Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

6.

NÉPÚJSÁG, 1982. december 16., csütörtök

REKORDMÉRLEG AZ ATLÉTÁKNÁL

Kik készülnek Helsinkire és Los Angelesre?

Nagy István mindkét keretben

Évzáró vívóverseny: csapatbajnokság

Alig két héttel a jól sikerült Tokaj Expressz nemzetközi párbajtőr verseny után csütörtöktől ismét a vívók veszik birtokukba a sportcsarnok pástjait. Rendhagyó módon az év végén kerül sor az országos csapatbajnokságra, amely egyben szezonzáró esemény. (Ezt már csak a sportiskolások hagyományos fesztiválja követi, december 28. és 30. között.)

A nyolcas mezőnyökben képviselteti magát a vidék: a férfi tőrben a Szombathelyi Haladás, a női tőrben a Salgótarjáni TC, a párbajtőrben a Székesfehérvári Volán, a kardban pedig Özd és Szolnok vívói veszik föl a küzdelmet a fővárosiakkal.

Fegyvernemenként a 8. helyezettek kiesnek.

Csak röviden...

A Magyar Atlétikai Szövetség elnökségének legutóbbi ülésén mélyrehatóan elemezték az 1982-es esztendő eseményeit, ugyanakkor a sportágat kormányzó testület figyelmet szentelt az 1983-as és az azt követő év feladatainak. Az elnökség tagjai olyan dokumentumokat ismerhettek meg, amelyek átfogó képpel szolgálnak a magyar atlétika jelenlegi helyzetéről, egyben a jövő lehetőségeiről. A sok érdekes és tanulságos összesítés egyike az a rekordmérleg, amely az 1982-ben született, a felnőtt versenyzők által elért országos cs úcs- eredményeket tartalmazza. A búcsúzó esztendőben 25 új rekord született, továbbá két csúcsbeállítás. Ami a legfeltűnőbb:

A 27 kiemelkedő eredmény döntő többsége — szám szerint 17 — az idény első felében született, tehát májusban és júniusban, holott, a szezon jő versenye az athéni Eur&pa-bajnokság volt szeptember 6—12. kö - zött. A több mint kéttucat csúcseredmény közül mindössze egy jutott az esztendő kilencedik hónapjára: egyedül a 200-as Nagy Istvánnak sikerült az EB-n megjavítania a korábbi legjobb eredményt, 20.61 mp-cel.

1982-ben 16 versenyszám képviselői szolgáltak csúcs- javítással, ami örvendetes dolog, hiszen csaknem minden szakág kivette a részét a rekordok gyűjtéséből. A legtöbb jóval a kalapácsvetők (Tamás és Tánczi) szolgáltak, ötször is felülmúlták a korábbi legjobb eredményt, sajnos azonban még így is messze járnak a klasszisokra jellemző 80 inas eredményektől. Derekas

teljesítményt nyújtott a rúdugró Salbert Ferenc, aki először 5,38 m-rel beállította a korábbi csúcsot, aztán kétszer 5,50-et ugrott, végül közvetlenül az EB előtt 5,55- öt. Kár, hogy a dinamikusan fejlődő, példásan készülő versenyző Athénban sérült meg, így nem is derülhetett ki, hogy vajon valóban ott lehetett volna Európa legjobb hat „rudasa” között.

Nemzetközi klasszishoz méltó eredményt ért el a 4X100-as váltó (38.88 mp), a távolugró Szalma (8,20), a hármasugró Bakosi Béla (17,20 m), a maratoni futó Szabó Karolina (2:38:03 óra), a női távolugró Vanyek Zsuzsa (6,79 m), valamint a magasugró Sterk Katalin (1,96 m), Közülük azonban érmet csak Bakosi nyert Athénban, pontszerző helyen pedig rajta kívül csupán Nagy I., Szabó és a váltó végzett.

Ennyit a csúcsokról, azok hátteréről, illetve egyéb jellemzőiről. Ezek után pedig röviden a jövőről: az elnökség elfogadta az 1983-as világbajnokságra, illetve a Los Angeles-i nyári olimpiai játékokra készülő válogatott keret összeállítását.

