Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 306. szám ÄRA: 1982. december 31., péntek 1,80 FORINT Sorok az üdvözlőlapon Valljuk be őszintéül: az ember többnyire nem tör irodalmi babérokra az ünnepi üdvözlőlapok megírásakor. Jómagam is mindenféle töprengés, elmélyülés nélkül, majdnem automatikusan vetem a sorokat a papírra: eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok. Rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek. S küldöm szét a lapokat az ország minden tájára, remélve, hogy apró figyelmességemmel talán másodpercnyi örömet okozok. Így megy ez már évek óta. Legfeljebb annyi a változás, hogy talán lustaságból, talán feledékenységből egy- szer-egyszer rövidebb a címzettek lis,tájai, máskor meg némi új évi fogadkozásból fakadóan megpróbálom egyszerre behozni évek mulasztását. Most is írom a lapokat, s egyszerre eszembe vallani: vajon a megszokott üdvözlő sorok nem koptak-e meg tartalmukban, nem tűnnek-e furcsának mostani körülményeink között? Eredményekben gazdag... ! Talán az egyén számára igen. De össztársadalmi szinten? Amikor arról beszélünk, hogy egyre inkább hozzá kell szoknunk a lemondáshoz is? S ez nemcsak alfélé frázis, hiszen mindannyian tapasztaljuk — s nemegyszer napról napra —, hogy az a bizonyos árucikk ma már korántsem annyiba kerül, mint két, vagy három évvel ezelőtt, s van olyan is, amit korában gondolkozás nélkül megvettünk, m'a meg úgy döntünk, hogy ráér még. Az évek során majdnem mindannyian közgazdászokká váltunk. Annyit hallottunk a világgazdasági válságról, a körülmények drasztikus változásairól, a cserearányok romlásáról, az olajárrobbanásról, hogy szinte mindenki kiselőadásokat tarthatna e témákról. S ma már nem csupán azt tudjuk, hogy mennyi a tojás ára a piacon^ hanem azt is, hogy miért éppen annyi. S mindezeket bizony nem volt könnyű megszoknunk. Valamikor azt hittük, hogy gazdasági növekedésünknek — rajtunk kívül — szinte senki és semmi sem szabhat határt, azt gondoltuk, hogy minden termékünket korlátlan mennyiségben és jó áron el lehet adínd a piacokon, és azt is természetesnek tartottjuk, hogy a bérek is évről évre jelentősen növekedjenek. S aztán rá kellett döbbennünk, hogy a világgazdasági hatásoktól mi sem függetleníthetjük magunkat, keservesen kellett tapasztalnunk, hogy a munkánkat nemzetközi összehasonlításiban drasztikusan leértékelték, s arra is rá kellett jönnünk, hogy ma már az életszínvonalunk megőrzése is komolyabb gondot jelent és egyiben minőségűé^ más munkát is, mint korábban a növekedés. Eredményekben gazdag,.. — írom a sorokat, s eszembe villan: minap egy gyárigazgató panaszkodott, hogy most, amikor létfontosságú lenne az export növelése, egyre-másra mondják vissza külföldön a megrendeléseiket. Máskor , csak árengedmények árán tudnak valamit eladni. Akkor, amikor nekik Viszont egyre többet kell fizetni a szükséges anyagokért. De más példát is említ, éppen a drákói módon megszigorított importkorlátozás gátolja az export növelését, mert nem tudják beszerezni a termékekhez nélkülözhetetlen anyagokat, alkatrészeket. De az is eszembe jut, hogy az országos vezetők is tudják és elismerik: a rendkívüli körülmények miatt néha olyan kényszerintézkedéseket vagyunk kénytelenek tenni, amelyek éppen enyhítik a pillanatnyi gondokat, de hosszat) távon nem tesznek jót gazdasági reformtörekvéseinknek. Vagy azt is tudomásul kell vennünk, hogy az életszínvonal megőrzése mellett bizonyos rétegek jövedelme csökken, létfenntartási gondjaik fokozódnak. Vajon illdk-e ilyenkor eredményekben gazdag boldog új esztendőt kívánni? Egyénnek, családnak, társadalomnak? Ügy hiszem, hogy igen. Nem csupán abból az egyszerű megfontolásból, hogy a jókívánság — pláne gondok közepette — sohasem árthat, hanem azért is, mert eredményeket, boldogabb jövőt csakis munkával tudunk - elérni. S ez az ország ez a nép bebizonyította, hogy képes a világgazdaság porondján