Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kellemes karácsonyi ünnepeket! Közhelyek nélkül vagy közhelyekkel A karácsony „világmozgalommá” nőtte ki magát, s a hitvilági vonatkozásai egyre inkább háttérbe szorulnak. Lassan-lassan nemzeti elemekkel átszőtt nemzetközi szokásrenddé vált. Századunk zseniális technikája kezdi maga arcára formálni a karácsonyt is, a karácsony emberéről nem is beszélve. Bevásárlás, csomagolás, csomag- cipelés, a fenyő kiválasztása — a szeretet ünnepét évenként ismétlődő fairtás előzi meg —, ajándékok nagyságrendjének megfelelő mérlegelése, mind-mind komputerizálható pontossággal zajlik le. Rokonlátogatások, evések és ivások közt telik az ünnep, s ha egy-egy vacsora után nagyritkán még beszélgetésre is jut idő, akkor a szokásosan kölcsönös érdeklődésen túl elhangzanak a tömegkommunikációs eszközök paneljeiből építkező politikai és gazdasági eszmefuttatások. A beszélgetők hibája? Igen, az övék is. Meg a mienk is, újságíróké, hogy lassan-lassan új frázisszótárral ajándékozzuk meg az embereket, amelyet ünnepi és kevésbé ünnepi alkalmakkor viszonylag hatásosan lehet alkalmazni. Különösen akkor, ha mindannyiunkat érintő, méghozzá erőteljesen zsebbevágóan érintő kérdésekről van szó. Ma már természetes, hogy nyíltan beszélünk ezekről. Még az is, ha egyes intézekdésekkel nyíltan, vagy ker>ésbé nyíltan, de nem értünk egyet. Az meg egyenesen örvendetes, ha egyetértünk a legfontosabb céllal, az ország fizető- képességének megőrzésével és gazdasági — egyébként korántsem egyedülálló — bajainkból való kilábalással. A .hiba az, ha ezekről a dolgokról úgy beszélünk, mint az iskolai táblán felírható I képletekről, egyenletekről, amelyeket meg kell oldani. Mintha érdekes, izgalmas, a jó tanulókat is meggondolkodtató feladványról lenne csupán szó. Ügy beszélgetünk, udvariasan társalgunk, tájékozottan értekezünk róla. De van-e szó arról, hogy ne csak export— import egyenlegekben gondolkodva mérjük magunkat, hanem belső értékeinkben is. Mondjuk abban is, hogy emelkedett-e a nemzet közösségének összetartó ereje, a hazában való rendíthetetlen hite? Töprengünk-e afelől, hogy át tudunk-e, át akarunk-e vállalni gondokat magunkra nagy, vagy kisebb közösségeken belül, akár családon belül is? Mert, ha ezt nem tudjuk, hogy tudnánk országnyi méretben részt vállalni közös gondjainkból. A nagy közösséghez a legkisebbeken keresztül vezet csak az út. Tiszteletben tudunk-e tartani akárcsak pár szomszédnyi lakóközösséget? Alárendelni saját érdekeinket egy lakóház, vagy egy utca gondjának? Vajon nem lennének ezek is fontos kérdések a történelmi feladatok közepette? Mert csupán ezek által és megélésével lehetne jobb eredményt elvárni a legnagyobb ügyek intézésében is. Vagy talán tudjuk is ezt, csak tisztában vagyunk azzal, hogy éppen ez a legnehezebb része a dolognak, s éppen a nehézségi fok miatt riasztó? Mi sem mutatja jobban, hogy évszázadok előrehaladtával vajmi kevés bizonyíték van arra, hogy az ember átprogramozható sokkalta nagyobb racionalitásra, önzetlenségre és a mások problémája iránt való megértésre. Talán szándékoltan kerüljük ünnepi számvetéseinkkor is az olyan témákat, ahol nem lehet frázisokkal és közhelyekkel gondolkodni és fogalmazni. Mintha a könnyebb utat választanám, karácsonyi beszélgetéseinkben, szokásainkban is. Veszélyt látok az ilyen karácsonyban. A lemezek, a tévéfilmek, az elektronikus hírközlő rendszerek, az ajándéközönök karácsonyában. A közhelyszerű karácsonyban. A rituális bevásárlásokban, a csak pénzre vadászó ajándékközpontokban, a reklámokkal agyoncicomázott