Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 4., szombat 3. Sárvár és Kazincbarcika Hagyomány és új, városképeinkben A kulturaltsag állapotát a műemlékvédelem is jelzi: hogyan ápoljuk városképeink eredeti karakterét. Bizonyos esetekben ezt a divat is befolyásolja. A divat és a szükség. A századfordulón például Pest sok hangulatos épületét is fel kellett áldozni az indokolt korszerűsítésért, de ellenpélda is akad, amikor indokolatlanul esett áldozatul a soproni reneszánsz városháza a millennium éveinek átrendezésében. Az urbanisztikában is érvényes tehát, amit Kazinczy a nyelvújítással kapcsolatban hangoztatott: „a tüzes orthológus és neológus” párhuzamosan fontos küldetése, A hagyományoknak és az újításnak a maga helyén és idejében hasonló erejű szerep jut: nem gátolhat, nem rombolhat egyik elv sem. Talán ezért is adódnak sokszor hosszúra nyúlt viták. Emlékezetes a budapesti Hilton Szálloda elhelyezése körüli sok ellentétes vélemény, míg végül is arányrendje ma már a budai panoráma új eleme, a várnegyed eredeti szépségének sértése nélkül. E komplexitás jegyében sikerült őrizni és újdonságokkal növelni Sopron, Veszprém, Kőszeg, Eger középkori, illetve barokk belvárosát, miközben a mi századunk, a mi társadalmunk települt impozáns tömbökkel e gótikus, barokk szerkezet mellé. Kerényi József jóvoltából rendkívül nagyvonalúan alakult Kecskemét arculata. Alkotó munkája tanúsítja, s erre Kecskemét új városképe a bizonyíték, hogy napjainkban egy város főépítésze milyen sokat tehet a közboldogságért a tér optimális harmonizálásával. Akárcsak Fazekas Péter Szombathely formálásával. Természetesen, ahol a régi építészeti együttes nem képvisel maradandó értéket, ott nagyobb szerkezeti átalakításra van lehetőség. Ez történt igen helyesen Salgótarján esetében, ahol egy har- madlagos, szinte falusiad központ helyébe lépett Já- nossy György, Vass Antal, Szrogh György tervei alapján az új centrum. Időnként elkerülhetetlen a kisebb kompromisszum, mint Szegeden, ahol a nyári szabadtéri játékok miatt ideiglenes jelleggel feláldozták a Dóm tér tágas hangulatát, ám az árkádsor szoborcsarnoka ezt némiképp pótolja. IGEN ÖSZTÖNZŐ E VÁROSKÉP FORMÁLÁSÁHOZ A HILD-ÉREM, melyet a Magyar Urbanisztikai Társulat adományoz a műemlék- védelemben és a városőrző, városszépítő tevékenységben kiemelkedő eredményt elért városoknak, építészeknek. Méltán kapta annak idején Eger, és nemrégiben Szentendre ezt a kitüntetést. Annál is inkább, mert nemcsak az eredeti barokk városkép esztétizáló megőrzésében értek el európai rangot, hanem Szentendrén a lakótelepek csökkentett és tagolt arányaival, közbeiktatott kertes házak sorával sikerült különös dombringás segítségével fokozni a város különböző stílusjegyekhez kapcsolódó, mégis egységesnek megmentett hangulatát, karakterét. Éppen a jövő héten nyújtják át ,az idei Hild-érmeket, a régiből újjászületett Sárvárnak és a fiatal Kazincbarcikának. Szépült az ország, s ezt népünk szorgalma mellett az építészet szigorának, kulturáltságának is köszönhetjük. Ennek jegyében vívott komoly páros versenyt az elmúlt évtizedekben Zalaegerszeg és Szombathely úgy, hogy egyrészt új, fiatal építészgárdát hívott meg és telepített le, másrészt fontos szerepet tulajdonított a társművészetnek : a szobrászatnak, a festészetnek. így Zalaegerszegen Vadász György, Szombathelyen Heckenast János Ybl-díjas építészek alkottak maradandót, Nagykanizsa, Pécs vedutájában Erdélyi Zoltán ^képvisel új elgondolást a zománcburkolat külső fedésével, melyben partnere Lantos Ferenc festőművész. Egyéni adottságok és a helységek történelmi igényei találkoznak szerencsésen a frissen kitüntetett Sárvár, valamint Vác, Gyula látványában. Az is helyes elv, hogy az anyagi és esztétikai források pontos felmérése