helytállni, képes a megújulásira, képes a minőségileg más munkára. Mert az igazságnak az csak egyik szelete, hogy baj van nálunk a szervezéssel, a termelékenységgel, a struktúraváltással, s még milliónyi más dologgal, a másik szelet Viszont az, hogy mindezeknek a gondoknak, a problémáknak az ellenére is sikerült fenntartanunk népgazdaságunk fizető- képességét, sokat tettünk az egyensúly megszilárdításéért, s nemzetközileg is elismernek minket eredményeinkért. Szó sincs arról természetesen-, hogy gondjainkat lebecsüljük. Megtanultuk már — és igen helyesen — a leckét, hogy csakis úgy tudunk előrehaladni, ha tisztában vagyunk helyzetünkkel, beleértve ebbe az eredményeket és a gondokat iá. Csupán arról van szó, hogy I gondjaink hatására, a szerényebb előrehaladás ellenére nem szabad elfásulnunk, elcsüggednünk, hiszen a gondok éppenhogy nem maguktól, hanem mindannyiunk értelmes mukájától oldódnak meg. S ebben a nehéz helyzetben elért eredményeinkre különösen büszkék lehetünk. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy népgazdaságunk a felszabadulás utáni időszak -legnehezebb időszakát éli. A fejlődés intenzív szakaszára való áttérés önmagában is igen nehéz, de most az áttérést külön nehezíti a rendkívül # kedvezőtlen világgazdasági környezet. S ilyen időszakban szükséges mindennapi munkánkkal bizonyítani, hogy igenis — képesek vagyunk nem mindennapi feladatainkat is megoldani. Elért sikereink éppen ezért lehetnek mind- annyiunk számára biztatók. Mutatják, hogy értelmes, okos, átgondolt munkával eredményesebb jelenünket, szebb jövőnket építjük, s nem csupán anyagiakban, de a szellemiekben is. Kaposi Levente HA HAVAZNA - HAHÓ HANGZANA Az ország tetején Kékesi panoráma A gályái SZOT-üdülőben karácsonykor volt a turnus- váltás, több százan pihennek itt családostól. A társalgó előtti falon a programtábla: változatos időtöltés — sízés, szánkózás hiányában. Kirándulás Egerbe, előadás a palóc népművészetről, filmvetítés és — éppen, amikor ott jártunk — KRESZ- uetélkedő a gyermekeknek és a felnőtteknek külön-külön. Az érdeklődés nagy, huszonkét csapat alakult négy-négy fővel — spontán. Peregnek a kérdéseek, próbára teszik a vetélkedőket a tesztlapok, értékes ajándékok találnak gazdára. Gyorsan és hasznosan telik az idő. — Az országban először ebben az üdülőben rendeztek ilyen KRESZ-vetélkedőt, s a sikere arra biztat bennünket, hogy máshol is szervezzünk hasonló programokat — mondja dr. Vincze Győző r. ezredes, az ÓKBT titkára, a zsűri egyik tagja, aki egyébként maga is a téli hegyek szerelmese. Éppúgy, mint azok a gyerekek, akiktől megkérdeztük: mit szólnának egy kis hózáporhoz? — Azt kiáltanánk: hahó — hó... ! Ahogy az év utolsó munkanapján leírtam e sorokat, s kipillantottam a szerkesztői szoba ablakán, láttam: szállingóznak a hófehér pelyhek. Ezek szerint mégiscsak lesz majd „hócsataki- áltás”: hahó — hó...! Szilvás István Rosszkedvű a Mátra. Olyan, mintha gyászruhát öltött volna, körös-körül fekete mindén. Csak fönn, egészen fönn a csúcson fehérük vékonyka csíkokban a hő. Annyi van csupáns hogy néhányszor lecsúszhassék a szánkó, s a lécen sdik-lás alapjaival ismerkedhessék tíz- tdzenöt apróság A Kékes slágere most az új kilátó, amelynek a beüvegezett, illetve a fölötte levő nyitott teraszára gyorslift röpíti fel a látogatóikat. Ha valaki gyalogolni akar, 160 lépcsőfok vár rá a tágra nyíló panorámáért cserébe. A magasban kegyetlenül csíp a szél, a hegycsúcson mínusz nyolc fokot mutat a meteorológiád állomás hőmérője. Az Ott dolgozó szakemberek azonban nem jósolnak havazást. — Ha itt nincs hó, meghal az élet — mondja a kilátó pénztárosnője, Kányainé Nagy Katalin. — Karácsonykor például csupán egy-két látogatónk volt, most, hogy esett ez a vékonyka hó, négy-ötszázan is megfordulnak naponta a toronyban. És a környékén, ahol valóban érezni, hogy nincs igazi szezon. Mátraházán, Kékesen, Galyatetőn