Népújság, 1982. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-11 / 265. szám
4. * NÉPÚJSÁG, 1982. november 11., csütörtök Növénytermesztő gépészek lesznek Elkészült az oktatási intézmény. Az egykori neobarokk műemlék Keglevlch-kastély tatarozásához, mintegy 20 millió forintot biztosított a MÉM Merre tovább, fiúk, lányok? Pályaválasztás — gondokkal A MÉM pétervásári mező- gazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézete csaknem húsz éve oktatja a leendő fiatal szakembereket. Az itt végzett Harmati János szakoktató vezeti a műhelyfoglalkozásokat hallgatók az alapműveltség mellett magas szintű szakmai képzésben részesülnek. Az intézmény fennállása alatt mintegy 1600-an szereztek itt szakmunkás-bizonyítványt. Az egykori lovagterem most a művelődés céljait szolgálja Az idősebbek — fiatalkorukra emlékezve — tudják, hogy hajdanán mekkora gondot jelentett a pályaválasztás. Az egykori ifjak úgyszólván semmiféle segítséget nem kaptak, elmaradt a tájékozódást szolgáló infor- ’ mádók özöne, nem számíthattak nevelőik ötleteire, javaslataira. Mindez szerencsére a múlté. Adatok sora igazolja, hogy az elmúlt években milyen lendületesen fejlődött az ilyen irányú felvilágosító munka. Ennek ellenére az elhatározás ma sem könnyű, jelenleg is akadnak bizonytalankodók, napjainkban sem mindig egyezik az egyéni érdek a társadalmi igényekkel, s az is igaz, hogy sokan nem eléggé tárgyilagosan mérlegelik adottságaikat, képességeiket. Épp ezért érdemes néhány olyan mozzanatot említeni, amelyek hozzájárulhatnak ' a tisztánlátáshoz. Csökkenő érdeklődés A Heves megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet szakemberei minden esztendőben elkészítik azt a szándékfelmérést, amely tulajdonképpen a személyi elképzelések pontos összegzése. Kell ez, mivel jelzi az érdeklődést, utal arra. hogy hol mutatkoznak bántó aránytalanságok. Tény az, hogy a fiatalok nem ostromolják a gimnáziumokat. Ennek számos oka van, ám az alapvető az, hogy nem ismerik az iskolatípus feladatkörét, az általa kínált lehetőségeket. Legalább ennyire tanácstalanok az apák és az anyák is. Emiatt hangsúlyozzuk: ide azok jelentkezzenek, akik az ország valamelyik főiskoláján, vagy egyetemén szeretnék tanulmányaikat folytatni, akik nemcsak igyekvőek, szorgalmasak, hanem tehetségesek is. Ok nem csalódnak, hiszen felvértezhetik magukat olyan tudással, amely belépőt biztosíthat számukra valamelyik felső- oktatási intézménybe. A szomszédasszony csengetett. Az arca egészen fel volt dúlva, szinte lángolt. Már amennyire a folyosói gyönge lámpafényben, így estefelé, látni lehetett. A szemei megnagyobbodtak, és a szája félig nyitva volt, hogy rögtön mondhassa a mondókáját, amint feltárom az ajtót. Mondta is. — Most már szólnom kell — kezdte köszönés helyett, — a mert a gyerekei a falhoz dobálják a labdát, és folyton puff! puff! csak ezt hallom a konyhában. Hiába szólok nekik, újra csinálják. Most már... ugye... — Nahát! — mondom, — Ha valaki nem büszkélkedhet ilyen erényekkel, akkor jobb, ha lemond a bejutásról. Annál is inkább, mert ezzel mentesíti magát a későbbi gyötrelmektől, a folytonos kudarcoktól, az ezek nyomán formálódó kisebbrendűségi érzéstől, amely aztán végigkíséri sorsának alakulását. Jó néhányan akadnak, akik — meglehetősen önkényesen — leértékelik a vidéki iskolákat. Jókorát tévednek, ugyanis itt is kitűnően felkészült tanárok tevékenykednek, ráadásul a tárgyi feltételek se rosszak. Talán a létszám kisebb, ez viszont nem hátrány, hanem előny, hiszen méginkább módot ad a differenciált törődésre. Irány: a szakközépiskola A statisztikai mutatók szerint seregnyi ifjú számára egyre megnyerőbb a szakközépiskola, különösképp az a fajta, amely szakmunkás - bizonyítványt is ad. Ez sok szempontból érthető, bár a magasabb általános műveltséget az ifjú szakmunkások levelező, vagy esti tagozaton is megszerezhetik, méghozzá úgy, hogy közben dolgoznak, azaz pénzt is keresnek. Helytelen viszont az a nézet, amely szerint műszaki diplomát csak az szerezhet, aki itt tanul. Valaha talán így volt, de polgárjogot nyert a fakultáció, s a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ennek révén a gimnázium is ad annyit, amennyi elég a sikerhez, természetesen csak akkor, ha a dL ákokból nem hiányzik a cse1 lekvésvágy és az áldozat- készség. A divatszakmák bűvöletében Szakmunkásképző intézeteink — ezt bízvást állíthatmert jó szomszéd akarok lenni, s mégiscsak bölcsebb békében élni egy tízszintes házban ötszázadmagammal, mint folyvást perlekedni. — Ne tessék haragudni! Majd én beszélek velük. — S már megyek is le az utcára dühösen, felajzva. Büdös kölykök! Hát nem megmondtam, hogy ne dobják a falhoz a labdát! Hogy ne zavarják a lakókat! Nem értenek a szóból. De a lépcsőfordulóban már lassítok, érzem, nyugodtabb ritmust ver a szív, és a tüdőnek sincs szüksége annyi levegőre. Dühöm emyed. juk — kitűnően felszereltek, ezekben mindenütt megteremtették azokat az adottságokat, amelyek nélkülözhetetlenek az eredményes nevelő-oktató tevékenység sikeréhez. Erről bárki meggyőződhet, ha rászánja magát a személyes tájékozódásra. Emellett az egyes szövetkezetek, illetve vállalatok is igen sokat tesznek a mind színvonalasabb gyakorlati tanítás érdekében. Ügy véljük, ez elég garancia arra, hogy az ide bekerülők magas szintű felkészítésben részesüljenek. Sajnos a fiúk érdeklődése mérséklődött, vigasztaló viszont az, hogy — korábban erre nem volt példa — fokozódott a lányok vonzódása a különböző pályák iránt. Ez megnyugtató, s jó lenne, ha a folyamat a következő esztendőkben méginkább erősödne. A divatszakmák ma is hódítanak. Annak ellenére, hogy az ezekért viaskodók- nak rá kell jönniük: első mégiscsak a megye iparának és mezőgazdaságának munkaerőszükséglete, azaz, az egészséges utánpótlás biztosítása. A pedagógusok sokat tettek az egyes mesterségek megszerettetéséért, de hát olykor még nagyobb a barátok, az idősebbek hatása, mint a nevelői érvelésé. Illene tudomásul venni : vas- és fémszerkezet-lakatosokra, Diesel-mozdonyvezetőkre, felsőrészkészítőkre, erősáramú berendezésszerelőkre épp úgy szükség van, mint szobafestőkre, vagy az autók „orvosaira”. Ráadásul a mellőzött foglalkozások is ezernyi szépséget tartogatnak azok számára, akikkel felfedeztetik ezeket az értékeket. A végső döntés még viszonylag messzi van. Bizonyára mindenkinél hosszas töprengés előzi meg ezt. Ehhez kívántunk ötleteket adni — egyébként ezért munkálkodnak a pályaválasztási hetek során országszerte a tanárok és a pszichológusok — remélve, hogy megkönnyitjük a mérlegelést számos bizonytalankodó tizenéves számára. Az emlékezet előhív egy régi képet. A kisfiú egy vidéki ház falánál labdát dobál, s az pattog a vakolaton. Mert jó játék volt kettesben a fallal: labdádat dobod a merev anyaghoz, s lesed, hogy az hova pattintja vissza. De itt? Egy lakótelepen? Itt mégse járja! Meg kell érteniük a gyerekeknek, hogy ezek a falak nem ilyesmire valók. Itt nincsen udvar, a✓ játszótér is messzebb — mást és másképp kell játszani. Megszokhatták volna már, hiszen négykézlábas koruktól kezdve mást sem hallanak a lakásban, mint hogy • halkabban, csendesebben létezzenek, ne trappol- janak, ne kiáltsanak, adattunk, felettünk, mellettünk emberek élnek. És most tessék! Falhoz dobálják a labdát! Ismét sietek. Ezt egyszer és mindenkorra meg kell beszélni velük. Majd dühös leszek, és tele haraggal, hogy lássák, milyen rosszat művelek megint. Felelősségre vonom őket. És elveszem a labdát... A labdát? Milyen jogon? Hiszen gyerekek. Ki fosztja meg őket az örömeiktől? Ki veheti el a nekik tetsző játék lehetőségét? Űrhajók repkednek a fejük felett, négy keréken gurul az emberiség, egy szobába rántDénes Zsófiéról és... „Ügy, ahogy volt és..." címmel jelent meg annak idején Dénes Zsófia nagy sikerű „művészeti cikkgyűjteménye”. November 18-án és 21-én sugározza a televízió ugyanezzel a címmel azt a kétrészes filmet, amely az írónőről készült. Műfaja: nem portréfilm. — Fogalmazzunk inkább úgy, a film Dénes Zsófia munkásságának „életrajza” — mondja Belohorszky Pál dramaturg, a műsor szerkesztő-riportere. — Az első részben olyan emberekről, s a velük való találkozásokról beszél az írónő, mint Freud, Ferenczy Sándor, Georg Brandes dán irodalomtörténész, Ignotus, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, József Attila, Kassák Lajos. „ — A második részt Ady Endre születésének 105. évfordulója előestéjén vetíti a televízió. Ez nyilván nem véletlen.. — Valóban nem. A második rész kizárólag arról a nagyon szép emberi kapcsolatról szól, amely Dénes Zsófiát Ady Endréhez fűzte, s amely elkísérte a költőt egész életében. — Dénes Zsófiának, „Élet helyett órák” című könyve, amely Ady Endréhez fűződő barátságáról, kettejük kapcsolatáról szól, sok vitát váltott ki... — Sok és hosszan tartó vitát. Ezért is örülök, hogy módom volt, televíziós kollégáim segítségével elkészíteni ezt a filmet. Nézetem szerint Dénes Zsófia részvétele Ady életében sem „anyáskodás”, sem „hitveskedés” nem volt. Kettejük kapcsolatában csak érintőlegesen dominált a férfi-nő motívum, annál inkább az emberi mozzanatok. Így alakult ki az a mély és őszinte barátság, amelyet végig áthatott Dénes Zsófia mérhetetlen, tisztelete a költő és költészete iránt. — A film tehát egy vita lezárását is elősegítheti? — Semmiképpen nem szántuk annak. Nevezzük inkább az egyik fél „tanú- vallomásának.” S ami kedves vendéglátónkkal, Dénes Zsófiával közös szándékunk: tisztelgésnek, hazánk egyik legnagyobb költője előtt. ja a világot a televízió, és akkor én a gyerekektől elvegyem a labdát? Amikor már annyi személyes tér, saját terület sem jyt nekik a világból, ahol egy cigány- kereket vethetnének? Nono! Csak ne essem túlzásba! Még a végén én fogom majd a szomszédasszony konyhafalához rúgdosni a labdát, úgy belelovalom magam a gyermekek védelmébe. Azért annyira nincs igazuk. A békés egymás mellett élés technikáját már most meg kell tanulniuk: türel-. mesnek kell lenniük, hogy mások hozzájuk türelmesek legyenek. S hogy ez egy lakótelepen emberfeletti erőfeszítésbe kerül? Különösen a gyerekek számára? De — azt mondják —, csak ezzel az építési móddal kerülhet sok ember feje fölé (és talpa alá) fedél. S ez fontos szempont, ha igaz. — Fiúk! — kiáltom. — Kész a vacsora! — S amikor odaérnek, szomorú a hangom: — Miért dobáljátok folyton a falhoz a labdát? A szomszéd néni szólt... — Hova dobáljuk? — szakít félbe a szemtelenebbik, a kisebb, és míg a válasz ott vibrál a rovartetemektől mocskos lámpabúrák körül, elmegyünk vacsorázni. Nógrádi Gábor Zagyva József szaktanár az erőgép hajtóművének működéséről tart órát (Szabó Sándor képriportja) Pécsi István N. Sz. Labda a falhoz