Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. december 4., szombat AMERIKAI GAZDASÁG? Tanakodás a tőzsdén A nemzetközi pénzvilág egyik központja, a New York-i tőzsde (Fotó — AP—MTI—KS) A világgazdaság fejleményeire legélénkebben reagáló két tőzsde a New York-i és a londoni. A mérési módszer eltérése miatt más-más jelzőszámokkal ugyan, de mindkettő ugyanazt jelzi: idén októberben tíz év óta nem ismert mértékben emelkedett a részvények forgalma és árfolyama. A jelenség legfőbb oka a kamatláb csökkenése a vezető tőkés országokban, elsősorban az Egyesült Államokban, amelytől partnerei mára régen követelik, hogy szakítson az 1979 óta követett szigorú monetarista politikával. Az USA ugyanis a pénzkibocsátás megszorításával, a kamatláb magasan tartásával küzdött az infláAz éhező Nepál Az a rengeteg külföldi, aki az Idei turistaszezonban a Himalája hegységben megbúvó Nepálba látogatott, semmit sem vett észre a katasztrófából. Talán csak azok, akik már korábban is jártak az országban, tették szóvá, hogy nagyon is felmentek az éttermi árak, s vidéken, egyes falvakban lehetetlenség élelmet szerezni. A lakosság azonban nagyon Is megérzi a „hét szűk esztendőt”. A helyzet annyira válságos, hogy a kormány, amely hosszú évekig nem akart tudomást venni a dolgokról, most meghúzta a vészharangot: a 15 millió nepálit éhínség fenyegeti. Tíz év óta a legsúlyosabb élelmiszerválságot a pusztító szárazság okozta. Mig tavaly négymillió tonna rizst és gabonát arattak le az országban, ahol a rizs a legfontosabb táplálék, Idénre a Kathmanduban dolgozó külföldi mezőgazdasági szakemberek csak hárommillió tonnát jósolnak. Ez a hárommillió éppen csak valamivel több, mint amennyit tíz évvel ezelőtt arattak Nepálban, pedig akkoriban négymillióval kevesebb volt a lakosság, s Így is éheztek, a katasztrófától csak a külföldi segélyek mentették meg az országot. A mostani válság kirobbanását siettetik a kereskedők, akik a rossz termés első Jeleire nagy mennyiségű rizst és gabonát vásároltak fel, azt Illegálisan kicsempészik és eladják külföldön. Az aszály és az élelmiszercsempészés máris felverte az alapvető élelmiszerek árát. Egy kiló rizs ma kilenc rúpiába (1,80 nyugatnémet márka) kerül, holott háromnegyed évvel ezelőtt csak négy rúpia volt az ára. Az efféle áremelkedést nehéz elviselni egy olyan országban, ahol a havi átlagbér ma 250 rúpia (50 nyugatnémet márka). összeállította: Huppán Béla ció ellen. Elszívta és lekötötte a korábban szabadon áramló tőkét, annyira megdrágította a hitelt, hogy elvonta a gazdasági élettől a normális működéshez szükséges pénzt. A következmény : lassacskán mérséklődött az infláció üteme, fokozatosan csökkent a belső fogyasztás, ám rohamosan nőtt. a munkanélküliség. Megfordul-e most ez az irányzat? Az amerikai kamatláb már majdnem az 1980-ban elért legmagasabb szint jelére esett, de még nem érte el a Reagan elnök által kívánatosnak, a New York-i tőzsde bölcsei szerint azonban a gazdaság gyógyulásához még mindig túlságosan magasnak tartott tíz Mexikó mostanában gyakorta szerepel a világsajtóban. Mégpedig rossz példaként: Lám-lám, hová jut egy ország, ha hatalmas olajkincsén felbuzdulva merész fejlesztési programokba, esztelen költekezésbe bocsátkozik! Mexikót ugyanis ma a világ legeladósodottabb országaként tartják számon Tartozásai meghaladják a 80 (mások szerint a 85) milliárd dollárt, s a nyáron már fizetésképtelenség küszöbén toporgütt. A Latin- amerikai ország rossz gazdasági helyzetére jellemző még többek közt a magas inflációs ráta: 70 százalékos az idei drágulás, de az esztendő végére akár 100 százalékos is lehet. Rövid idő alatt cégek sora ment tönkre, emberek tömege maradt munka nélkül. Napjainkban a munkaképes lakosság 