Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 21., kedd s. Új elmélet az ufókról Szovjet tudósok remélik, hogy természetes, részleteiben azonban még talányos magyarázatot találtak az azonosítatlan repülő testekre (ufókra): eszerint az ufók •korong formájú áramlatok az atmoszférában, melyek abban a pillanatban, amikor örvényükbe por kerül, rövid időre láthatóvá válnak. Grigorij Barenblatt, a szovjet oceanográfiai intézet professzora kijelentette, hogy ezeken a korong alakú áramlatokon belül független légörvények cirkulálnak nagy sebességgel —, hasonlóan a tengereken megfigyelt jelenséghez. A tudós hozzáfűzi: ezeknek a turbulens folyamatoknak az oka azonban egyelőre még ismeretlen. A kutató ufoelméletét támogatja Andrej Monyin, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Az ufók története 35 évvel ezelőtt, 1947. június 24-én kezdődött, amikor Ken Arnold pilóta jelentette, hogy az Egyesült Államokban a Mount Rainier fölött 9 óriási, csészealj formájú izzó korongot látott. Azóta az ufókról szóló jelentések tízezrei járták be a világot. Alaposabb vizsgálat után nagyon is földi magyarázatokra bukkantak: meteorológiai ballonokra, repülőgépekre és felhőfoszlányokra a már lement nap fényében, hajó-, autó- és repülőgépreflektorok visszatükröződéseire köd- és felhőrétegek- "ben, elektromos kisülésekre. Ezzel szemben Barenblatt professzor magyarázata így hangzik: „Az (áramlatok által sodort) porrészecskék nagyon könnyűek. Ezért a szél óriási sebességgel sodorja magával a „csészealjakat”, melyek úgy táncolnak a levegőben, mint a bóják vagy hirtelen landolási manővert hajtanak végre.” Eszerint a beállítás szerint a porrészecskék megnövekedése egy csapásra véget vethet az egész örvénylési mechanizmusnak, és felboríthatja a korongot. „Így nem kell továbbra is azon fáradoznunk, hogy magyarázatot találjunk az ufók hirtelen eltűnésére, melyekről azt híresztelik, hogy közvetlenül fel tudnak gyorsulni a fény sebességére (300 000 kilométer/másod- perc). Barenblatt professzor a közvéleménynek az ufók iránti érdeklődését lakonikusan azzal az elfojtott vágy- gyal magyarázza, hogy ne kelljen belátnunk: mi, emberek, egyedül vagyunk az univerzumban. (Unsere Zeit) SZUPERFILM - NAGY NEVEK NÉLKÜL Fellini hajója A Cinecitta filmstúdió sok vihart megért „kikötőjéből” elindult Fellini hajója, fedélzetén, bárjában, könyvtárában, társalgójában 126 utassal és ha nem kap léket, nem térítik el, és főként ha Fellini nem kerül ellentmondásba önmagával, 1983. novemberében révbe is érkezik. Egy nappal a forgatás kezdete előtt, meghívta az újságírókat a stúdióba. Amit megtudtunk a „Teatro 5” kulisszáinak közelében, többet feltár a művész alkotási módszeréről, mint a műről — noha azt hinné az ember, hogy Felliniről már mindent elmondtak. — Tudom, legendák övezik munkamódszeremet. Azt mondják, nem tartok be semmiféle határidőt, sőt, a producerek átka vagyok, mert elverem a pénzüket. Az igaz, hogy minden újabb filmem drágább, mint az előző. De higgyék el, ez bennem is feszültséget okoz, ezért kérem, ne nagyítsák fel a dolgokat. Akkor hát a (pillanatnyilag) legbiztosabb adat: a film 7 milliárd 700 millió lírába kerül. Azt már nehezebb elmondani, hogy miről szól a film. FelŰni csak arról beszélt, hogy miért nem ismerteti a sztorit: ha engedek az unszolásnak és beszélek, arra kényszerítem magam, hogy