Népújság, 1982. december (33. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. december 16., csütörtök AZ ÉVVÁLTÁS KÜSZÖBÉN: Kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság Mint azt már lapunk első oldalán közöltük, kibővített ülésen vitatta meg a Heves megyei pártbizottság azt a jelentést, amely gazdasági életünk országos és megyei helyzetéről szólt, valamint azt, amely az állami oktatás megyei eredményeiről és a jövő tennivalóiról adott szá­mot, egyben alkalmat a széles körű vitára is. A gazdaság eredményei, gondjai, A gazdasági életről szóló beszámoló, a szóbeli kiegé­szítés és a felszólalók — Pintér László, az egri Fi- nomszerelvénygyár pártbi­zottságának titkára, Kónya Lajos, a gyöngyösi városi pártbizottság első titkára, Malinóczki István, a káli termelőszövetkezet elnöke, Földi Ferenc, a hatvani cu­korgyár pártbizottságának titkára, Bódi Béla, a Gaga­rin Hőerőmű vezérigazgató­ja, Bágyi Imre, a megyei tanács elnökhelyettese, Kó- rózs Miklós, a bélapátfalvi cementgyár pártbizottságának titkára. Fodor Sándor, a ga­bonái orgalmi vállalat igaz­gatója, — egyöntetűen fogal­mazták meg, hogy 1982-ben a külső körülmények tovább növelték a népgazdaság és benne Heves megye teljesí­tőképességével szembeni kö­vetelményeket. Emiatt még \ az előrelátotthoz képest is nagyobb erőfeszítésre volt szükség. A gazdaságpolitiká­nak és a, gazdaságirányítás­nak figyelemreméltó ered­ménye, hogy az elmúlt év végére sikerült a legfonto­sabb gazdaságpolitikai célo­kat teljesíteni. A pártbizott­ság ülésének felszólalói rész­letesen elemezték, hogyan alakult Heves megyében az ipar termelésének a helyze­te, külön is vizsgálva a ne­hézipar, a gépipar, a köny- nyűipar, az építő- és építő­anyag-ipar területén tapasz­talható előrelépést, de az esetenkénti visszaesés okát is a termelés ütemét illetően. Bi A mezőgazdaság termelése Heves megyében az előirány­zatnak megfelelően mintegy öt százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben, s ez kü­lönösen akkor figyelemre méltó — hangoztatta a be­számoló és a felszólalók többsége is —, ha nem fe­ledjük, hogy igen aszályos volt az elmúlt év. S ez nem­csak a kalászosok termés- eredményét mérsékelte, de károsította többek közt a ku­koricát és a zöldségtermesz­tést is. Az országos átlagnál magasabb mezőgazdasági ter­melési növekedés a terme­lés számos ágazatában ta­pasztalható mennyiségi fel­futás mellett a javuló költség gazdálkodás eredménye. A vitában megfogalmazó­dott, hogy Heves megyében is a párt-, állami és társa­dalmi szervek munkájában központi feladattá vált az elmúlt esztendőben a nép­gazdaság egyensúlyi helyze­te javításának elősegítése. A párt- és állami szervek kez­deményezésére Heves megye vállalatai és szövetkezetei mintegy ötmillió dollár több­letexportra és ugyanilyen nagyságú import megtakarí­tására tettek felajánlást. S ezt a felajánlást annak elle­nére is 90 százalékot megha­ladó szinten tudják teljesí­teni, hogy az előreláthatónál nagyobb arányban romlottak a piaci körülmények, a nem­zetközi értékesítés lehetősé­gei. Szó esett a beszámolóban, a szóbeli kiegészítésben és a vitában is az életszínvonallal i összefüggő gondokról, prob­lémákról is. Ügy fogalmazott a testület, hogy a lakosság feladatai bér- és bér jellegű bevétele 1982-ben is, bár kisebb arányban, tovább emelke­dett, de ez sajnos nem volt összhangban a teljesítmé­nyek alakulásával. Ugyanak­kor megelégedetten állapítot­ták meg a pártbizottság tag­jai, hogy a lakosság áruellá­tása összességében kiegyen­súlyozott volt az év eddig eltelt részében és ez össze­hasonlítható árakon két-há- rom százalékkal haladja meg a megelőző esztendőt. Megfogalmazódott az is a testület tanácskozásán, vá­zolva mindazokat az intéz­kedéseket, amelyek az eltelő esztendőben a népgazdaság egyensúlyi helyzetének meg­javítását, a jövő stabilitását kívánták