Amint az várható is volt, a sportág első világbajnoki erőpróbájára, melynek Helsinki ad otthont, a lehető legszűkebb keret — mindössze 8 fős — készülődik, amelynek tagjai a következők: Bakosi Béla (NYVSSC, 1957-es születésű), hármas - ugró, Szalma László (Vasas, 1957), távolugró, Sterk Katalin (Tatabánya, 1961), magasugró, Nagy István (Heves, 1959), 4X100 m, 200 m, Kovács Attila (Szekszárd, 1960), 4X100 m, 200 m, Tatár István (Bp. Honvéd, 1958), 4X 100 m, 100 m, Babály László (DQVIVSC, 1957), 4X100 m, 200 m, Szabó Karolina (Csepel, 1961), maratoni.

A felsoroltak természetesen az olimpiai keret tagjai is, amelyben rajtuk kívül még 29 -en szerepelnek, név szerint a következők: Paragi Ferenc (gerely), Vanyek Zsuzsa (női távol), Palóczi Gyula (hármasugrás), Salbert Ferenc (rúd), Béla Emese (női magas), Űjhelyi Sándor (4X400 m), Vasvári Sándor (4X400 m, 800 m), Bankó Pál (4X400 m), Bakos György (4X400 m, 110 gát), Paróczai András (4X 400 m, 800 m), Takács István (400 m gát, 4X400 m), Forgács Judit (4X400 m, 400 gát), Pál Ilona (4X400 m, 800 m), Szabó Erzsébet (4X 400 m, 800 m), Biacsics Elvira (4X400 m, 800 m), Ladányimé Schavffer Antónia (maratom), Szalai István (800 m, 1500 m), Bereczky József (800 m, 1500 m), Balogh Gyula (3000 m akadály), Markó Gábor (3000 m akadály), Kiss Ferenc (4X100 m, 200 m), Havas Endre (4X 100 m, 100 m), Csiszár Ferenc (diszkosz), Janák Mária (női gerely), Tánczi Tibor (kalapács), Szitás Imre (kalapács), Vida József (kalapács), Sirika Albert (kalapács), Füzesi Sándor (kalapács).

A vándorserleget nyerte

A Thorez- bányaiizem KISZ-szervezete

Az elmúlt hét végén került sor Petőfibónyán a Mátraalji Szénbányák által szervezett KISZ Kupa sportrendezvényeinek értékelésére. A rendezők az éves tömegsport-tevékenység alapján, több sportágban nyújtott teljesítmények — asztalitenisz, sakk, lövészet, labdarúgás, úszás, túrázás — figyelembevételével állapították meg a sorrendet- Az összesített pontseóm alapján az 1982. évi KISZ Kupa ván- dorserleget a Thonez-bónya- üzem KISZ-szervezete nyerte .amit Tajti Zoltán, az MSZ KISZ-bizottságának titkára adott ált.

Az eseményen résztvevő mintegy 250 fiatal — az értékelést követően — Aprily Géza előadóművész műsorát tekintetbe meg, mélyei, a szénbányák „Barátság 82” ifjúsági klubjának diszkó- ösSzieóKlitésa követte.

Korcsog Béla

A Népújság tippjei az 51. hétre

1. Avellino—Roma i x

2. Cagliari—Sampdorla l x

3. Catanzaro—Udlnese x 1

4. Genoa—Pisa x 1

5. Inter.—Juventus l x

6. Lecce—Reggiana i

7. Perugia—Barl 1

8. Bologna—Catania x 1

9. Como—Arezzo l x

10. Foggia—Atalanta l

11. Lazio—Milan x 1

12. Monza—Campobassa 2 x

11. Sambenedet.—Cavese x 1

Pőtmérkfizések:

14. Florentina—Napoli 1 2

15. Torino—AscoU 1

1*. Palermo—Varese 1

A Hatvani KVSC koreai stílusú karate (Take-Wondo) tanfolyamat Indít az érdeklődök részére 1983 januárjában. A szervezők 14 éves kortól várják a lányok, fiúk jelentkezését a városi sporttelepen naponta 9—16 óra között. (Telefonszám: 18-02). A tanfolyami díj 300 forint havonta.