utcákban, a CB-rádió- val felszerelt amerikai karácsonyi Mikulásokban, a nálunk étkezőasztal centrikus ünnepekben. Jól kiszámítható gazdasági kiadás—bevétel egyenleggé válik lassan a szeretet ünnepe. Attól tartok, szinte észrevétlenül elfogadjuk a kényelmesebb megoldást. Megállapodunk a közhelyek szintjén, és nem leszünk kíváncsiak a csomagolópapírba burkolt lényegre. Félek, ihogy nemsokára emberi szívek nélkül is ugyanúgy dobog esztendőről esztendőre, egyre gyorsabban és megállíthatatlanul, majdcsak pályamódisításra képtelenül a karácsony motorja. Ezért most formabontó ünnepet fogok tartani. Igaz, nem én találtam ki. Régen volt, nagyon régen. Szép havas estén. Lehet, hogy az ötvenes évek elejének kényszere szülte, lehet, hogy apám kincset érő bölcsessége. Nekünk akkor a legnagyobb ajándék az volt, hogy testvéremmel a térdére ültetett bennünket és beszélt. Okosan, egyszerűen, kápráztatóan. Az élet értelméről. Szigethy András A TESZÖV a szövetkezetekért A Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulóján Díszünnepség Egerben Csütörtökön délután Egerben tartotta idei utolsó elnökségi ülését a Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. A testület Sramkó László titkár előterjesztésében megvitatta és elfogadta a szövetség elnökségének, küldöttgyűléseinek és az elnökség bizottságainak idei munkájáról szóló tájékoztatót, azokat az intézkedéseket, melyeket 1982-ben a szövetkezetek gazdasági, társadalmi tevékenységének elősegítéséért tettek. A testület intézkedési tervet hagyott jóvá a közös gazdaságokban lévő erdőgazdálkodás továbbfejlesztésére, majd a Szövetkezeti Élet című közös fenntartású havi lap idei tájékoztató propaganda tevékenységét értékelték. A világ első szocialista állama megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére a megyeszékhely valamennyi oktatási intézményében tartanak megemlékezéseket. Az ünnepi rendezvények sorában szerepel rajzverseny iskolai vetélkedő, ünnepélyes csapatgyűlés, talákozó kommunista szülőkkel, népi kultúrák kutatása és gyűjtése, faliújság készítés, koszorúzás, filmvetítés, valamint szinte valamennyi egri általános és középiskolában kiállítás, fellép többek között fellép a Déli Hadseregcsoport Művészegyüttese is. A jubileum alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt; Heves megyei és Eger városi Bizottsága dísz,ünnepséget rendez a megyeszékhelyen, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. Az eseményre — a korábban meghirdetettől eltérően — - december 27-én este 6 órakor kerül sor. A díszünnepséget a tervek szerint Schmidt Rezső, az MSZMP Eger városi Bizottságának első titkára nyitja meg, majd ünnepi beszédet mond Vaskó Mihály, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára. A megemlékezést követően ünnepi műsorra kerül sor. (Fotó: Kőhidi Imre) A Miniszter- tanács ülése ÉV VÉGE AZ ÜZEMEKBEN Határidő előtt teljesítették tervüket a visontai bányászok Csütörtökön reggelre teljesítették az idei évre előírt és a bánya történetében eddigi legnagyobb széntermelési tervüket a visontai bányászok. A Mátraalji Szénbányák Thorez bányaüzemében az éves tervnek megfelelően hétmillió 235 ezer tonna szenet hoztak felszínre az idén. Tovább növelték a teljesítményt azáltal is, hogy a tervezettnél 33 kalóriával magasabb fűtőértékű szenet szolgáltattak rendszeresen a szomszédos Gagarin Hőerőmű részére, amelynek eredményeként az erőmű fűtésénél jelentős mennyiségű, importból származó olajat és ezzel több millió forintot takarítottak meg. Hazánk legnagyobb és legkorszerűbb külfejtéses bányaüzemében — ahol a magyar