Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-03 / 284. szám

I 4. NÉPÚJSÁG, 1982. december 3., péntek f SZAKÁLLASOK (Fotó: Szabó Sándor) Mélyszántás közben Római pénzlelet Mintegy tízezer darabból álló, a későrómai korból származó pénzlelet került elő a Vas megyei Tokores község határában. A párat­lan méretű leletre mély­szántás közben bukkant Molnár István és Deé Zol­tán gépkezelő. Rögtön érte­sítették a Nagysimonyi TSZ vezetőit, akik a helyszínre hívták a szombathelyi Sár vária Múzeum régészeit. A bronzból vert pénzeket egykori tulajdonosai — akik valószínűleg a IV. század­ban éltek — különböző vas szerszámokkal együtt kővel letakart, nagyméretű bronz edényben rejtették el. A le­letet a Savária Múzeumba szállították. Vigyük át együtt a szerelmet Hozzászólás népzeneügyben Külföldi ösztöndíjak Már kapható a' „Pályáza­ti felhívás külföldi ösztön­díjra az 1983/84-es és 1984/ 85-ös tanévre” című tájékoz­tató füzet, valamint annak mellékleteként a jelentkezé­si lap, Budapesten a 17. számú pedagógus könyves­boltban (Bp. V., Múzeum fcrt. 5. sz.), a 44-es számú Móricz Zsigmond könyves­boltban (Bp., V., Deák Fe­renc u. 15.) és a 4-es számú tankönyv-boltban (Bp., V., Október 6. utca 8.), vidéki városokban pedig a tan­könyvárusításra kijelölt könyvesboltokban . E köny­vesboltok címéről a közép­iskolák adnak tájékoztatást. Pályázhatnak azok a nőt­len, illetve hajadon magyar állampolgárok, akik az 1982/83-as tanévben végzik el a középiskola negyedik osztályát; akik az 1983/84-es tanévre magyar felsőoktatá­si intézménybe előfelvételt nyertek), vagy jelenleg ott folytatják tanulmányaikat az első évfolyamon; továbbá minden érettségizett dolgozó fiatal, aki 1982. december 31-ig nem tölti be a 25. élet­évét. Színházi bemutatók A békéscsabai Jókai Szín­ház december 10-én, pénte­ken este mutatja be Mak- szim Gorkij Éjjeli menedék­hely című drámáját. Tabuk és fétisek címmel december 11-én 19 órakor mutatja be új produkcióját a győri ba­lett. Az egyrészes, 1 óra 15 percig tartó kompozíció ko­reográfiáját indiai és szibé­riai népzenére, tradicionális gépzenére és élő zenére Markó Iván, az együttes ve­zetője készítette. A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház társulata de­cember 10-én, pénteken es­te mutatja be Dumas—Vá- rady Szabolcs a Három test­őr, avagy az élők mindig gyanúsak című „zenés fel-1 fordulását”. A darabot Ba- barczy László rendezi ven­dégként. Hangosított diafilmek ‘A télapóra, karácsonyra szánt ajándékok közé java­solja hangosított mesefilm­jeinek legújabb, negyedik sorozatát a diafilmgyártó vállalat. A sorozatban most is tíz mese szerepel: egye­bek között a ,Vuk, a Négy­szögletű kerekerdő lakói, a Ráesenditő stb. A hozzá tar­tozó 60 perces műsoros ka­zettáról a gyerekek zenei aláfestéssel hallgatják a me­séket, olyan neves színészek előadásában, mint Málnay Zsuzsa, Kristóf Tibor, Gyab- ronka József. (MTI) A Népújság 1982. novem­ber 23-i számában jelent meg a Ki viszi át a szerel­met című írás. A cikk szer­zője a megye népzenemoz­galmát vizsgálja, bíráló meg­állapításokat téve a Megyei Művelődési Központ ez irá­nyú tevékenységére. Szeren­csés lett volna szakelőadón­kat bevonni, hogy a megye népzenemozgalmáról