biztosítani, hogy helyes volt-e ennyi erőfeszí­tést tenni párt- és kormány­zati szinten, a megyei erők koncentrálása területén? A válasz egyértelműen az „igen” volt. Mert mint hangsúlyoz­ta a pártbizottság beszámo­lója: az erőfeszítéseink dön­tően olyan tényezőkre épül­tek, mint pártunk 25 éve folytatott politikája, s ennek eredményeként a Magyaror­szágon megvalósuló szocializ­musról idehaza és külföldön kialakult kedvező kép. E politika szellemében emelkedett a megye párt-, állami, társadalmi és gazda­sági szerveinek gazdaságirá­nyító munkájának színvona­la. A pártszervek és szerve­zetek aktív politikai munká­jának jelentős szerepe volt abban, hogy az erőfeszítések mellett és azokon belül a gazdálkodó egységek döntő többségében reális tervek születtek. A pártmunka konkrétsága folyamatosabbá vált s az agitációs. valamint a propagandamunka, a gaz­dasági helyzet, illetve a ten­nivalók jobb megértésére irá­nyult. A megyei pártbizottság a továbbiakban tételesen is megvizsgálta a megye gaz­dasági élete minden szférá­jának tevékenységét, érté­kelte az ott elért eredménye­ket, ejtett szót a gondokról, a gazdasági és a pártmunká­ban egyaránt. Mindezek alapján vált csak lehetővé — fogalmazódott meg a testü­let ülésén —, hogy reálisan mérve ,fel a következő év tennivalóit, készüljenek fel a párt-, az állami, a gazdasági szervezetek, Heves megye kommunistái is az 1983-as év ideinél aligha kisebb gond­jainak megoldására, a ten­nivalók megszervezésére. Hangsúlyt kapott az ülésen, hogy az 1978-ban kialakított és a XII. kongresszus által megerősített gazdaságpolitikai irányvonal a vezérfonala to­vábbra is a munkának. Ám e munka sikeréhez, a bár­mily szerény eredmények el­éréséhez is nagy erőfeszíté­sekre van szükség. A jövő évi terv végrehajtásának, a népgazdaság stabilitásának, ezen belül Heves megye, s az itt élők életének alakulá­sa alapvetően az ipar és a mezőgazdaság termelésétől, az export alakulásától függ, — fogalmazódott ez meg ka- tegórikusan a pártbizottság ülésén. Természetesen nem álta­lánosságokban szabták meg a tennivalókat, hanem a be­számoló, a vita folyamán konkrét számok, konkrét té­nyek kaptak hangsúlyt a tennivalók sorában. E konk­rét tényeket általánosabb elvi indoklás summázta, amely­ben külön is szerepet kapott az a gondolat, hogy a megye ipara, rugalmasabban iga­zodjon a piac változásaihoz. Szó esett arról is e téma ke­retein belül, hogy képezze a következő időszak alapvető feladatát a megye energetikai lehetőségeinek jobb kihasználása, s ennek érdekében minden olyan fej­lesztési, korszerűsítési elgon­dolás megvalósítását támo­gatni kell, amely biztosítja a helyi erőforrások fokozottabb igénybevételét a népgazda­ság energiaszükségletének ki­elégítésében. Hangsúlyozta a testület, hogy a megye gaz­dálkodó egységei és intéz­ményei kísérjék folyamato­san figyelemmel az .energia- gazdálkodás helyzetét. Töre­kedjenek, a helyi adottsá­goknak megfelelően, az ener­giafogyasztás ésszerű csök­kentésére, ha kell, a fogyasz­tási struktúra gazdaságos változtatására, s nem utolsó­sorban a takarékos energia­felhasználást biztosító szem­lélet kialakítására. Az ipar mellett a mező­gazdaságban is körvonalaz­ták a felszólalók, s természe­tesen a beszámoló is, azokat a tennivalókat, amelyek az idei év alapján elvárhatóak egy nagy termelési ágazat jövő évi eredményeit ille­tően. A realitásokból indul ki az a követelmény, hogy a megye mezőgazdasági ter­melékenységének növelése 1983-ban, ha. kismértékben is, de haladja meg az orszá­gos előirányzatot, elsősorban a még indokolatlanul ala­csony termésátlagok javítá­sával. Javuljon tovább a költséggazdálkodás, az eszkö­zök kihasználtsága, mérsék­lődjön és legyen racionáli­sabb az anyag- és energia­felhasználás. Külön is alá­húzta a vita is, a beszámoló Tízesztendős a Központi Bizottság határozata és a végrehajtást célzó