze lehet segíteni. Amikor 1969 és 1975 között öt község: Er­dőkövesd, Kisfüzes, lvád, Váraszó és Pétervására ter­melőszövetkezetei egyesültek, atz első nagy munka a meli­oráció volt. Az idegén szá­mára erdős, vadregényes tá- jon, melyet a helyi szakem­berek jóval prózaiabban er- rodálitnak, szabdaltnak nehe­zen gépesíthetőnek neveznek — ez alig valamit segített A harcot azonban föladni nem lehetett, hiszen csaknem hétszáz .tag megélhetéséről, sőt jó megélhetéséről kellett gondoskodni. Méghozzá egy olyan tájon, amely különben sem bővelkedik jó munkale­hetőségekben. Amikor változtatni kellett... A feladat világos volt. Olyanná kell átalakítani a termelési szerkezetet, mely leginkább megfelel a helyi hegyvidéki viszonyoknak, melynek segítségével gazdasá­gosan, eredményesen dolgoz­hatunk — mondták a szak­emberek. S nekifcezdtek a tervezésnek mind a tíz telep­helyen. Milyen, egyszerűnek tűnik ez így utólag! De mennyi töprengésbe, tervezésbe, vitá­ba,, munkáiba került, kerülhe­tett, míg a gárdonyisok el­jutottak odáig, hogy nemcsak parlagon fekvő, műveletlen területeik nincsenek, de megvalósították a lehető leg­racionálisabb földkihaszné" lásit is. Hogy ez mit jelenít ? Nos; például azt, hogy áttértek a dombvidéken is sikerrel folytatható állatte­nyésztésre a növénytermesz­tést pedig szinte teljesen en­nek az ágazatnak a szolgála~ tába állították. Belátható: ahol hektáranként 20 mázsa kukoricát, búzát megtenmer ni is nehéz, ott értelmetlen. így, a kevés szántóterüle­ten, amely nem éri el a két­ezer hektárt, minimálisra csökkentették a gabonavetést, helyette jó minőségű here­füves keveréket állítanak elő. A takarmányfélék mellett már csak 400 hektárnyi a bú­za. Joggal büszkék, növény- termelési eredményeikre! A szántónál sokkal több viszont a rét, a legelő, az er­dő. Ezekről azonban később. Folytassuk egyelőre az ál­lattenyésztéssel, melynek ki­emelkedő szerepe van. Itt épült a megyében az első szakosított tehenészeti telep, ahol a tej palackozását is megszervezték. Érthető, mivel abraktermő terület szinte nincs, legcél­szerűbb volt a szairVasmarha- és a juhtenyészetet fejleszte­ni. A gárdonyisok keresizte- zési programba kezdtek, melynek eredményeképpen ma már második generációja nevelkedik a magyairtarka és a Holstein-Friez keverékének. Ez a fajta évi négyezer lite­res tejhozamával méltán pá­lyázott több megyei verseny első helyezésére. Így nem csoda, hogy az esztendőnként értékesített hatvan, nyolcvan úgynevezett F-es és R-es vemhes üszővel igencsak megelégedettek a vásárlók. A téesz pedig fölkészült rá, hogy a növekvő igényeket is ki­elégíthesse. Üsző mellett a jerke Méghozzá, ha lehet ismét magasabb színvonalon, hisz aki megtorpan, az azonnal le­marad. A több mint ezer marha nyáron legelőn van, télen istálózott. A téesz a jövőben kötetlen tartásra akar berendezkedni. Bíznak abban, hogy a technológia­váltással és a takarmányo­zás gazdaságosabbá tételével még kevesebb lesz a munka- erő-ráfordítáls. Készülnek egy fejőházat is megépíteni (igaz, ehhez egy kis központi segítség is kelle­ne). A jelszó: olcsón és ha­mar. Ugyanúgy, mint nemrégi- ben, amikor a hálrolmezer- nyoleszáz férőhelyes juhite­lep alapozásához kezdtek Ivádon. A juhászaira egyébként nemcsak az önerőből épült telep miatt lehetnek büszkék, de azért is, mert a rpmló világpiaci feltételek ellenére még mindig van haszon a pecsenye és a tejes bárányo­kon a gyapjú és a tenyész­állatokon. Közel háromezer anyajuhunk van, jerkéből évente ötszáz—ezer darab áll a vásárlók rendelkezésére. Vonzó az a föld ... S persze ezúttal sem a sze­rencsén múlik a dolog, ha­nem a jó gazdákon, s vezető­iken-. Bizony nem kevés cél- tudatosság szükségeltetett a szakembergárda „összeállítá­sához” sem. Ösztöndíjakkal, s egyéb kedvezményekkel „csa­logatták” haza a helybélieket, s telepítették le a más vi­dékről érkezőket is. Az ered­mény: ma már huszonkét egyetemet és főiskoláit Vég­zett vezető dolgozik a terme­lőszövetkezetben. Fiatalon is törzstagak, tetitrekészek, olya­nok, akik pontosan tudják, hogy a: helyi körülmények közt mit és-hogyan kell. Nemiigen kívánkozik el senki. De vonzó is az a föld, ahol mindenki megtalálja a számítását. Ha nem a növény vagy az ál­lattenyésztésben, akikor az er­dőgazdaságban, a fafeldolgo­zásban. (Nem számítva a gyümöl­csöt. A mintegy hetven hek­tárnyi almára fordított gond nem térül meg.) Az erdő viszont meghálál­ja a fáradságot . Ez a legna­gyobb terület, mely megha­ladja a kétez-háromszáz hektárt. Az elmúlt tíz év alatt kétszázötven hektárt te­lepítették, magas fokú gépe­sítéssel pedig esztendőnként hétezer-ötszáz köbméter fát termelnek ki A csert, bükküt, tölgyet, akácot, gyertyánt két üzem, a fűrész- és az eszter- gájos dolgozza föl. Ezekből nagy mennyiségben és jó minőségben mintegy százhúsz féle cikket kínálnak a fo­gyasztónak. Az ügyes asz- szonykezek gyártják Vár­aszón a bútoralkatrésizeket, szerszámnyeleket, fagolyó­kat, gyermekjátékokat. Pé- tervásáréról pedig a ládák, raklapok, egyéb fűrészipari termékek kerülnek ki (nem­zetközi szabvány szerint). Mindkét helyen szívesen vár­ják a további megrendelőket. Extra savanyú Akárcsak a savanyító, üzemben, amelynek alap­anyagát a háztájikba terme­lik meg. Az együttműködés bevált. Jól járnák a szövet­kezet tagjai s figyelem(!) — még jobban a vásárlók. Hiszen a friss áru, a paprika, ubor­ka káposzta — mely az ég­hajlati viszonyok miatt pri­mőrként így sem lehetne ér­tékesíthető — egy rövid úttal a táblák széléről kerül egye­nesen az üvegekbe. Szó sem lehet rothadásról, fonnyadás- ról, törődésről ... Aki meg­ismeri tehát a pétervásári vegyesvágottat meg is szere­ti. Érthető, hogy a pesti Ga- rad téri piacon, ahol a tojás és a burgonya mellett a sa­vanyút is árusítják, mindig nagy a forgalom. Ha szüksé­ges oda is és a Heves me­gyei érdeklődőknek is többet tudínak kínálni. A Gárdonyi Téeszről be­szélve nem lehet említés nélkül hagyni a kisebb je- lehetőségű, ám a lakosságnak így is fontos egyéb ágazato­kat így a javítóműhelyt, az építőket, valamint a teher­gépkocsi részleget. Az építők ügyességéről, akik a juhtele- pet 30%-kal a tervezett­nél olcsóbban, önerőből megépítették, már szólítunk. Hasonló elismeréssel lehet említeni a fuvarozókat s a szervizeseket. E szolgáltatók megbízhatóak pontosak. Kevesen tudják, de a téesz traktort, földmunkagépet, ra­kodógépet is tud bérbeadni. Tapasztalatért jönnek Nos, ha valahol, rosszul mennék a dolgok, valahogy így lehetne megújulni. Nem elsősorban a kívülről jött segítséggel — mert a hihe­tetlenül rossz adottságok el­lensúlyozáséra bizony nélkü­lözhetetlen az is — de főleg a rugalmasság; szervezettség, előrelátás és a minőségi mun­kára való törekvés révén. Az eredmények következ­tében nincs unit csodálni, hogy egységes az öt község tagsága, törzsgárdát alkotnak a szakemberek, akiket gyak­ran keresnek föl tapasztalat- cserére is. Néhány új kopogtatónak persze még tudnának helyet szorítani az állattenyésztés­ben, a fakitermelésiben vagy ha vízvezeték-, esetleg vil­lanyszerelő az illető. De az érdeklődőknek mielőbb ma­gukévá kell tenni azt a föl­fogást, mely az ittenieket jellemzi: a gyengéből is kö­telező jót csinálni. (X.) Ügyes asszonykezek gyártják Váraszón a bútoralkat­részeket, szerszámnyeleket, fagolyókat, gyermekjátéko­kat: Pétervásárán (képünk) fűrészipari termékek ké­szülnek A paprika, uborka, káposzta rövid úton, a táblák szé­léről kerül egyenesen a hordókba. A savanyító üzem termékeit szívesen megvásárolják A NBflUj/aq hirdetési melléklete

Next

/
Thumbnails
Contents