Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-23 / 301. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. december 23., csütörtök GYERMEKMŰSOR - FELNŐTTEKNEK IS Szünidei műsorok — rádióban, televízióban A téli szünidő az idén a megszokottnál jóval rövi- debb, a rádió gyermekműso­rainak szerkesztői fokozott figyelemmel készültek fel rá. A rendelkezésre álló bő­vebb műsoridőben igyekez­tek úgy összeállítani a prog­ramokat, hogy szórakoztas­sanak és ismereteket is bő­vítsenek. Karácsony hetében a vá­rakozás örömeivel, a még megvalósítható ajándékok ötleteivel foglalkozik Levente Péter két, óvodások részére készített Ki kopog? műsora — hétfőn és csütörtökön. Az utóbbi hosszabb lélegzetű, meghívott vendégek részvé­telével, a Mikroszkóp Szín­padon nyilvános felvételen készült. A már nagyobbak Miska bácsi levelesládájának ün­nepi üzeneteit, tanácsait hallgathatják szerdán dél­után. Immár hagyományosan, harmadik éve, gyermekek kívánságai teljesülnek december 24-én délután. A Karácsonyig kí­vánságok szerkesztője," Fe­nyő Katalin a hat-tizennégy évesek szeptember óta be­érkezett levelei, kérései alap­ján állította össze, a két és fél órás műsort, amelyben üzenetek, jókívánságok száll­nak a mamák, nagymamák és gyerekek felé a kért hang- játékrészletek, riportok, ver­sek, mesék, zeneszámok mel­lett. A pergő ritmusú, az or­szág valamennyi részére, a kisfalvakba is kitekintő összeállításban elhangzik többek között részlet a nagy sikert aratott Bors néni cí­mű zenés játékból, valamint az Óz, a csodák csodájából, és popzeneszámok kedvelt együttesektől. Jóllehet, december 24-én reggel ismétlésként sugároz­zák, felhívjuk a figyelmet arra a dokumentumműsorra, amelyben a riporterek kicsi­nyeket szólaltatnak meg a szeretet igényéről, a valaki­hez tartozás óhajáról, a va­lakit szeretni vágyásról, meghatóan tiszta, gyermeki fogékonysággal. Kicsiknek és nagyobbak­nak egyaránt szól az ünnep első napjának reggelén a Diótörő. A zenés mesejáték talán még a szülőket is a rádió mellé vonzza varázsos kedvességével. Karácsony első és második napján hangzik el két két­részes hangjáték. Az Ábel a rengetegben és a Csend­háborító az egész család ér­deklődésére tarthat számot, ugyanúgy, mint a karácso­nyi hangulathoz már hagyo­mányosan fűződő Dickens- műből készült adaptáció. Péntek este a Harangszó cí­mű rádiójátékban Páger An­tal és Hűvösvölgyi Ildikó hozza közel hozzánk a kor Angliáját, részvétet és sze­retet kiváltva hőseink sorsá­val. A téli szünidőben a gyere­kek a szánkózáson, sízésen, korcsolyázáson, kirándulá­son kívül bizonyára sok időt töltenek majd a televízió képernyője előtt is. Szá­mukra sokféle színes, érde­kes műsorról gondoskodtak az ünnepi hét televíziós szer­kesztői. Legelsősorban is egy aranyos Télapóval és egy furfangos krampusz- szal találkozhatnak december 24- én, pénteken a „Pszt!” karácsonyi különkiadásában, s a nagyobbaknak azt is elárulhatjuk, hogy a Télapó — Sinkovits Imre, huncut segítőtársa pedig Harsányi Gábor lesz. Sokan érdeklőd­tek már, mikor találkozha­tunk újra a két, talán leg­népszerűbb rajzfilmsztárral, Foxi Maxival és Magilla Go­rillával? Őket december 