Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 4., szombat Környezetvédelemről szólnak mai összeállításunk írásai, ráirányítva a figyelmet szőkébb hazánk értékeire is. Hangot adva a botanikus véleményének, arra keresünk választ, hogyan egyeztethető össze a gazdasági érdek a természet értékeinek védelmével. Növényritkaságok a Bélkő szikláin Emlék marad a jövő nemzedékének Virít a spanyol pozdor A Bükk-fennsík nyugati szélét a Bélkő-hegy meredek mészkősziklái zárják le. A régebbi térképek 786 m magasságúnak jelölték, azóta a mészkőbányászat alaposan megtépázta. A hegyet fehér- színű mészkő építi fel, mely a geológiai középkor (triász) tengereiből ülepedett le. Később a hegységképző erők magasba emelték, mégpedig olyan módon, hogy a vízszintesen létrejött rétegek függőlegesen élükre álltak. A Bélkő gerincén a rétegfejeken vezetett keresztül a turistaút is, ahonnan meredek sziklafalak nyúltak a szédítő mélységbe. Igen meglepő a különbség a hegy ész&klas és délies oldalai között. Amikor a déli oldalon a meleg majdnem kibírhatatlan, akkor az északi lejtők hűvös levegője felüdülést nyújt. A hegy sajátos felépítése és ellentétes éghajlati jellege adta a lehetőségét annak, hogy rendkívül fajgazdag növényzet alakulhatott ki rajta. Szubtrópusi növények A jelen növényfajai között még a régmúlt idők hírmondóit is megtaláljuk. A geológiai harmadkorban itt trópusi, majd szubtrópusi nö- vényzet díszlett, amit a negyedkorban, hozzávetőleg 600 ezer évvel ezelőtt beköszöntő jégkorszak szinte nyomtalanul eltüntetett. A szubtrópusi növények ekkor fokozatosan a melegebb, déli tájak felé — a Földközi-tenger vidékére, Észak-Afrikába — húzódtak. Néhány meleg- kedvelő növénynek azonban sikerült átvészelni eredeti termőhelyén is az eljegesedés zord klímáját. Ezek közé tartozik a szirti pereszlény is, mely a Bélkő napsütéses mészkőszikláinak védelmében élete túl a jégkorszakot. Ma hozzánk legközelebb csak Isztria, Karinthia, Dalmácia vidékein fordul elő. Ugyancsak a Bélkő meredek sziklazugai nyújtottak menedéket a nagytermetű, ernyős virágú husángnak is. A jégkorszakban alhavasi növények vették birtokba a tájat. E hideg időszakról tanúskodnak azok a fajok, melyek a felmelegedés után is megtalálták életfeltételeiket a Bélkő hideg, északi szikláin. Ezek közé tartozik a havasi ikravirág, de a tátrai hölgymái és a háromszintű árvácska rokonai is, az Alpokban és a Kárpátokban élnek. A Bélkőn maradt növényfajok a messzi tájakra elvándorolt társaiktól elszigetelődtek és ez olykor a növények tulajdonságainak megváltozásához is vezetett, ligy létrejöttek a „bennszülött” fajok, mint például: a magyar nyúlfarkfű, a luma sziklák repedéseiben nitzer szegfű. A Bélkő az a hely, ahol egyaránt megtalálják létfeltételeiket a pon- tusi, mediterrán, illír, alpesi vagy kárpáti területeken honos fajok, például az osztrák pozdor (pontusi-mediter- rán), a borzas vértő (illir- pannoniai), a gérbics (mediterrán), a hangyabogáncs (balkáni), pongyola harangvirág (kontinentális, hegyvidéki). A bányászattól nem háborgatott területek ma is a természet által alkotott gyönyörű sziklakertek, ahol egymást váltogatják a mészkő-sziklagyepek, a pusztafüves lejtők, a gyöngyvesszős cserjések, bokorerdők, színpompás virágokkal díszítve. Budai József miskolci tanár és neves botanikus a Magyar Botanikai Lapok 1912. évfolyamában