most nincs gond az autóparkolókban, habár sífelszereléseket cipelő jármű így is van elég. Csakhogy: főként lefelé tartanak, kanyarognak, kígyóznak Gyöngyös felé a szerpentineken. Mátraháza után, ahol hirtelen éles ívet vesz az út, öles hasábokat rakodnak a favágók. Odébb kis lánggal pislákol a tűz, kézmelegítőnek. — Hát, emberemlékezet óta nem volt ilyen fekete tél a hegyen... — bólogatnak az érdeklődőnek, majd KRESZ-teszt az üdülőben Ha nem csúszik, vinni kell... újra a munkájuk után néznék. Mint ahogy dolgoznak, vendégváró illatokat terjesztve a környéken a kifőzdék, éttermek szakácsai, lacikony- hásad. Csakhát a forgalom... Sokan ki sem nyitnak, mert ez a kis tömeg úgy eloszlik a „hurka-kolbász soron”, hogy egy-egy pult elé al-ig- alig j utnak. Hiányzik a hó! — Vendég azért lesz az óév búcsúztatásakor — jósolják az idegenforgalmi szakemberek, meg a Volá- nosok. ök tudják, hogy aki már egyszer lefoglalta a fizetővendégszobát, megváltotta a jegyét, feljön a Mátrába — szórakozni. Legfeljebb a téli sportok szerelmeseinek egy része veszi az útirányt külföldre, bár a cseh, az osztrák, illetve a lengyel hegyek sem kecsegtetnek nagy reményekkel. (Fotó: Szántó György; A béke közös jogunk A DÍVSZ elnökének nyilatkozata A jelenlegi konfliktusoktól terhes nemzetközi helyzetben elengedhetetlenül szükséges valamennyi haladó, békeszerető erő cselekvő összefogása a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a fegyverkezési verseny megfékezése, az enyhülés vívmányainak megőrzése érdekében — hangsúlyozta Valid Maszri, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában, melyben értékelte a szervezet idei munkáját, és szólott jövő évi terveiről is. Hangsúlyozta: — A bonyolult, válságoktól terhes nemzetközi légkörért elsősorban az Egyesült Államok politikáját terheli' a felelősség. Ez a politika aláássa a nemzetek közötti problémák megoldásának egyetlen reális útját, a békés tárgyalások lehetőségét, és a nemzetközi egyensúly megbontására, a katonai fölény megszerzésére törekszik. A béketörekvések támogatását a DÍVSZ mindig is fontos feladatának tekintette. A hidegháború újjáélesztésére irányuló imperialista törekvésekkel szemben, a világszövetség elkötelezetten a béke ügye mellett áll. A különböző párbeszédek során is kifejezésre juttattuk azt az álláspontunkat, hogy közös fellépéssel, az erők egyesítésével hozzá lehet járulni ahhoz, hogy Európa a béke, a biztonság és az együttműködés kontinense legyen. Európa ifjúsága olyan erőt képvisel, amely érdemi befolyást gyakorolhat a kontinens jelenét és jövőjét formáló eseményekre. Természetesen a béke ügye nem korlátozódik egyetlen kontinensre, a DÍVSZ nem hagyja figyelmen kívül a világ más térségeit sem, ahol feszültség- gócok akadályozzák a népek független, szabad fejlődését. A DÍVSZ szolidáris Indokína népeivel, a nioaraguai, az angolai fiatalokkal, Dél- Afrika ifjúságával. Akcióink során kifejezésre juttattuk együttérzésünket a libanoni nép szenvedéseivel, síkra- szálltunk a palesztin kérdés tárgyalásos megoldása mellett. — Az új esztendőben folytatjuk a leszerelési világkampány programját. Jelentős tömegmozdulásokat, fesz- tiválokat szervezünk, amelyek a világ minden részén megfelelő lehetőséget teremtenek a fiataloknak békevágyuk kifejezésére. A demonstrációkon — Portugáliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban — ismételten felhívjuk majd a figyelmet arra, hogy különösen veszélyes az amerikai közép-haitótóvolségú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítéséről szóló NATO- döntés, amelynek valóra váltására már több országban megkezdődtek az előkészületek. A világszövetség a jövőben is törekszik az együttműködés elmélyítésére más politikai erőkkel, tekintet nélkül politikai, vallási nézetekre, ideológiai hovatartozásra. A DÍVSZ folytatja a dialógust valamennyi haladó, demokratikus nézetet valló ifjúsági mozgalommal. (MTI)