40 százaléka állástalan, s a számuk 1982 végére akár egymillióval is gyarapodhat. Ilyen körülmények között valószínűleg senki sem irigyli Mexikó új elnökét. Miguel de la Madrid Hurtado, aki 1982. december 1-én foglalta el hivatalát, a júliusi elnökválasztás után így nyilatkozott: „Tudom, mi vár rám. Politikusnak készültem kora ifjúságom óta. Ismerem hazám lehetőségeit és korlátáit is. Csupán egyet nem ismerek. A lehetetlent”. S akár hihetünk is a 47 éves jogász-közgazdásznak, hiszen az 1929 óta kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) rangidős tagjai — bár a folyosói pletykák szerint mást szerettek volna látni Jósé Portillo utódaként — végül nem véletlenül mégis mellette döntöttek. Miguel de la Madrid odahaza és külföldön kiváló gazdasági szakember hírében áll. Az amerikai Harvard egyeteszázalékot. A csökkenés azonban már azt a reményt kelti, hogy olcsóbb lesz a hitel, tehát arra ösztönöz, hogy a szabad tőkét ne bankban kamatoztassák, hanem a termeléshez közelebb vigyék, a kamatnál nagyobb osztalékot ígérő ipari részvényekbe fektessék. Ha beválik ez a remény és az „olcsób'b pénz” tartósan érezteti élénkítő hatását. akkor megerősödhet a beruházási kedv, s a tőkének a termelésbe áramlása csökkentheti a munkanélküliséget. Az Egyesült Államokban kormányon levő Republikánus Párt politikusai máris eszerint nyilatkoznak: ,,Űjra beruháznak!” — sietett kijelenteni például Dole Miguel de la Madrid a választási kampány idején hívei körében (Fotó: Time — KS) men végzett, s 1975-ben már hazája pénzügyminiszter-helyettese volt. Négy év múlva a tervezési és költségvetési minisztérium vezetője, megválasztásáig az előd, Jósé López Portillo gazdasági tanácsadója volt. Sok megfigyelő szerint Mexikó gondjainak a fő oka az olaj. Az ország a világ negyedik legnagyobb olajexportőre, és övé az ötödik legnagyobb tartalék a fontos energiahordozóból. A világszerte tapasztalható olajéhség a 70-es évek közepétől felbátorította Mexikó gazdasági tervezőit, köztük Miguel de la Madridot is. Nagyszabású fejlesztési programokat dolgoztak ki az elmaradottság, az akkor is jelentkező, szintén nem csekély gazdasági nehézségek felszámolására. A szakemberek a petrodollárok tartósan bőséges áramlásával kalkuláltak, az olajkereslet azonban időközben jelentősen visszaesett. így került sor mind több kölcsön felvételére, Mexikó katasztrofális eladósodására. szenátor. Az ellenzékbe szorult Demokrata Párt nevében megszólaló Bumpers szenátor viszont aggódik: „A gazdasági katasztrófa szélén vagyunk!” Többen hangoztatják, hogy a Központi Állami Bank szerepét betöltő szövetségi intézmény által elindított kamatláb- csökkentés csak választási trükk volt: ezzel akarták az urnákhoz járuló amerikai szavazókat Reagan pártjának megnyerni. A bank előrejelzése szerint ugyanis jövőre legfeljebb kétszázalékos gazdasági növekedés várható, s a munkanélküliek aránya eléri a 11 százalékot az Egyesült Államokban. Mindennek ellenére valószínűnek látszik, hogy mégsem csak választási megfontolásról volt szó. A gazdaság megélénkítése objektív szükséglet, hiszen a drága dollár vonzza az importot, rontja az exportot, gátolja a beruházást, elavulttá teszi a ki nem használt termelőberendezést. tovább növeli az állami költségvetés máris százmilliárdos deficitjét, kiiktatja a belső fogyasztásból a munkanélküliségtől sújtott, vagy egyszerűen vásárlóerejüket vesztő családokat. Ahhoz azonban, hogy a gazdaság gyógyulása valóban megkezdődjék, a New York-i tőzsde legtekintélyesebb szakértője szerint további kamatlábcsökkenés szükséges. Azaz a tőke már érzi az új szelet, de még nem mozdult meg igazán. Ha megmozdul, 1983-ban várható a gazdaság megélénkülése, ami addig tarthat, amíg meg nem