Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-17 / 296. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. december 17., péntek 3. Az országgyűlés téli ülésszakáról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) lakosság egy személyre jutó reáljövedelme 1983-ban így is meghaladja, illetve eléri az 1980. évi színvonalat, a reálbér azonban nem éri el azt. Az életszínvonal tervezésekor figyelmet fordítunk a társadalmi rétegek eltérő gazdasági és szociális helyzetére. A fogyasztói árak színvonala várhatóan 7,5 százalékkal nő, a terv azonban az alapvető fogyasztási cikkekre vonatkozó árintézkedést nem tartalmaz, és az árszínvonal-növekedés nagyobb része az idén végrehajtott árintézkedések hatásából adódik. Az átlagbérek tervezett növekedése 3,5—3,8 százalék, de ez semmiképpen sem lehet mindenkire kötelező egységes szabály. A vállalatok, egyének keresetalakulása a teljesítményektől függ; a kereset nagyobb teljesítmény mellett nagyobb, de kisebb teljesítmény, kisebb javulás esetén kisebb mértékben nőhet, kell növekedjék mint az átlag. A népgazdasági terv szerint 1983-ban az ipari termelés egy-két százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig két-három százalékkal növekszik. Az ipari termelés növekedését csak az alapozhatja meg, hogy a kivitelt tovább növeljük. A jövő évi mezőgazdasági és élelmiszeripari termelési terv teljesítését az teszi nagyon igényes feladattá, hogy ez az idei sikeres munkára, a tervet idén túlszárnyaló színvonalra épül. Hetényi István ezek után szólt az egyes iparágak feladatairól, a szabályozás, a vállalati irányítás és érdekeltségi rendszer új' módozatairól, a költségvetés részleteiről. Ismertette azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tervidőszakban elkészüljön a tervezett 370—390 ezer lakás, tovább gyarapíthassuk az általános iskolai tantermek számát, s a kórházi ágyak száma a tervezett ütemben növekedjék, így a jövő év végére elérje a százezret. Elmondotta: nyugdíjakra és egyéb társadalom- biztosítási célokra az idei kiadásoknál 9 százalékkal többet irányoztunk elő. Ez az összeg fedezi az eddigi kötelezettségekkel járó növekvő kiadásokat, és lehetővé teszi, hogy az év derekától a kétgyermekesek és az eddig jogosult egygyermekesek családi pótlékát gyermekenként havi 110 forinttal felemeljük. A fiatal családok és a pályakezdők támogatására az egygyermekesek körében hatéves korig a 130 forintos jövedelempótlék ennél jóval nagyobb összegű családi pótlékká alakul át. Szeptember 1-től emelni tervezzük a kis nyugdíjjal bíró, régen nyugdíjazottaknak az ellátását; az arra rászoruló idős, vagy egészségileg súlyosan károsult kis jövedelmű háztartásoknak, főként egyedülállóknak a megsegítéséül a második félévben növelni tudjuk a tanácsok szociális segélykeretét. A társadalmi juttatások szükségesnek ítélt emelését csak úgy hajthatjuk végre, ha fedezetét részben más jövedelmek átcsoportosításával teremtjük elő, ezért egyes szervek költségvetési támogatását mérsékelnünk kell, illetőleg ezek befizetési kötelezettségét növelni és emelni szükséges a 7000 forint feletti keresetek után fizetendő nyugdíjjárulékot is. A miniszter beszédének befejező részében kiemelte, hogy költségvetésünk kiállja a nemzetközi összehasonlítás próbáját,' ám végrehajtását csak rendkívül takarékos gazdálkodással érhetjük el. S ehhez a társadalom széles körének segítsége, aktivitása szükséges. Havasi Ferenc felszólalása — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén áttekintette ez évi fejlődésünk tapasz- talatait, megvitatta és elfogadta az 1983. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveit — mondotta elöljáróban az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Komárom megye képviselője. — Az ülés megállapította, hogy a jövő évi terv végrehajtásának középpontjában az ország fizetőképességének fenntartása, az egyensúlyi helyzet javítását szolgáló tartós tényezők kibontakoztatása és az elért vívmányok megvédése áll. Meggyőződésem, hogy jövő évi feladataink e pár mondatos összefoglalása önmagában is jól érzékelteti az egész ország, a nép előtt álló tennivalók lényegét. Az utóbbi két-három évben a legtöbb tőkés országban stagnált, vagy csökkent a lakosság fogyasztása, veszélybe került több, korábban kiharcolt szociális vivmány. Nem meglepő tehát a megélhetésükben veszélyeztetett tömegek bizalmának megingása, a kormányok egész sorának bukása, kormánykoalíciók felbomlása, a szakszervezetek és a tőkések közötti szokatlan kompromisszumok, amelyekről az utóbbi években egyre gyakrabban olvasunk, hallhatunk. Mindezek együttes hatására a világkereskedelem lényegében stagnál, az árupiacok rendkívül kedvezőtlenek, a kereslet lanyha. A válság néhány ipari ágazatot — például a kohászatot, a vegyipart, a köny- nyűipart — az átlagosnál jóval erőteljesebben sújt. Ez számunkra nagyfokú hátrányt jelent, mivel a tőkés piacokra irányuló kivitelünkben a fontos szerepet játszó árucsoportok közül nem kevés ezen ágazatokból kerül ki, például a hengereltáru, az alumínium, a pvc, a műtrágya vagy bizonyos konfekcióipari termékek. Ilyen körülmények között eladásaink fokozása, sőt fenntartása is — ha egyáltalán van rá mód — csak romló értékesítési feltételekkel, zömmel csökkenő árakon lehetséges. Számítások szerint 1981—82-ben az árak esése a nem rubelelszámolású kivitelünkben 7—800 millió dollár devizabevétel-kiesést okozott, s ezen belül az élelmiszer- ipari termékek árcsökkenése 150—170 millió dollárt tett ki. A számunkra nagy veszteséget okozó külső környezet- változásra, s kihívásra a magyar gazdaság adottságainak és felkészültségének megfelelően igyekezett válaszolni. A külgazdasági egyensúly javítása érdekében különös gondot fordítottunk a kivitel fokozására. Ebben kétségtelenül jelentős eredményt értünk el, hiszen a legutóbbi négy év alatt — Ilyen nehéz piaci feltételek között is — volumenében 25 százalékkal növeltük tőkés kivitelünket. A kivitel bővítésében az élelmiszergazdaság járt élen, amely 44 százalékkal növelte a nem rubelelszámolású exportját. A kedvezőtlen keresleti viszonyok, a különféle korlátozások azonban gátját szabták annak, hogy a kivitelt a szükséges mértékben bővíthettük volna. Ez a behozatalt is behatárolta, s döntő szerepe volt a tervezettnél mérsékeltebb gazdasági növekedésben. A tervezett jövő évi életszínvonal-politikai intézkedések a magasabb jövedelműek helyzetét érzékenyebben érintik. Mérsékeltebb lesz a bérfejlesztésük, csökken a jutalmazási keretük, és a 7 ezer forint feletti kereseteknél progresszíven emelkedik a nyugdíjjárulék. Nagyobb lesz például a személygépkocsival rendelkezők kiadása is. Szociálpolitikai törekvéseinkkel megegyezően ugyanakkor 1983-ban olyan intézkedéseket kell tennünk, amelyekkel enyhíthetjük az egy- és kétgyermekes családok terheit. Növelik a tanácsok segélyezési körébe tartozók támogatását és ősszel ismételten emelni kell a legalacsonyabb nyugdíjak összegét. Mindennek az a feltétele, hogy a költségvetés bevételi előirányzatai is teljesüljenek; , Nemzeti méretű az egyet-’ értés haladásunk alapvető irányaival, a társadalmunk előtt álló feladatokkal és azok megoldásának mikéntjével. Az ország lakossága egyre jobban tudatában van szocialista értékeinknek, becsüli és félti ezeket, ragaszkodik hozzájuk. Bizalommal tekint a párt és a kormány törekvéseire, amelyek vívmányaink megőrzésére és azok bővítésére irányulnak — mondotta végezetül Havasi Ferenc. ★ A törvényjavaslat vitájába sokan kapcsolódtak be az országgyűlési képviselők közül. Így többek között Szur- di István a törvényjavaslat bizottsági előadója hangsúlyozta, hogy eddigi eredményeink biztosítják a folyamatos átmenetet a jövő esztendőre. Tóth Edit, Csongrád megyei képviselő a helyi energiatakarékossági intézkedések sikeréről beszélt. Háry Béla, Győr-Sopron megyei képviselő megállapította, hogy most a tartalékok feltárásában nagyobbat lépők számára van nagyobb fejlesztési lehetőség. Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke elmondta, ha nehézség árán is, de teljesültek a városfejlesztési célok. Szilágyi Sándor hajdú-bihari képviselő kérdéssel fordult az építési és városfejlesztési miniszterhez, mit tesz a tárca azért, hogy az építőanyagok kellő mennyiségben és minőségben az építkezők rendelkezésére álljanak. Nyerges Károly, a Borsodi Szénbányák Vállalat főaknásza az eddigi eredményeket értékelve azt javasolta, hogy a bányák biztonságát és a jobb munkakörülményeket szolgáló fejlesztést terjesszék ki a kiszolgáló folyamatok fokozatos gépesítésére is. Ke- rényi József Bács-Kiskun megyéből, Fodor István Sza- bolcs-Szatmár megyéből szólalt fel. A továbbiakban még Gulyásné Bohács Piroska szólt az időskorúak gondjairól és rámutatott, hogy a fővárosban a nyugdíjak 33 százaléka nem éri el a 2000 forintot. Tollár József Zala megyei képviselő arról beszélt, hogy a jövő évi költségvetés az ismert okoknál fogva visszafogottabb, mérsékeltebb tervszámokat tartalmaz a megszokottnál. Dajka Ferenc Veszprém megyei képviselő elmondotta, hogy a bevezetésre váró intézkedések némelyike nincs összhangban a lakosság pillanatnyi érdekeivel, de hosz- szú távú -^céljainkat éppen ezek az intézkedések álapoz- zák meg. Végül interpellációk következtek, Avar István budapesti képviselő, Kossuth- díjas színművész Budapest XXII. kerülete régi és új lakónegyedeinek megoldatlan telefonellátásáról tájékoztatta a közlekedés- és postaügyi minisztert. Pullai Árpád válaszában elmondta, hogy a panasz jogos, annak ellenére, hogy a távbeszélő-állomások számát az elmúlt időszakban jelentősen bővítették, éppen ezért a következő években beruházással is elősegítik, hogy a kerület ellátatlan részei telefonhoz juthassanak. Dr. Mátay Pál Fejér megyei főügyész a közút és vasút kereszteződésének közlekedési biztonságára tervezett intézkedésekről kérdezte a minisztert. Pullai Árpád emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években több mint egymilli- árd forintot fordítottak a közlekedés biztonságának javítására. A biztosító berendezések a fejlesztések hatására műszaki színvonalukban nem maradnak el az európaitól. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium — együttműködve más szervezetekkel —, számos intézkedést dolgozott ki. Pullai Árpád válaszait az interpelláló képviselők és az országgyűlés tudomásul vette. Radnóti László Somogy megyei képviselő, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke arról kérdezte a minisztert, milyen intézkedéseket terveznek a magyar külkereskedelem előtt álló külső akadályok csökkentésére, illetve milyenek arra a lehetőségek. Veress Péter válaszában ismertette: melyek azok a feltételek, illetve korlátok, amelyek a magyar exportáru piacra jutását befolyásolják. A magyar vállalatok az egyes országokban az ottani piac szabályainak, működési elveinek és gyakorlatának megfelelően, azzal összhangban vesznek részt a forgalomban. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a miniszter válaszát — egy tartózkodással — elfogadta. Ezzel az országgyűlés téli ülésszaka — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — véget ért. (MTI) (Munkatársunk telefonjelentése.) „A mezítlábas parasztgyereknek a legnagyobb tisztesség, hogy tehetségével itt állhat az ország házában ...” — Bállá Demeter parlamenti fotókiállításának előszavából idézem e hitvallást, már csak azért is, mert a kupolacsarnokban, illetve a kongresszusi társalgóban látható képeken a képviselői munka — mint az egyik legnagyobb tisztesség — mozzanatai köszönnek vissza az érérdeklődőnek. Örömmel fedeztem fel a fotókon megyénk képviselőit, amint az ülésteremben hallgatják egyik társuk felszólalását. Vagy