alko­tott kép árnyaltabbá váljon, hiszen intézményünk egyik leglényegesebb feladatának tekinti a megyei népzene­mozgalom módszertani segí­tését, irányítását. így megyei kitekintésünk van, melynek alapján az alábbiakról szá­molhatunk be: Megyénkben 50 körül van a működő pávakörök száma, ebből csak a minősítéseken is kb. 30 együttes szokott részt venni. Teljesen egyet­értünk Nagy Miklóssal ab­ban, hogy számos pávakör megszűnik az elöregedés és az utánpótlás hiánya miatt. Húszon felül van az aktívan működő citerazenekarok szá­ma. Intézményünk lehetősé­geihez képest igyekszik ezen együttesek részére minél több szereplési lehetőséget biztosítani. A szakmai to­vábbfejlődés és elbírálás céljából minden évben .mi­nősítéseket szerveztünk, há­romévenként országos szin­ten, központi zsűrivel. Ezek alkalmával kitűnik, hogy megyénkben magas színvo­nalú a népzenekultúra. Ed­dig állandó, demonstratív lehetőségeket teremtettünk folklóregyütteseink 'Számára, mint például a „Palócna­pok” rendezvénysorozata. Korlátozott lehetőségeink miatt ez megszűnt, de igye­keztünk más alkalmakat te­remteni. E célt szolgálja a néhány éve megrendezésre kerülő „Járási művészeti A karóra sunnyogva vo­nult végig a piacon. Az alkalmas pillanatot hetek”, melynek egyik leg­fontosabb feladata a nép­zenekultúra terjesztése- ápolása. Nem beszélve az egri Dobó téren indított „Bemutatkozunk” című folklórműsorról, melynek ke­retében megyénk legjobb együttesei mutatkoztak be. Ide sorolhatjuk a Park Szál­lóval közösen rendezett folklór-shawt is, ahol népi együttesek szórakoztatták, és fogják a jövőben is a ven­dégeket. Pár évvel ezelőtt — új kezdeményezésként — or­szágos tekerőlant-fesztivált rendeztünk, amely esemény- nyé vált, és kétévente ér­dekes színfoltja városunk népzeneéletének. Eme külön­leges bemutató kapcsán népművészeink és az eszté­tikus népi tárgyakat kedvelő közönség számára országos népi kirakodóvásárt szerve­zünk, melynek keretében ugyancsak népzenészeket, pávaköröket stb. kérünk fel szereplésre. Az egri stran­don a fürdő közönségének szórakoztatására a nyári hónapokban folklórműsort adunk. A citerások Mekkája A megye citerazenekarai- nak szinte „Mekkája” Me- zőtárkány, ahol évente bo­nyolítjuk le ezen zenekarok megyei minősítő bemutató­ját, Pribojszky Mátyás cite- raművész zsürielnökletével. Ugyanezt a formát megren­dezzük népdalkórusaink és pávaköreink számára is (Sa­rud és Tarnalelesz hely­színnel), ahol az eredmé­nyek már nem ennyire biz­tatóak. Ennek ellenére a mozgalom ezen ága is eléri az országos átlagot. A jó ta­lajt egyes együttesek kiugró várta, hogy megcsillogtassa krómozott csatját, és hurútos hangján suttogja: eredménye is bizonyítja, mint például a fedémesi asszonykórus első helyezése a „Röpülj páva” című orszá­gos versengésben. Szakmai­lag fontos segítségnyújtást jelent a népzenemozgalom mindkét területe számára a műfaj jeles szakembereinek az egyes pávakörök és cite­razenekarok lakóhelyére való kivitele, az < „otthoni” szak- tanácsadás lehetősége. Szin­tén a népzenemozgalom szakmai színvonalának eme­lése és a kultúra ápolása céljából teremtettünk lehe­tőséget a „jól és kiválóan” minősített együttesek szá­mára minden évben a mű­fajukban szinte „mesterkur­zuson” való részvételre, ahol országosan elismert szakem­bereink mutatják meg a to­vábbfejlődés útját. Az együt­tesvezetők részvételével évente megrendezendő bent­lakásos továbbképzések is ezt a célt szolgálják. Nem áll szándékomban a népzene területén végzett munkánk minden részletét elemezni. A sokat emlegetett fluktuáció is épp erre a te­rületre nem érvényes. Tud­juk, hogy a mozgalom még szélesebb körben való ter­jesztéséhez ennél is sokkal többre lenne szükség. Sajnos, minden feladatot egyedül képtelenek vagyunk ellátni. Ennek segítésére hivatottak a városi, járási és a közsé­gekben működő művelődési intézmények. Végül megjegyzem, hogy azon intézmények, melyek a mozgalom segítésének ügyében tehetnek, kötelessé­gük szerint is — együtt mentsék át az értékeket. — Svájci. Háromszázért. Vízálló. Egy finom bőrkabát utána­szólt. — Digitális nincs? A karóra lemondóan pö- cögtette másodpercmutató­ját, és néhány percet késett. A piaci zsivajban egy kar­ton Marlboro integetett felé. A karóra felocsúdva, energi­kus ketyegéssel surrant a ci­garetta közelébe. Későn ér­kezett. A Marlboro kapó- sabbnak bizonyult. — Hej, ha ezt megérte volna szegény öreg! — só­hajtotta magában a karóra. — Talán meg se értené az én nyomorúságomat! ö, aki zsebóra volt, színezüstből, dupla fedéllel. Micsoda vi­lág! De nem is maradt több ideje ezen tűnődni, mert egy Agyagási Dezső, az MMK művészeti előadója Beszél magyarul ? — Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy — tartja a közmondás. Sok szülő — méltán — büszkélkedik azzal, hogy fia, lánya nyelvvizsgát tett angolból, oroszból, németből. Aki több külországban járt, tudja, hogy milyen keser­ves a vendéglátó ország nyelvének ismerete nélkül boldo­gulni. Gyakran nevetséges is egy-egy hazánk fia, aki mond­juk Moszkvában, Párizsban, Prágában „nemzetközi nyelven” próbálja megértetni magát. — Moment, moment... — gügyögi és magyarul folytatja mondanivalóját. Bizony, nem egyszer nevetségessé válunk, és ha ujjaink nem lennének, akkor... Kell tehát a nyelvismeret! Minél több van belőle, annál jobb, annál hasznosabb, többre viheti az ember. Ezúttal azonban ne az idegen nyelvekről, hanem saját nyelvünkről, a magyarról essen szó. őszintén, szívre tett kézzel! Az Élet és Irodalom hasábjain olvastam valahol: „Iskolásaink, középiskolásaink, sőt egyetemistáink egy jelentős része nem beszéli „perfektül” a magyar nyelvet.” — Nem létezik! Túlzás! Dohogtunk többen is mindmáig, amíg egy-egy érettségi elnökségében meg nem győződtünk a színtiszta valóságról: — Milyen tételt húztál? — József Attilát! — Csodálatos. Szerencséd van. Most aztán beszélj! Láss neki a szép feleletnek! Uramfia! A jórendű tanuló a teleírt felkészülési lapjáról csak makogni kezd, és egyetlen szép, értelmes mondat nem hagyja el a száját. — Tudod a tételt? Sértődötten néz. József Attilát, érettségin? — /Tudod mit! Dobd a csodába azt a papírt — ne za­varjon —, és szépen sorjában mondj el mindent. Nem megy! Kérdéseket tesz fel az elnök. Igen, nem! Biztosak a válaszok, tehát tudja a tételt. — Akkor mi van veled? — Tudom én, csak elmondani, hogy is mondjam, „be­szélni” nem tudok! Érti, tudja, de nem beszéli! Védjük gyorsan a pedagó­gust, a szülőt, a gyereket