bénítja egy újabb inflációs hullámtól való félelem. Vajda Gábor Megfigyelők osztják azt a véleményt is, hogy Miguel de la Madrid — optimista nyilatkozata ellenére — majdnem a lehetetlenre vállalkozik, amikor megkíván birkózni az ország gazdasági bajaival. Elődje, Jósé López Portillo mindenesetre segítségére volt ebben: szeptemberben egy sor, a nagytőke körében igen népszerűtlen gazdasági intézkedést hozott. Rendeletére államosították az ország valamennyi magánbankját, és központilag ellenőrzik a valutabeváltást. Miguel de la Madrid abban különbözik elődjeitől, hogy számíthat a nagytőke támogatására. Persze, ez sem egyértelmű. A mexikói baloldali pártok novemberben hivták fel a figyelmet arra, hogy a nagytőke — a választási kampányban nyújtott támogatás fejében — zsarolja, a Por- tillo-féle gazdasági megszorítások visszavonására kívánja rábírni az új elnököt. Miguel de la Madrid személyével kapcsolatban figyelemre méltó még, hogy ő az első mexikói elnök aki amerikai egyetemen tanult, s hogy hivatalba lépése előtt, októberben már találkozott Reagan amerikai elnökkel. Igaz, akkor az ország gazdasági nehézségeinek felszámolásához kért külföldi támogatást, s egyúttal ígéretet tett arra, hogy Mexikó törleszteni fogja adósságait. Nincs tehát könnyű dolga Mexikó most hivatalba lépett elnökének. Az ország gazdasági talpraállítása, az előd haladó külpolitikai irányvonalának megőrzése, Mexikó tekintélyének helyreállítása emberfeletti erőfeszítéseket követel tőle. A választók a stabil Mexikó megteremtésének reményében szavaztak bizalmat neki. Mexikó és ai új elnök Nem ismer lehetetlent GOTT-finálé Genfben November 24-én, a Genfitóra néző ősi kastélyban a svájci vendéglátók pompás vacsorát rendeztek az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény értekezletén résztvevő miniszterek tiszteletére. Az angol rövidítés nyomán GATT néven ismert szervezet konferenciájának ez az estebéd volt az egyetlen kézzelfogható eredménye. Amikor többszörös halasztás után november 29-re virradóra végre megszületett a kompromisz- szumos záróközlemény, az a kereskedelem szabadságáról szóló általános óhajok mellett semmi olyat nem tartalmazott, ami megváltoztatná a nemzetközi kereskedelem jelenlegi, kedvezőtlen légkörét. Ezt önmagában véve aligha lehet csodálni. A világ- gazdaság helyzete egyáltalában nem kedvező a GATT alapelveinek érvényesítése szempontjából. Az egyes résztvevőknek — és mindenekelőtt talán a Közös Piac országainak — olyan húsba vágó érdekekről kellett volna lemondaniok egy tényleges és hatásos megállapodás érdekében, ami eleve elképzelhetetlen volt. Álom és valóság Hogy miről van szó, azt leginkább úgy lehet érzékeltetni, ha visszanyúlunk a GATT születéséhez. Ezt a szervezetet 1947 őszén hozták létre. Nyolcvannyolc tagja van — a szocialista országok közül Magyarország. Lengyelország. Csehszlovákia és Románia. A GATT voltaképpen négy alapelven nyugszik: 1. A nemzetközi kereskedelemben általánosan biztosítani kell a legnagyobb kedvezmény elvét. Magyarán: nincs kivételezés. 2. A behozatalt csupán vámokkal lehet korlátozni és azokat általában fokozatosan csökkenteni kell. 3. Tilos ezen kívül a behozatali és kiviteli korlátozás. Kivéve akkor, ha egy ország fizetési mérlegének egyensúlyba hozása érdekében korlátozzák a behozatalt. 