A XXVni. nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódva 1983. Januárjától 1984 nyaráig a KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, az Állami Ifjúsági Bizottság, a Művelődési Minisztérium, az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom keretében meghirdette az „Olimpiai ötpró- ba>’ sportakciót. Az ezzel kapcsolatos megyei operatív lebonyolítási feladatokat ma délelőtt 10 órától beszélik meg a meghívottak Egerben, a KISZ Heves megyei Bizottsága tanácskozó termében.

•

A röplabda NB II. őszi Idényének végeredménye. Közép- csoport, férfiak:

1. 22. Volán 11 10 1 31- 6 21

2. MAFC 11 10 1 32-10 21

3. H. Nógrádi SE 11 9 2 29- 9 20

4. KKFSE 11 6 5 23-19 17

5. Ganz-M. 11 6 5 23-20 17

6. Esztergom H 6 5 21-23 17

7. FÉG SK 11 5 6 16-21 16

8. Gödöllői SE 11 5 6 18-24 16

9. Romhány 11 4 7 21-24 15

10. Gyöngyösi SE 11 2 9 14-30 13

11. B. Hajózás 11 2.3 9-30 13

12. Dunaújváros 11 1 10 9-36 12

•

Nem volt hosszú életű a nyugatnémet Smuda által felállított világrekord a nők 5000 m-es gyorskorcsolya számában. Két nappal később, kedden az NDK bajnokságán az olimpiai bajnok, Karin' Enke 7:49,49 percre Javította nyugatnémet „kolléganője” 7:56,00 perces eredményét.

•

Nem található egri játékos a labdarúgó NB II. góllövőlistájának élmezőnyében, amely a következőképpen fest az őszi idény után: 15 gólos: Deák (SZEOL AK), Kotul (22. Volán). 12 gólos: Magos (Volán SC), 11 gólos: Petrovlcs (Kazincbarcika), 10 gólos: Stark (Hódmezővásárhely), 9 gólos: Kovács III. (Salgótarján), Nyúl (Volán SC), Ravasz (Kecskemét), Szelbert (Volán SC). 8 gólos: Horváth Z. (Keszthely), Gruborovlcs (SZEOL AK).

•

Pénteken tartja évzáró klubközgyűlését a gyöngyösi MHSZ Kitérőgyári Vasutas Lövészklub. A sikeres, eredményekben gazdag esztendő értékelésére. Jutalmazásokra 17 órától kerül sor a kitérőgyár éttermében.

•

A televízió december 21-1 Sport- múzeum című műsora az úszósport múltjának bemutatására szenteli a 25 perces adásidőt. A műsorvezető: dr. Hargitay András világ- és Európa-bajnok versenyző.

A hivatásos teniszezők szövetsége, az ATP számítógépes ranglistáján a csehszlovák Lendl a második helyre lépett előre, de még jókora különbség választja el az éUovdá-amerikai McEnroe- tóí. A legjobb tíz teniszező sorrendje: 1. McEnroe 73,14, 2. Lendl 60,24, 3. Connors (amerikai) 58,87 , 4. Vilas (argentin)

45,22, 5. Gerualltls (amerikai)

35,70, 8. Clerc (argentin) 32,57 , 7. Fibak (lengyel) 29,85, 8. Wilan- der (svéd) 28,18, 9. G. Mayer (amerikai) 26,49, 10. Curren (délafrikai) 26,37 pont.

Mi van a számok mögött?

Mit teszünk a kirakatba?

A valóság sajnos kicsit más. A számok, amelyek majd igyekszenek bizonyítani a sportesemények szaporodását és az indulók emelkedő létszámát, alighanem torzítanak. Pedig ezek „csillognak a kirakatban”, s közben kiderül, hogy bent „pang az üzlet”. Valamit ugyan mondanak a „bolt” egészéről, de korántsem a leglényegesebbet ragadják meg. Nem a rendszerességet, a folyamatosságot tükrözik, hanem az egyedit, az ünnepit, az akciót!