25- én, szombaton délelőtt „rakják” a televízió kará­csonyfája alá. Kicsiknek-na- gyoknak egyaránt szórakoz­tató program lesz ugyanezen a délelőttön a Varázsgömb- összeállítás. Janikovszky Éva: Az úgy volt... sorozatának legújabb epizódja a Tessék csak ránkbízni! A történet egy csapat lelkes gyerekről szól, akik örömmel magukra vállalják a Télapó-ünnepség megszervezését. Mert... tes­sék csak nyugodtan rájuk bízni — egy biztos: bonyo­dalmat bonyodalomra hal­moznak. Hogy végül is sike­rül-e a Télapó-ünnepség? Ezt meséli el Lehoczky István szellemes rajzfilmje. „Én fogom az aranyhalat” címmel Tersánszky Józsi Jenő egyik kedves, megható mesejátéka kerül a képer­nyőre a Varázsgömb szóra­koztató összeállításában. A történet 1945 tavaszán ját­szódik a háború meggyötörte Budapesten. Gyakran előfordul, hogy némi szégyenkezéssel ugyan, a felnőttek is „ottfelejtik” magukat a gyermekműsoro­kat sugárzó képernyő előtt. Bizonyára ez történik majd a Tarzan és a vadásznő ame­rikai film vetítésekor, ame­lyet december 25-én 10 óra 10 perckor láthatnak. A tör­ténet, mint a Tarzan-filmek mindegyike természetesen lélegzetelállítóan izgalmas lesz. Még akkor is, ha pon­tosan tudjuk, hogy a győztes senki más nem lehet, csak a félelmetes erejű, kedves „vadember”. Karácsony második nap­ján, 26-án a népszerű Szer- gej bohóccal találkozhatunk a 9 óra 40 perckor vetítendő „Szervusz, Szergej!” műsor­ban. Szergej segítőtársad Pe- remartoni Krisztina, Tahi József, Koltai Róbert és még sokan mások lesznek. Nem sokkal ezután jelentkezik a karácsonyi „Cimbora”. Az ünnepi vendégek: Hegedűs Géza, Balkay Géza, Tyll At­tila, Moór Mariann, Balázs Péter, Márton András és a Kolinda együttes lesznek. Lecsap a két Paganini! Ezt az izgalmas címet viseli a december 26-án 11 óra 10 perckor sugárzandó angol film. Főszereplője két fiú, Mike és Bili, hegedülni ta­nulnak. Kellő odaadással készülnek iskolai koncert­jükre, ez azonban nem aka­dályozza meg őket, hogy egy általuk gyanúsnak vélt alak nyomába ne eredjenek. Aki­ről — mit tesz a sors —, tényleg kiderül, hogy be­törő ... Tisztelet Sok levél érkezett szerkesztőségünkbe, s elmarasztaló hangon szólt rólunk, hogy miért nem tettünk és teszünk eleget azok­nak a meghívásoknak, amelyek megyénk különböző intézményeibe invitálják és várják az újságírókat, a Kodály-évforduló kapcsán rendezett és rendezendő ünnepsé­gekre. Nem tiszteletlenség — sem a Mester, sem a rendező szervek iránt —, hogy nem tudunk jelen lenni a megemlékezéseken, díszhangversenyeken. S úgy gondoljuk, nem is az a lényeg, hogy egy-egy esemény hivatalosan is visszaigazolódjék az újság hasábjain. Hanem az, amire Kodály tanított: az egybegyűlteknek öröme teljék a zenében, a közösségi cselekvésben. — szyA — Csaknem ezer érdeklődő töltötte meg hétfőn este a városi sportcsarnokot, hogy a Hatvani Galéria idei utol­só művészeti eseményén, a „Karácsonyi ajándékkosár” című gálaműsoron egy forró hangulatú estét töltsön együtt. Akik ott voltak, nem csalódtak. A vendégművé­szek legjobb tudásuk szerint igyekeztek meghálálni a nagy érdeklődést, és kijutott az ünneplésből Tamási Esz­ternek, aki a képernyőről megszokott