révén városaink átalakítása más-más mértékű, a régi és új formák arányai nem egysíkúak, azok léptékét Debrecen, Szarvas, Szolnok vagy Eger hagyomá" nyai és lehetőségei határozzák meg. Nagyon lényeges például, hogy mivel Szolnok vasúti csomópont, ott alakul ki építészeti értelemben is a város egyik új központja. Valóban ezen a részen lebilincselő a fogadtatás. Mivel Székesfehérvárnak erősebb a barokk magja, ezért ott szerényebb a pályaudvari építészeti üdvözlet. Ott viszont máshol, Pátzay Pál szobra körül éri a látogatót a döntő hatás. JŐ FOLYAMAT INDULT EL, hiszen a társadalom na- gobb lehetőségeihez méltón zárkózott fel az új magyar építészgeneráció, mely megfontoltan szerkeszti a teret az új formák sokaságával a múlt és a jövő tiszteletének jegyében. (L. M.) A debrői táj szülötte. Jó bort és dohányt adó földek vidékéről származik, Feldebrőről. Kiss Jánosnak azonban ez a vidék nem csupán a szülőföldet, hanem egy gazdag életpálya múló évtizedeinek színhelyét is jelenti. A földhöz kötik kudarcai és sikerei, az évtizedekbe foglalható események, amelyek a néhai kisparaszti gazdaságtól a termelőszövetkezeti elnöki feladatkörig elkísérték. Ma Heves megye legrégibb elnöke, úgy mondják, hogy ő a korelnök. Hófehér haja, közvetlen, de határozott megjelenése óhatatlanul is tiszteletet parancsol a látogatótól. — Kilencholdas gazda volt az apám — meséli némi büszkeséggel —, de sajnos korán elvesztettem. Alig lettem kilencévesen a legidősebb a négy testvér közül, amikor elragadta tőlünk a halál. Ezért anyánk nevelt, akire úgy emlékszem, mint rendkívül fegyelmezett, szívós, dolgos asszonyra. Ha" nem lett volna olyan, talán nem is tudott volna felnevelni és az életbe elindítani bennünket. A négy testvér közül a két lányt is hamar elvesztettük. így ketten maradtunk az öcsémmel. Hamar megtanultuk a föld iránti tiszteletet, amely mindig kenyeret, megélhetést adott. Azt is hamar megtudtuk, hogy ezért a kenyérért keményen meg kell dolgoznunk, mert a föld csak úgy adott bőségéből, ha dédelgettük. Még akkor az úgynevezett nyomásos gazdálkodás volt, amely ma már történelem! Aztán közbejött a háború, a hadifogság. Fiatalon, 21 évesen kerültem haza, 1945 októberében és ott folytattam, ahol abbahagytam, a szülőföldön. Nem sokkal utána megnősültem és önálló lettem. Feldebrőn 1959 decemberében alakult meg a Rákóczi Termelőszövetkezet. Kétszázan szavaztak a közös gazdálkodásra, közöttük Kiss János is, akit vezetőségi tagnak számítottak. — Nehéz volt a kezdet — mondja csendesen emlékezve —, miután sokan egyéni gazdák maradtak a faluban. Makacsul ragaszkodtak a régihez. A szövetkezetben egymás után rövid idő alatt három elnök váltotta egymást, Barócsi Miklós, Kovács József és Kiss István. Hét brigád alakult, az egyiknek én lettem a vezetője. Huszonkét fogat és harminc asszony napi munkáját szerveztem. Olyan emberek voltak körülöttem, akikre ha kellett éjjel-nappal is számíthattam, mert szívesen jöttek dolgozni. Tóth József, Takács József, meg az egész Petőfi utcaiak alku nélkül dolgoztak becsülettel és lelkesedéssel! Mégis nagyon nehéz volt. Alakulás után az első év végén pénz hiányában borral, meg szalmával fizettünk. Aztán a filléreket is számolni kellett, mert olyan nagy volt a veszteség. Sokat agitáltak, hogy én legyek az elnök, de nem akartam vállalni. Bevallom féltem tőle és a brigád tagjai is féltettek, amikor beszéltünk róla. Végül 1963 májusában, 38 évesen mégis csak megválasztottak elnöknek és azóta is itt vagyok. Emlékszem akkor májusban még négyszáz hold nem volt felszántva a közösben. Nyomban határszemlét tartottunk és összehívtam a vezetőséget, elmondtam javaslataimat. Megosztottuk a munkát, a feladatokat. Sok küszködés és álmatlan éjszaka után sikeres évet zártunk. Az emberek fokozatosan megértették a közös munkában rejlő erőt, és éreztem, hogy a község lakóinak többsége mellettem áll. Mert szorgalmas emberek élnek itt, akik egyszerű, közvetlen szavakból értenek. Persze én is vettem a fáradságot és nap, mint nap ott voltam és ma is vagyok közöttük, mert ezt el is várják! Aztán eredményesen fejlődtünk, évről, évre gyarapodtunk új gépekkel és szakosítottuk a termelést. 