megyei pártbizottsági állásfoglalás az állami oktatásfejlesztést illetően, s ma már bízvást megállapítható, hogy mind­kettő kedvezően befolyásolta megyénk közoktatásának fej­lődését. A pártszervek és-szervezetek a korábbinál rendszeresebben foglalkoztak a közoktatás fejlesztésének feladataival, erősödött a tár­sadalmi összefogás, az okta­táspolitikai tennivalók meg­valósításában. A működési feltételek javításán túl, a nevelési feladatok megoldá­sában is részt vállaltak a társadalmi szervezetek, vál­lalatok, üzemek, szövetkeze­tek, munkahelyi kollektívák. Az elmúlt évtized legje­lentősebb eredménye a köz­oktatás egészét jellemző is­kolázás kiterjesztése volt, ami minőségi javulást idézett elő a lakosság általános és szakmai műveltségében, — állapította meg az e kérdés­ről a testület elé beterjesz­tett jelentés. Nemcsak a je­lentés, de a vitában felszó­lalók is — Jenei Artúrné, a Heves megyei Pályaválasztá­si Tanácsadó vezetője, Kár­is, milyen fontos, hogy foly­tatódjon a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan differenciáltságának az idén elindult mérséklődése, és az alacsony jövedelmű termelő- szövetkezetek felzárkózása a jól gazdálkodókéhoz. A megyei pártbizottság ülése külön is megszabta a pártszervek és pártszerveze­tek gazdaságpolitikai tevé­kenységének főbb tennivalóit, irányvonalát. Hangsúlyozta, hogy e szervek és szerveze­tek segítsék a politika esz­közeivel már az éves tervek készítését is, és érvényesít­sék azokban az ésszerű taka­rékosság megvalósulását a termelés minden szintjén és területén. Külön is kiemelte a beszámoló, hogy milyen komoly feladat hárul tovább­ra is a pártszervekre a nép­gazdaság helyzetének és az ebből adódó feladatok őszinte megismertetésében és meg­értetésében. Az a feladata minden pártszervezetnek, hogy tudatosítsa: az előre­haladás alapja nem lehet más, mint a jobb munkaszer­vezés, a fegyelmezettebb munka, ennek alapján a gaz­dálkodás hatékonyságának javítása, az export bővítése, az import mérséklése. Meg­fogalmazást nyert a vitában is a társadalmi szerveknek, s mindazoknak az intézmé­nyeknek, s az ott dolgozó kommunistáknak a felelős­sége a közös célokra való mozgósításban, az erőforrá­sok föltárásában. páti Lajos alezredes, kollé­giumi igazgató, dr. Nagy An- dorné, az egri Gárdonyi Gé­za Gimnázium igazgatója, Szűr-Szabó Gusztáv, a hat­vani Lenin Termelőszövet­kezet elnöke, Kővári Tibor, a Központi Bizottság alosz­tályvezetője, Révészné Bőgős Zsuzsanna megyei úttörő­titkár, Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára —, gazdag tényanyag alapján mérték fel az állami oktatás kétségtelen sikereit, gondjait és a jövő feladatait. Alaphangként fogalmazó­dott meg, hogy az iskolának az egész ember nevelése, formálása a feladata, ám ezen belül, erre építve fontos tennivalója a gazdaság, a tár­sadalom, jelenlegi és távlati igényeinek szolgálata is. A felszólalók külön-külön, de együtt is megelégedetten szóltak, számadatokkal is il­lusztráltan arról, a fejlődés­ről, amely a megye óvoda­hálózatában, az általános is­kolákban, a középfokú okta­tásban, sőt a felnőttoktatás­ban is végbement az elmúlt esztendők alatt. Az óvodába járó gyermekek aránya, nem utolsósorban a társadalmi erőik összefogása nyomán is, 54 százalékról kereken 85 százalékra emelkedett és ez meghaladja az országos át­lagot. A 146 általános isko­lában ma hétezerrel több, — kereken negyvenezer — gyermek tanul, mint tíz esz­tendővel ezelőtt. A tanköte­lezettségi törvény végrehaj­tása eredményesen folyik, a tankötelesek 88,5 százaléka 16 éves koráig sikeresen be­fejezi az általános iskolát, ez az arány tíz évvel ezelőtt hét százalékkal volt alacso­nyabb. Az is örvendetes tény, hogy az általános iskolákban tudatosan és tervszerűen hajtják végre a fizikai dol­gozók gyermekei nevelésé­vel, oktatásával összefüggő feladatokat. A beszámolóban, a