Vagyis baj van a hétköznapokkal. Mi úgy próbálunk „ünnepelni”, hogy a mindennapok munkája elmarad. Pedig a sportnak csak akkor van kedvező élettani hatása, ha elér bizonyos terhelési szintet. Ez az optimális szint viszont megközelíthetetlen fokozódó, folyamatos edzések nélkül. És nálunk többnyire éppen ez a szakasz marad el: sportnapokat ‘szervezünk olyanoknak, akik előzőleg nem szoktatták hozzá szervezetüket a komolyabb igénybevételhez.

Csupán illúzió

Ráadásul ezek az akciók a hivatalos, hivatásos sportvezetők idejét és energiáját is szétforgácsolják, s felemésztik a tömegsportra fordítható pénz jelentős részét.

Természetesen erről a vezető nem sokat tehet, hiszen tőle ezt követelik, az ő munkáját ennek alapján értékelik.

Nagyjából ugyanez vonatkozik a sportklubokra is. Többnyire nyűgnek érzik á tömegsport szervezését, illetve jóindulatuk kimerül néhány sportnap rendezésében. És itt nem is elsősorban azokról az egyesületekről van szó, amelyek az élversenyzők nevelésére és sportoltatására hivatottak, hanem a kiscsapatokról, amelyeknek az OTSH állásfoglalása szerint a tömegsport szélesítése lenne egyik legfőbb feladatuk. Ezek a szakosztályok is sokkal inkább az eredményeket, a pontokat hajhásszák, mintsem hogy bővítenék a kedvtelésből sportolók körét. S ahol nincs eredmény, ott egyszerűen elfogynak az emberek. Nemcsak a sportolók, a vezetők is ... Tulajdonképpen mindez érthető, hiszen a munka értékelése és támogatása még a legalacsonyabb szinten is pontok, centiméterek, másodpercek alapján történik.

Az eredménytelenség láttán pedig könnyebb egy sportágat törölni, egy szakosztályt megszüntetni, mint alapszinten működtetni. De milyen iszonyúan nehéz feltámasztani! A szakosztályok leépítésekor kész az indok: kell a pénz a tömegsportra! Természetesen sportágak születnek, s minden bizonynyal halnak is meg. Ezért elvileg nem is baj, ha valamely sportág helyét másik veszi át. Csak az a baj, ha nem marad helyette semmi. Csupán az illúzió: majd „tömegsportot csinálunk” a pénzből.

Nevelők és neveletlenek

Végül is kit terhel a felelősség testi nevelésünk hiányosságaiért, testi neveletlenségünkért? Röviden any- nyit felelhetünk: mindannyiunkat. A nevelés — s ezen belül a testi is! — társadalmi feladat. Kezdődik a családdal, folytatódik az iskolával, majd a munkahellyel. Természetesen a tömegszervezeteknek és intézményeknek is megvan, vagy még inkább meg lenne a maguk feladata.

A szocializáció folyamata, az egyén bevezetése a társadalomba többnyire családi körben kezdődik. Így a testi nevelés első impulzusai a családból érkeznek, vagy kellene, hogy érkezzenek. Éppen ezért a szülő ha nem is serkenti, de legalább nem tiltja gyermeke sportolását, már többet tett a semminél. Sajnos, ennél sokkal gyakoribb, hogy a tanulmányi átlagot misztifikáló papa vagy mama háborog a mozgás, a játék miatt, s állandó intelmeivel eléri, hogy gyermeke „botfülű” lesz a testkultúra iránt.

A következő állomás, az iskola is változó, mint a szülői ház. Tantestülete válogatja, milyen a testi nevelés rangja. Hiába minden állás- foglalás, határozat, rendelet, ••a testnevelés egyenjogúsításáért még mindig dúl a csata. Természetesen mint mindenütt, itt is akadnak jó példák, megszállott pedagógusok, széles látókörű igazgatók. Csakhogy nem ez az általános. És erről a gyerekek, valamint a katonai sorozó- bizottságok mesélhetnének...