azokat a zsánerképeket, amelyeken Dobos Józsefné, Vaskó Mihály, Zsidei Istvánná, vagy Fiola Tivadarné hajol töprengve az iratcsomó fölé. Novák Pálné dr., a képviselőcsoport vezetője -a kiállítás megnyitása után — egyébként Gyurkó László képviselő, a kulturális bizottság tagja ajánlotta figyelmünkbe a fotóművész felvételeit — azonrial az országgyűlés irodájába sietett, majd azzal a hírrel tért vissza, hogy a közeljövőben Hevesben is látható lesz ez a tárlat. Hogy a jövő mennyire foglalkoztatja az embereket — ennek az ülésszaknak a fő témája és a holnapunk tervezése volt —, arról három páholy zsúfoltsága is „árulkodott”. Telt ház volt a diplomaták karzatán, egy tűt sem lehetett volna leejteni az újságírók „főhadiszállásán”, s a megszokottnál népesebb volt a vendégkarzat is. Nem véletlen ez a felfokozott érdeklődés: külpiaci partnereinket az exportterveink foglalkoztatják, az újságírókat azok az elképzelések, hogy miként alakul az életünk, hogyan boldogulunk majd 1983-ban a meghívottakat pedig — mint mondták — a felelősségteljes képviselői munka „intimitásai” vonzották a T. Házba. A sok-sok Heves megyei vendég egyike Birinyi Béla, a verpeléti tanács vb-titkára, jiki két „turistalátogatás” "után, most először pillanthatott be a karzatról a képviselőkkel teli ülésterembe. — Azt hiszem, — mondja — 43 és fél évi tanácsi szolgálat után, s a márciusi nyugdíjba vonulásom előtt nem is kívánhattam volna ennél szebb ajándékot... ★ Vadkerti Miklósné is vendégeit — a nagyúti községi vezetőket: Molnár Sándort, Kőhegyi Bélát, Sasvári Lajost és a füzesabonyi járási hivatalnál dolgozó Szabó Antalt — invitálta a kiállításra, amikor a beszélgetőkhöz lépett a közelben sétáló Kádár János. — Itt is nagyüzem van...? — kérdezte, mire valameny- nyien igennel válaszoltak. — És tetszik-e? — Az Országház is, a kiállítás is — mondták, Vadkerti Miklósné még hozzátette: — Otthon, ami képviselő- csoportunknak is van egy képes összeállítása, a Népújságtól kaptuk, s éppúgy mint ez, a munkánkat mutatja be. Kádár János bólintott, szívott egyet a cigarettájából és így búcsúzott: — További jó munkát... ★ Engedje meg a kedves olvasó, hogy a parlamenti évzáráskor visszaidézzem a legutóbbi, őszi ülésszakot. Ezen szólalt fel Vadkerti Miklósné, aki a körzetében lévő aprófalvak vízellátásának gondjaival, a visontai külfejtés okozta vízhiánnyal, s egyéb vizrendezési kérdésekkel foglalkozott. Akkor nem is gondolta, hogy a felvetésével három minisztert és egy országos hatóság vezetőjét „dolgoztatja” meg. — A hozzászólás után kaptam az értesitést, hogy az ipari, a pénzügy, valamint a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke kapta feladatául a helyzet kiválasztását, s a szükséges intézkedések megtételét. Több Választ is kaptam már a hitel- lehetőségek, az egyszerű műszaki kérdések, valamint a helyi vízművek gondjainak megoldását illetően. Nem mondom, jóleső érzés volt tudni, hogy nem szóltam hiába ... ★ Hagyomány már, hogy az esztendő utolsó ülésszakán mérleget vonunk Novák Pálné dr.-ral, a megyei képviselőcsoport elnökével. Ez az értékelés ezúttal már csak azért sem maradhatott el, mert 1983 küszöbén a képviselői ciklus feléhez is elérkeztünk. — A csoportüléseken arra törekedtünk, hogy a megyei és a választókerületi munka a gyarapodást szolgálja, s úgy szóljunk a megye dolgairól, hogy a tapasztalataink országos teendőire irányítsák a figyelmet. Ebben a ciklusban nyolc képviselőnk kért szót a parlamenti vitában, de megszámlálni sem tudom, hogy hányszor vettünk részt a különböző orázággyűlési bizottságok vitájában, a helyi közéleti eseményeken, a választópolgárokkal együtt folytatott párbeszédeken. A jövő azonban — mint a pénzügyminiszteri expozéban is elhangzott — bennünket is megújulásra késztet. Hadd idézzem ismét Kádár Jánost: — További jó munkát... ! Szilvás István Képviselőlnk egy csoportja _ (Fotó: Perl Márton)