szóbeli kiegészítésben, de a felszólalásokban is egyértel­műen fogalmazódott meg, hogy az elért eredmények továbbvitelének alapja a Központi Bizottság idevaló állásfoglalásának lényege: a közoktatás tartalmának ja­vítása. Ennek fő eszköze, hogy az oktatási intézmé­nyekben végig kell vinni a már megkezdett korszerűsítési folyamatot. A folyamatos korszerűsítés­ről van szó! Ám ez nem ér­telmezhető sem valamiféle lassító műveletnek, de nem szolgálhat reformellenes, konzervatív németek megőr­zésére sem. Megállapította a testület a tények, a tapasz­talatok alapján, hogy a kor­szerűsítés kedvező körülmé­nyeket teremt a sokoldalú személyiség kialakítására, olyanéra, akiben a termé­szettudományi és a társada­lomtudományi ismeretek egy­séges műveltséggé ötvöződ­nek. Nem lenne azonban helyes elhallgatni azokat a gondo­kat sem, amelyek az állami oktatás továbbfejlesztését ne­hezítik, — szövegezték meg az ülésen. És nem elsősorban a tárgyi feltételekről van szó, bár e téren is szükség van még jelentős előrelépésekre. Gondot okoz megyénkben is, hogy a pedagógus hivatás veszített társadalmi presztí­zséből. A pedagógusok közér­zetét kedvezőtlenül befolyá­solja az iskolát és a „tanítót” egyoldalúan elmarasztaló, helyenként felerősödött köz­hangulat, melyet időnként a tömegkommunikáció is táp­lál. Tény, hogy a pedagógus pálya tekintélyének csorbítá­sához a munkájukat rosszul végző, elavult módszereket alkalmazó, a pályára alkalmatlan pedagógusok is hozzájárulnak, ám egészében véve Heves megyében is az önfeláldozás, a rátermettség, a hivatás iránti elkötelezett­ség jellemzi az új dokumen­tumok szellemében dolgozni akaró pedagógusok munká­ját. Különösen érvényes ez azokra a kommunista peda­gógusokra, és a pedagógus pártalapszervezetekre, akik, illetve amelyek élenjárnak az oktatáspolitikai célkitűzések megvalósításában, a tantes­tületek eszmei, politikai, cse­lekvési egységének fejleszté­sében. A vitában is elhangzott, a beszámolóban is megfogal­mazódott a következő évek feladatai a korszerűsítési fo­lyamat végrehajtását érin­tően is, hogy az elkövetkező években is a munka középpontjában az általános iskola áll. Ugyanakkor meg kell kezde­ni a középfokú oktatás in­tenzív fejlesztését. Ki kell dolgozni egyrészt a megye munkaerő-szükségleteihez jobban alkalmazkodó képzési struktúrát, másrészt a nö­vekvő tanulólétszám közép­fokú képzésével összefüggő konkrét teendőket. Széles terepet kapott a vitában az ifjúság pályaválasztási orientálása, a fakultáció sze­repe és helye a középisko­lai oktatásban, az iskola és az élet, a gazdaság és az ok­tatás kapcsolatrendszere, s nem utolsósorban az olyan gondolatkör, mint a pedagó­gus feladata és szerepe az iskola, az oktatás, a pedagó­gus presztízsének továbberő- sítésében. Határozott hang­súlyt kapott az is, hogy az oktatás fórumainak fejlesz­tése, az oktatáspolitika kö­vetkezetes megvalósítása, széles körű társadalmi össze­fogást igényel. El kell érni — hangsúlyoz­ta a megyei pártbizottság ülése és fogalmazódott meg a határozatban —, hogy tár­sadalmi méretekben az isko­la munkáját támogató közszellem alakuljon ki, hogy mindenki elvégezze azt, ami az ifjúság nevelésével kapcsolatban reá hárul. S ez mindenekelőtt a pártszervek és pártszerveze­tek elsőrendű feladata. Itt azonban — mutatott rá a vi­ta, a szóbeli kiegészítés is — nemcsak a pedagógus párt- szervezetekről, pártcsopor­tokról, testületekről van szó, hanem az élet minden szfé­rájában a gazdaság, a társa­dalom minden intézményé­ben dolgozó pártszervek fel­adata, hogy politikai esz­közeivel elősegítse a színvo­nalas oktató-nevelő munkát a nyugodt, . kiegyensúlyozott légkört a ma ifjúsága, a hol­nap felnőtt társadalma neve­léséhez. Az állami oktatás fejlesztése és feladatai Ülésezik a megyei pártbizottság (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
Thumbnails
Contents