megbéklyózzam a fantáziát — márpedig ez szüli a munka során az újabb és újabb ötleteket, mondta. A történet tehát nem — csupán az alkotói folyamat kiindulópontja ismert és ennek magyar vonatkozása is van. Az II Tempónak adott interjúban ugyanis elmondta, hogy valami régi újságban talált egy érdekes hírt arról, hogy egy jezsuita, miután tartós levelezést folytatott egy nyugállományú magyar nagykövettel, megdöbbenéssel fedezte fel, hogy az első világháború nem egészen azok miatt az okok miatt tört ki, amelyeket ma a történelemkönyvek tanítanak. Ilyen előzmények után indul tehát a hajó, Fellini hajója, amely az olasz főváros egyik részében felépített „nápolyi kikötőből” kél útra, A hajón pedig mindenki mondja a magáét, a maga nyelvén, majdnem annyiféleképpen, ahány náció belekeveredett a háborúba — de a dialógusoknak (állítólag) nincs jelentősége. Csak a főszereplő szavainak, egy olasz újságíró kommentálóelőkészítő-magyarázó szövegének. A szerepet angol színész játssza, Freddy Jones. Szuperfilm — nagy nevek nélkül. „És megy a hajó” — ez a film címe. „Nem tudom, hogy mit fejez ki. Talán a türelmet, a reményt, a végzetet, és a bizonytalanságot, talán azt, hogy a hajó egyszer a kikötőbe érkezik” — mondta a rendező. Egy újságíró, aki bizonyára nehezen várja a jövő őszi bemutatót, mégis megkérdezte: kikötőbe érkezik-e végül a történelmi mesék hajója? íme, Fellini válasza: — Aláírtam a szerződést és semmi kedvem visszafizetni a pénzt. Vadászház vagy hétvégi ház Mi a Maginot-vonal? „Eladó jó állapotban lévő erődítmény a XX. századból. Kiválóan alkalmas vadászháznak vagy hétvégi háznak. Minden objektum páncélozott ajtóval van ellátva; hat szoba, vécé és klímaberendezés. Renoválásra szorul.” Ilyen és hasonló hirdetésekkel keresnek rendszertelen időközökben vevőket 1964 óta a francia hadügyminisztérium és a lotharingiai hatóságok a Maginot-vonal, a Franciaország északkeleti határán húzódó gigantikus erődítménylánc kazamatáira. A süllyeszthető páncélos kupolákban rejlő 344 speciális nehézlöveggel és mindenféle akadállyal megtűzdelt, 465 km, hosszú erőd- rendszernek a harmincas években az volt a feladata, hogy maximális biztonságot nyújtson egy német támadás ellen. A francia határ megerősítésének gondolata 1925-ben született Párizsban, a legfelső haditanácsban. André Maginotnak hívták azt a politikust, aki a katonák terveit leleményesen és energikusan megvalósította. A lotharingiai születésű Ma- ginot 1929 óta hadügyminiszter és a defenzív stratégia lelkes híve volt. A róla elnevezett szuper- erődítméqy építésére Magi- not úgy szerezte meg az első 450 millió frank összeget, hogy régi laktanyákat és gyakorlótereket adatott el. Az összköltségekről csak becslések vannak; ezek 2,9— 10 milliárd frank között Mozogtak. ötven éven belül olyan védelmi rendszer jött létre, mely alkotója és a francia vezérkar szilárd meggyőződése szerint „bevehetetlen és legyőzhetetlen” volt. Ma- ginot 1932-ben meghalt és már nem érhette meg életművének dicstelen végét. Winston Churchill A második világháború című könyvében így írt Franciaország Keleti Faláról: „Érthetetlen volt, miért nem folytatták a Maginot-vonalat legalább a Maas mentén ... Petain marsall azonban (aki 1934-ben hadügyminiszter volt) ellenezte. Szilárd meggyőződése volt, hogy az Ar- dennek a terep jellege miatt nem jöhet szóba, mint egy invázió kapuja.” 