1967-ben kezdtük a nagyüzemi földrendezést és táblásítást, amikor az utolsó 14 holdas kisparaszti gazdaság is közös tulajdonba került Feldebrőn. Kialakítottuk a szőlészetet, a kertészetet, a szántóföldi termelést, az állattenyésztést, megfelelő szakemberekkel. 1975. január 1-től Feldeb- rő, Aldebrő és Tófalu szövetkezete egyesült és az 5100 hektáros nagygazdaság elnökének Kiss Jánost választották. Erre így emlékezik: — Az egyesülés rengeteg nehézséggel járt. Sok volt a sértődött ember. Mégis úgy irányítottuk, hogy mindenki megfelelő részt kapjon a vezetésből, a volt három szövetkezet illetékesei közül. Aztán fokozatosan megerősödtünk, több jól képzett szakember jött hozzánk és telepedett le nálunk. Nagy lendülettel láttunk munkához. 1975-ben hatvan millió forint volt a közös vagyon, most, 1982 végén ez már több, mint megduplázódott, és több mint 140 millió forint. Az egyesülést követően tízmilliós nyereséggel kezdtünk, amely most év végéig már meghaladja a húszmilliót, az egy főre jutó jövedelem pedig az ötvenezer forintot. Hogy mi a sikerünk titka? A gondos tervezés, a folyamatos igazodás a változó közgazdasági feltételekhez, amely megfelelő hozzáértéssel, szakmai munkával párosult. Már 1977-ben ' elnyertük a Kiváló szövetkezet címet, amely nagy fegyverténye volt a három falu összefogásának. Ma iparsze- rűen termelünk a szántóföldön, gépesített a szőlőművelés, nyereséges a szakosított sertés-, valamint a szarvasmarha-tenyésztésünk. Mind(Fotó: Szabó Sándor) ezt az egymás iránti bizalommal, a szorgalmas munkával értük el. Huszonnégy egyetemet és főiskolát végzett szakemberünk van, akikkel a jövőt építjük. Az emberek gondolkodása is rendkívül sokat változott, és most már valóban gazdáik a közösnek, büszkék a sikerekre, az eredményekre. A jövőt tervezve építjük az új üzemi konyhát és éttermet, a korszerű gépműhelyt, a szolgálati lakást a szakembereknek, hogy az élet- és munkakörülményeket még tovább javítsuk. Kiss Jánost a közelmúltban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Eredményes közéleti, társadalmi és gazdasági vezető munkáját ismerték el vele. — A közös munka eredménye nyilvánult meg ebben a magas elismerésben — idézi —, melyet a körülöttem levő és mindig segíteni kész emberek nélkül nem értem volna el. Segített ebben a feleségem is, aki mindig mellettem volt gondjaimban, örömeimben és felhőtlen családi légkört teremtett. Lassan nyugdíjba készülök, és szeretnék többet együtt lenni a családommal a kis unokámmal. Persze amíg vezető leszek fő munkám marad a közösért való munkálkodás, hiszen életem eddigi nagy részét ennek áldoztam. Mentusz Károly Hevesből Franciaországba Evek óta jó kapcsolatot tart fenn a MEZŐGÉP hevesi gyára az amerikai Hesston-cég franciaországi leányvállalatával. Részükre készül évente 2300 bálázó villa, amellyel a világhírű partner a legteljesebb mértékben elégedett. Felvételünk az idei utolsó exportszállítmányról készült a festőüzemben. A tágas szerelőcsarnokban a végső összeszerelésre készítik elő a villákat. (Fotó: Perl Mártonj Beszámoló taggyűlésekről jelentjük Őszinte számvetés családias légkörben Nagytályai tizenegyek — ez a tömör mondat került a tudósító jegyzetfüzetébe, amikor az apró helyiségben minden párttag elfoglalta a helyét. A községi alapszervezet nyolc esztendővel ezelőtt lett önálló — hat taggal —, amikor Makiár, Nagy- tálya és Andornaktálya