a Bélkő növényeinek ismertetése után a következő megjegyzéseket írta: „A Bélkövet azonban, mely, mint látható, egyike a Bükk legérdekesebb pontjának, sajnos, veszély fenyegeti. Pár év előtt felépült a Weszely-féle cementgyár, mely a hegy kihasználási jogát az egri káptalantól 100 évre kibérelte. Már néhány év is iszonyú pusztítást végzett a gyönyörű sziklákban, éppen a legérdekesebb növények termőhelyein, az északi oldalon.” A gyár azóta is egyre nagyobb mértékben fogyasztotta a hegy mészkövét, agyagpaláját A folyamatot megállítani, a cementgyártást megszüntetni nem lehetett. Az új cementgyár megépülésével a Bélkő maradványainak életkorát mintegy 30 évre becsülik. A népgazdaság egyre több cementet igényel, így a már félig lerombolt hegy sorsába fájó szívvel bár, de bele kell törődni. Védett helyre kerülnek Az utóbbi időben — a 24. órában — mégis történt egy kedvező változás a Bélkő sorsát illetően. 70 év óta, amikoris, az első vészjelzések elhangzottak, most először sikerült az illetékes gazdasági szervekkel egy olyan megállapodást kötni, melynek értelmében a hegy még érintetlen és természeti értékekben igen gazdag, dél-délnyugati vonulatát nem vonják be a bányaművelésbe, hanem az utókor számára a Bélkő emlékeként meghagyják. Az eredmény kemény viták közepette született meg amiben a Miskolci Természetvédelemi Felügyelőség részéről dr. Gyurkó Lászlóvá szívósan és nagy igyekezettel képviselte a természetvédők ügyét. Ezirányban kifejtett munka értékét növeli az is, hogy egy-két késéssel már nem lett volna miről tárgyalni. Dr. Suba János Gleccsereken Európában Ez, a több mint 30 életveszélyes hajtűkanyarral megtűzdelt út visz fel Európa legmagasabb hágójára, 2760 m-re, a Stel- vio-gleccser aljába Itthon kevéssé ismert, hogy az Osztrák, Olasz, Svájci és Francia Alpok számtalan gleccserén lehet nyáron^ is ragyogó körülmények között művelni a téli sportok némelyikét. Ezen írás azonban, nem a sízésről, hanem a gleccserekről kíván néhány érdekességet elmondani. A gleccser elnevezés a latin jég szóból ered és egészen pontosan „jégár"-1 jelent. A háromezer méteres és magasságot meghaladó európai hegységek északészakkeleti fekvésű völgyeiben, — az Alpokban kétezer- ' hétszáz méter körül van a hóhatár — az évmilliók alatt lehullott hőmennyiség csontkemény jéggé préselő- dött. Ez a hatalmas tömeg maga a gleccser, amely nyáron mutatja meg igazi arcát, amikor a körülötte levő, hegyek szikláiról leolvad a hó. Ilyenkor válik láthatóvá e roppant, néha több kilométer hosszú jégfolyam. A nyári napsütés megolvasztja a gleccser felszínét és alsó végét, az úgynevezett „nyelvet”, amelyből a glecs- cserpatak ered. A roppant súly és a jég átlaghőmérsékletének nyári emelkedése következtében a gleccser állandóan csúszik a völgy felé. Hol gyorsabban, hol lassabban. Évente általában 100—160 méteres utat tesz meg. E mozgása közben az alatta levő sziklát kíméletlenül morzsolja, koptatja, lisztnél finomabb kőporrá őrli. Jelenleg az Alpokban mintegy 2000 (!) gleccsert tartanak nyilván, ebiből közel kétszáz kiemelkedik méreteivel. Tájkép a Holdról? Nyári szabadságom alatt alkalmam volt két igen szép, európai példányokat megcsodálni. Az egyik az Olasz Alpokbán levő Araiso- gleccser. A Bergamot Bölzanovai összekötő nemzeti főútvonal legmagasabb pontja az 1530 méter magas Tonale hágó. Ehhez