1940 kora tavaszán Párizs arra ébredt, hogy Hitler páncélos hadseregei fittyet hányva Hollandia, Belgium és Luxemburg semlegességé-' nek ezen a védtelen hegyvidéki szakaszon behatoltak Franciaországba és megkerülték a Maginot-vonalat, melynek legénysége — 22 ezer elit katona — a csapdában rekedt és Franciaország kapitulációja után, június végén— veretlenül — le kellett tennie a fegyvert. A megszállás ideje alatt fegyvergyárak fészkelték be magukat a föld alatti tárnákba és kazamatákba. A háború után a Maginot-éo- nal Franciaországnak a NATO-ból való kilépéséig az imperialista katonai paktum stratégiai tartalékához tartozott. 1964-ben megkezdődött az erődvonal kiárusítása, mely csak az ezerfős legénységet számláló nagy erődöket kímélte meg. Ezeket hagyományőrző egyesületek gondozzák mint múzeumokat és emlékhelyeket. Sok bunkert egyesületek és üzemek raktárnak használnak. Más bunkerekben sampinyongombát, vagy előterükben mezőgazdasági kultúrákat termesztenek. Nincs hiány külföldi sznokokból sem, mint arról nemrég a francia sajtó hírt adott: „Németek, luxemburgok és angolok új lehetőségeket látnak tőkéjük befektetésére. Az öröm, hogy egy partin csak úgy mellesleg megjegyezhetik: valahol Thion- ville mellett vettek egy régi gyalogosfedezéket, kárpótol a fáradtságos utazásért, a ködös Lotharingiában. A Maginot-vonal legnagyobb építménye a katonai múzeummá alakított Fort Hackenberg, Thionville közelében. Megfigyelő bunkeréből látni lehet a mesz- szeségben a verduni emlékmű tornyát, amelyet az első világháború 1916-ban lezajlott legvéresebb csatájának emlékére emeltek. Verdun és Hackenberg megmarad emlékeztetőnek és figyelmeztetőnek a mostani és az eljövendő nemzedékek számára. (Volkstimme) Kézi hajtásos háromkerekű Furcsa háromkerekű szerkezetet barkácsolt Tóth Gábor, belsőépítész. A négy sebességes, 70 kg súlyú, 4 méter hosszú kézzel hajtott tricikli, eddig 500 km-t tett meg Budapesten és környékén. Az erőgyakorlatra is alkalmas 2 személyes járműre tervezője hamarosan karosszériát is épít a légellenállás csökkentésére. Ekkor maximális sebessége az óránkénti 30- ról 40 kilométerre növekszik majd szélcsendben (MTI fotó: E. Várkonyi Péter felv.) Hongkongban nincs hely a halottak számára A sírok megfizethetetlenekké válnak — A Kínai Népköztársaságban gondoskodnak temetőkről Hongkong, a brit korona- gyarmat minden eresztékében recseg-ropog. Ezer négyzet- kilométer területen 5 millió kínai él. A helyhiány csillagászati lakbérekhez vezet: egy három-négy szobás lakás havi bérleti díja átszámítva 12 000 DM. És ez a szorultság még a halálba is követi a hongkongi kínait: a sírhelyek szinte még ritkábbak, mint a lakótér. Aki mégis egy darabka földet akar szerezni végső nyugvóhelyéül, annak ma már 50 000 DM-nak megfelelő összeget kell leszámolnia és az árak tovább emelkednek. A koronagyarmat kormánya, amely területe legapróbb részeinek hovafordí* tására is gondosan ügyel, nem akar további térséget újabb temetők céljára rendelkezésre bocsátani. A 12 évről 6 évre megrövidített exhumálási határidő hivatott arra, hogy ehelyett részleges megoldást hozzon. Az erszényekre kifejtett ekkora nyomás végül meghozza az ideális megoldást: az elhamvasztást. A hagyományos temetés csak 90 DM- nak megfelelő összegbe kerül ugyan, a hat év után esedékes exhumálásért a rokonok