kedvességgel, ta­lálékonysággal látta ql. „há­ziasszonyi” teendőit. Hogy ki tetszett a legjob­ban? Ki nyújtott a legtöb­bet? Az Egri Kamarazenekar Corelli karácsonyi hangulatú muzsikájával mélyen megra­gadta hallgatóságát, amit ugyancsak elmondhatunk Nagy Attila Ady-tolmácso- lásáról. Váradi Hédi, Jobba Gabi, Almási Éva, Balázso- vits Lajos, Galambos Erzsi, a nosztalgia, az örökzöld dallamok hullámhosszán fért közel a közönség szívéhez. Moldován Stefánia és Bén­áé Zsolt szintén a „könnyű múzsa” szolgálatában aratott kirobbanó sikert, amiben része volt Puskás Sándor zongoraművésznek is. Majd következett a finálé az el- nyűhetetlem vitalitású Besse­nyei Ferenccel, aki humor­ban, dalban vallott magáról, életéveiről. Végül azokról se feledkez­zünk meg, akik külön aján­dékkal térhettek haza a csaknem háromórás gála­estről, a galéria tízéves munkáját segítő tevékenysé­gük méltánylásaként. Tamá­si Eszter ezúttal adta át a galéria jubiláns emlékérmét Bocsi Lászlónak, Kopa La­josnak, Hartai Sándornak, Ambruzs Sándornak, Szabó Sándornak, Kozsa Jánosnak és Angeli József tanácsel­nöknek. Az est sikerét szol­gálta egyébként az a rög­tönzött, az intézmény tíz esztendejét felelevenítő kis fotókiállítás, amelyet lapunk munkatársa, Szabó Sándor felvételeiből, művészportréi- ből rendeztek. Választani— munkát és jövőt .Az általános iskolák nyol­cadikosai nemsokára az első nagy választás elé kerülnek: el kell dönteniük szüleikkel együtt, hogy milyen úton indulnak tovább. A döntés megkönnyítéséhez a Heves megyei Pályaválasztási Ta­nácsadó Intézet tájékoztatót adott ki. A füzet a téli szü­net megkezdése előtt eljut minden végzős tanulóhoz. A kiadvány tartalmazza azokat az általános tudniva­lókat, amelyek nélkülözhe­tetlenek a pálya kiválasztá­sához, a szükséges tenniva­lókat részletezik a szerzők. Az olvasó képet alkothat a pályaalkalmasság fogalmáról, az adatok tükrében megis­merheti megyénk iskolásai­nak terveit. Ezután követ­keznek azok az ismeretek, amelyek a középiskolát vá­lasztó diákok számára szük­ségesek. Benne van a felvé­teli vizsgák, vagy a tájéko­zódó jellegű beszélgetések rendje, a diákotthoni elhe­lyezés módja is. Külön fe­jezet foglalkozik a lányok pályaválasztásával. Felso­rolja a nyomtatvány azokat az iskolákat, ahol különböző szakmákat lehet elsajátítani, de ugyanígy bepillantást nyújt a gimnáziumi képzés­be vagy a katonai pályákba. Az egészségkárosult fiata­loknak is hasznos tanácsok­kal szolgál, nem feledkezvén el azokról sem, akik munkát akarnak vállalni az általá­nos iskola elvégzése után. Végül tájékoztatást ad a kiadvány a rádió és a tele­vízió pályaválasztással fog­lalkozó műsorairól. A füzetből kimaradt az óvónői szakközépiskolai osz­tály, amelyet a következő tanévben a Gárdonyi gimná­zium indít: erről körlevélben tájékoztatták az általános iskolák igazgatóit. Pontban éjfélkor elindultak a lábtörlők. A 23. ház gránitköves ud­varán gyülekeztek. — A második emeletről még hiányzik valaki! — visí­tott egy cérnavékony lábtör­lő. — Nem is fog jönni, mert odaláncolták — felelte egy fontoskodó hajdani perzsa. — A szőnyegporolót sza­vazták meg szószéknek, majd a tömbházfelügyelő rojtos