is egyszerre, és mondjuk ki sok jóindulattal: — Általában nem ez a helyzet! A másik érettségiző történelemből húz potya tételt. Már általános iskolás korában fújnia kellett. Volna! — Tudod? — Igen! Csak, tetszik tudni, amikor beszélni kell róla folyékonyan, akkor megakadok... Bölcsődék, óvodák, iskolák, egyetemek, szülői házak, hol késtek az éji homályban? Ha egyáltalán „csak” késésről van szó! — Ja kérem, én arra vagyok kíváncsi, hogy érti, tudja-e a „hallgató” a feladatot. A szöveg lexikális „elmesélésére” nincs idő! Megdermed az ember a szakember válaszán. Nincs idő! Németre, angolra, oroszra, franciára, külön izékre van? Csak... No, csak lejjebb a lánggal! Állítsuk magunkat takarékra. Annyi viszont szent, hogy „csak” teszt van, meg felmérő, sőt, gépi feleltetés és egy-két szó odadobásával is megelég­szik a hajnaltól estig izzadásig vizsgáztató egyetemi tanár, aztán ráadásul otthon is csak ennyi: — Szia! Mi volt ma? — Semmi! Mi lenne? Akkor ne csodálkozzunk azon, hogy édes anyanyelvűnk szép használatáért, műveléséért „tömegméretekben” aggód-' nunk kell! Vagy talán mégsem? Szalay István Megyénkből három kórus indul Pedagógus énekkarok fesztiválja Ismét megrendezik a pe­dagógus kórusok országos találkozóját. A jövő évi fesz­tivált négy helyen, Debre­cenben, Békéscsabán, Kapos­várott és Sopronban — tart­ják márciusban, illetve ápri­lisban. Megyénkből három kórus készül ezekre az erő­próbákra, a hevesi, a füzes­abonyi énekkar, illetve az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola csoportja. Szűkebb hazánk színeiben Békéscsa­bán szerepelnek ezek az együttesek. zsíros kesztyű kérdezőskö­dött. — Ez magának három ki­ló?! — kopogtatta a karóra számlapját. — Kérem, ebben stopper is van! — Bóvli! — mondta a zsí­ros kesztyű, és továbbsodró­dott. A karóra egykedvűen nézett utána, és közben ar­ra gondolt, hogy könnyű ne­ki, mármint a marha bőré­nek, könnyű neki, mert kesztyű, de ő kar-óra. Ha kar-tyű lenne, biztos, hogy nem így viselkedne! A kar­óra lassan ott tartott, hogy senki nem tudta őt igazán felhúzni. Kezdett minden­ről lekésni. Minden olyan messzinek tűnt. A harminckilences férfi­trikó, aki ott sürgölődött kö­rülötte, és messze harsogta, hogy lengyel, hogy ingyen Szokolay Sándor öreg ta­nítóm üzenete címmel kórus­művet írt a résztvevők szá­mára, amelyet minden egyes helyen a dalosok közösen énekelnek el. A tanítók, ta­nárok, nevelők között nagy hagyománya van a közös éneklésnek, hiszen sokuknak az állandó továbbképzés forrását is jelenti. Az or­szágban 49 pedagógus dalkör van, közülük 38 minősítéssel rendelkezik. Ezek összesen 2100 tagot fognak össze. van. Minden olyan távolinak tűnt. — Fa! — spriccelte le egy desodor. — HiFi erőlködő! — re­csegte egy rozoga Tesla, mi­közben felborított egy Phi- lipset. A Philipsnek se kel­lett több, rögtön begerjedt. — Egy kilóért tessék! — löttyent középre egy féllite­res jugó pálinka. A karóra körbenézett. Krómozott csatján megtán- torodott a délutáni bágyadt napfény, és lecsordult a ku­tyapiszkos járdára. Az ital­boltban még egyszer magá­hoz tért, majd egy hosszúlé­pés társaságában megállt. Örökre. A piac pedig egykedvűen feketedett tovább. Szűcs Mariann

Next

/
Thumbnails
Contents