közeledve útitársaimmal arra lettünk figyelmesek, hogy egyre több sí lécet hordozó autó tűnik fel az útmenti fogadók, szállodák előttj illetve tart a hegység irányába. A hágóra érve aztán feltűnt a hatalmas kabinlift, amely gyors ütemben nyelte el a síelők és turisták csapatait. A kabin 4 perc alatt visz fel a hágó fölé tornyosuló, hihetetlen magasnak tűnő sziklafal tetejére, 2580 méterre. Itt egy olyan világ tárul az ember szeme elé, amelyet ha fényképen lát, és alá az van írva „tájkép a Holdról”, minden további nélkül elhiszi. A több mint két és félezer méter magasságban, egy körülbelül egy kilométer széles és három kilométer hosszú fennsík terül el, melyen néhol fél szobányi nagyságú sziklák hevernek. A megdöbbentő az, hogy ezeknek nincs éle, minden oldalról le vannak gömbölyítve. A fennsík végén két, még magasabb hegy emelkedik, mint amilyennek a fennsík látszik a hágóról szemlélve. Ezek magassága 1570 és 3590 méter. A legömbölyített élű sziklákkal teleszórt fennsíkon egy mozgó „kalitkához” hasonló lift visz keresztül és az ember máris a gleccser nyelvénél, a sípályák aljában 2800 méter magasan van. A jég és a napfény hatására olvad és a víz a gleccser nyelvénél, már vastag patakokká duzzadva zúdul lefelé, de csak a fennsíkig), mivel a kőerdőnek nincs lefolyása. Ennek következtében a fennsíkon két gyönyörű türkizszínű tengerszem keletkezett, melynek 2—3 fokos, hideg vizében nem ajánlatos megfü- rödni. Ha a tóban már túl sok vizet csorgatott a glecs- cser, akkor a tó megemelkedett szintje átfolyik a fennsík peremén, és a kabinoslift alatt 80—100 méteres vízzulhatagban ömlik alá, hogy aztán az Adige folyóval a tengerbe kerüljön. Felfelé haladva a gleccsert borító firn, azaz havas jég egyre vékonyabb, így a sportolók ilyenkor, augusztus tájékán csak a legfelső, háromezer méter fölött levő sílifteket veszik igénybe. Síparadicsom Ausztriában A másik, felejthetetlen élményt nyújtó gleccser, melyet meglátogattunk, az ausztriai Tuxer volt. Ez a Ziller-Alpok, Ziller völgyének végében van, s az 1500 méter magasan fekvő Hintertux nevű faluból közelíthető meg kabinos liftekkel. Ennek környéke — ilyenkor nyáron — tele van tehénnel, mivel a dús füvű rétek kiváló feltételeket biztosítanak a tejtermeléshez. Az augusztusi forró nyárból az első kabinos felvonó 2200 méter magasra visz, ahol a hőmérséklet tavaszira csökken. Mindez rövid hét perc alatt. Innen a következő felvonó 2660 méterre szállítja a turistát vagy sí- zőt, a gleccser derekához. Nyáron idáig sízhető biztonságosan a Tuxer-gleccser. A második állomástól már teljes szépségben látható a Tuxer-gleccser, mely a Gef- ronene-Wand-Spitze 3268 méteres és az OLperer 3480 méteres csúcsai közé van északkeleti irányban beékelve. Az utolsó előtti szintre, 3050 méterre szállító lift, a gleccseren keletkezett mély, néha 40—50 méteres szakadékok fölött visz. Nap formálta jéghegyek A gleccser nyelve a mere- dekebb lejtés miatt gyorsabban csúszik, mint a felső vagy középső része. Ennek következtében a jég nyáron megrepedezik. Először harántirányban, — ezek a szakadékok — később, mivel a völgy amiben a jég lefelé csúszik, összeszűkül hosszanti irányban is. A felülnézet- ben ilyen módon kialakuló szabálytalan négyzet alapú kúpok éleit a Nap olvasztani kezdi és a jégtömbök lassan kezdik felvenni a jéghegyek formáját. A