szénvagyonnak csaknem 30 százalékát termelik — az idei esztendő minden korábbinál nagyobb terhekkel nehezedett a bányászokra. Év elején a szokatlanul kemény téllel kellett megbirkózniuk, amikor a mínusz 15—20 fokos hidegben már a szabadtéren dolgozó gépóriásokat is próbára tette az időjárás. A kezdeti lemaradásokat az év első felében pótolták, és amikor az ország több szénbányája termelési gondokkal küzdött, még a széntermelés ütemének fokozására is vállalkoztak a visontaiak. Tovább növelte a feladatokat Visontán az idén a bánya „költözése” is. Az év második felében ugyanis megkezdték a széntermelést az újonnan megnyitott „Keleti 2” bányában, ahová folyamatosan telepítik át a régi bányagépeket, majd pedig a széntermelést is fokozatosan növelik az elkövetkező évtizedekben, ahogyan a nyugati mezőn elfogy a szén. Visontán az idei termelési eredményeket különösen jó szervezéssel, helyenként munkaerő-átcsoportosítással, továbbá a munkaidő és a hatalmas bányagépek legjobb kihasználásával érték el. Ráadásul az új bánya nyitását beruházási költség igénybevétele nélkül, saját erőforrásból, létszámnövelés nélkül oldotta meg a vállalat. A visontai bányászok továbbra is folyamatosan, éjjel nappal dolgoznak és év végéig még terven felül 125 ezer tonna szén felszínre hozatalára vállalkoztak. Megyénk üzemeiben, gyáraiban befejeződött a termelés. Az év hátralevő napjain a karbantartások, a gépátrendezések jelentik még a feladatot. Mindezek már a jövő évi célok megvalósítását szolgálják. A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén áttekintette a foglalkozási rehabilitáció helyzetét. Megbízta az egészségügyi minisztert, tegye meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak rehabilitációjában a jövő év közepétől a vállalati dolgozókéval azonos elveket érvényesítsenek. A Minisztertanács határozatot hozott a Központi Szállítási Tanács szervezetének és működésének módosításáról, valamint a megyei szállítási bizottságok hatáskörének bővítéséről. A Központi Szállítási Tanács tárcaközi tanácsadó és koordináló szervként működik, elősegítve a fuvarozók és fuvaroztatók jobb együttműködését. A Központi Szállítási Tanács és a megyei szállítási bizottságok 1983. január 1-től az áruszállítás mellett a személyszállítással kapcsolatos tennivalókkal is foglalkoznak. A kormány a tudomány- politikai bizottság előterjesztése alapján jóváhagyta a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás távlati irányaira kidolgozott koncepciókat. Megtárgyalta és elfogadta a Minisztertanács a kormány és bizottságai, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1983. első félévi munkatervét. (MTI) Munkásgyűlés az Ikarusban Teljesítette éves tervét az Ikarus Gyár. 1982-ben összesen 13 600 autóbusz gördült le a futószalagokról, a vállalat árbevétele meghaladja a 16,5 milliárd forintot, nyereségük megközelíti a kétmilliárdot. Ezt jelentette be Nagy Gábor vezérigazgató, az Ikarus szerelőcsarnokában tartott évzáró és egyben az 1983-as évet indító csütörtöki munkásgyűlésen. A gyár dolgozói ugyanis a két ünnep közötti munkanapokat már előre ledolgozták, így az év végéig csak a tmk-szak- emberek mennek be a gyárba. végzik a gépfelújításokat, karbantartásokat. A vállalat vezetője elmondta, hogy az autóbuszok többsége — mintegy 12 ezer — exportra került. Az év végéig minden megrendelésüknek pontosan, határidőre eleget tesznek. A legtöbb járművet a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK vásárolta, a tőkés piacra 2500 autóbuszt szállítottak, főleg Szíriába, Tunéziába, Kuvait- ba, Görögországba.
