Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
Ahogy a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tornatermében önfeledten tomboló, viháncoló — ugyanakkor a küzdelmet ily alapfokon már megtanuló! — gyerekeiket nézik így Mikulás táján a velük hetente kétszer ide zarándokoló szülők, ugyanaz jár a fejekben: a csemeték sze- retete nemcsak ajándékokban, de törődéssel is kifejezhető... (Kőhidi Imre képriportja) — Nem lehet tőtűt! Ezt a tömör, de drámai kijelentést kolléganőm tette félúton Budapest és Eger között, éppen lekanyarodván az autópályáról. Az eleddig nyugodt autózást felváltó „kétsáv” és e kétségkívül megrázó erejű kijelentés így együtt, bárki beláthatja, egy nálam nyugodtabb idegrendszerű embert is megrázott volna. Jobbra indexeltem, úgy akartam balra előzni. — ... és az egész húsz centi fém, vagy műanyag, vagy csont, vagy akármi. .. És nem lehet kapni — folytatta rendületlen méltat- lankodóssal, mutatva is egyben, hogy mindössze ennyi egy kötőtű és még sincs, nem lehet kapni. Töredelmesen be kell vallanom, hogy életemben nem sok dolgom akadt még kötőtűvel, bár környezetemben láttam már villogni e szálakból üres lyukat és az üres lyukakból tömör, meleg pulóvert gyártó csodaszerkezetet. De hát mindezek ellenére számomra a kötőtű semmit sem jelentett mind ez idáig, legkevésbé olyan tragédiát, amelyről szólni egy gépkocsiban kell és éppen előzés közben. — ... utána kellene nézni, miért nincs... — fűzte, vagyhogy inkább kötötte laszolna és közölné velem, hogy először is, minek a sajtó nagy nyilvánossága előtt ilyen lényegtelen kérdéssel foglalkozni. Ügy látszik, az újságírónak nincs témája és nincs érzéke a szocializmus építése iránt, amely most lényegesen nagyobb kérdésekkel foglalkozik. S azt sem tudja mindenkor sikerrel megoldani. Különben a kötőtűhöz szükséges alapanyag hiányáról van szó. S ez átmenet. S ha nem lesz már hiány, lesz kötőtű. Ezt kellett volna megírni! Lehetne persze vezércikket is írni: az általánosítás szintjére emelve a dolgot. Valahogyan így: ... a kötőtű kis szerszám, ősi termelési eszköz, amely a legfőbb termelőerő, az ember által kötésre képes. Olcsó, házilagos előállításra. Hát mi kell manapság leginkább a népgazdaságnak? Az ami olcsó, ami rejtett munkaerőket szabadít fel és ami... És ami a közérzetet is javítja. Mert bárki beláthatja, hogy egy nagymama számára nincs jobb közérzet, mint mikor pulóvert köthet az unokájának. Az illetékes természetesen itt is azonnal válaszol, pontosabban több illetékes válaszol, kioktatván az újságírót, miszerint ennek a népségnek az a bakapni kő- volna tovább a szavak fonalát kolléganőm, de hát újabb kanyar, fékezés és a kötőtű hiánya egy pillanatra elterelte a figyelmét a közlendőkről és rólam. Az előttünk pántlikázó út felkötni, azazhogy megkötni való fonalként tárult a szeme elé. Utána kellene nézni. A kötőtűnek. Miért nincs. Ha csak olyan kis vacak az egész. Ha olyan fontos nagymamának és kismamának. Igenis felháborító, hogy nincs kötőtű. S miközben újabb gépkocsit előztem, mint zuhanó emberben egy tűnő másodperc alatt az egész élete, úgy pergett le előttem, hogy mi lenne, lehetne, ha utánanéznék, miért is nincs kötőtű? A legegyszerűbb az lenne, hogy megeresztenék egy kis glosszács- kát, ilyen címmel: „Kötnék, ha volna.Az illetékes természetesen azonnal vája, hogy mindenről ír, de semmihez sem ért. Hogyan lehet elméleti síkon, a szocialista termelési mód