azonban 1000 DM értéket kötelesek fizetni. A krematóriumi elhamvasztás az urnahellyel együtt ellenben csak 50 DM ellenértékbe kerül. Az általában takarékos kínaiak számára ez pénzügyileg bizonyára megfelelő alternatíva. Hagyományos okok miatt eddig azonban csak habozva élnek vele; az elhamvasztás a kínaiak körében még mindig népszerűtlen. Hongkongban azonban az érzések számára is egyre kevesebb hely marad. így mindenütt sajátságos építmények meredeznek az ég felé. Ezekben a „kolumbá- riumokban” 30X30 centiméter nagyságú urnahelyek vannak. A nyílást táblával zárják le, amelyen rajta van az elhunyt képe, valamint adatai. Ide ugyanúgy ellátogathatnak a hozzátartozók, mint a sírhoz. Csak néhány hónappal ezelőtt készült el egy óriási „kolumbárium” — tíz emelet magas, 20 000 urnahellyel. Sok család azonban mindenféle kényszer ellenére sem szeretne lemondani a hagyományos temetésről. Reményük ahhoz a kis temetőhöz fűződik, amelyet a Kínai Népköztársaság bocsátott a szárazföldön a hongkongi halottak rendelkezésére. A költségtétel kb. 5000 pM-nak felel meg. Tisztázatlan kérdés, hogy Peking hajlandó lesz-e idővel több területet rendelkezésre bocsátani. A korona- gyarmat ezért a jövőben is kénytelen lesz halottaival együtt a szó szoros értelmében az égbe emelkedni. (Die Welt) H eti umor ét elején A város polgármestere felesége társaságában egy ízben ellátogatott egy építkezésre. — Nancy, emlékszel még rám? — kérdezte a polgármester feleségétől az egyik sisakot viselő munkás. — Emlékszel, hogy iskolás korunkban , randevúztunk egymással? A polgármester' azután gúnyosan kérdezte a feleségétől: — Hát nem volt szerencséd, hogy hozzám jöttél? Különben most egy kőműves felesége lehetnél. — Nem, neked volt szerencséd. Különben most ö lenne a polgármester! — felelte az asszony. A villamoson az egyik utas könyvet olvas és időnként felkiált! — No de ilyet! Sohasem képzeltem volna ... Ha-ha- ha! ... Hát ez lehetetlen!... Azután felugrik: — Ez végképp valószínűtlen!!! — Mit olvas? — kérdezik kórusban a mellette ülők. — Hát a helyesírási szótárt! — Randevúm lesz egy fiatal hölggyel — mondja a drogériában az eladónőnek egy idős úr. — Nincs olyan illatú parfümjük, amely a szerelemről beszél, olyasvalamiről, amitől a lány elszédül? — Ez éppen önnek való — válaszol az eladónő, és átnyújt egy kis üveget. — Ennek a parfümnek olyan szaga van, mint a teli pénztárcának... — McBryan győzött a „Skócia legjobb eladója” címért rendezett versenyben. — Hogyan? — Hát úgy, hogy nemcsak fejőgépet adott el egy olyan farmernek, akinek csupán egyetlen tehene volt, hanem nagy ügyesen sikerült még ezt a tehenet is zálogba vennie addig, amíg a farmer az összes részletet ki nem fizeti! Szilánkok A strucc bizonyára azért nem szokott röpködni, mert az égben nincs homok, hogy beledugja a fejét. ★ A tévé sportriportere így kommentálja a mérkőzést: „Hát, erről nincs mit mondani ... A többit pedig úgyis látják, kedves nézőink”. ★ Vajon volt-e fogalma Éva ősanyánknak a sztriptízről? ★ Főnök a beosztotthoz: „Tökéletesítse a hibáit! Dolgozzék figyelmesebben!” ★ Ha Aiszóposz meséit azonnal megértették volna, bizony még annyi időt sem élt volna meg... ★ Figyelmeztetés: Munkaidőben ne tessék olvasni... unalmas könyvet! ★ Ö, szürkeség, milyen sokszínű vagy! ★ „Lenni vagy nem lenni — tűnődött a majom — emberré: ez itt a kérdés”.