lábtörlője néhány gumi láb­törlő segédletével feltornázta magát. — Drága barátaim! — kezdte a rojtos. — A lábtör­lők nemzetközi éjszakáján szeretettel köszöntelek ben­neteket, és átadnám a Sző­nyeg Szervezet üdvözletét. Éljenzés rázkódtatta meg a függőfolyosókat. Virradat előtt meg kell hoznunk a határozatunkat, hogy mi ellen emeljük fel til­takozásunkat, s ha felemel­jük, akkor miért ne tiltakoz­zunk?! Itt hatásszünetet akart tar­tani a rojtos, de ez végül nem sikerült. Ugyanis egy szalmakülsejű robbant a szó­noki karzatra, és agyongyö­tört külsejére hivatkozva ke­sergett. — Elhasználnak minket, hát elhasználnak. De eny- nyire? Olyan erővel dörgö- lődnek hozzánk a cipőtalpak, hogy az már idegtépő. Persze a szakszervezetünk tétlenül figyeli, hogyan cserélnek le minket, szalmákat, gumira. De kérdezem én: mi lesz ve­lünk, állástalan lábtörlőkkel? Koldus-rongyra akarnak minket juttatni? Döbbenten hallgatták a szerencsétlent, akit sírógör­csök közepette szállítottak el. Az értekezlet résztvevőinek alig maradt idejük a szalma lábtörlőt kiheverni, . amikor egy határozott energikus, vasrácsos lábtörlő kezdte el szónoklatát. — Kérem, minket mellőz­nek. Belénk se dörgölőznek. Bizonyos cipőorrok mintha orrolnának ránk! Arrább se löknek, csak átlépnek raj­tunk! Mi nem a henye dör­zsölésre, a semmittevésre ne­velődtünk! Mi tanulni, dol­gozni, bizonyítani jöttünk! Ezt a jogunkat még a cipő­talpak se vehetik el tőlünk! Hatalmas tapsvihar szakí­totta félbe a szónokot, aki tulajdonképpen már nem is akart mást mondani, de az ütemes visz-sza kiáltozásra kénytelen volt egy-két jel­mondatot harsogni. A tombolást egy tarka macska nyarvikolása szakí­totta félbe. — Fogják meg! Fogják meg! — üvöltött fel kétség- beesetten egy kókuszdió-láb­törlő. A macska egykedvűen ül­dögélt, majd mit sem törőd­ve a társasággal, fűrészporos farkát kezdte nyalogatni. — Fogják meg! Fogják meg! — ordította a kókusz­diós. — Ez az átkozott dög minden hajnalban lepisil. Tiltakozom! Szankciót, vagy kutyát kérek ellene! — Szeretném, ha nem ven­nék figyelembe az előttem felszólalót! — jelentkezett higgadtan egy gépi perzsa. — A szóban forgó egyed, ne­vén nevezve Zsicike, hideg téli éjszakákon rám szokott feküdni, így mentve meg a fagyhaláltól engemet, vala­mint az első emeleten tartóz­kodó többi társamat is. Sze­retném, ha Zsicike cicának nem esne bántódása! — Hallatlan! Mit meg nem engednek maguknak egye­sek! Ma egy kandúr, holnap egész falka! Státuszszimbo- lum, az kell, mi?! — tombolt a kókuszdiós. — Ez a probléma a helyi szervek hatáskörébe tartozik — vágta el a vitát a házfel­ügyelő rojtos lábtörlője. — Kérem, hogy az értekezlet programját ilyen egyéni problémákkal ne zavarják! Sajnos a rojtos tévedett. A tragédia elkerülhetetlenné vált. Zsicike felállt, majd szagolgatni kezdte az érte­kezlet tagjait. Vérfagyasztó csend telepe­dett az egyébként is poros lábtörlőkre. Zsicike egyene­sen a kókuszdiós felé közele­dett, majd tétován irányt változtatott. A gépi perzsa felé. A 23. ház gránitköves ud­varára lassan csordogált a hajnal... Szűcs Mariann Karácsonyi ajándékkosár Egy fórrá este Hatvanban

Next

/
Thumbnails
Contents