termelőszövetkezetei egyesültek. A kommunisták kis közössége azóta lelkes és meghatározó munkát végez a csaknem ezres lélekszámú településen. Ügy is fogalmazhatnánk : jut idő bőven a pártmunkára, a pártirányító tevékenységre, mivel a tagság csaknem fele nyugdíjas. Az aktív dolgozók pedig valamennyien olyan posztokon tevékenykednek tanácsnál, óvodában, kereskedelemben, vendéglátásban, sőt: kisiparban —, ahol naponta élő kapcsolatban állnak a falu lakóival. A párttagok közül hárman a közös községi tanács tagjai, ketten propagandisták, a többiek pedig a tömegszervezeti munkát segítik, felügyelik. A nyugdíjasok közé tartozik Helli József párttitkár is, aki ezúttal harmadik alkalommal terjesztette a tagság elé a vezetőség beszámolóját. Ebben hangzott el, hogy az alapszervezet tagjainak közéleti munkája egyre aktívabban járul hozzá a község társadalmi fejlődéséhez, gyarapodásához. Konkrét példaként emelte ki: a vízhálózat építése előtt — azóta a gerincvezeték 90 százalékát már lefektették — összehívták egy megbeszélésre azokat a községbelieket, akik a munkahelyükön végeznek pártmunkát. A követendő kezdeményezés sikerrel járt, mert az így csaknem hatvanfős párttagság közös agitációs munkájának köszönhető, hogy 1983. második félévében várhatóan egészséges ivóvizet kap Makiár és Nagytálya. A beszámoló kitért egyebek között a tömegszervezetek, a különböző művelődési kisközösségek, klubok munkájának értékelésére, valamint a pártszervezettel való kapcsolatukra is. Mint a továbbiakban elhangzott, az alapszervezet gazdasági irányító munkát nem végez, azonban figyelemmel kíséri a községben működő termelőszövetkezet tevékenységét, valamint a helyi áruellátás helyzetét, illetve a háztáji gazdálkodás eredményességét, gondjait. Szükség esetén felhívja az illetékesek figyelmét a lakosságot érintő ellátási, s egyéb hiányosságokra. A vezetőség beszámolóját követően Hídvégi Attila, az egri járási pártbizottság által megbízott területfelelős ismertette az alapszervezet idei munkáját értékelő minősítést, amelyben többek között elhangzott: a pártfeladatokat a jövőben testre- szabottabban kell meghatározni; arányosabban kell foglalkozni a pártmunkában az alapszervezet belső életével, illetve a községpolitikai kérdésekkel; továbbra is segíteni kell a helyi szolgáltatások fejlesztését, a szociális és kulturális, valamint az egészségügyi ellátás bővítését. A beszámolót és a minősítést követően kértek szót a párttagok: öten mondták el röviden a véleményüket. Birinyi András: „Jó kezdeményezés volt a nem hozzánk' tartozó párttagok tájékoztatása, máskor is éljünk a lehetőséggel...” Vámosi hászlóné: „Figyeljünk fel azokra a fiatalokra és nőkre, akik — mert többen is vannak — utánpótlásként jöhetnek számításba. Ezért fontos a párttagság aktívabb patronáló munkája minden téren ...” Muhari Mihály: „Köszönet és dicséret illeti a pedagógusokat, az óvodai dolgozókat és a gyerekeket, amiért minden politikai rendezvényünkön színvonalas műsorral kedveskednek...” Kása Mihályné: „Ha a taggyűlésekről, pártoktatásról egy-egy kommunista hiányzik, az nálunk mindjárt 80— 90 százalékra rontja le a megjelenési arányt. Törekednünk kell a teljes részvételre, de egy-egy tagunk távolléte még nem azt jelenti, hogy nem megfelelő a belső pártéletünk ...” Szén János: „ Két fontos feladatunk van: kihasználni a politikailag is kiművelt emberfőket a pártoktatásokon, s nagy súlyt kell helyeznünk a pártépítő munkára. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért...” Ellenvélemény nem volt, hiszen ők, tizenegyen együtt gondolkodnak. Tudják, látják a tennivalóikat, ezért nem is volt ezen az estén „igazi vita”, inkább őszinte beszélgetés . zajlott itt pártszerű, mi több — családias légkörben. Szilvás István Korelnök — arannyal...