nem revizionista értelmezésével egyáltalán fel is vetni a kötőtű és a társadalmi közérzet, a házilagos termelési viszonyok és egy idős társadalmi réteg helyzetét. Az effajta szociolögizálás meglehetősen gyanús és a cikk írójának minden feltehetően jó szándéka ellenére is... Egyébként meg kellett volna kérdezni a gyártó céget, s a tényt közölni, nem a hamis konklúziókat. A szövetkezet elnöke közölte velem, hogy e kérdésben nem óhajt nyilatkozni. A kérdésemre, hogy miért nem óhajt, tömören azt válaszolta, hogy csak... Aztán kiderült, hogy ez a szövetkezet soha nem is gyártott kötőtűt és az elnök még annyit sem tud a kötőtűk szerepéről és társadalmi hatásáról, mint én. A szomszédos kisüzemben csak az igazgató helyettese volt otthon, aki közölte, hogy csak az igazgató nyilatkozhat, mert fenntartotta magának, hogy a sajtót csak ő tájékoztathatja, de bizalmasan közli velem, hogy ha megírom, miszerint azért nincs kötőtű, mert az nálunk ráfizetéses, feljelentenek, hitelrontásért, a felsőbb párt-, állami és bírói szerveknél. — Űjságírókamara nincs? — Nem kérem, az nincs nálunk. Nálunk nincs ilyen! — mire megnyugtatott, hogy akkor ott nem fognak feljelenteni. ök nem is, de ama üzem, amelyről végül is megírtam, hogy egyszerűen elfelejtettek alapanyagot rendelni és most arra fogják a dolgot, hogy visszafogták a tőkés importjukat, az igen, az feljelentett. Megkeresték felsőbb szerveimet, megkerestek engem és mindenütt közölték, hogy a dolgozók mélységesen... hogy a vállalat vezetése még mélységesebben. .. hogy ez a tények hamis színben való feltüntetése... hogy a vállalat most harmincéves, s ha igaz is lenne mindaz, akkor is ilyenkor... S egyáltalán, feltalálhatnák már az újságíró nélküli sajtót, mert azt. tudják, hogy a sajtó az mit jelent a szocializmus építése szempontjából, de hogy ahhoz minek az újságíró? Glossza, vezércikk, riport. Mi maradt hátra még, mint lehetőség e kötőtűügyben ? Hát a tényirformáció. A szenvtelen, a következtetésmentes, a tényeket közlő és a tényekből a konzekvenciákat levonni azt az olvasóra bízó oly műfaja az újságírásnak, amelyből, ha nevet nem írok el, bajom nem lehet. Elmentem hát hat üzletbe, mind a hatban feltettem a sztereotip kérdést: — Kötőtűt kaphatok? S mind a hat helyen egyértelmű volt a válasz... — Tessék benézni a jövő héten, akkor talán lesz... Már itt elkövettem egy ténybeli... tévedést... mert csak egy helyen mondták azt, hogy „tessék benézni a jövő héten”, a többin csak rávágták: nincs... De hát ez a lényegen nem változtatott, megírhattam információmat. A kötőtű nyomában címmel, hogy boszorkányok és kötőtűk márpediglen nincsenek. A kereskedelmi vállalat már a megjelenés előtt jelentkezett, hogy ne jelenjék meg ez a cikk, s egyáltalán mit akarok ezzel a cikkel és látni akarja a cikket, de nem is ért vele egyet. A cikk mégis megjelent és a válaszdörgedelem is rá, miszerint, ha az újságíró vett volna annyi fáradtságot, hogy elmegy a hetedik üzletbe, akkor ott kapott volna kötőtűt, mivelhogy a kötőtűárusítás oda van profilírozva. Helyesbítést kérnek, konzultációt a vezetéssel más ilyen esetben és fegyelmi felelősségre vonást azzal szemben, aki... ... kiértem a konvojból, ismét egyenes volt előttem az országút, most már válaszolnom kellett kolléganőmnek. Az illem okán is, meg véleményem kinyilvánítása miatt is. — ... horgolj inkább! — mondtam és gázt adtam, hogy ne tudjon azonnal válaszolni. GYERMEKTORNA