4. Tilos a diszkrimináció. Nem lehet az egyik külkereskedelmi partnert a másikkal szemben mesterségesen kedvezőtlenebb helyzetbe hozni. Már az alapelvek puszta felsorolása felér egy vallomással. A GATT célja: törekedni egy olyan szabadkereskedelmi álom megvalósítására, amelynek a modern világ külkereskedelmi gyakorlata következetesen ellentmond. Ezek az ellentmondások egyáltalában nem újak. Az Egyesült Államok, mint a legerősebb tőkés ország, egyfelől lobogtatja a szabdakereskedelem zászlaját — másrészt azonban megengedhetetlen korlátokat állít a termelékenyebb kon- kurrensek, például Japán és bizonyos esetekben a Közös Piac termékeinek behozatala elé. Japán export-offen- zívát folytat —. de raffinált módszerekkel őrzi belső pia- cait. A Közös Piac országai egész sor olyan korlátozó intézkedést vezettek be. amelyek ellentétesek a GATT rendelkezéseivel. A szegényebb fejlődő országok felróják az . ipari országoknak, hogy mesterségesen lenyomják a nyersanyagárakat és a lehetőség szerint elzárják piacaikat a fejlődő országokból származó export előtt. Makacs válság Ezek az ellentétek léteznek 1973-ban is, amikor utoljára- hívták össze a tagországok kereskedelmi minisztereit. Akkoriban hat évig tartó kersekedelmi tárgyalássorozat követte ezt a tanácskozást, és számos, a GATT szellemét tükröző, a kereskedelem szabadságát erősítő és a megkülönböztetést nehezítő megállapodás született. Kiderült azonban, hogy más dolog a nemzetközi konferencia — és ismét más a nemzetközi élet valósága. A világ külkereskedelmi forgalmának növekedése 1973-hoz képest az általánossá vált krízis következtében nagyon lelassult. Akkor a fejlett ipari országok külkereskedelmi forgalma még körülbelül évi 12 százalékkal emelkedett, az olajat nem termelő fejlődő országoké pedig 8,5 százalékkal. Azóta ez a növekedési ütem a fejlett ipari országok esetében (elsősorban a makacs tőkés recesszió következtében) 0,2 százalék alá csúszott. Az olajat nem termelő fejlődő országok esetében is a felére, mintegy 4 százalékra csökkent. Mindenki eladó A gazdasági visszaesés következtében tehát a piac összeszűkült. Mindenki eladni akar — és nem vásárolni. Ennek következtében a korábban is meglevő protekcionista hajlam jóformán minden államcsoport esetében tovább erősödött. Kiszámították, hogy a legutóbbi évben a GATT által eredetileg tiltott diszkriminációs, megkülönböztető módszerek 60 milliárd dollár értékű export megvalósítását akadályozták meg. A mostani GATT-értekez- leten is kiderült, hogy a legnagyobb nyomás a vezető tőkés integrációs szervezetre, a Közös Piacra nehezedik. Ennek egész rendtartása szinte termeli a külkereskedelmi megkülönböztetés különböző típusait. Különösen érzékeny pont a mezőgazda- sági termékek kereskedelmét gátló diszkriminációk megszüntetése. A fő támadást ezen a GATT-értekez- leten is a hatalmas mező- gazdasági kivitelt lebonyolító Egyesült Államok intézte. Nem kétséges azonban, hogy minden mezőgazdasági exportőr állam — így Magyarország — számára is elsőrendű fontosságú lenne a Közös Piac megkülönböztető intézkedéseinek megtörése. Néhány nap alatt a GATT miniszteri értekezlete nem törhette át a gazdasági .válság által megerősített protekcionista intézkedések gátjait. A legtöbb, amit az értekezlet után remélni lehet: az, hogy részletekbe menő tárgyalások kezdődnek, amelyek feloldják vagy legalább enyhítik a sokoldalú, rendkívül bonyolult ellentéteket. Világosan kell azonban látni azt is, hogy lényeges változást csak a világgazdasági helyzet módosulása hozhat. A GATT szabadkereskedelmi szelleme csak kedvező konjunkturális időszakokban lehet életképes. (— ie —) Munkanélküliek kongresszusa Majna-Frankfurtban csütörtökön megnyílt a nyugatnémet munkanélküliek első országos kongresszusa. Mottója: „Munka nélkül, de nem védtelenül!” A vasárnapig tartó kongresszuson több mint ezer küldött tanulmányozza a munkanélküliek országos érdekképviseleti szövetsége létrehozásának lehetőségét. A küldöttek a munkanélküliek mintegy 250 különböző helyi szervezetét képviselik. A tanácskozást, amely az első ilyen jellegű az XSZK-ban, különböző társadalmi és magánszervezetek támogatják.