gleccser ezen része messziről szemlélve bazaltoszlopokhoz hasonlít. A megolvadt jég és a szakadékok életveszélyesek! A gleccser színe itt is szürkés a szél által szétterített sziklaportól. A nap délutáni állásánál viszont a megfelelő szögben visszaverődő fény a jégmezőt teljesen feketének láttatja. Ilyenkor a középrésztől lefelé terjedő terület felszíne úgy ahogy van, folyik. Az egész jégfelület olvad és négy-öt méterenként őrült iramú patakocskák száguldanak lefelé. Mindez estére, a hőmérséklet csökkenésével lassul, és éjszakára ismét teljesen megáll. A vékonyabb levegőréteg, a minimális légszennyeződés, valamint a fehér hóról és jégről történő fokozottabb fényvisszaverődés következtében a nap sugárzása úgy felerősödik, hogy speciális védőkrém használata nélkül az ember csúnya égési sérüléseket szerezhet. Ezt elkerülendő, az itt tartózkodók nagy része fehérre, úgynevezett gleccserkrémekkel bekeni arcát. Dr. Nyíri Iván Eukaliptuszerdők Ausztráliának nemcsak állatvilága sajátos, hanem növényvilága is. Növényei közül talán a legjelentősebbek az eukaliptuszok. Több mint hatszáz fajuk van, változatos nagyságú és alakú fák. Némelyik faj egyedei va_ lóságos óriások (60—80 méter magasra megnőnek, de akad köztük 105 méteres példány is). Az eukaliptuszok meglepően „hajlékonyak”, kitűnően alkalmazkodnak a különféle élőhelyekhez, nemcsak őshazájukban, hanem idegen kontinenseken is. Jelentősek még azért is, mert gyorsan nőnek. Érthető tehát, hogy a múlt század elején elkezdődött különböző eukaliptuszfajok más országokba telepítése. Európában Spanyolország és Portugália létesített jelentős eukaliptuszerdőket, a franciák legsikeresebb kísérlete a korzikai volt. Az eukaliptuszok azonban elsősorban Észak- Amerikában, Afrikában és Dél-Amerikában terjedtek el. Brazíliában már hatalmas eukaliptuszerdők vannak. Afrikában Madagaszkár szigete és Etiópia váltak az eukaliptuszok igazi otthonává. Pamir botanikuskert A 2300 méter magasban fekvő Pamir botanikuskert csodálatos növénygyűjteménnyel rendelkezik. Az itt viruló növények egy sor speciális tulajdonsággal rendelkeznek. A leghíresebb pamíri sajátosság a rendkívül nagy növekedési energia (vagyis a növényeknek az a törekvése, hogy minél több hajtást, rügyet és virágot hozzanak), amely döntő hatást gyakorol formájukra, és egész élettevékenységükre. Így például a tölgy négyéves korában hoz először termést (sík vidéken, ez a 10—20 éves tölgyekre jellemző). A fehér akác, a zelnice, a meggy és az orgona még egészen törpe cserje korában kezd virágozni. A pamíri növények rendkívül nagy növekedési energiáját magyarázza az erősebb ultraibolya-sugárzás, de jelentős szerepet játszik benne a fotoreaktivációs folyamat, amely a jövőben a termés növelésének egyik igen fontos módszere lehet. Nem mindennapi látványt nyújt a fotoreaktivációs módszerrel termesztett hatalmas sárgarépa (súlya közel 1,5 kg). összeállította: Hekeli Sándor A Közmű- és Mélyépítő Vállalat 63. sz. gyöngyösi építésvezetőségére, gyöngyösi munkahelyre, építésvezetői feladat ellátására — építőmérnök, vagy üzemmérnök képesítéssel, kivitelezői gyakorlattal rendelkező ÉPÍTÉSVEZETŐT KERES. JELENTKEZÉS: szóban vagy írásban Csider János főépítésvezetőnél Gyöngyös, Kenyérgyár u. 7., vagy a vállalat budapesti székhelyén: Budapest IX., Angyal u. 1-3. 1094 Személyzeti és oktatási osztály.