A munkahelyek feladata elsősorban a termelés. Minden ami ezen kívül esik, az csak később következik. És ez így is van rendjén. Ám, hogy a művelődés és a sport csak valahol a sor végén kullog, csak nyűg a vállalatok többségének nyakán, az már egyáltalán nem törvény- szerű. Már csak azért sem, mert a rendszeres mozgás, a sport valahol termelési tényező is lehet. Gondoljunk csak a táppénzes napok számára! No meg arra, hogy ha így folytatjuk, a homo sapiensből előbb-utóbb „homo paciens” lesz! Pedig nem mellékes, hogy a testileg- lelkileg edzett, egészséges ember a munkában is többre lehet képes!

Az ötnapos munkahét bevezetésével szabad időnk nőtt. Ennek ellenére — sokak szerint —, a sportra fordított idő nem hogy szaporodott, hanem csökkent. A jelenség elsősorban életmódunkkal magyarázható. Azzal a ténnyel, hogy kizsákmányolva testünket —, okkal vagy oktalanul — különmunkával terheljük magunkat, s nem gondolunk a regenerálódásra. Így fordulhat elő az a paradoxon, hogy rohanó korunkban éppen a mozgáshiány életünk egyik jellemzője!

■■ I I ■■

Közös gond, közös megoldás

Végül is ki segíthet rajtunk, embereken? Elsősorban mi, önmagunk. Mégpedig úgy, hogy változtatunk szemléletünkön, megrögzött rossz szokásainkon. Élünk lehetőségeinkkel, és magunk sem szégyellünk kezdeményezni. Természetesen úgy, hogy közben a hivatalos akciók nevelő, serkentő hatásáról ezentúl sem mondunk le. Hiszen ezek között is akadt jó néhány életrevaló kísérlet, hogy csak az „Aranyjelvényesek az olimpiára” mozgalmat említsük. Nagy volt a követelménye, rendszeres felkészülést igényelt, s ehhez mérten szép volt a tétje: utazás az olimpiára.

Természetesen, ez nem jelenti, hogy most már mindenki utazzon valahová, aki — a saját érdekében is — hajlandó sportolni. Viszont mégsem mondhatunk le a mozgósításról, a szervezésről, s nem jelenthetjük ki a japánok nyomán, hogy „A tested tied, magadnak ápolod!” Mert a sport, a testedzés — mint írtuk —, közügy! Éppen ezért még több áldozatot követel, még több embert vár. De miként?

A jelenleg sportra államilag fordítható pénz aligha növelhető. Mégis — főleg rejtett tartalékaink feltárásával —, lényegesen előrébb vihető a testi nevelés ügye. Például a művelődési házak, hétvégeken az iskolai tornatermek zártak a sportolni vágyók előtt. Vagy vannak mellőzött, régi sportolók, nyugdíjas testnevelők, akik vállalhatnak és vállalnának feladatot a tömegsportban. Csak meg kellene keresni őket! Szóval van lehetőség és teendő is bőven. A feladat nagy, ám apró lépésekkel egyre inkább megoldható. Szívós munkával rendszeressé, folyamatossá tehető a tömegek sportja.

S ez nagyobb eredmény lenne minden jelentésnél, látványos statisztikai adatnál! j

Kiss László

i szagos sportnapokat. A foci-vébé idején — , régi tapasztalat — megnő az érdeklődés a . sport iránt. Az OSN pedig „hivatalból- preferált” rendezvénysorozat, úgyhogy el- . képzelhető, hogy minden eddiginél gazda- i gabb évet hagy maga mögött az a mozga- i lom, amelyet — jobb szó híján — tömeg- t sport néven emlegetünk. Ha ehhez még [ azt is hozzátesszük, hogy idén általánossá

■ vált hazánkban az ötnapos munkahét, ak- kor még inkább azt gondolhatjuk, hogy

■ térben és időben helyére került a tömegek testnevelése, sportja.

Év végi zárszámadás előtt vagyunk. S mint ilyenkor az általában lenni szokott, statisztikai adatok, számok jelennek meg. Számok, amelyek könyörtelenül megpróbálnak valamit mondani a valóságról. Minden bizonnyal az Idei esztendőben sem marad el a számorgia, s különösen nem a sport terén. Már csak azért sem, mert „különleges” sportévet hagyunk magunk mögött. Mint jó néhány évtizede az olim- piász félidejében mindig, idén Is megrendezték a labdarúgó-világbajnokságot, és — hogy hazai példát is említsünk — az or-